Emergens él®lények és gépek

szeretném összevetni, de nem ez a helyzet. A biciklizés egy olyan hallgatólagos képességünk, amelyet tekintve nem sokban különbözünk más él®lényekt®l, hiszen némely cirkuszi állatot is könnyedén meg lehet tanítani biciklizni.

A cél ebben a fejezetben az, hogy az olyan robotikus perifériákkal rendelkez®

számítógépek, mint a Primer V2 teljesítményét értékeljük és e teljesítmény vi-szonyát a programmal és a robot tervével feltárjuk. Nyilvánvaló, hogy teljesen másképp bicikliznek ezek a robotok, mint egy ember, ugyanakkor azt is meg fo-gom mutatni ebben az esetben is, hasonlóan a korábbi példákhoz , hogy nem mondhatjuk, hogy a robot által produkált teljesítményt a programkód teljesen meghatározná (a meghatározottság viszony alatt továbbra is Ha a programkód C akkor a teljesítmény X típusú logikailag kényszerít® viszont értek). Továbbgon-dolva ezt az állítást azt kapjuk, hogy a megtestesült robot képességét a kerékpáron való haladásra téves úgy azonosítanunk, mint egy, pusztán expliciten megadott programkóddal által nyújtott képességet. Ahogy azt a 4.1.1.2. és a 4.1.4. feje-zetekben láthatjuk ehhez el kellene tekintenünk a robot teljesítményének zikai természetét®l, amit®l az egész vizsgálatunk értelmét veszítené.

Az emberek kerékpározó tudásával kapcsolatban Polányi Mihály mélyreha-tó érvelést fogalmaz meg Személyes Tudás c. könyvében (Polányi 1966b, I:p.

160,164) (Polányi 1964, I:95-6)¹¹¹¹¹². Álláspontja szerint az emberek a hallgatóla-gos képességeik segítségével képesek kerékpározni. Természetesen a kerékpározást pusztán egy szemléltet® példaként használja, állításának esszenciája, hogy min-den tudás részben hallgatólagos, azaz nem explikált semmilyen köz-, tudományos-, vagy programnyelv segítségével és nem is explikálható.

Ha arra a konklúzióra jutnánk, hogy a robot képessége a kerékpározásra nem teljesen explicit leírás eredménye, akkor adódik a kérdés, hogy beszélhetünk-e a gépek esetén is hallgatólagos képességekr®l, hallgatólagos tudásról? Esetleg nem is rendelkeznek semmiféle tudással, csak m¶ködnek? Mivel Polányi idejében az ilyen autonóm gépek legfeljebb csak merész gondolatkísérletek lehettek, ma-ga Polányi külön nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Ennek a fejezetnek a konklúziója, miszerint a gépek teljesítményének értékelése során is beszélhetünk hallgatólagos tudásról beleillik Polányi személyes tudás koncepciójába, bár Polá-nyi maga nem sejthette, hogy lozóája a 21. századi robotok vizsgálatánál ilyen következményekre juthat.

a m¶veleti elvekkel rendelkez® emergens létez®k, Polányi-terminológiában a gép-szer¶ek osztályába. Nem kétséges, hogy Polányi szerint az él®lények, különböz®

mértékben, de mind tudással rendelkeznek. Ahogy a Személyes Tudásban írja:

. . . a megismerés a teljesítményeknek ahhoz az osztályához tarto-zik, amelyek az élet minden formájában benne foglaltatnak, pusztán azért, mert az élet minden megnyilvánulása technikai teljesítmény.

