CSÁNYI ERZSÉBET: A FIKCIÓ FÖLÉNYE
Szigorú logikával és az objektív rendszerezés érezhető igényével megszerkesztett tanulmánykötetet vehet kézbe az olvasó az újvidéki Magyar Nyelv, Irodalom és Hun-garológiai Kutatások Intézetének jóvoltából. Szerzője, Csányi Erzsébet arra vállal-kozik, hogy néhány, látszólag önkényesen kiválasztott irodalmi műalkotás elemzése kapcsán bemutassa a XX. századi epika domináns szövegépítő elemeit. Igen lelkiisme-retesen, szakmailag kifogástalan precizitással megírt elméleti jellegű bevezető tanulmá-nyában a szerző körvonalazza azokat a fogalmi és módszertani premisszákat, melyekre majd műve második felében, a konkrét szövegelemzések során támaszkodni kíván.
Ezen elméleti alapvetés azt sejteti, hogy Csányi Erzsébetben erős vágy él a jelenségek formalizálása iránt, mely módszer segítségével a (szöveg)világ minden eleme megnyug-tatóan elrendezhető a neki rendelt címke alá. Megközelítései kiindulópontjául ezért az összehasonlító irodalomtudomány tipológiai összefüggéseket meghatározó elgondolá-sát választja, mely lehetővé teszi a jelenségek modellszerű megközelítését, átlátható összefüggések leképezését. Ezek az összefüggések számára elsősorban olyan formalista, illetőleg strukturalista rendszeralkotók segítségével válnak kitapinthatóvá, mint pl. Ja-cobson, Tinyanov vagy Uszpenszkij.
A bevezető tanulmány nem hagy kétséget abban a tekintetben, hogy szerzője mennyire tájékozott a vonatkozó szakirodalomban, másrészt pedig jelzi azt is, hogy Csányi Erzsébet egy szemernyi bizalmatlanságot sem táplál az említett szerzők fogalmi konstrukcióinak gyakorlati használhatóságát illetően. H. Broch terminológiájával
„polihisztorikus" regényeknek nevezi azokat a XX. századi műveket, melyeknek meg-határozó sajátosságai az alábbiakban foglalhatók össze. A polihisztorikus regények metanarrációk, azaz bizonyos rétegük önmagára reflektál, saját eszköztárára kérdez rá.
Megfosztják egyeduralmától az elbeszélőt - ennek kapcsán Csányi szükségesnek látja ismertetni Uszpenszkij, Markiewicz és Booth tipológiáit -, minek következtében a művek „világnézeti vetülete" is problematikussá válik, a cselekmény uralma alóli fel-szabadulás pedig a történetmondás új lehetőségeit teszi lehetővé.
Amennyiben ezen kitételek legtöbbjének a vizsgált mű megfeleltethető, úgy biz-ton állíthatjuk, polihisztorikus regénnyel állunk szemben. Az elemzett szövegek ki-választásánál - úgy vélem - Csányi Erzsébet gondot fordított arra, hogy se őt, sem pe-dig tanulmányai olvasóját ne érhesse meglepetés, ugyanis az értelmezett szövegek a
leg-1994. június 95 többször pontról pontra igazolják az előzetesen már felállított tételeket. Azaz, Csányi a Bevezetőben meghatároz egy szigorú, meglehetősen zárt vizsgálati módszert, kifeszít egy terminológiai hálót, majd e statikus rendszerbe belehelyez bizonyos műveket, me-lyek előzetes elképzelései alapján nyilvánvalóan illeszkedni fognak azokhoz a kategó-riákhoz, melyek feltehetően többek között e művek alapján fogalmazódtak meg. Hermann Broch elméletének ismertetése kapcsán megtudjuk például azt, hogy Broch -más egyéb művek mellett - Döblin híres regényét vagy V. Woolf Orlandóját és Mrs.
Dalloway című könyvét is polihisztorikus alkotásként értékeli. Ezek után Csányi a polihisztorikus regénytípus körülhatárolására alkalmas vizsgálati szempontoknak veti alá az említett műveket, melyek ilyeténképp mérnöki pontossággal illeszkednek önnön kategóriáikba.
