Kedves emlékező hegyaljaiak és a Kárpátmedence különböző szegleteiből érkezett honfi -társaink!
Nagy fába vágta a fejszéjét a tolcsvai közösség, amikor egy itt élő mester mellé állt, aki néhány évvel ezelőtt tíztonnás kőtömbből, Wass Albert versével emlékjelet emelt. Ez ké-pezte az alapját a mára már nyolc kopjafával gyarapodott parknak, ahol az anyaországot és a hét országba elszakított nemzetrészeinket egy-egy ott élő vagy onnan elszármazott művész kopjafa alkotása képviseli. Tisztelet és megbecsülés illeti a Kádas házaspárt és a Magyarokért a Kárpátok Gyűrűjében Alapítványt, hogy nemcsak különféle adományok-kal segítik 2010 óta a határon túli magyarságot, hanem évenkénti helyi megemlékezésekkel is felidézik az elfelejthetetlen szétszaggatásunkat.
Gyásznap vagy ünnep? – tettem fel a centenáriumról megjelent hazai és határon túli ma-gyar sajtót elemző tanulmányom címében nemrégiben.2 Igyekszünk a nemzeti tragédiánk gyászát a határok légiesítésével, az egyes nemzetrészeink, valamint az ott és itt élők közötti lelki, kulturális, hitbéli, gazdasági, sport és egyéb kapcsolataink újraszövésével enyhíteni.
Nevezhetjük ezt az összetartozás ünnepének, de úgy gondolom, a mindennapjaink szerves részévé kell hogy váljon a szolidaritás gyakorlása, hiszen megkérdőjelezhetetlen a törzs és a csonkolt végtagok kölcsönös egymásrautaltsága, ami nélkül csak a sorvadás következ-het be.
Trianon, bár 101 éve következett be, máig velünk él: a refl exeinkben, a néplélek legmé-lyebb bugyraiban, a gúnyhatárokon megszakított útjainkban, vasútvonalainkban, a szer-vesen egybetartozó tájak egymásra utalt gazdasági kapcsolatainak a megakasztásában, a leválasztott közösségeink milliókban mérhető beolvasztásában, beolvadásában, a hétköz-napokban megélt nyelvi, oktatási és más területeken zajló kulturális népirtásokban, a nem-zeti tudat gyengítésében, gyengülésében itthon és otthon.
Van olyan történész, aki a békediktátum előzményeit Konstantinápoly 1453. évi elesté-re vezeti vissza, ami után az oszmán hódítás a Balkán nemzeti és vallási képét átelesté-rendez- átrendez-te, elvetetvén a későbbi etnikai konfl iktusok máig parázsló magvát is elvetette. Ha nincs Mohács, a XVIIII. század elejéig megőrizhettük volna az országban egyfelől az 1526 előtti 75%-os népességi arányunkat, másfelől kétszeresére nőhetett volna a lakosságszámunk.
Nem kellett volna idegeneket bevándoroltatni az elnéptelenedett vidékekre, s a becslések szerint 1910-re 81–82% lehetett volna a magyar többség. A dualizmus kori nemzetiségpoli-tika még közvetlenebbül befolyásolta 1920 bekövetkeztét. A nemzetiségi jogok terén valójá-ban a magyar szabályozás a legtoleránsabbak egyike volt a korabeli Európávalójá-ban, az 1868-as
1 Elhangzott a tolcsvai Nemzeti Összetartozás Emlékparkjában 2021. június 5-én, a trianoni békediktátum aláírásának 101. évfordulójára rendezett megemlékezésen.
2 Gyásznap vagy ünnep? A centenárium és ami mögötte van. Muravidék 33–34. 2020. 26–53.
Eötvös-féle nemzetiségi törvény pedig széles körű nemzetiségi iskolahálózatot, és a nem-zetiségi nyelveknek az alsóbb szintű közigazgatásban történő használatát is biztosította Magyarországon. Ugyanakkor a Monarchia osztrák tartományai gyakorlatához képest a magyar szabályozás szigorúbb volt, a nemzetiségek pedig ahhoz és a maguk korábbi hely-zetéhez viszonyítottak. A nemzetiségi kérdésre nyomatékkal hivatkoztak azok, akik szét-verték a Monarchiát, egyben megcsonkították Magyarországot.
