Bevezetés
A bemutatásra kerülő anyag egy tágabb kutatás része, amely a romániai „társa-dalmi változások” utáni oktatáspolitika jellegét vizsgálja a parlamenti426 jegy-zőkönyvekre, pártprogramokra, az egyes pártok oktatási bizottsági tagjainak interjúira és a létező oktatáspolitikai elemzésekre támaszkodva. A kutatás első szakaszában az oktatással kapcsolatos törvények427 és az 1997-es sürgősségi kormányrendelet428 parlamenti képviselőházi vitájának elemzésére vállalko-zom. Jelen elemzés ezek közül is a 84/1995-ös Tanügyi Törvény képviselőházi vitájára összpontosít.
A kutatás azon az elméleti hipotézisen alapul, hogy a demokratikus társa-dalmakban minden társadalmi csoport megjelenik a parlamentben és képviseli az érdekeit. Bár Románia gyenge demokratikus hagyományokkal rendelkező ország, mégis a választások – a magas részvételi aránynak köszönhetően (1990-ben 86%, 1992-(1990-ben 76%) – legitimnek nevezhetők. A parlament(1990-ben elhangzó beszédek a nyilvánosságnak szólnak, azonban a sajtóval ellentétben kevésbé manipulatívak. Ily módon a parlamenti jegyzőkönyvek a legautentikusabb for-rásul szolgálnak úgy a politikai, szociológiai, mint az oktatáspolitikai elemzé-sekhez.
A kutatás általános célja, hogy megvizsgálja, miként tükröződnek vissza a társadalom különböző érdekcsoportjainak oktatásról alkotott elképzelései a parlament alsó házának vitáiban. A kutatás másik célja, hogy megvizsgálja,
425 Megjelent Mandel Kinga : A romániai felsőoktatás az 1994-es parlamenti viták tükrében. In Etnopolitika, Budapest, 2003, Teleki László Alapítvány, 251–273. p.
426 Románia parlamentje kétházas rendszerű, az alsóházat a képviselők háza, a felső-házat a szenátus alkotja. Jelen tanulmány a képviselőházi vitákat vizsgálja.
427 1995. évi 84. sz. Tanügyi Törvény, lásd Monitorul Oficial al României. [Romá-nia Hivatalos Közlönye.] Par tea I. Nr. 167/1995.; 1999. évi 151. sz. Tanügyi Törvény, mely az 1995-ös módosított változata, lásd Monitorul Oficial al României. Partea I. Nr.
606/1999.; 1993. évi 88. sz. Felsőoktatási Akkreditációs Törvény, lásd Monitorul Oficial al României. Partea I. Nr. 307/1993.
428 A sürgősségi kormányrendeletet a kormány teszi közzé, és azonnal hatályba lép, megvitatására a parlament két házában csak később kerül sor. Lásd Monitorul Oficial al României. Partea I. Nr. 1/1996.
A ROMÁNIAI FELSőOKTATÁS AZ 1994-ES PARLAMENTI VITÁK TÜKRéBEN 195 melyek az oktatási rendszer problematikus, fő ütközési pontjai, ahol a legéle-sebb nézeteltérések körvonalazódnak. A felmerülő kérdések a következők:
• Milyen összefüggés van a képviselők pártbeli hovatartozása és a Tanügyi Törvény kapcsán kifejtett érvrendszerük között? Mennyire hatja át a párt koncepciója a képviselők oktatással kapcsolatos nézeteit?
• A képviselők érvrendszerükben milyen mértékben használnak politikai, társadalmi, gazdasági vagy oktatáspolitikai, esetleg pedagógiai, módszer-tani érveket?
• A képviselők a vita során milyen mértékben képviselnek helyi, regionális érdekeket és mennyiben országosakat?
• Amennyiben oktatáspolitikai érvek is megjelennek, ezek mely dimenziók mentén strukturálódnak? (esélyegyenlőség – méltányosság, hatékonyság – minőség, szabadság, esetleg más tradicionális értékek, mint amilyen a vallás, erkölcs).