A Bevezető és a későbbi elemzések tehát egymás tükörképeiként működnek, így aztán a regényértelmezések során már viszonylag kevés újszerű megállapítással szembe-sülhetünk. Nincs egyéb dolgunk, mint a konkrét szövegek bizonyos aspektusait visz-szahelyettesíteni a már ismert terminológiai rendszer keretei közé. „Ha a polihisztori-kus regények tünethálózatát ráterítjük Krúdy Gyula 1919-ben írott, Asszonyságok díja című művére, a hálónak nem sok kockája marad üresen." - írja például egy helyütt a szerző.
Ha csak egy mód van rá, Csányi Erzsébet gyakorta támasztja alá saját megállapí-tásait tekintélyes szerzők tételeinek citálásával. Ennek köszönhetően sajnos érvelése időnként bizonyos tételmondatok puszta illusztrálásává egyszerűsödik. Füst Milán re-gényének elemzésében olvassuk például a következő mondatot: „Narrátora az irodalmi valósághoz tartozó fiktív alak, maga a főhős. Störr kapitány személyében a markie-wiczi felosztás III. kategóriájának naplót, memoárt író, retrospektív narrációt folytató elbeszélője ismerhető fel." Valóban felismerhetjük, hisz nemrég, a kötetnyitó Beveze-tőben már olvastunk róla Markiewicz kapcsán, kérdés azonban, hogy Füst Milán pró-záját mennyiben minősíti ez a megállapítás.
Még egy példát szeretnék hozni a kötet tartalmának némiképp öntükröző jellegé-re. A bevezető hipotézisek egyikeként a 19. oldalon azt olvassuk, hogy a regényforma és a keresés aktusa szoros összefüggésben áll egymással; a 162. lapon pedig mintegy az elemzések konklúziójaként ismét előkerül ez a megállapítás. Úgy tűnik, oda jutottunk vissza, ahonnan elindultunk. Ez az érzés többször kerített hatalmába a kötet olvasása közben. Elsősorban tehát azt a kalandot hiányolom Csányi Erzsébet tanulmányaiból, amely folytonos meglepetésekkel szolgálva teszi igazi felfedezéssé az olvasó számára kü-lönböző szerzői univerzumok feltárulását. (Ez a probléma természetesen az irodalom-tudós pozicionális helyzetéről, a szakember szerepfelfogásáról, iskolákhoz való kötődé-séről szóló kérdések hosszú sorát vetné fel.)
Csányi Erzsébet az értelmezői szubjektum minden személyes reflexióját igyeke-zett kizárni elemzéseiből, egyenlőségjelet téve ezzel a tudományosság és az objektivitás eszméje közé. Ebből az alkotói pozícióból kiindulva könyve igen magas szinten tesz eleget a szigorú követelményeknek; az elemzett művek különböző rétegeinek - fabulá-ris, sík, stilisztikai jellegzetességek, elbeszélői nézőpontok, motivikus elemek - vizsgá-lata meggyőzően bizonyítja a bizonyítandókat, a szövegekből levont következtetések kielégítően illeszkednek az őket készen váró tipológiai rendbe. Mindezek következté-ben a művek egymással jól összevethetővé válnak, és mintegy végleges helyükre kerül-nek. A magam részéről a könyv legsikerültebb pillanatainak mégis azokat tartom - és ennek oka az elméleti pozíciók már említett különbözőségében keresendő -, mikor az
interpretátor, Csányi Erzsébet tehetsége felül tud emelkedni azokon a tipológiai korlá-tokon, melyek - érthetően - gúzsba kötik gondolatait; mikor el mer szakadni a min-denáron való formalizálás vágyától és attól az előítélettől, hogy megállapításai valami-lyen tekintélyt parancsoló szerző idézeteinek védelmére szorulnak. Amikor tehát nem kizárólag mások véleményének, hanem részben saját szituáltságának szűrőjén át nyer-hetünk bepillantást különböző szövegvilágokba. Dyenkor az objektivitás kívánatos ho-rizontján belül maradva is érezhetővé válik az az egyszerű tény, hogy az értelmező kapcsolata az elemzett szövegekhez nem csak valamiféle elvont tudományosság eszmé-nyén alapul, hanem természetszerűleg, magától értetődően: személyes is. (Újvidék, 1992.)
