„Jogunk van rá, hogy azok legyünk, akik aka-runk, és azt tegyük, amit akarunk! Tudják, ahogy öregszem, úgy marad egyre kevesebb nekem. Csak azt kérem Maguktól, hogy hagyják meg nekem, ami jár!”
(Sylvester Stallone, Rocky VI) Bevezetés
A 2012-es év az EU-ban az aktív időskor és a generációk közötti szolidaritás éve. Ezzel kap-csolatban – az aktív időskor évének megnyitó rendezvényeinek egyikén Londonban – Andor László magyar EU-biztos megerősítette, hogy az aktív időskör támogatásának célja az, hogy olyan környezetben élhessenek az időskorúak, amelyben nem válnak másoktól függővé, és az EU minden erre irányuló tagállami erőfeszítést támogat.
De hogyan jelenik meg ezen magas szintű törekvés hazánkban a sport világában? Milyen lehetőségeik, de legfőképp jogaik vannak Nálunk az idősebb generációknak ahhoz, hogy a ki-kapcsolódás és az egészségmegőrzés irányát igénybe vegyék? Mindezek alapján a következők-ben, a hazai és uniós jogszabályok vizsgálatával arra keresem a választ, hogy érvényesül-e, és ha igen, milyen mértékben az idősebb generációk esélyegyenlősége a sport terén.
Fogalommeghatározások – Időskor, sport és rekreáció, rehabilitáció
Kezdésként tisztáznunk kell, hogy kiket is tekintünk e téma szempontjából szenior korúaknak, hiszen az ismert jogirodalomban nincs erre vonatkozó konkrét fogalom-meghatározás.1 Ráadá-sul, a minél pontosabb behatároláshoz nem elég csupán egy konkrét életkori csoportot figye-lembe venni,2 hiszen olyan szubjektív tényezők is komoly hatóerővel rendelkeznek, mint a vizsgált személyi kör
1 Az alábbi jogszabályok egyike sem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek keretében meghatározná, hogy kit ért időskorú személyen:
1993. évi III. törvény - a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról;
1997. évi LXXX. Törvény - a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgál-tatások fedezetéről;
1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról;
2012.évi. törvény a munka törvénykönyvéről;
1959. évi IV. Törvény - a Polgári Törvénykönyvről.
2 LŐRINCSIKNÉ LAJKÓ Dóra: Az idősgondozás multidiszciplináris összefüggései - különös tekintettel a magyar szociális jogi kérdések-re. PhD értekezés, Szeged, 2009. (2012. 06. 10.)
Princz Adrienn 180
– egészségügyi állapota, – cselekvőképessége, – tudatállapota, vagy
– éppen jogilag nem definiálható, de az életminőséget komolyan befolyásoló életfelfogása.
Lőrincsikné Lajkó Dóra munkajogi besorolása a teljesség igényével vizsgálja, majd definiálja az időskort,3 melyből számomra releváns módon a következőkben ismertetett objektív-szubjektív szempontrendszert emelem ki, és alkalmazom ezen téma sajátosságaival összhang-ban.
„Szubjektív módszer alapján azt a személyt tekinthetjük idősnek, aki saját megítélése sze-rint, annak tartja magát – azaz milyen képet alkot saját erejéről, általában az öregségről, illetve saját öregedéséről.”4 Lajkó értekezésében szerző hátrányként emeli ki, hogy ami itt fontos, az a tapasztalat, a tény, hogy hogyan viszonyul az illető a saját öregedéséhez. Ennek megfelelően nincsenek állandósult fogalmi elemek az időskorra vonatkozó fogalomalkotásban, és az ezek alapján meggyökeresedni látszó felfogás teljes egészében az öregség sokszínű, teljes egészében szubjektív megítélését támasztja alá. Ebben a körben kell a vizsgált személyek egészségügyi ál-lapotát, cselekvőképességét, tudatálál-lapotát, valamint életfelfogását is elhelyezni, valamint – Laj-kó szerint ezen kívül – az ellátottság kérdését is.
