meg akarták hoszszabitani, feladták azon birtokaikat, melyeket
nem védhettek: Germaniát, Galliát, Hispániát és Daciát. E
lé-pésre Róma most annál készebb volt magát elszánni, minthogy
a veszélyes góth áradat mellett Italiát a nyugati népek
töme-gesen fenyegették; söt daczára minden erélyes intézkedésnek,
oda be is nyomultak, s Aureliánt Piacenza mellett
megsza-lasztván, egyenesen Rómának tartottak. Ekkor a rémület
tető-pontját érte. A dunai tartományok haderőinek jelentes részét
a komolyan fenyegetett ügy védletére szólította, s az így
füdö-zet nélkül hagyott Daciát (Erdélyt s Havasalföldet) végkép
sorsára hagyta. Hogy Aureliánnak Daciára irányzott ezen
elöintézkedése menynyire vala eszélyes, a következmény nem
sokára igazolta. A szorongatott világváros aggasztó helyzetét
ugyanis megértvén a csak imént meghunyászkodott góthok,
is-mét talpon voltak, kik a Duna balpartjának kiürített
tartomá-nyán kivül Erdélyt is megszállották, melynek ezzel új
életsza-kasza kezdődött. A belvillongásokon kivül kültámadások által is
erősen megrendített római birodalom sokkal gyengébb volt,
hogy-sem a góth hadak diadalmas elöhaladásainak gátot vetni
képe-sülhetett volna. A római világbirodalom nem csak az Al-Duna
mellékén, hanem Pannoniában is elbukott. Uj faj állott a győzni
tanúit római légiók vérszerzeményeibe. A góth birodalom
meg-alakult. De egy századnál tovább ez sem tarthatta fenn magát
(274—370. Kr. u.). Az Al-Duna nevezetes völgyén, meszsze
Ázsia belsejéből, egy hatalmas néptörzset látunk diadalmasan
Kelet-Európába törni Balambér vezére alatt, mely a góthok
hatalmának megdöntése után, a római birodalmat alapjában
rázkódtatta meg, s adófizetőjévé tevén, a Rajnától a Volgáig,
a Baltitengertöl az adriai partokig s meszsze keletre a Balkán
hegységig terjedt bún birodalmat alkotta. A góth igából
szabadúlt Erdély hún befolyásnak nyilt meg. Erdély életében
a római uralomra következett ezen két külön időszakasz
ese-ményeinek rajza munka alatt levő festményünk keretén kivül
esvén, azt érintetlenül hagyjuk, s figyelmünket azon térre ve-zetjük viszsza, melynek határain belül jelen korrajzunk eddigi alakulását nyerte.
A római Daciából ( E r d é l y s H a v a s a l f ö l d r ő l ) ki-költözött gyarmatosokat A u r e 1 i á n Moesiában telepitette le ').
E tartományból azután ama vonal, mely az Al-Dunával hatá-ros, mint külön provincia elszakasztatván, P a r t i - D a c i á n a k (Dacia Ripensis v. Dacia Ripariensis v. Dacia Ripuaria), vagy A u r e 1 i á n Daciájának ( Dacia Aureliani v. Dacia Aureliana ) neveztetett2). Ez által az Al-Duna jobb partján, Felső- és Alsó-Moesiában, fekvő városok dák városokká lettek. Honnét a Traján-hidnál létezett E g e t a város sem tartozott többé Felsö-Moesiához, hanem Parti-Daciához. E helyiség még ezután is soká fontos hadi állomás volt. A hajóbid ugyan elvitetett onnan;
') „Provinciám D a c i a m , quam Trajanus ultra Danubium fecerat, (Aureli-anus) intelmisit, vastato omni Illyrico ct Muesia, desperaus eam possse reţineri: abductosque Romanos ex urbibus et agris Daciae in media Muesia collocavit, et est in dextra Danubio in mare fluenţi, cam antea fuerit in leva." E u t r o p . IX, 9.— „Dacia Gallieno Imperatore amissa est, et per A u r e l i a n u m translatis cxinde Romanis, duse Dacia; in regionibus Mcesiffl et Dardaniie factte sunt." S e x t . Ruf. Fest. brev. VIII.— „Qutmt vastatum Illyricum ac Moesiara deperditam videret A u r e l i a n u i , pro-vinciám trans Dauubium D a c i a m a Trajano constitutam, sublato exer citn et provincialibus, rcliquit, dosperans eam posse reţineri, abductosque ex ea populos in Miesiam collocavit, appellavitque suam Daciam, qu«e nunc duas Mnesias dividit." Vo p i s c . in Aurelian. 39. — „Daces autem posthaec iam sub imperio suo Trajanus — in provinciám redegit. Sed Gallienus eos, dum regnaret, r.misit, Aurelianusque imperátor evocatis exinde legionibns in Muesia collocavit, ibique aliquant partém Daciam meditcrraneam, Daciamque ripensem constituit, et Dardaniam conjurat."