(Polányi 1964, II:262)

Kiemelend® a mondat második fele, miszerint az élet minden megjelenése nem más, mint technikai teljesítmény. Tehát az él®lények nem pusztán azért rendelkez-nek tudással, mert él®lények, hanem éppen azért, mert az emergens létez®k azon osztályába tartoznak, amelyek magasabb szint¶, technikai értelemben vett m¶ve-leti elveik segítségével képesek saját céljaik érdekében felhasználni az ellen®rzésük alatt álló (többnyire saját testükbe és struktúrájukba zárt) zikai-kémiai folyama-tokat. Vagyis ha az él®lények rendelkeznek tudással, akkor azt kell mondanunk, hogy vannak gépek amelyek rendelkeznek tudással. Az pedig nem kétséges, hogy Polányi szerint az él®lények rendelkeznek tudással. A kérdés ezek után már csak az, hogy milyen különböz®ségeket és hasonlóságokat állapíthatunk meg Polányi elképzelése alapján az él® és a nem él® gépek tudása között.

Polányi gyakorta használ egyszer¶ él®lényeket példa gyanánt, mint az am®-bát (vagy más, még egyszer¶bb létformákat (Polányi 1964, II:235, bacilus; 260 csíraplazma), azonnal összekapcsolva ®ket a gépszer¶ség gondolatával:

Azt gondolom, hogy az, amit te a választás logikájának hívsz, az mélyen benne foglaltatik a racionalitás összes megjelenésében egészen le az am®ba szintjéig. És ugyanígy benne foglaltatik az összes gép elképzelésében, de valójában bármely célszer¶ eszközében is.¹¹³

Polányi elmagyarázza, hogy a kiegészít® visszavezethetetlen elveknek a két-szint¶ emergens struktúra közül a magasabbnak , milyen fontos szabályozó sze-repe van az állati élet számára (Polányi 1968a, p. 244-245). Nagyon könnyen felfedezhetjük ugyanezeket a magasabb szint¶ m¶veleti elvek alapján m¶köd®

szabályozó elveket a Primer V2-nél is: a robot hátizsákjában elhelyezett vezérlés szerepe éppen ez. A vezérl®egység a Primer V2 hierarchiájában központi helyet foglal el az összes szervomotorba induló vezérl®kábel innen indul, és az összes érzékel® jelét továbbító vezeték ide fut be. Térben lokalizált, hiszen 10x10x1,4 mm-es méretével és 0.3 gramm tömegével a teljes struktúra apró hányadát teszi csak ki. Ugyanakkor ez az egység küldi a végtagokat m¶ködtet® szervomotorokba a szenzorokból érkez® adatok alapján a mozgató utasításokat, amelynek segítsé-gével a teljes struktúra fenntartja az egyensúlyát, más szóval ez az egység valósítja meg a vezérlést. Ennek folyományaként sérülése a teljes struktúra leállásához és m¶ködésképtelenségéhez vezet, míg egy másik, hasonló tömeg¶ rész sérülése akár egyáltalán nem is befolyásolja a m¶ködést.

Járható útnak t¶nik tehát, hogy a gépi tudást az állatok tudásával állítsuk párhuzamba. Ennél kevesebbet állítani miszerint a gépek egyáltalán nem rendel-keznek tudással, még olyan szinten sem, mint az állatok nagyon sok problémát

113Letter to Karl Polanyi (1953. december 3.), chicagói hagyaték, Box 17, Folder 2, ford. Héder Mihály és Paksi Dániel.

von magával. Aki ezt a pozíciót veszi fel, annak bizonyítania kellene, hogy a Pri-mer V2 mégsem tud biciklizni, holott szemmel láthatóan éppen egy, az emberi biciklizéshez nagyon-nagyon hasonló dolgot folytat biciklivel egyik helyr®l a má-sikra kerekezik , és az iRex 2011 nev¶ technológiai kiállítás részvev®i számára is egyértelm¶ volt, hogy ez nem más, mint biciklizés. Természetesen ennek ellenére lehet azt mondani, hogy ez a kerekezés, nem az a kerekezés, és legf®képpen nem tudás, de akkor világossá kell tenni, hogy ezt milyen kritériumok alapján állítja valaki. Egy ilyen különbség megtétele aláásná Polányi tudásról és emergenciáról alkotott elképzeléseit. Tehát ha valaki tagadja, hogy ez biciklizés, akkor szembe kell helyezkednie Polányi alapvet® lozóai elképzeléseivel is.

