Az Unió a fennmaradó európai államokat két kategóriába sorolja. Az első csoport az EFTA-országok, amelyekkel szoros gazdasági együttműködés alakult ki, néhányukkal belügy, igazságügy, külügy és egyéb területeken is. A másik együttest a kontinens miniállamai (más szóhasználatban: mikroállamai) jelentik, amelyek valamennyien eurót használnak, s számos más területen is alakítottak ki szoros kapcsolatot.
Távolságuk, illetve kicsiségük révén a magyar külkereskedelemben - Svájc kivételével - minimális szerepet játszanak.
4. 1. EFTA-országok
Az EFTA (European Free Trade Association, Európai Szabadkereskedelmi Társulás) eredetileg a Közös Piac ellenpólusa kívánt lenni Európában. A versenyt az utóbbi nyerte, mikor ez világossá vált, többségük, Nagy-Britanniával az élen, felvételét kérte Brüsszelnél. Az egykori francia elnöknek, de Gaulle tábornoknak volt egy korszaka az Ötödik Köztársaság idején, amikor lámpásába nézve a francia hegemónia napfelkeltéjét vélte látni, s ebben a káprázatban zavarónak tűnt a csatornán túlról érkező. Az Egyesült Királyság tagfelvételi kérelménél élt is a vétó lehetőségével, kétszer is: 1963-ban és 1967-ben. Később négy EFTA-tag kivételével valamennyien uniósok lettek. A nem-tag országok kényelmes helyzetben vannak.
Fejlettségük a kontinensen az unión kívüliek között a legmagasabb, s szinte kizárólag rajtuk múlik, hogy mikor lesznek tagok. Az EGT-ben (Európai Gazdasági Térség) való teljes jogú működésük alapján (Svájc kivételével) részesei a közös piacnak, jogharmonizációjuk is ennek megfelelő, és Schengen aláírása (valamennyiüknél) a turisztikai kapcsolatokat zavartalanná teszi.
11. sz. táblázat
EFTA-országok főbb adatai
Országnév Terület (km2) Lakosság (ezer fő) GDP/fő (USD)
Izland 103 000 320 35 586
Liechtenstein 160 35 25 000
Norvégia 342 220 4 725 41 941
Svájc 41 290 7 507 35 086
Forrás: nemzeti statisztikák, Világbank, 2009
Korábban legközelebb Norvégia állt csatlakozáshoz, de a korábbi népszavazások ennek ellentmondtak. Politikailag elkötelezett: 1949 óta NATO-tag.
Mint az EGT tagja (ezért fizet évi 200 millió eurót, Magyarország is így részesül a Norvég Alapból, ami pályázati formában kerül kiosztásra), a gazdasági együttműködések többségében részt vesz, Schengent aláírta, egy főre jutó GDP-jével az uniós legjobb Luxemburgot is felülmúlja, szabadságjogok és piacgazdaság megléte sem kérdés. Gazdag olajlelőhelyei révén az európai energiaprogramokban sem érdekelt. Igazi konfliktushelyzet csak a halászat kérdésében mutatkozik: a parti vizek sávjában nem ért egyet a CFP-vel (Common Fisheries Policy, Közösségi Halászati Politika). A döntés kizárólag a norvégokon áll, akik szerint előnyösebb kívül.
A svájciak sem törekednek az EU-ba, hagyományos szabadságfelfogásuk, pár
„apró” eltérés (pl. banktitok értelmezése, bár épp a tanulmány írásakor merült fel a német adócsalók ügye, akik svájci számlát vezetnek) a tagság ellen szól, ugyanakkor számos területen kifejezetten elöl haladnak, több uniós tag is sokat tanulhatna tőle, különösen az emberi szabadságjogok értelmezésében vagy a kisebbségek-nemzetiségek helyzetének példaértékű kezelésében. Schengent 2008-ban aláírta.
Mindezek ellenére nem valószínű, hogy a közeli jövőben tagok lennének, eddig valamennyi népszavazás elutasította.