A Lajkó által nevesített objektív szempontrendszer két csoportra osztható az időskor meg-határozásával kapcsolatban. Ezek: (i) a társadalmi valamint (ii) a demográfiai öregség. Ad (i) az a személy nevezhető időskorúnak, aki eléri (betölti) a nyugdíjkorhatárt. Ad (ii) egy fix életkor definiálja az időskort. Jogi értelemben véve mind a két esetkörnél akadnak problémák. Egy-részt, ad (i) a nyugdíjkorhatárt betöltött személyek aktívak maradhatnak, és a tényleges nyugdíj-ba vonulás jóval később következik be. Így például az alkotmánybírák vagy a Kúria elnöke 70 éves korig dolgozhat, ezért feltehetőleg az alkotmányjogban addig nem számít idősnek, míg a munkajogban igen. Másrészt a nyugdíjkorhatár elérésének időpontja is egy állandóan változó és országonként eltérő időpont. Például az idézett doktori disszertáció írásakor irányadó nyugdíj-korhatár hazánkban egységesen 62 év volt, melyet azóta az Országgyűlés 2009. május 11-i ülé-sén fogadta el a 2009. évi XL. törvényt, melynek értelmében fokozatosan emeli azt 65 évre.5
E téma szempontjából az időskor fogalmi meghatározásához elengedhetetlen a fent vázolt szempontrendszert egymással összhangban alkalmazni, bár még így sem fogunk egy egységes, mindent átfogó fogalmi meghatározást kapni, inkább csak a határokat körvonalazzuk általuk.
Összegezve megállapítható, nincs végleges és egységes jogi definíció az idős kort illetően, hiszen a korhatár jogáganként és időszakonként is eltérő módon kerül meghatározásra. Ugyan-akkor a fentiek alapján e tanulmány szempontjából – figyelembe véve Lajkó munkajogi besoro-lását, valamint a jogszabályi változásokat – minden 65. életévét betöltött személyt tekintek időskorúnak.
Ehhez a kérdéskörhöz tartozóan fontosnak tartom kiemelni még az ún. sikeres idősödés koncepcióját. E tézis amerikai eredetű, amelyről akkor beszélhetünk, amikor „az egyén fizikai
3 LAJKÓ,2009.31-35.
4 Uo. 32.
51994.évi LXXXI törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, 18.§ (1): 18. § (1) A társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki
a) 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév, b) 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap, c) 1953-ban született, a betöltött 63. életév,
d) 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap, e) 1955-ben született, a betöltött 64. életév,
f) 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap, g) 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév.
Esélyegyenlőség a sportban az idősek szemszögéből 181 és szellemi képességeit és aktivitását – az élet minden területén és minél tovább – megőrzi, nem csupán a foglalkoztatás vonatkozásában, de társas, társadalmi kapcsolatait is megtartja.”6 Sajnos sokan még mindig tragédiaként élik meg az idő múlását és sokan nem is tudnak megfelelően vi-szonyulni ehhez a folyamathoz. Ahhoz tehát, hogy valóban egy teljes, boldog életet éljenek az emberek életük ezen szakaszán is, elengedhetetlen a helyes önkép kialakítása, amit megfelelően átgondolt, fizikai és szellemi tevékenységekkel lehet támogatni. Így véleményem szerint igenis foglalkozni kell ezzel a területtel, és ennek egy eleme lehet a művelődés, esetleges új ismeretek elsajátítása, a rendszeres mozgás, a sport, vagyis a rendelkezésre álló szabadidő átgondolt, tuda-tos kialakítása.7
A tisztázandó fogalmak sorában a következő a sporté. Segítségünkre ezügyben az Európa Tanács 1992-ben elfogadott, majd 2001-ben átdolgozott dokumentuma áll. Az Európai Sport Charta 2. Cikke 1.a pontja értelmében: „’Sport’ minden olyan fizikai tevékenység, amelynek cél-ja esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét kifejezése vagy fejlesztése, társadalmi kapcsolatok teremtése, vagy különböző szintű versenyeken eredmények elérése cél-jából.”8 A sport világa az elmúlt évtizedekben jelentős változáson ment keresztül. Élesen szét-vált a profi, az amatőr, valamint a pusztán egészségmegőrzés, kikapcsolódás szempontjából, nem versenyszerűen folytatott hobbisport. Eltérő érdekek, motivációk jellemzik e csoportok résztvevőit, aminek eredményeként az Európa Tanács fentebbi meghatározása inkább a máso-dik és harammáso-dik csoportra lehet alkalmazni. A profi sport világában ugyanis mára már olyannyi-ra az üzleti érdekek dominálnak, hogy olykor nehéz eldönteni, hogy a kinek a céljai is dominál-nak. Már már az a benyomása támad a nézőnek, hogy a sportolók csupán eszközök a pénz vi-lágában.
