Ember Pál egész életében kutatóhelyek mellett élt, s ezeket használta, s ami kevés nyomát ennek könyveiben maga után hagyta, azokat érdemes szemügyre venni.
Debreceni diákként a collegiumi könyvtárat látogathatta ugyan, de erre direkt utalást nem tett. Legelsőként tájékoztat ilyen információkról a diákkori naplója, amelyet köztanítóként (a tanár segítségeként) jegyzetelt magának, s ezt jelenleg a pápai Református Kollégium őriz. Olvasott olyan kéziratokat/kiadványokat (P. Bain műve ilyen), amelyeket azóta sem tudtam beazonosítani a rövid utalásból és a gyér számú théca leírásból. Ellenben olvasott könyveket, például a tanárai magánkönyvtárából:
Lisznyai Kovács Pál történelem tanárától kölcsönzött egy Josephus Flavius-kötetet
82 (De bello Judaico).206 És sokkal gyakrabban olvasott és kijegyzetelt könyveket, amelyek még crudában voltak, tanárok órai jegyzetetiként szolgáltak, s később jelentek csak meg. Ilyen volt a tanára Szilágyi Tönkő Márton filozófia tankönyve, mely csak nagy nehézségek árán jelenhetett meg külföldön. Egy másik eset az egyik debreceni lelkész Felvinczi Sándor tévtanítókról szóló kompendiuma, mely még nem jelent meg, de a lelkész használta annak foglamait a szószéki beszédében, s ezt lehjegyzetelte Ember Pál diákként figyelve a szószéki beszédet. Ekkor kapta a debreceni esperestől, id. Köleséri Sámueltől Tófeus egy váradi disputáját.
Amikor Patakon szolgált az újrainduló iskolában és gyülekezetben, elsőként 1682 karácsonyán beszerzett egy Medgyesi-kötetet, majd 1683 júliusában egy Scaliger-Keckermann colligátumot. Ekkor (1682-83) és peregrinációját követően (1686-87) is olvashatott több könyvritkaságot, amint erre az egyháztörténetében többször utalt. Ezt tehette a Collegiumban is, de a Rákóczi könyvtár thecáját idézte meg. 1660 után ugyanis Lorántffy Zsuzsanna a végrendeletében a Collegiumra hagyta a fejedelmi ház könyveit, s azokat valószínűleg külön thecában tartották, és a possessori jegyek is jelölték azok provenienciáját. Amikor Ember Pál a Váradi Biblia történetét beszélte el, Rákóczi Zsigmond bibliavásárlását idézte meg. Ez a bizonyos zürichi 7 nyelvű, 9 kötetes Biblia regia a fejedelmi könyvtár éke volt. A többi Rákóczi-bibliát (a magyar kiadások kivételével) viszont nem használta az egyháztörténet adott fejezetének megírásakor. Ez arra mutat, hogy ezt vagy később tette (értelem szerint nem diákkorában gyűjtötte ezeket az adatokat), vagy pedig más nézőpontból közelített a témához. Ez utóbbit jelzi a magyar lelkészek által kedvelt bibliákra való célzás (S. Pagninus 1528-as editiójától az 1574-es Junius-Tremellius-féle kiadásokig), melyhez nem közölt Ember Pál pontos adatokat. A Biblia regiát azonban Patakon láthatta, a többit akár köztudomásként is megidézhette. A Rákóczi könyvtárban láthatta azt az 1597-es bártfai kalendáriumot, amelyből azóta nincs példány, és csak ez az egészen pontosan közölt címleírás adja számunkra a bizonyítékot a kiadvány egykori létezéséről.
Ember Pál hollandiai könyvtár látogatásaira nincs adat, csak a vásárlásai közül maradt fenn két kötet, melyek kedvenc professzorához Campegius Vitringához kötődnek, s az egyiket biztosan Franekerben szerezte be 1685-ben. Mivel rengeteg németalföldi szakkönyvet, éspedig kurrens szakirodalmat, pontosan idézve, feltehető,
206 „Flavius Josephus: Histor. de Bello Judaico, quem habui a Clar. Lisznyai ad manus” (DEBRECENI EMBER, Wade mecum, i. m. = DTREK PRK Könyvtára (Pápa) Kézirattára, jelzete: O 153, 24).
83 hogy ezeketa kiadványokat mind maga szerzete be, és még akkor kinti tanulmányai idején. Erről bővebben a házi könyvtáras fejezetben szólok. Kintléte alatt jelent meg Pápai Páriz Ferenc történeti műve, mely arra sarkallta Ember Pált, hogy ezt a művet annak kronológiai rendjét követve folytassa.
