Kontextualizálás elemi mondattal *
5. Elérés biztosítása a prominens jelenethez
5.1. Változatos lehetőségek a szintaktikai típusok terén
Minden grammatikalizálódott konstrukciótípusban lehetséges az, hogy a tag-mondatok nem egy prominens jelenetet részleteznek, bontanak ki kidolgozási viszonyban, hanem egy (vagy több) tagmondat azt az elérési relációt viszi színre, ahonnan a megnyilatkozó a prominens jelenetet feldolgoztatni kívánja (erre példa lehet a (7) második megnyilatkozásában a már elemzett [2] is). Ezek a tagmon-datok kontextualizálják a célszerkezetet (Kugler 2017: 867–870, 874–878).
(8) Telt-múlt az idő, és a moszkvaiak számára kezdett valóban úgy tűnni, hogy […]
(9) Amit nagyon fontosnak érzek az az, hogy több mint 250 diák dolgozik most önkéntesként ezen a gátszakaszon.
(10) Amit sajnálok, hogy annak idején az eseményeket nem dokumentál-tam.
A (8)-ban egyszerre lehet megfigyelni a kontextualizálást és kötőszós (mel-lérendelő) és hogy kötőszós, alárendelő tagmondatkapcsolatok viszonyában.
A (9)–(10) pedig a kontextualizáció által előidézett konstrukciós változást jelez, amelyben a főmondat vagy teljesen sematikus (az az), hiszen csak utalószók vannak benne a (9) példában, és az a funkciója, hogy sematikusan jelezze a mel-lékmondatok behatároltságát és viszonyát (az azonosító viszonyt). A (10)-ben pedig nincs is főmondat, amely szintaktikailag behatárolná a mellékmondatokat.
Ezekben a szerkezetekben a vonatkozó névmással kezdődő tagmondatok azt vi-szik színre, hogy a megnyilatkozónak milyen az attitűdje a prominens jelenethez (a diákok önkéntes munkájához, illetve a dokumentálás elmaradásához).
5.2. Az elemi mondat mint lehorgonyzó predikáció
A továbbiakban csak hogy kötőszós tagmondatkapcsolatokkal foglalkozunk, és a kontextualizáció lehetőségein belül csak azokkal a szerkezetekkel, amelyek a megnyilatkozónak mint mentális szubjektumnak a működését viszik színre objektivizáltan, a mentális szubjektumhoz lehorgonyozva.
(11a) Azt hiszem, 14 lányból és tizenkét ifjúból állt a jókedvű csapat.
Az ilyen főmondatok is kiindulópontként szolgálnak a mellékmondati jelenet eléréséhez: lehorgonyzó predikációt10 valósítanak meg. A lehorgonyzó predikáció azt teszi hozzáférhetővé, hogy a jelenet (a fenti példában a mellékmondat tartal-ma) a megnyilatkozó mentális működésén keresztül elérhető jelenet. A (11a)-ban az azt hiszem episztemikus bizonytalanságot jelöl, amelynek oka az emlékezet nem teljesen megbízható működése egy felidézett svéd demográfiai programban a résztvevők létszámával kapcsolatban.
Ezeknek a főmondatoknak az aktiváltsága ideiglenes, a figyelem tovább terjed róluk a célszerkezetre, mentális hídként kapcsolják össze a (megnyilatkozóval
10 Vö. ’epistemic grounding’; ’grounding predication’, Langacker 1987: 489, 549; 2008: 299; Pelyvás 1998, 2001, 2002: 408, 2006; Tolcsvai Nagy 2013: 161–165, 382.
azonos) vélekedő szubjektumot és a megfigyelhetővé tett vélekedést (’14 lányból és tizenkét ifjúból állt’) (vö. Pelyvás 1998, 2001, 2006). A megnyilatkozás a „mel-lékmondatot” helyezi a figyelem középpontjába, annak jelenete a prominens jelenet. A szerkezet tehát eltér az alárendelés prototípusától. A mellékmondat prominenciájának a következménye, hogy az utókérdés csak erre vonatkozhat (l. a (11b)-ben a B választ), a kontextualizáló főmondatra nem (l. az A választ) (a próbát Pelyvás [1998] dolgozta ki).
(11b) Azt hiszem, 14 lányból és tizenkét ifjúból állt a jókedvű csapat, ugye?
A: − ???Igen, azt hiszed.
B: − (Igen/egyetértek,) pont/valószínűleg ennyiből állt.
Az azt hiszem kifejezés tipikusan a vélekedés fogalmi tartományát nyitja meg az értelmezés számára, és jelöli a kognitív igén (hiszem) a vélekedésnek a meg-nyilatkozóhoz való lehorgonyzottságát, vagyis explicitté teszi a mentális elérési útvonalat. A figyelem középpontjában azonban nem a mentális állapot, hanem a mellékmondatban reprezentált esemény áll. A vélekedésnek a megnyilatkozó-hoz való lehorgonyzottságán keresztül válnak elérhetővé a célszerkezeti esemény időviszonyai is.
