A nők körében az emlőrák az egyik leggyakoribb malignus folyamat, de globálisan is a harmadik leggyakoribb carcinoma, melynek morbiditása 2012-ben világszerte 1,671 millióra, míg mortalitása közel félmillióra becsülhető (1). Nagy különbség van a betegség végzetessége között a fejlett és fejlődő országokban. Míg a fejlett országokban - főképp a korai diagnózis és a kombinált kezelések hozzáférhetősége miatt - a mortalitás csökkenő tendenciát mutat, addig a fejlődő országokban mind a morbiditási, mind a mortalitási adatok emelkednek (2).
1.1.2. Az emlőrák főbb típusai
Az emlőrákoknál a WHO-klasszifikáció az elfogadott, mely az összes neoplasticus és prekurzor léziót egységesen csoportosítja. Ezek részletes tárgyalása nem tárgya az értekezésnek, ezért csak röviden, táblázatban ismertetjük (1. Táblázat).
1.Táblázat. Az emlőrákok jelenleg érvényes (4.)WHO-klasszifikációja (Sinn et al. Breast Care 2013 (3) alapján, módosítva)
Az emlőrákok főbb típusai WHO 4. kiadás 2013
Ritka típusok
WHO 4. kiadás 2013
Invazív carcinoma NST Adenoid cysticus carcinoma
Invazív lobuláris carcinoma Carcinoma neureondokrin
differenciációval
Tubularis carcinoma Secretoros carcinoma
Cribriform carcinoma Invazív papilláris carcinoma
Mucinosus carcinoma Mucoepidermoid carcinoma
Carcinoma medulláris fenotípussal Polymorph carcinoma Carcinoma apocrin differenciációval Oncocytaer carcinoma Carcinoma pecsétgyűrűsejtes differenciációval Lipid-gazdag carcinoma Invazív mikropapilláris carcinoma Glikogén-gazdag carcinoma
Metaplasticus carcinoma Sebaceus carcinoma
Adenomyoepithelioma carcinomával Acinársejtes carcinoma
9
A korábbi, 2003-as WHO-klasszifikációhoz képest a legfőbb változás, hogy az invazív emlőrákok többségét kitevő csoportot invazív emlőkarcinoma NST-re (No special type) keresztelték át, szakítva a ductalis invazív emlőrák NOS (Not otherwise specified) kifejezéssel (3). Ennek okaként a ductalis eredet esetenként nem bizonyított, illetve esetlegesen félrevezető volta szolgált. A lényeg azonban továbbra is a kizáró diagnózis, vagyis azon daganatok tartoznak ebbe a csoportba, melyeket nem lehet egyik speciális alcsoportba sem besorolni.
1.1.3. Az emlőrákok TNM-beosztása
Természetesen a kezelési modalitások kiválasztásánál a tumor stádiuma is alapvető tényező, ebben a TNM-beosztás a mérvadó, melynek jelenleg a 2017-ben kiadott 8.
kiadása van érvényben (4) (2. és 3. Táblázat).
2.Táblázat. Az emlőrákok jelenleg érvényes 8. patológiai TNM beosztása (2017) (4) pTX Primaer tumor nem mutatható ki
pT0 Nincs primer tumor pTis Carcinoma in situ
DCIS: intraductalis cc LCIS: lobularis cc in situ
Paget: az emlőbimbó Paget-kórja tumor nélkül pT1 2 cm, vagy annál kisebb tumor
pT1mi 1 mm, vagy annál kisebb microinvasio
pT1a A tumor 1 mm-nél nagyobb, de nem nagyobb, mint 5mm pT1b A tumor 5mm-nél nagyobb, de nem nagyobb, mint 10mm pT1c A tumor 10mm-nél nagyobb, de nem nagyobb, mint 20mm pT2 A tumor 2 cm-nél nagyobb, de nem nagyobb, mint 5 cm
pT3 A tumor legnagyobb átmérője több, mint 5 cm
pT4 Bármilyen méretű tumor, ha a mellkasfalra vagy a bőrre terjed pT4a Mellkasfalra terjedés
pT4b Oedema, narancsbőr, ulceratio, vagy satellit göbök ugyanazon emlőben pT4c T4a+T4b
pT4d Gyulladásos emlőrák
pNX Regionalis nyirokcsomó nem vizsgálható vagy ismeretlen pN0 Nincs regionalis nyirokcsomó áttét
pN1 Mobilis azonos oldali pozitív I. vagy II. szintű nyirokcsomó(k) pN1mi Micrometastasis (>0,2mm és/vagy >200 sejt, de <2,0mm) pN1a 1-3 nycs pozitív, legalább egyik nagyobb 2mm-nél
