Nem tartozik már szorosan ahhoz a tárgyhoz, amelyre ezen könyvemben kiterjeszkedni akartam, a teljesség okából szükségesnek tartom azonban, hogy az október 31-iki esemé
nyeket, — ha csak pár szóval is — röviden leírjam.
Megemlítettem előbb, hogy október 31-én reggeli félnégy
kor átmentem Hadik János gróffal József főherceg Szent György-téri palotájába. Hadik János gróf ott Őfenségének je
lentést tett, közölte a királytól kapott parancsot, amelynek lényege az volt, hogy a király hozzájárul a Károlyi Mihály grófnak adandó megbízáshoz a kormányalakítására, tárgyal
jon vele József főherceg.
József főherceg, miután a királlyal telefonon beszélt és megfelelő utasításokat kapott, a mi jelenlétünkben hívta fel a Nemzeti Tanácsban tartózkodó K árolyi grófot, hogy jöjjön fel azonnal a várba hozzája. Hallottuk, hogy K árolyi feljövetelét ahhoz a feltételhez kötötte, hogy vele jöhessenek Jászi ésKunfi, a Nemzeti Tanács tagjai is.
József főherceg ehhez megadta a hozzájárulását.
Ezután én kaptam őfenségétől parancsot, intézkedjem azonnal, hogy a katonaság a néppel szemben fegyvert ne hasz
náljon és vonultassam be az összes karhatalmi csapatokat a laktanyákba, mivel — amint őfensége mondotta — a krízis békés megoldására van kilátás.
Ezen parancsot végrehajtva, kiállítottam és aláírtam a helyszínen, Őfensége palotájában, a fegyverhasználatot meg
tiltó és a csapatok bevonulására szóló parancsokat és azokat átküldtem a vezérkari főnöknek továbbítás céljából.
Valószínűnek tartom, hogy ezen parancsoknak közismertté válásából keletkezett az a hir, hogy a király a fegyverhaszná
latot megtiltotta.
Tény tehát az, hogy kiadatott az a rendelkezés, hogy a katonaság a lőfegyvert ne használja. Akkor adatott ki azon
ban, amikor ennek a megtiltásnak csakis problematikus je
lentősége volt azért, mivel úgysem rendelkeztünk oly
csapat-1 3 9
tál, amely parancsra a lőfegyvert használta volna, amely en
gedelmeskedett volna az ily parancsnak.
Károlyi Mihály gróf a főherceg meghívásának igen nagy késedelemmel tett eleget. Reggeli négy óra körül volt az idő, amikor a meghívást megkapta, hét óra volt, amikor két tár
sával feljött a várba.
Ugylátszik hosszantartó tanácskozások folytak a Nemzeti Tanácsban és Károlyi Mihály szigorúan betartandó marsrutát kapott a főhercegnél tanúsítandó magatartására nézve.
Reggeli hét órakor József főhercegnél kezdődő és nyolc óra körül befejezett megbeszélések Károlyi Mihály grófnak megbízatásával végződtek a kormány alakítására.
Károlyi gróf és társainak távozása után elbocsáttattam, őfensége által. Átmentem a katonai parancsnokságra. Ott ér
tesültem, hogy időközben teljesen felbomlott a rend a karhatal
maknál. A katonák nagy része elszéledt a városban, kiment a laktanyákból, az egész város tele van tüntető katonákkal.
Ezt mielőtt meg kellett szüntetni. E célból a katonai pa
rancsnokságnál rendelkezésemre álló tisztek egy részét kiküld- tem a városba azzal az utasítással, hogy a várost bejárva, tereljék vissza a katonákat a laktanyákba. Ez volt akkor az egyedüli mód arra, hogy a katonák garázdálkodását lehetőleg megakad ály ózzuk.
A szociáldemokrata párt még a hajnali órákban felszólí
totta a munkásokat, hogy reggel ne álljanak munkába, hanem vegyenek részt a tüntető körmenetben. A körmenet el is indult és, már piros zászlókat lengetve, átjött Rudára.
A Nemzeti Tanács kiáltványt tett közzé, mely szerint ke
zébe vette a hatalmat és ezt K árolyi Mihálynak átadta. így festett Károlyi Mihály alkotmányos miniszterelnöksége. Rár es
küt is tett, mint újonnan kinevezett miniszterelnök. <
Október 31-én déli félegykor feljöttek a katonai parancs
noksághoz Csermák Imre és Kobek Kornél, bemutatkoztak mint a katonatanács tagjai és tudomásomra adták, hogy a ka
tonai parancsnokságot Hunke altábornagy fogja átvenni. R ö
viddel ezután feljött Hunke altábornagy, Ránó hadnagy pa- rancsőrtiszt kíséretében, előmutatta a K árolyi Mihály gróf ál
tal aláirt kinevezési okmányát és felhívott a parancsnokság át
adására.