• A felszólalók mennyire képviselnek modern vagy tradicionális értékeket?
• Milyen mértékben érvelnek az oktatási irányítás centralizációja vagy a de-centralizáció mellett?
• Milyen mértékben támaszkodnak a román oktatási hagyományokra? Mi-lyen mértékben hivatkoznak a Spiru Haret-féle iskolareformra, a két világ-háború közötti korszakra, a kommunista idők tapasztalataira?
Jelen elemzés az oktatási törvények vitájából az 1995/84-es Tanügyi Törvényre, annak felsőoktatási részeire vonatkozik, és az 1994-es év parlamenti jegyző-könyveinek429 vizsgálatára támaszkodik. Egészen 1995-ig a pártállami időszak alatt, 1968-ban elfogadott és 1977-ben módosított430 oktatási törvény maradt érvényben, bármiféle törvénybeli módosítás nélkül. Az 1977-ben módosított törvény előírásait azonban nagymértékben felfüggesztették az 1990 után ki-adott miniszteri és kormányrendeletek. A rendeletek általi szabályozás ebben az időszakban olyan jelentős mértéket öltött, hogy gyakorlatilag két törvény volt életben, a nem hatálytalanított 1968-as (azaz annak 1977-ben módosított változata), és egy új törvényi keret, melyet a rendeletek és határozatok töme-ge alkotott (Mihăilescu 1997). Az 1990–1993 közötti időszakban mintegy 2000 szabályozó dokumentum látott napvilágot, köztük határozatok, miniszteri és kormányrendeletek, szakosztályi rendeletek, metodológiai szabályzatok, kör-leveles utasítások és rendeletek.
Egyrészt ezen a törvényességi vákuumon és zűrzavaros helyzeten, másrészt a rendszer központi irányításán próbál változtatni az 1995-ös Tanügyi Törvény,
429 Lásd Monitorul Oficial al României. Partea a II-a. Dezbateri Parlamentare. 1994.
Nr. 122 – Nr. 149.
430 Lásd Buletinul Oficial al Republicii Socialiste România. [Románia Szocialista Köz-társaság Hivatalos Közlö nye.] Partea I. Nr. 113/1978.
196 A ROMÁNIAI MAGyAR FELSőOKTATÁS-POLITIKA TENDENCIÁI
ugyanis: „Az 1990-es évek elején, Közép-Kelet-Európában Románia oktatási rendszere volt az egyik legcentralizáltabb” (Balázs–Halász 1999).
Ezt az 1995-ös törvényt a következő, 1996–2000-es kormányzati ciklus alatt a 36. számú 1997-es kormányrendelettel módosították,431 majd a 151. számú 1999-es törvénnyel432 véglegesítették. A felsőoktatást szabályozza még a 88.
számú 1993-ban hozott ún. „Akkreditációs” Törvény433 is. Az 1995-ös Tanügyi Törvény vitája a parlament alsó házában 1994. június 10-én kezdődött, és 1994.
július 2-án került elfogadásra. A tanulmány a parlament alsó házában ez idő-szak alatt zajlott viták bemutatására, elemzésére törekszik.
A Tanügyi Törvény létrejöttének társadalmi környezete
Az 1992-es választásokat az Iliescu nevével fémjelzett PDSR (Társadalmi De-mokrácia Romániai Pártja) nyerte. Az 1992–1996-os parlamenti ciklusban a kormánykoalíciót a PDSR, valamint a szélsőségesen nacionalista párt, a PUNR (Román Nemzeti Egység Pártja) alkotta. A kormánykoalíciót kívülről támogat-ta a szintén szélsőségesen nacionalistámogat-ta PRM (Nagy-Románia Párt), valamint a PSM (Szocialista Munkáspárt) is. Ez utóbbi 1996-ban beszüntette parlamenti tevékenységét. A parlamenti támogatásért a Nagy-Románia Párt különböző kormányzati, államtitkári és szakbizottsági funkciókat kapott. Ugyanakkor a koalíció a nem magyar kisebbségi pártok (a Török-mohamedán Tatárok Párt-ja, az Örmények Egyesülete, a Bolgárok Szövetsége, az Olaszok Közössége, a Törökök Demokratikus Egyesülete, a Németek Demokratikus Fóruma, a Len-gyelek Egyesülete) és a függetlenek egy részének parlamenti támogatásában is részesült.