Uniós csatlakozási ügyben legújabban Izland került előtérbe, a 2008 őszi gazdasági összeomlás folytán elszakadt csoporttársaitól, s Horvátországgal
egyetemben elsőkörössé vált. (Reykjavik számára korábban a tengeri {parti övezet}
halászat jelentette a legfőbb ellentmondást, most a válság ezt „überelte”.) EGT-tagsága révén az egységes piac tagja, joganyaga több mint kétharmadában azonos az EU-éval. Az izlandi parlament, az Althing 2009. július 16-án döntött - minimális többséggel - a csatlakozási kérelem benyújtásáról, s még abban a hónapban be is adták az uniónak. Olli Rehn, a bővítési biztos ezt 2010. januárban33 úgy reagálta le, hogy Horvátországgal együtt az első körben csatlakozhat. A tárgyalási processzus végén népszavazás is lesz, kimenetele bizonytalan, mint ahogy nem látszik körvonalazódni a Reykjavik által fizetendő, az izlandi gazdasági összeomlás okozta angol és holland befektetők kárainak térítése sem, márpedig ez is része lenne az uniós feltételek teljesítésének.
Liechtenstein társadalmi-gazdasági fejlettségénél és méreténél (a miniállamokat leszámítva az EU-ban a legkisebb tag lenne) fogva szinte bármikor beléphet, legfeljebb az adóparadicsom jellegen kellene változtatni. EGT-tagként a gazdasági együttműködés az unió tagjaival szoros, a jogharmonizáció gyakorlatilag befejezett. A csatlakozási kérdés egyelőre nincs napirenden, de a szakértők szerint a svájci igen itt is azonnal jelentkezne, mint ahogy a schengeni egyezmény esetén is történt.
4. 2. Miniállamok
Az öreg kontinensen vannak, politikailag és gazdaságilag szinte valamennyi feltételt teljesíteni képesek, Schengent és társait aláírták, sőt Andorra kivételével még saját eurót (fémpénzük a többi övezeti országhoz hasonlóan egyedi, a gyűjtők számára raritásából adódóan különösen értékes a monacói, a san marinoi és a vatikáni érme, Andorra is eurós, de nincs saját érméje) is használnak. Valamennyien kötöttek külön megállapodást az unióval. Tradíciójuknál, államszerkezeti jellegüknél fogva nem valószínű, hogy akár a későbbiekben is az EU tagjai legyenek, bár a történelem már hozott különlegességeket (elég csak a Pápai Államnak a Bécsi kongresszusról való távolmaradását szembeállítani a ma is érvényes 1929-es, a
33 A finn származású biztos 2010. február 9-ig töltötte be ezt a posztot, azóta a gazdasági és pénzügyi terület felelőse. A jelenlegi bővítési biztos Stefan Füle.
Vatikán státuszát rendező, XII. Pius és Mussolini között létrejött Lateráni konkordátummal).
12. sz. táblázat
A miniállamok főbb adatai
Országnév Terület (km2) Lakosság (ezer fő) GDP/fő (USD)
Andorra 468 82 26 800
Monaco 2 32 27 000
San Marino 61 32 34 600
Vatikán 1 1 -
Forrás: nemzeti statisztikák, Világbank, 2009
Esetleges különleges nemzetközi politikai helyzetet leszámítva tehát nincs esélye sem a gyors, sem a lassú csatlakozásnak, s ez korántsem hátrány: az öreg kontinens szépségét, varázsát az ilyen típusú kivételek egyértelműen növelik, egyik fél sem törekszik változtatásra.
A miniállamok jelentősége sem a nemzetközi politikában, sem a gazdasági életben nem szignifikáns. Ettől eltér a Vatikán meghatározó vallási szerepe a katolikus egyházban, de ez elsősorban hitéleti vonatkozású. Uniós kapcsolatuk helyzetükből adódóan is alapvető fontosságú, a teljes elkülönülés alternatívája esélytelen, a csatlakozási feltételeket szinte azonnal teljesíteni képesek, de ennyi - és nem több.
Jersey, Man-szigetek, Gurnsey, Feröer, Gibraltár is Európában vannak, valamennyinek lakossága egyenként 100 000 fő alatt, az anyaország (Nagy-Britannia, Dánia, Franciaország és Hollandia) dönt uniós kapcsolatukról.
Lényegében ugyanez vonatkozik a nem-európai anyaországi kapcsolataikra is.
Grönland függetlensége abban nyilvánult meg, hogy 1985-ben otthagyta az EGK-t és EURATOM-ot. A kontinens legkisebb önálló állama (többen elismerik létezését) Máltai Lovagrend de iure szuverén, mindössze egy épületet és néhány száz embert
jelent, és bár a nemzetközi diplomáciában él is önálló jogával, uniós vonatkozása protokolláris.