pN1b Mammaria interna nyirokcsomó áttéte (klinikailag negatív) pN1c 1-3 axilláris és mammaria interna nyirokcsomópozitivitás
pN2 4-9 azonos oldali (fixált) nyirokcsomó érintett vagy klinikailag pozitív mammaria interna nyirokcsomók negatív axillaris nyirokcsomók esetében
pN2a 4-9 axilláris nyirokcsomó érintett, egyik legalább 2mm-s
pN2b A. mammaria interna melletti klinikilag pozitív nyirokcsomó, axilla negatív
10
N3 III. Szintű nyirokcsomóérintettség és/vagy axillaris és mammaria interna lánc érintettség
pN3a Infraclavicularis nyirokcsomóáttét vagy legalább 10 axilláris nyirokcsomó, egyik>2mm
pN3b Klinikailag pozitív azonos oldali mammaria interna és axilláris nyirokcsomóérintettség vagy
legalább 3 pozitív axillaris nyirokcsomó és a mammaria interna nyirokcsomók makroszkópos/mikroszkópos érintettsége
pN3c Azonos oldali supraclavicularis nyirokcsomóáttét pMX Távoli áttét nem vizsgálható vagy ismeretlen
pM0 Nincs távoli áttét pM1 Távoli áttét van
3.Táblázat. Az emlőrák jelenleg érvényben lévő 8.TNM (2017) stádium beosztása
0 Tis N0 M0 IIIA T0, T1, T2 N2 M0
IA T1 N0 M0 T3 N1, N2 M0
IB T0, T1 N1mi M0 IIIB T4 N0, N1, N2 M0
IIA T0, T1 N1 M0 IIIC Bármely T N3
T2 N0 M0 IV Bármely T Bármely N M1
IIB T2 N1 M0
T3 N0 M0
1.1.4. Az emlőrákok klinikai/molekuláris alcsoportjai
1. Ábra. Az emlőrákok kezelési sémája a prognosztikai és prediktív markerek alapján történő típusbesorolás alapján. (Harbeck et al. Lancet 2017 (2) alapján módosítva)
11
Az emlőrákok osztályozására onkológiai szempontból az úgynevezett 4-es felosztás terjedt el: Luminális A- és B-típus, HER2-pozitív és tripla-negatív típusok (1. Ábra) (5).
Újabb tanulmányok szerint már inkább 10 klinikailag releváns alcsoportot érdemes elkülöníteni (6-8), de ez utóbbi még nem terjedt el a gyakorlatban. A főbb csoportokba sorolást el lehet végezni génszintű vizsgálatokkal is, de a gyakorlatban a formalinban fixált és paraffinba ágyazott (FFPE) metszeteken végzett rutinból elvégzett ER- ösztrogén receptor, PR – progeszteron receptor, HER2, Ki-67 immunhisztokémiai reakciók is elegendő segítséget nyújthatnak a további prognózis, illetve terápia meghatározásához (8). Fentiek alapján a következő főbb emlőrák típusokat használjuk (4. Táblázat).
4.Táblázat. Az emlőrákok főbb típusai az immunreakciók alapján.
Típus ER PR HER2 Ki-67 vagy egyéb jellemzők
Luminális A valamelyik+ - < St.Galleni érték 2015 (20%) Luminális B valamelyik+ - > St.Galleni érték 2015 (20%)
HER2, non-luminális - - +
HER2, luminális valamelyik+ +
Tripla-negatív (bazális típus) - - - Ck5/6+ és/vagy EGFR+
Apocrin - - +/- Androgén Receptor +
Klinikailag a legnagyobb probléma a Luminalis A- és B-típus elkülönítése, leginkább a Ki-67 proliferációs ráta nem standardizált meghatározása miatt (2). Elfogadott a 10%
alatti, alacsony és a 30% feletti, magas proliferációs ráta, de a két szélsőérték közötti intervallum nehezen kategorizálható. Éppen ezért ilyen tumorok esetén a Ki-67 proliferációs ráta önmagában nem elegendő az adjuváns kemoterápia indikálásához (2).
1.1.5. Az emlőrák terápiája
A részletes terápiás útmutatást a dolgozat keretei nem teszik lehetővé, ezért csak röviden emelnénk ki a fő irányvonalakat.
A szűrővizsgálatoknak és korai diagnózisnak, valamint a számos terápiás, illetve kombinált kezelési lehetőségnek köszönhetően, mára a korai emlőrák egy potenciálisan gyógyítható betegséggé szelídült. Mind a lokoregionális és szisztémás kezeléseknél, mind