Losoncon került kapcsolatba Ember Pál Ráday Pállal, majd az ő révén Comenius unokájával, a berlini fejedelem udvari lelkészével, Daniel Ernst Jablonskival, aki egy protestáns egyháztörténet készítésére bíztatta. Emiatt állandó volt a kéziratok küldése Losonc és Berlin közt. Feltehetőleg mai szóval élve könyv- és levéltári anyagok kölcsönzése is folyt ebben az időben Ember Pálnak, de nincs róla írott forrásunk. 1703-ban, már szatmári lelkészsége idején jutott ki egy egységes irategyüttes Berlinbe. Könyves adat más ügyben került elő: Ember Pál beköttette a kezénél lévő negyedrét méretű franekeri és leideni disputációkat egy rimaszombati compactorral 1695-ben, s ez a kötet egy hosszabb oroszországi raktári megőrzés után ismét a pataki könyvtár állományában található.
Szatmáron az iskolai könyvtárban látta Melius 1562-es kátéját, de az adott fejezet írásakor már csak egy kéziratból idézte, Szilágyi Benjámin István gyűjteményéből. Ebből az időszakból készített több jegyzetet (szatmári iskola történetére vonatkozót, ill. a gyülekezetek és esperesk névsorát), melyek a saját egyéb jegyzeteivel, prédikációs és egyháztörténeti irataival együtt nagyrészt a szatmári várostromkor (1703) odavesztek.
Debrecenben Kocsi Csergő János tanár és egykori iskolatársa, többszörös főbíró, Komáromi Csipkés György bíztatására és támogatásával ismét az iskolai könyvtárban olvasgathatott, sőt az egyhézmegyei és egyházkerületi adattárat is böngészhette. Itt ellenőrizte vissza több egyházmegye névsorát s iratait, ezek ma a TTREL kézirattárában megtalálhatóak. Itt javítgatta a Komáromi Csipkés-féle bibliát, amiből az első nyomtatási mintát látta is (Teremtés könyve 1-3. fej.), s így megidézhette a csak 1717-ben megjelenő kiadványt is. Hasonlóképpen itt Debrecenben látta a kasseli Biblia egy példányát 1705-ben, amelyet az egyik debreceni városi követ szerzett be bécsi útján.
Liszkai magányában rendezgette iratait, s elkészítette az elvárt újabb szerkezetben az egyháztörténetét Jablonski számára, s ezt lezárta 1706-ra. A Szilágyi Benjámin István féle Synodalia címet viselő zempléni iratgyűjtemény haláláig nála maradt, s az örökösei adták be a debreceni collegiumi könyvtárba, ahol jelenleg is megtalálható. Bár erre nem utal sehol, ezt a gyűjteményt beszerezhette Patakról s
84 Liszkáról is. Az 1782-es liszkai feljegyzések alapján elmondható, hogy Liszka is hasonló kálváriát járt ez idő tájt, mint Patak. Háromszor vették el templomát 40 év alatt (1671, 1688, 1711), s csak a káplánja maradt, és nemesek házában tartották az istentiszteletet. Akár a liszkai egyházközségi levéltárban is maradhattak iratok, bár sokkal valószínűbb, hogy ezek másolatok Szilágyi Benjámin halála után Újhelyből kerültek a pataki könyvtárba.
Amikor a jezsuiták és a katonaság elűzték a kálvinistákat a pataki iskolából, sok könyvet magukkal vittek Kassára, Göncre (1687), míg korábban (1671) még az iskolai anyakönyveket is elszállították Debrecenen át egészen Marosvásárhelyig. Az iskola 1703-as visszaadásakor jöttek vissza diákok és kötetek, majd az 1713-15-ös éveklben ismét. Sőt az iskolatörténet szerint minden viszontagság ellenére is maradtak 1671-1715 között is könyvek Patakon. Ember Pál tehát akár 1687-ben, akár 1703 után beszerezhette, akár biztonsági okból magával vihette az említett feljegyzéseket Patakról.
Van a mellékletben található Ember Pál könyvtárnak egy olyan része, amelyikhez vagy közvetett úton jutott hozzá a lelkész, vagy csak a könyvről szerzett tudomást s azt nem látta. A kötelező szakirodalomra gondolok, amelynek szerepelnie kell egy adott téma megelevenítésekor, és amit akár órai jegyzeteiből, akár más könyvek ún. rejtett bibliográfiájából (az adott könyvben idézett szakirodalomból) idézhetett meg. A bibliák és az ágendák története ilyen, s a korai reformációt megíró előszavakból megidézett szakkönyveké. Emellett az eredetileg tevezett 1706-os előszóban megidézett Magyarországra vonatkozó szakmunkák listája készült ezzel a technikával Szentiványi Márton (1702) és mások műveinek bevonásával.