Nehezen kétségbe vonható tény az is, hogy a nemzetiségi kérdés 1910 után már kiegészült mindazoknak a külső aknamunkájával, akiknek a szemében szálkát jelentett a Monarchia gazdasági ereje és nagyhatalmi súlya. A franciák, az angolok és az oroszok egyértelműen ellenérdekelt feleknek számítottak, akik alattomos diplomáciai húzásokkal uszították a nemzetiségeket. Az oroszok a magyar görögkatolikus püspökség megalakulásakor bom-bamerénylettől sem riadtak vissza, s mindhárom hatalom szisztematikus hazugságokat terjesztett a magyarországi kisebbségek helyzetéről. Az Angliából származó szabadkőmű-vesség szerepére az állam szétzúzásában pedig Raff ay Ernő könyvei, meg a Szakács Árpád által elindított sajtóvita mutatott rá. Raff ay Trianon létrejöttét megelőző szomszéd népi okcsoportot is megnevez: „Már jóval 1914 előtt csehek, románok és szerbek el akartak venni területeket Ausztriától s főleg Magyarországtól. Ez kapóra jött Clemenceau-nak és társai-nak, hogy Közép-Európában francia befolyási övezetet alakítsanak ki, részben a németek, részben a szovjetek ellen.”3 A belső okok közül nem elhanyagolható súlyt képvisel a libe-ralizmus. Szekfű szerint a harmadik, 1890 utáni magyarországi liberális nemzedék eladta a hazát, Jászi Oszkár, s a Martinovics-páholy vezetésével államellenes radikális pártot szervezve föladta a magyarság érdekeit. Az 1867 utáni polgári fejlődés, miközben egy cso-dálatos fővárost és országot teremtett körénk, iszonyatos szociális feszültségekkel terhelte meg a magyar társadalmat. Amikor pedig 1918–19-ben meg kellett volna védeni az országot, akkor mi letettük a fegyvert, és Tormay Cécile szavaival élve „patkánylázadás”-t csinál-tunk.
A békediktátum területre, lakosságra vonatkozó adatai közismertek, azokra részletesen nem térnék ki. Beszédes adat, hogy a 31 törvényhatósági jogú városunkból 20-at csatol-tak el, a 125 rendezett tanácsú városunkból 93-at; 12 943 községünkből csak 3413 maradt nálunk… Durván leegyszerűsítve: a diktátum rögzítette az elszakított magyarság teljes kiszolgáltatottságát, jogfosztottságát, a „kollektív bűnösség”-et… Az utódállamok szabad rablását jóvátétel címén foglalták pontokba. Trianon miatt az elszakított országrészekből 420–430 ezren, az ott élt magyarok 15%-a menekült vagy települt át néhány év alatt Magyar-országra. Több százezer erdélyi még évekig vasúti vagonokban tengette az életét valame-lyik fővárosi pályaudvaron, amíg megoldódott a lakhatása a csonka országban.
A következmények közül csak néhány vonatkozást villantanék fel. Trianonnal szervesen kialakult piackörzeteket választottak le, közigazgatási körzetek estek szét, amelyek visz-szavetették a határ mindkét oldalán a fejlődést. Intézményeink több mint fele Magyar-országon kívülre került, az állami iskolák és középiskolák mindössze 28%-a maradt az új határokon belül – éppen a legjobban felszerelt, legkorszerűbb iskolákat veszítettük el.
A négy nagy tudományegyetemünk közül kettő székhelye – Kolozsvár és Pozsony – szintén idegen uralom alá került (a teljes tanári és hallgatógárda Szegedre, illetve Pécsre költözött).
Elveszett továbbá könyvtáraink döntő többsége, emléktáblák, szobrok semmisültek vagy csonkultak meg. A székelyudvarhelyi születésű Lakatos Mihály írói eszközökkel közelít a kulturális genocídium kérdéséhez: „… értünk és helyettünk vajon megszólalnak majd a
kö-3 https://elemi.hu/raff ay-erno-az-autonomia-megvalosithatatlan-a-jarhato-ut-a-hatarmodositas/
vek? Templomaink és házaink széthordott és idegen templomokba és házakba beépített kövei, vagy a Kárpát-medence városaiban álló csodálatos épületeink szét nem hordott, de idegen feliratok terhe alatt sínylődő kövei? Elmondják majd, hogy a mi kezünk melegétől és munká-jától, a mi homlokunk verítékétől váltak holt anyagból az emberi civilizáció nagyszerűségét hirdető pompás építményekké? […] És a magyarok által épített kolozsvári magyar színház kövei? Azokat nem lehetett volna meghagyni a helyi magyaroknak, és építeni egy másikat?!