Hazánkban a 2004. évi I. törvény rendelkezik a sportról. Nevezett jogszabály 1. § (2) bek.
szerint: „Sporttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltölté-seként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szel-lemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szelszel-lemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja.” Hatályos sporttörvényünk a verseny- valamint az amatőr sportra illetve sportolókra tartalmaz részletszabályokat, melyek egyaránt vonatkoznak egészsé-ges, fogyatékos, fiatal, vagy éppen idős sportolókra is akár.
Ugyanakkor míg az előbbi definíció kitér a sport közösségformáló hatásaként megjelenő
„társadalmi kapcsolatok teremtésére”, addig az utóbbi sporttevékenységként nevesíti a „szabad idő eltöltésének” módját. E tanulmány szempontjából ezért is elengedhetetlen kitérni a rekreá-ció területére is. De mit is értünk e napjainkban oly divatos, sok ember számára ismeretlen, mégis egyre népszerűbbé váló tevékenységen? „A rekreáció szabadidőben, a tevékeny pihenés érdekében végzett minden olyan kultúrális, társas, játékos és mozgásos tevékenység, melyet a napi fő elfoglaltság által okozott fáradtság, feszültség feloldása, a tesi-lelki teljesítőkészség és – képesség helyreállítása, fokozása érdekében tesz az ember.”9
A fenti fogalom-meghatározásból kitűnik, hogy azon túl, hogy tulajdonképpen a szabadidő eltöltésének ezen módja önálló, és igen népszerű területté vált az elmúlt években, a
6 81/2009. (X. 2.) OGY határozat Az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról.22. 2.2.6. Az aktív idősödés eszménye – Magyaror-szágon hiánycikk – (2012. 04. 10.). Prof. Dr. IVÁN László: Az idősödés és időskor, mint az edzettség próbája. In: Némethné Jankovics Györgyi (szerk): Aktivitás-Mozgás-Sport. Szenior Könyvek, Győr, 2005. 8.
7 81/2009(X.2.)OGY határozat Az Idősügyi Nemzeti Stratégiáról (2012. 04. 10). Az Időspolitika Gyakorlata az Euró-pai Unióban Közösségi és Tagállami Szinten. (tanulmány) 23. www.szmm.gov.hu/downloa.php?ctag=download&
docID=500 (2012. 09. 05.)
8 http://www.sportmedia.hu/jog/20040130eusportcharta.php (2012. 04. 05.).
9 DR.FRITZ Péter: Rekreáció mindenkinek I. rész – Mozgásos rekreáció. Bába Kiadó, Szeged, 2011. 28. Vö.: FRITZ Péter: A sport, mint rekreáció. (A sporttevékenység területei). In: Szatmári Zoltán (Szerk.): Sport, életmód, egészség. Akadémia Kiadó, Budapest, 2009. 649.