. /iíiNd ÁyaKrv
S Z j & y A é S z J r i ' C L & c b « J t '
A szegedi József Attila Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéke Vajda György Mihály egyetemi tanár nyolcvanadik, Fried István egyetemi tanár hatvanadik születésnapja és a Tanszék fennállásának huszadik évfordulója alkalmából március 31-én és ápri-lis l-jén felolvasóülést rendezett a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. A konferencián a hazai és külföldi komparatisztika szakemberei tartottak előadást. Ebből az alkalomból je-lent meg - Kürtösi Katalin és Pál József szerkesztésében - a Celebrating comparativism című angol, francia és német nyelvű tanulmánykötet.
*
Papírborítás címmel „szövegek és lapok találkozója" lesz a móri Lamberg-kastélyban július 27. és július 31. között. laptábor három napját előadások, felolvasások és koncertek töltik ki, a résztvevők fiatal és neves irodalomtudósok, lapszerkesztők (sokszor a kettő egy ember személyé-ben), valamint még fiatalabb lapcsinálók és lapjaik. Nem titkolt célunk az, hogy szövegek és lapok párbeszédét, nyári móri találkozóját sikeressége esetén hagyománnyá növesszük..." - olvashatjuk az invitáló körlevélben.
| B I B L I O T H E C A g g a ^ i a ^ ^ ^ Alapítvány
(létrehozta az Új Szó vállalkozói közössége, a Vox Nova Rt.) 931 01 Samorín, Városi Honismereti Ház
Folyószámla:
SSTSP Fii.: Samorín, c. ú. 1086450-129/0900
Rákóczi Szövetség Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete, OKHB Győr, 335-88887
A Bibliotheca Hungarica önszerveződéssel létrejött, alapítványi formában működő nemzetiségi tu-dományos kutatókönyvtár, gyűjteményének törzsanyagát a felvidéki-szlovákiai hungarikák alkotják.
A Bibliotheca Hungarica az alábbi részlegekből áll:
1. Könyvtár, ÍZ alábbi gyűjtőkörökkel:
a) az egykori Felvidék magyar vonatkozású honismereti, helytörténeti, művelődéstörténeti, néprajzi, egyszóval: önismereti irodalma;
b) szlovákiai magyar szerzők szépirodalmi és társadalomtudományi művei;
c) a szlovákiai magyarság történelmére, a nemzetiségi kérdésre vonatkozó magyar és idegen (szlovák, cseh, angol stb.) nyelvű szakirodalom (szociológia, politológia, demográfia stb.);
d) magyar-szlovák, magyar-cseh kapcsolattörténeti irodalom;
e) a hungarológiai diszciplínák műveléséhez szükséges alapmunkák, monográfiák, kézikönyvek, lexiko-nok, szótárak stb.
2. Kisnyomtatványtár: felöleli a szlovákiai magyarság szellemi-művészeti életével kapcsolatos dokumentu-mokat (színházi műsorfüzetek, múzeumi kalauzok, Csemadok-dokumentumok, iskolai évkönyvek stb.) 3. Levél- és kézirattár: a szlovákiai magyarság életével kapcsolatos levéltári dokumentumok; közéleti
szemé-lyiségek, írók, művészek levelezése; írói hagyatékok stb.
4. Folyóirattár.
1992 márciusában létrehoztuk a Bibliotheca Hungarica Alapítványt, melynek célja, hogy megteremtse az anyagi feltételeket a szlovákiai magyar könyvtártudomány kibontakozásához, olyan információs köz-pont és báziskönyvtár kiépítéséhez, amely nélkül nem képzelhető el a szlovákiai magyarság történelmének, társadalmi és kulturális életének, irodalmának a kutatása, a nemzeti(ségi) tudattal összefüggő hungarológiai diszciplínák művelése.
Pénzbeli támogatást szlovák korona esetében a fejléc alján megadott folyószámlaszámon fogadunk el;
forinttámogatás az alábbi címre küldendő: Rákóczi Szövetség Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete, Szent István út 13., Győr, OKHB Győr, 333-88887. - A pénzesutalvány rendeltetési rovatában szíveskedje-nek feltüntetni: „Bibliotheca Hungarica. °
Szívesen fogadunk könyvküldeményt, s minden szakmai támogatást.
Talabai Zsigmond a BH elnöke