Csak úgy, az igazság nevében. Megízlelni a becsületes építőmunka örömét, s rácsodálkozni, hogy mennyire más egy ilyen színház akusztikája! A köveink persze beszélnek. Magyarul.
Csodálkoznak, panaszkodnak, nem értik. S őket is egyre kevesebben értik. S egy napon, ha már semmi értelmét nem látják a beszédnek, végleg elnémulnak. Ez is a cél.”4
A nemcsak bennünket, hanem számos más országot is érintő békerendszer hibái miatt egyenes út vezetett a II. világháborúig. Az igazságtalanság miatti össznemzeti fájdalom, a revízió szükségességében az ideiglenesnek tekintett határokon átnyúló nemzeti kon-szenzus a revízió szükségességében, kétségtelen volt abban az időszakban. A megígért, de soha meg nem kapott kisebbségi jogok miatt az elcsatolt területeken felszabadulásként élte meg a magyarság szinte teljes egésze a bécsi döntéseket, de a Délvidék katonai vissza-foglalását is.
A második világháborút ismét a vesztes oldalon fejezte be Magyarország. Nemcsak meg-ismétlődött a haza szétdarabolása, hanem az 1947. évi párizsi békeszerződésben – a pozso-nyi hídfő biztosítása címén – még három falut elcsatoltak tőlünk. Egy esztendőre rá „kék-cédulás”, elcsalt választások nyomán bolsevik hatalomátvétel történt a maradék országban.
Megtapasztaltuk, hogy a kommunisták alatt nem hogy Trianonról, hanem az egész azt követő időszakról sem lehetett beszélni (vagy csak az igazság elferdítésével), ez Rákositól kezdve Kádáron keresztül a rendszerváltozás utáni évtizedig gyakorlatilag változatlanul meg- és fennmaradt.
Magyarország a két XX. századi szétdarabolás következtében jelenleg is a szétszórtság állapotában van. A kiszolgáltatottság, diszkrimináció – még ha területenként különböző mértékben is – máig nem szűnt meg az egyének és közösségek vonatkozásában. Kövér László házelnök is utalt arra az Országgyűlés tavaly június 4-i emlékülésén, hogy a nem-zet-felszámolási szándék, veszély nem múlt el, sőt, erősödik a térség egészét illetően is.5 Föl-di László titkosszolgálati szakértő szerint „Durván türemkeFöl-dik elő a hasonlóság az akkori és a mai világ között. Magyarország ellenfeleinek száma nem csökkent, miként az életünket megkeserítő támadások sem változtak sokat. Az ősi mesterség, a titkosszolgálat eszközei és módszerei maradtak és használják mindazok, akik vagy a revíziótól – visszacsatolástól –, vagy attól félnek, hogy Magyarország ismét képes lesz, ha nem is sebek nélkül túlélni azt a támadást, amely most nem területi megcsonkítására irányul, hanem politikai értelemben vett elpusztítására. Száz év alatt a cél módosult, az eszköz maradt. Manipuláció, tökéletes lejárató kampány, az országon belüli ellentétek szítása, a társadalom demoralizálása, a fej-lődés lehetőségének lekicsinylése, a teljes káosz elérése az, amivel szembe kell most is néznünk nekünk, magyaroknak.”6
2010 után a nemzeti összetartozás pozitív üzenetét kidolgozó és az állampolgárságot kiterjesztő új nemzetpolitika született, jelképévé pedig június 4-ének A Nemzeti
Összetar-4 https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/megis-egy-test-8218758/?f bclid=IwAR1Fr5WgIf UiF8WQ_eKak d5ZGXWWQpzquHkg0OSvK_wqPL5gEwNeIQkB-xc