Princz Adrienn 182
nak két fajtája létezik. Míg az ún. szellemi rekreáció körébe a szórakozás, kultúra, valamint a művelődés tartozik, addig az ún testi, vagy mozgásos – testi - rekreáció körébe tartoznak a sza-badidő eltöltésének aktív, nem kényszerből végzett fizikai tevékenységi formái. Ezek után adja magát a kérdés, hogy akkor mikor is beszélünk sportolásról, és mikor rekreációs tevékenység-ről?
E két aktív tevékenységet lényegében a mozgás célja különbözteti meg egymástól. Míg a mozgásos rekreáció esetében a cél a belső jól-lét megteremtése, a felesleges feszültségek, a stressz levezetése, az egészség megőrzése, addig a versenysport elsődleges célja az öröklött tu-lajdonságoknak az egyén felső teljesítési határáig való fejlesztése, illetve ezen határok esetleges kitolása, ahol bár fontos, de már nem elsődleges az egészség-megőrzés.10
Összességében tehát „a sport mind a mozgásos mind a szellemi rekreáció egy meghatáro-zott részterületét fedi le közvetlenül a sporttevékenységekkel, melybe beletartozik – bár nem teljes lefedettséggel – a rekreációs edzés és a hobbisport kategória is. Ugyanakkor a sport kife-jezés alá tatozik teljes egészében a versenysport kategória is, ami a rekreációval nincs kapcso-latban.”11
Egyik kategóriába sem sorolhatóak, ugyanakkor mindenképpen ki kell térni azokra az sze-mélyekre, akik mozgást egészségügyi ellátási rendszer keretében folytatnak ún. orvosi rehabili-táció keretében, amelynek része a sportterápia. „Orvosi rehabilirehabili-táción azt a tevékenységet ért-jük, amelyet az orvostudomány saját eszközeivel (diagnosztika, terápia, prevenció, gondozás) nyújt a fogyatékos személyeknek, hogy meglévő képességeik kifejlesztésével önállóságukat részben vagy egészben visszanyerjék és képessé váljanak a családba, munkahelyre, társadalom-ba való beilleszkedésre. Lényege tehát a meglévő funkciók és a teljesítőképesség pontos meg-ítélése (állapotfelmérés), kompenzatórikus fejlesztése és tréningje.”12
Az elmúlt években egyre többször – de mégis közel sem elégszer – lehet a híradásokban hallani az ún. szenior sportolókról, akik mind hazai, mind pedig világversenyeken kiemelkedő-en szerepelnek. De kik is a szkiemelkedő-enior sportolók? Kutatásaim során eddig egységes fogalommeghatározást nem találtam, így a rendelkezésemre álló információk alapján azokat a sportolókat sorolom ide, akik nem tartoznak sem az utánpótlás, sem pedig a sportoló korú résztvevők körébe, mégis a mozgás valamint a versenyek szeretete, és igénye versenyzésre ösz-tönzi őket. A résztvevő sportolók az adott sportág hazai, valamint nemzetközi szövetségének a tagjai, akikre az adott szövetség versenyrendszere és szabályzata az irányadó. Ennek alapján a szenior sportolók nem csak nyugdíjas korú résztvevők. Azt, hogy az adott sportág mely kor-osztálytól kezdve tekint valakit szeniorsportolónak, a versenyszabályzata határozza meg. Ennek alapján mindez például a szenior úszóknál az alábbiak szerint alakul: 25-29, 30-34, 35-39, 40-44, 45-49, 50-54, 55-59, 60-64, 65-69,70-74, 75-79, 80-84, 85-89, 90-94, 95-99, 100-104 és to-vábbi korcsoportokban öt éves csoportokban.13
Egyenlő esélyek vagy csak egyenlő jogok?
Az elmúlt évtizedekben komoly változás következett be a nemzetközi emberi jogok világában.