A parlament alsóházának 1992–1996-os összetételét az alábbi ábra szemlél-teti:
431 Lásd Monitorul Oficial al României. Partea I. Nr. 1/1996.
432 Lásd Monitorul Oficial al României. Partea I. Nr. 606/1999.
433 Lásd Monitorul Oficial al României. Partea I. Nr. 307/1993.
A ROMÁNIAI FELSőOKTATÁS AZ 1994-ES PARLAMENTI VITÁK TÜKRéBEN 197
17.ábra. Az alsóház összetétele az 1992–1996-os parlamenti ciklus alatt Rövidítések:
PDSR (Partidul Democraţiei Socialiste din România) – Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja PUNR (Partidul Unităţii Naţionale Române) – Román Nemzeti Egység Pártja PRM (Partidul România Mare) – Nagy-Románia Pártja PSM (Partidul Socialist al Muncii) – Szocialista Munkáspárt
UDMR (Uniunea Democrată Maghiară din România) – Romániai Magyar Demokrata Szövetség PD (Partidul Democrat) – Demokrata Párt
PSDR (Partidul Social Democrat Român) – Román Szociáldemokrata Párt PL ’93 (Partidul Liberal
’93) – 1993-as Liberális Párt
PNŢCD (Partidul Naţional Ţărănesc Creştin Democrat) – Román Nemzeti Keresztény Demokrata Paraszt párt
PAC (Partidul Alianţei Civice) – Polgári Összefogás Pártja PER (Partidul Ecologist Român) – Román Ökológus Párt.
Az ellenzéket a PNŢCD/PER (a Román Nemzeti Keresztény Demokrata Pa-rasztpárt és a Román Ökológus Párt szövetsége), a PD (Demokrata Párt), az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség), a PL ’93/PAC (a Liberális Párt, valamint a Civil Összefogás Pártjának szövetsége) és a PSDR (Szociálde-mokrata Párt) alkotta. A kormányt kívülről támogató pártokat figyelembe véve ez az ellenzék mintegy 36%-ot tett ki a parlament alsóházában, ahogy azt a következő ábra is szemlélteti.
198 A ROMÁNIAI MAGyAR FELSőOKTATÁS-POLITIKA TENDENCIÁI
18.ábra. Az alsóház összetétele az 1992–1996-os parlamenti ciklusban
A megoszlás az egyik magától értetődő magyarázat arra, hogy ebben a parla-menti ciklusban miért éppen ez a Tanügyi Törvény született. További magya-rázatul szolgálhat, hogy az oktatási miniszteri funkciót ez idő alatt – PUNR-nek (Nemzeti Egység Pártja) a vezető kormánypárttal, a PDSR-rel (Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja) kötött megállapodása értelmében – a PUNR-es Liviu Maior töltötte be. Ugyanakkor kormánypárti többségű volt az oktatási törvénytervezet kidolgozásáért felelős Oktatási Bizottság, élén PDSR-es elnök-kel és PUNR-es alelnökelnök-kel.434
A Tanügyi Törvény szerkezete
Az oktatási törvény szerkezetileg több fejezetből áll. Az első fejezetben az álta-lános rendelkezések az oktatás alapelveit tárgyalják, majd különböző fejezetek részletezik az oktatás egyes szintjeire vonatkozó előírásokat, így a kötelező ok-tatás előtti, az elemi, a gimnáziumi (alsó középfokú), a líceumi (felső középfo-kú), a szakmai, a posztlíceális (líceum utáni szakmai jellegű képzés),435 a felső-fokú, valamint az egyetem utáni ún. posztuniverzitáris oktatást. Külön fejezet tárgyalja a művészeti és sportoktatást, a speciális, valamint a katonai oktatást, az egyetemi autonómia kérdését, a magánoktatást, a nemzeti kisebbségek okta-tását is. Egy elkülönülő rész az oktatás tartalmi kérdéseit, az oktatás vezetését, anyagi alapjainak biztosítását és finanszírozását, a tanszemélyzetre vonatkozó
434 Meg kell jegyeznünk, hogy bár az Oktatási Bizottság másik alelnöke RMDSZ-es képviselő, neki csak „kirakati” szerep jutott: fel lehetett mutani úgy az ellenzéki táma-dások esetén, mint a Nyugat legitimációjának elnyerése érdekében.