5 Nagymihály Zoltán: Trianon és külpolitika: elmélet és gyakorlat. Bécsi Napló XLI. No. 4. 2020. júl.– aug. 2.
6 https://magyarnemzet.hu/velemeny/zugjatok-harangok-8201939/?fb clid=IwAR0z3AWOrtPUlFq6foMUL4 tj_tILaBjA-r1TuGXp9UGsrmTMaZN1E3ccoRk
tozás Napjává emelése vált. Az Országgyűlés első jogszabályában megszavazta a külhoniak magyar állampolgárságát lehetővé tevő, egyszerűsített visszahonosításról szóló törvényt, 2020-ig – ahogy a nemzetpolitikáért felelős államtitkár fogalmazott – „Több mint egymillió honfi társunk kapta vissza az állampolgárságát […]. Azóta is arra törekszünk, hogy a Kár-pát-medencei magyarságot egységes közösségként kezeljük oktatási, kulturális és gazdasági szempontból egyaránt, illetve létrehoztuk az egységes nemzeti médiateret is. A célunk az, hogy a XX. század minden nehézsége után a külhoni magyar lét ne legyen többé hátrány, sokkal inkább előny.”7 Semjén Zsolt, a nemzetpolitikát is felügyelő miniszterelnök-he-lyettes 100. évfordulós beszéde szerint „Szembe kell néznünk azzal, hogy az ezer év jogán
»mindent vissza«: ma irrealitás; az EU-tól várni megoldást: naivitás; a megváltozott etnikai arányokra hivatkozott belenyugvás: árulás. […] Trianonra emlékezni: gyász. Trianonra em-lékezni: összetartozásunk hitvallása. Trianonra emem-lékezni: az azért is megmaradás büszke-sége. Trianonra emlékezni: Trianon meghaladásának küldetése.”8
A békés, határok fölötti nemzetegyesítéshez azonban a magunk revíziója is szükségel-tetik. Sokat kell még tennünk egymás megismeréséért, megtanulnunk, hogy külhoni ma-gyarnak lenni nem jelent erkölcsi felsőbbrendűséget, mint ahogy magyarországi magyar-nak lenni sem jelent magasabb tudásszintet és fejlettséget. A fi atalok tudatformálása kulcs-kérdés. „2010 óta felnőtt egy korosztály, amely elveszett a nemzet számára, s ezen fi ataloknak legfőbb éltető eleme a momentumnak élés, a féktelen tivornyázás, nosztalgiával tekintenek a gulyáskommunizmus idejére, a nemzet pedig nem más számukra, mint idejétmúlt, kiürese-dett fogalom, hiszen az Európai Unió is azt szajkózza, hogy a nemzetállamok kora lejárt.”9 A hazaszeretetre nevelés tehát megkerülhetetlen. Amíg a kormány valóban tiszteletre méltó, kezdeményező nemzetpolitikát folytat, nem ritkák a kifejezetten magyar- és határontúli-magyar-ellenes hazai közbeszédi, történészi és politikai megnyilvánulások.
Hadd zárjam megemlékezésemet a 2021 telén elhunyt Bencze Izabella jogász gondolata-ival: „Egy olyan természetes földrajzi, eszmei, és mentális egység a Kárpátok gyűrűje, amely-nek szétzúzására – Istenen kívül – semmilyen hatalom nem képes […] amint a természet tör-vénye győzedelmeskedik az emberi manipulálás felett, a folyó szétválasztott, közös eredőből származó vízcseppjei ismét összeállnak. Csak idő és hit kérdése.”10
Köszönöm a fi gyelmüket, a vendéglátóknak pedig a meghívást!
Székely András Bertalan
7 https://mandiner.hu/cikk/20200529_az_ellenzek_tevekenysege_beleillik_a_20_szazadi_nemzetarulasok_
soraba_potapi_arpad_lapunknak?fb clid=IwAR0ZWoyGxXSDhtx9L2tKnBQ1jZegBZB4s2aW-D7sDbZ_JzOY-zxXazYDXP38
8 Semjén Zsolt: Trianon. Hazánk (A kereszténydemokraták lapja) 2020. június, 1. 5.
9 https://felvidek.ma/2020/06/szaz-eve-feszitettek-keresztre-de-a-magyar-el-es-elni-akar/?f bclid=IwAR-1Faq69GT-HvhBZmFAgVu3CxU7-0ZuWchGAfaodqm1wmK0WYN2dxtWhYac
10 http://civilosszefogas.hu/trianon-centenariumara/?fb clid=IwAR11Pr7848f0GyzY4sqNTvYp-7i6skUVGq2D OCT2jDxv8dogODK1mIAdylc