Az átadást a vezérkari főnök által végeztettem.
Ennek megtörténte után haza akartam menni József-köruti lakásomba, három napi távoliét után. Elállottam azonban et
től a szándéktól, amidőn figyelmeztettek, hogy ha lakásomba megyek, az ellenem felkorbácsolt népszenvedély mellett
vészé-1 4 0
lyeztetem a családomat. Belenyugodtam, hogy gépkocsin be
visznek az Asztóriába a Nemzeti Tanácshoz. Mást nem is te
hettem, hangsúlyozottan mondták, hogy a katonai parancsnok
ság épületében nem maradhatok.
Délután háromnegyednégykor érkeztem az Asztóriába, ott felvezettek egy negyedik emeleti szobába. Ennek az ajtaja elé fegyveres őrt állítottak, fogoly voltam tehát.
Röviddel megérkezésem után hozzámjött egy fiatal tiszt és jelentette, hogy a városban teljes a felfordulás, Hunke altá
bornagy tehetetlen, K árolyi miniszterelnök megbizásából meg
kérdez, hajlandó vagyok-e a katonai parancsnokság újbóli át
vételére? Remélik, hogy én helyre fogom tudni állítani a rendet.
Igenlő választ adtam.
A tiszt pár perc múlva visszajött és jelentette, hogy ki va
gyok nevezve katonai parancsnokká, menjek fel azonnal a várba.
Elindultam a lépcsőn lefelé. Az első emeleten megállítottak többen, köztük egy fiatalember — később tudtam meg, hogy Friedrich István volt. — Ez közölte velem, hogy teljesen lehe
tetlen az Asztóriából való távozásom, a szálloda előtt levő töme
get izgatják ellenem, ez be akar törni a házba, hogy hatalmába kerítsen. Friedrich felkért, menjek ki a balkonra, szóljak egy pár szót a néphez, meg van győződve, hogy ez megnyugtatólag fog hatni.
Nem voltam arra képes, hogy ezt a kívánságot teljesítsem, hogy beszédet intézzek a legnagyobbrészt szökött katonákból álló csőcselékhez. Megtagadtam a kérést.
Erre Friedrich azt ajánlotta, hogy velem megy ki az er
kélyre ő is, mellettem fog állani, amikor a néphez beszélek.
Ezzel az ajánlatával úgy láttam meg akart nyugtatni. N e féljek, az a körülmény, hogy mellettem áll, vissza fogja tartani az utcán álló tüntetőket, hogy reám lőjjenek, mert könnyen el
találhatnák őt is.
Ezt az ajánlatot sem fogadtam el. Megnyugtatásra szüksé
gem nem volt. Teljesen lehetetlennek tartottam, hogy egy szót is szóljak a tömeghez. Ha tudom, hogy a következő pillanatban darabokra szakítanak, aminek a veszélye a tömegből kihallat
szó ordítások után ítélve, elég közel feküdt, akkor sem lettem volna képes arra, hogy a forradalmat helyeslő vagy a Nemzeti Tanácsot és Károlyi Mihályt magasztaló beszédet tartsak. Mit is akart volna mást a nép tőlem hallani?
Budapesti katonai parancsnokká való újbóli kinevezésem sem kecsegtetett annyira, hogy erre való tekintettel tegyem meg egyik percről a másikra azt a pálfordulatot. Bár a
pa-141
rancsnokságot szívesen vettem volna újból át, már csak azért is, hogy rendet teremtsek.
Látva, hogy semmi körülmények között a néphez szólani nem vagyok hajlandó, arra kért végül Friedrich, tegyem meg azt az egyet, hogy vele menjek ki az erkélyre, nem kell szóla- nom egy szót sem. ő fog a néphez beszélni, csak lássák, hogy mellette állok. Meggyőződése szerint ezzel is fog eredményt el
érni, a felkorbácsolt szenvedélyeket lecsillapítani.
Mivel pedig ezt is megtagadtam, lemondtak arról, hogy a katonai parancsnokság általam vétessék át.
Bármi is történt volna, arra nem voltam képes, hogy egész múltammal ellentétbe kerülve, meghajoljak ezen csőcselék előtt, mely órákkal azelőtt még rettegve félt tőlem. Meghajoljak es
küjüket megszegő tisztek és szökött katonák előtt.
Hat órakor este Szántó és Molnár társaságában elhagy
tam az Astoriát a Magyar-utcai kapunál és a Magyar-utcán át mentem ki a Muzeum-körutra, Szántó lakásába.
Ugyanekkor az uj miniszterek letették az esküt József fő herceg kezébe.
Este meggyilkolták gróf Tisza Istvánt.