435 A posztlíceális képzés líceum utáni képzést jelent, a magyarországi fogalomhasz-nálatban a középiskolát követő oktatási forma, melyre érettségi diplomával rendelkező diákok jelentkezhetnek, és amely 1–3 éves időtartamú képzést biztosít.
A ROMÁNIAI FELSőOKTATÁS AZ 1994-ES PARLAMENTI VITÁK TÜKRéBEN 199 előírásokat tartalmazza. A tanszemélyzetre vonatkozóan a későbbiekben, 1997-ben önálló törvény is született.436
A Tanügyi Törvény felsőoktatásra vonatkozó paragrafusai két nagy témakör köré csoportosulnak:
• az egyetemi autonómia kérdésköre, mely magában foglalja: a) az önren-delkezés, b) a beiskolázási keretszámok, c) a finanszírozás problémáit;
• valamint az oktatás struktúrájával kapcsolatos kérdéskör, mely magában foglalja: a) a magán-felsőoktatással, b) a rövid és hosszú időtartamú egye-temi képzéssel, valamint c) a doktori képzéssel kapcsolatos problémákat.
Az alábbiakban ezeket tekintjük át.
Az egyetemi autonómia
Az egyetemi autonómia kérdését önálló fejezet 7. cikkelye szabályozza, ugyan-akkor több más, a törvény különböző fejezeteiben „elrejtett” felsőoktatással kapcsolatos cikkely közvetett vagy közvetlen módon tartalmaz az egyetemi autonómiára vonatkozó kérdéseket.
A képviselők házában az egyetemi autonómiával kapcsolatban folytak a leghosszabb és leginkább indulatos viták. A törvény 89. szakaszának 1. para-grafusa megfogalmazta, hogy „Az egyetemi autonómia az egyetemi közös-ség joga ahhoz, hogy bármely ideológiai, politikai, vagy vallási beavatkozás nélkül vezesse önmagát, gyakorolja akadémiai szabadságait, illetékességek és kötelezettségek együttesét vállalja magára a felsőoktatás országos fejlesz-tési stratégiája törvénnyel megállapított opcióival és orientációival összhang-ban”,437 mégis a törvénytervezet, majd a végül megszavazott törvény is számos olyan előírást tartalmazott, mely korlátozta az autonómiát. A Civil Összefogás Pártjának egyik képviselője szerint: „bár e törvénnyel az egyetemi autonómia legitimizálása a cél, azonban a különböző cikkelyeken keresztül az egyetemi autonómia olyan mértékű korlátozása megy végbe, hogy végül nem marad más, csak maga az üres, tartalom nélküli fogalom.”438
436 Lásd Statutul Personalului Didactic. In: Monitorul Oficial al României. Partea I.
Nr. 158/1997.
437 Lásd Románia Hivatalos Közlönye. A Monitorul Oficial al României kivonatos fordítása. VII. évfolyam 105. szám. 1995. II. cím. 7. cikkely 89. szakasz (1) bekezdés.
A fordítás szövege több szempontból kifogásolható, így nyelvtanilag, nyelvhelyességi-leg, a fogalomhasználat pontatlansága miatt, azonban nem változtatt am rajta, mivel ez a hivatalos magyar változat.
438 Monitorul Oficial al României. Partea II-a. Nr. 134/1994. 7.