Polányi lozóája alapján tehát a Primer V2 tudással rendelkezik, és mint minden gép esetében, ez részben a magasabb szint¶ m¶veleti elvek által vezérelt, explikálhatatlan regulatív funkciókat m¶ködtet® emergens struktúrának köszönhe-t®. Ennek azonban további feltétele, hogy ugyanúgy, ahogy már a legegyszer¶bb él®lények esetében is Polányi szerint a robot egy regulatív funkciókat m¶ködtet®

centrummal is rendelkezik (Polányi 1964, II:166, 169, 230, 235-6, 261-3), amely kontrollálja a robot architektúráját és annak m¶ködését. ([Az els® prokarióták]

fennmaradását szolgáló funkciók létrehoztak egy önérdek-centrumot az értelmet-len történések világméret¶ sodrásával szemben. (Polányi 1964, II:236))

Ez a centrum adja meg azt a fogalmi eszközt, amelynek segítségével fel lehet oldani azt a problémát, amely abból fakad, hogy a gépek nem él®lények. Az él®lények esetében ugyanis szükségszer¶, hogy az él®lény, még a legprimitívebb prokarióta is, rendelkezzen egy ilyen regulatív funkciókat m¶ködtet® centrummal, tudással a természetre vonatkozóan, különben nem maradhatna életben. Mivel a gépek nem élnek, nem szükséges centrummal rendelkezniük sem.

Ennek megfelel®en a gépek nagy része esetén az a helyzet, hogy a m¶ködteté-süket és a vezérlém¶ködteté-süket minden esetben emberek végzik a saját (emberi) centrumuk segítségével. Úgy is tekinthetünk ezekre a gépekre, mint az emberi test kiterjesz-téseire (lásd pl. Polányi példáját a bot segítségével tájékozódó emberr®l (Polányi 1964, I:105), így azokat az ember tudása m¶ködteti.

Jelen fejezetben kizárólag azokkal a centrummal bíró, autonóm robotokkal foglalkozom, amelyek önállóan képesek cselekedni a környezetükben, hiszen nyil-vánvaló, hogy a szöget bever® kalapács nem rendelkezik azzal a tudással, amelynek a segítségével bele lehet verni egy szöget a falba.

Tehát minden gép és él®lény a gép típusú, emergens létez®k osztályába tar-tozik, de amíg minden él®lény szükségszer¶en ennek az osztálynak a centrummal és egyben tudással is rendelkez® alosztályába tartozik, addig a gépek közül csak a centrummal rendelkez® autonóm robotok sorolhatóak ebbe a tudással is bíró alosztályba. Nem egyszer¶ azonban Polányi alapján megállapítani azt a kri-tériumot, amelynek segítségével pontosan megkülönböztethetnénk a centrummal rendelkez® gépeket a többi gépt®l. Ez egy nagyon fontos probléma, amelynek megoldása komoly kihívás, de nem szükséges a jelenleg alátámasztandó tézishez.

Bár a centrum és a nem centrum határterülete homályos, jelen pillanatban az is elegend®, ha elfogadjuk, hogy a Primer V2-nek vagy például az órákig autonóm üzemben m¶ködni képes pilótanélküli repül®gépnek esetében egyértelm¶en tulaj-doníthatunk egy regulatív funkciókat m¶ködtet® centrumot, szemben például egy kalapáccsal vagy más egyszer¶ gépekkel, amelyeknél egyértelm¶en hiányzik ez a komponens. A két halmaz tehát kirajzolódik, pusztán a határesetek kérdésesek.

Összefoglalva tehát léteznek robotok, amelyek hallgatólagos tudással bírnak.

Ezek a robotok aktív centrummal rendelkeznek, amely egy számítógépben valósul meg.