Ezen változás oka, hogy a történelmi előzményekkel szemben a modern emberi jog az egyes embereket egyénenként kezeli, és szemben a korábbi gyakorlattal, nem egy adott állam állam-polgáraként. Mindezeken túl az egyének érdeke védelmében egyre több nemzetközi intézmény kapott hatásköri felhatalmazást a bekövetkező emberi jogi jogsértésekkel szemben való
10 FRITZ, 2011. 31.
11 Uo. 30.
12 http://www.rehab-kollegium.com/Home/fogalmak3 (2012. 07. 5.)
13 http://mszuosz.hu/sites/mszuosz.hu/files/dokumentumok/szenioruszokversenyszabalykonyve20120101.pdf (2012. 07. 05.)
Esélyegyenlőség a sportban az idősek szemszögéből 183 pésre.14 A XIX. század által hozott gazdasági és társadalmi változások, mind az államok, mind pedig a nemzetközi jog vonatkozásban csak kedveztek az emberi jogok mai formájában törté-nő kialakulásának. Ennek a folyamatnak a részeként az esélyegyenlőség valamint ezzel szoros összefüggésben a diszkrimináció tilalma is komoly változásokon esett át. Az alábbiakban az idősekre vonatkozó esélyegyenlőségi szabályokat az alábbi tematika alapján mutatom be:
A) Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY)15 B) Módosított Európai Szociális Karta (ESZK)16 C) Diszkrimináció tilalma a közösségi jogban D) Az esélyegyenlőség hazai szabályozása:
I. Alaptörvény
II. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV.
törvény
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (EJENY)
Ez az első olyan átfogó emberi jogi okmány (hiszen a polgári és politikai rendelkezéseken túl, szabályozza a gazdasági és szociális jogokat is), amelyet nemzetközi szervezet alkotott meg és proklamált.17 2. cikke kinyilvánítja a diszkrimináció tilalmát az alábbiak szerint:
„Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyil-vánított összes jogokra és szabadságokra. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott.”
Míg a 22. cikkben foglalt rendelkezések18 rögzítik az egyén szociális biztonsághoz való jo-gát, addig a 24. cikk19 rendelkezik a pihenéshez valamint a szabadidőhöz való jogról. Kiemel-ném a 25. cikket is, mely kimondja, majd nevesíti, hogy „Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz [...]”
Módosított Európai Szociális Karta (ESZK)
A Felek politikai céljukként olyan feltételek elérését fogadják el, és ennek érdekében alkalmaz-nak minden olyan nemzeti és nemzetközi jellegű eszközt, amelynek segítségével a következő jogok és elvek hatékonyan megvalósíthatók:
11. Mindenkinek joga van részesülni minden olyan intézkedésből, ami képessé teszi arra, hogy az elérhető legmagasabb színvonalú egészségnek örvendhessen.
14. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy részesedjen a jóléti szolgáltatásokból.
23. Minden idős embernek joga van a szociális védelemre.
11. cikk. Az egészség védelméhez való jog
14 ThomasBUERGENTHAL: Nemzetközi emberi jogok. Helikon kiadó, 2001. 26.
15 Forrás: http://www.ohchr.org/EN/UDHR/Documents/UDHR_Translations/hng.pdf (2011. 05. 10.)
16 http://mddsz.ucoz.org/az_europai_szocialis_charta.pdf (2012. 04. 10.)
17 BUERGENTHAL, 2001. 35.
18 EJENY – 22. cikk: „Minden személynek, mint a társadalom tagjának joga van a szociális biztonsághoz; minden sze-mélynek ugyancsak igénye van arra, hogy – az államok erőfeszítési és a nemzetközi együttműködés eredményeképpen és számot vetve az egyes országok szervezetével és gazdasági erőforrásaival – a méltóságához és személyiségének sza-badon való kifejlődéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogait kielégíthesse.”
19 EJENY – 24. cikk: „Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad időhöz, nevezetesen a munka időtartamá-nak ésszerű korlátozásához, valamint az időszakonkénti fizetett szabadsághoz.”