J o r n a n d e s , de regn. succ. 51. — „'<) dt avröi Av^rjíiotrót xai Jaxiav irzoirjnev inaQxictv Trv TTapcinnTa/iiav, nlrjOiov oväav ror Javovßiov noxcifiov." (Továbbá ugyanazon Aureliauus a folyam mellett levő Daciái is tartományává tetto, a mely közel vala a Duna folyamhoz.) M a l a l a s , XII. 301. I. Bonn.
2) A n t o u i u i I t i n e r a r . — A m m i a n . M a r c e l i i n . XXVI, 5, 7,— S e x t . Ruf. i. b . — E u t r o p . i. b.
de az al-dunai erődök védelme alatt folyvást ott tanyázott az istriai hajóhad s az Ulpia Trajana Sarmizegethusa gyarmatból, hol az előtt állomásozott, ide átszállított Leg. XIII. Gem ina, néhány lovasosztály és segélycsapattal. A Duna túlsó (bal) part-ján, közel a kis C s e r n a torkolatához, még T r a n s d i e r n a
(a mai C s e r n e t z ) is védhelylyé alakíttatott át a rómaiak által, a régi hidfö s egy megerősített vár segélyével, úgy hogy E g e t a még mindig átszálló pontot képezett a Dunán, hol könynyií volt az ellenséges tartományba átkelni. — Az ekként átköltözött erdélyi s havasalföldi gyarmatosok, kik a reájok özönlő vadnépek nyers erejének ellen nem állhattak s folyto-nos háborgatásaik miatt a földmvivelést is igen hanyagúl vitték, növelték a népszámot s munkaerőt az Al-Duna déli vidékén.
Az új haza termékeny földje, melyet a barbárok ismételt be-törései majd végkép elpusztítottak, szorgalmuknak engedett, s ezután ez új Dacia tartá fenn a Traján által meghódítottnak emlékezetét. Mindazáltal jelentes számmal maradtak a lakosok közöl őseik hazájában, kik jobban irtóztak a kivándorlástól, mint a legkegyetlenebb góth kényúr vas-veszszejétöl. E helyt maradt gyarmatosok azért nem szűntek meg tovább is az
anya-országhoz vonzódni, melynek első hóditói által a fóldmivelés, ipar, szorgalom s nemesebb élet kellemeinek magvai szerencsé-sen elhintettek. Lassankint kereskedési viszony s nyelvközle-kedés alakúit az Al-Duna két partja közt, s még akkor is, miután Dacia független tartománynyá lett, az éjszaki vadcsor-dák berohanásai ellen a római birodalom fegyvertársának bizo-nyította magát. A barbárokat, kik állandó lakhelylyel birtak, saját érdekök érzete kötötte Kóma szövetségéhez, s az állandó érdek igen gyakran őszinte s jótékony barátságot szerez').
Hogy Róma sem vette le minden gondját a Traján által nagy véráldozattal szerzett dák földről, azon heves csaták tanúsítják,
') S p o r s c h i l , Gibbon's GescUichte des Vcrfalles und Uutergmiges des römischen Weltreiches. 233, 234. 11.
melyeket a római hadsereg később a gótkokkal vívott'): de minthogy ez időszak a kittizött pályakérdés hátán túlesik, azt itt elég volt csak érintenlink.
Ezekben foglalvák öszsze vékony adatszálai Róma fegy-vertényeinek E r d é l y határain. Tanulságul azoknak szövedékén feltűnik, hogy a hősiességgel párosult szellemfenség diadalmas-kodik a nyers erőn; de az erkölcsi slllyedést, zsarnok-önkényt később-korább végpusztulás fenyegeti. Róma, sújtolva a kettős csapástól enyészte felé rohant. Sorban szakadtak el töle drága véráron szerzett provinciái. E r d é l y látköréröl is végkép leal-konyúlt hatalmi fensége. De mély nyomait hagyta maga után E r d é l y b e n is dicső alkotásainak, s ezekkel e szép ország római korszakbeli bel-életének rajzában ismerkedünk meg, me-lyet történelmi alapon híven adni, jelen korrajzunk második részének jutott feladatúi.
E u t r o p . X, 4.— I d a t i u s , ad ami. 332. „Victi Gotlii ab exerciţii Romano in terris Sarmatarum " — J u l i a n u s , iu Cwsarib. Koszta (Constantin) csiszárt mint beszélgetőt állítja elő: „Katii, quam acquisierat (Trajanus), provinciám recuperavi."