Princz Adrienn 184
Az egészség védelméhez való jog hatékony érvényesítésének biztosítása érdekében a Felek vállalják, hogy közvetlenül, vagy állami, illetve magán szervezetekkel együttműködve megteszik a megfelelő intézkedéseket, amelyek egyebek között a következő célokat szolgálják:
a) amennyire csak lehetséges, felszámolják a rossz egészségi állapot okait;
b) tanácsadási és oktatási lehetőségeket hoznak létre az egészség javítása, valamint az egész-ségügy területén egyéni felelősséget előmozdítása érdekében;
c) amennyire csak lehetséges, megelőzik a járványos, fertőző és egyéb betegségeket, vala-mint baleseteket.
Diszkrimináció tilalma a közösségi jogban
A diszkrimináció tilalma közösségi jogi szinten már kezdetektől fogva megtalálható. A római szerződésben20 ugyan csak a nők és a férfiak közötti egyenlőség, azon belül is bérezés vonatko-zásában történő megkülönböztetés tilalmáról rendelkezik, addig már az „Amszterdami Szerző-dés átalakította és jelentősen bővítette a Római SzerzőSzerző-dés egyenlő bánásmódot érintő szabálya-it. Az egyik legfontosabb változás az volt, hogy bővítették a védett személyek körét. Így a nem mellett a származás, faj, etnikai hovatartozás, vallás, vagy más meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális orientáció alapján történő megkülönböztetés is védve lett.”21
Kiemelném az Európai Unio Tanácsa a 2000/78/EK Irányelvét,22 mely rögzítette a foglal-koztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteit. E doku-mentum szabályozza az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát is, amely kitétel azonban nem azonos azzal a kérdéssel, hogy mekkora a nyugdíjkorhatár, hiszen előfordulnak olyan esetek, amikor például a már nyugdíjas személyt különleges szaktudása révén tovább al-kalmazzák. Ugyanakkor adja magát az a feltevés, hogy amennyiben a munka világában szankci-óval jár a kor alapján történő hátrányos megkülönböztetés, akkor e tanulmány szempontjából releváns módon a sport világára is kiterjesztően lehetne alkalmazni az irányadó rendelkezéseit.
A Lisszaboni Szerződés rendelkezései pedig az alábbiak szerint tiltják a hátrányos megkü-lönböztetést bármilyen módon és formában történő alkalmazását az alábbiak: 23
8. cikk
Az unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására.
10. cikk
Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió küzd mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életko-ron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen.
Mindezen uniós törekvéseket kiegészíti, illetve alátámasztja az Unió Alapjogi Kartája.24 A 21. cikk (1)-(2) bekezdése foglalja magában a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelke-zéseket az alábbiak szerint: (1) Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, poli-tikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékos-ság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés. A Charta ezen
20 Római szerződés – Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról, 119. cikk: […] A nemen alapuló meg-különböztetés nélküli egyenlő díjazás azt jelenti, hogy:
a, a teljesítménybér esetén az azonos munkáért járó díjazást azonos mértékegység alapján állapítják meg:
b, időbér esetén azonos munkakörben azonos díjazás jár.
21 Dr. NYÁRÁDY Gáborné (szerk.): Esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód, A hátrányos megkülönböztetés felismerése a helyi közigazga-tásban. Budapest, 2008. 161-162
22 Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:05:04:32000L0078:HU:PDF (2012. 08. 25.)
23 DR.SCHENK Borbála (szerk.): Az európai unióról szóló szerződés. Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2010.
24 http://eur-lex.europa.eu/hu/treaties/dat/32007X1214/htm/C2007303HU.01000101.htm (2012. 04. 10.)
Esélyegyenlőség a sportban az idősek szemszögéből 185 zése azért is bír kiemelkedő jelentőséggel, mivel az (1) bekezdés “a lehető legszélesebb értelmű,
Esélyegyenlőség a sportban az idősek szemszögéből 185 zése azért is bír kiemelkedő jelentőséggel, mivel az (1) bekezdés “a lehető legszélesebb értelmű,