A lehorgonyzó predikációt megvalósító főmondatok (vö. Pelyvás 2001) hátra- (12) és közbe is vethetők (beékelődhetnek a „mellékmondatba”) (13).
Az utóbbi egyáltalán nem jellemző a hierarchikus viszonyt képviselő tagmondat-kapcsolatokra.
(12) Bár akkoriban, negyven éve, negyvenmilliárd évvel ezelőtt ez valahogy több volt, nagyobb frusztráció lehetett, azt hiszem.
(13) Pénzem, azt hiszem, lesz.
A beékelés és a hátravetés egyértelmű ikonikus leképezése annak, hogy a „fő-mondat” elvesztette prominenciáját (vö. H. Molnár 1968: 52). Ugyanakkor mind a kezdő, mind a záró helyzet tipikus a kontextualizáló kifejezések esetében (vö.
Dér–Markó 2010: 137).
A lehorgonyzó predikációt megvalósító főmondat (vö. Pelyvás 2001) annyifé-le annyifé-lehet, ahányféannyifé-le mentális műveannyifé-let kifejezhető nyelviannyifé-leg a célszerkezet elérése számára. A következtetési, vélekedési folyamatok mellett ilyen lehet még pél-dául az emlékezet működése is (11a), és az elérés specifikusan, mentális igével is kifejezhető (14).
(14) Úgy emlékszem, tízezer lejt vittem magammal, […]
A lehorgonyzás nemcsak a megnyilatkozó mentális működéséhez kötődhet, hanem a közös tudás konstruálásának és a társalgás szervezésének műveletei-hez is. A (15) és a (16) főmondatának funkciója a közös tudás konstruálása az információ forrásának megjelölése által (első kézből származó tapasztalat a (15)-ben, értesülés a (16)-ban), a (17)-ben pedig az információ hozzáférhetőségének a mérlegelése, értékelése által. Az információ forrásának a jelölése az evidencia-litás szemantikai tartományába tartozó művelet (vö. Kugler 2015: 43–63).11
(15) Azt kellett volna mondanom, hogy „magyar teniszbravúr Ausztráliában”, és ehelyett azt mondtam, hogy „magyar teniszbúvár Ausztráliában” úgy, hogy akkor észre sem vettem. Csak azt láttam, hogy a kollégám alig tud megszólalni, és a fülesen keresztül hallottam, hogy a többiek ordítva nevetnek a vezérlőben.
(16) Mástól hallottam, hogy az öregemnek a kisujjában volt a szakmája.
(17) […] mindannyian pontosan tudjuk, hogy a kultúra az egyik legsikere-sebb ágazat […]
(18) Azt hiszem, azt viszont mindannyian tudjuk, hogy a budapesti polgárok számára a közbiztonság jelenlegi helyzete elfogadhatatlan: […]
(19) Azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy egy autópálya-körgyűrűnek, il-letve egy körgyűrűnek egy város életében többféle funkciója lehetséges.
A (18) és a (19) azt példázza, hogy az elérési viszony összetett referenciapont-szer-kezetet is létre tud hozni úgy, hogy a kontextualizáló tagmondatok egymást is kontextualizálják. A kontextualizáló elemi mondatok sztrátumai esetében is beszélhetünk tehát kidolgozásról (Langacker 2016).
A kontextualizáló főmondat színre viheti azt is, hogyan kívánja a megnyilat-kozó a célszerkezetet a diskurzus folyamatába vinni, például a (20)-ban várat-lan, a beszélőtárs számára is vélhetőleg nehezen integrálható információként.
A főmondat a megnyilatkozó társalgásbeli lépését, a (21)-ben a témaváltást is színre viheti.
(20) Meglepő volt számomra, hogy az anyák egyike sem gondolja úgy, hogy családjuk a legszegényebbek közé tartozik. Valamennyien átlagosnak tartották életkörülményeiket.
11 A szakirodalom áttekintésére l. Kugler 2015: 43–49.
(21) Térjünk vissza az eredeti kérdésre: […]
A magyarban a legalapvetőbb megvalósulása a konceptualizáló objektivizálá-sának az, ha a személyhez kötés az igealak által van megjelenítve, fentebb a (20) kivételével minden adat ebbe a típusba tartozik. Közvetettebb megoldás az, ami-kor a mentális szubjektum a lehorgonyzott folyamat ’érintett’, inkább háttérjellegű szereplőjeként van ábrázolva (l. a (20) példában a számomra kifejezést).
A fenti példákban megfigyelhető, hogy a mellékmondat nem rendelődik a fő-mondat alá a prominencia szempontjából, hanem épp a mellékfő-mondat jelenete kerül a figyelem előterébe. A kontextualizáló, lehorgonyzó predikációt meg-valósító főmondatok esetében (vö. Pelyvás 2001) a mellékmondatra érvényesül a teljesség szempontja, nem egy nagyobb szerkezet részeként, hanem egészként értelmezzük (l. behatároltság), a teljes szerkezet ugyanis a mellékmondat je-lenetére redukálható. A főmondati jelenet funkcionálisan az elemi mondaton belüli kontextualizáló hálózatrészekkel mutat rokonságot (vö. úgy emlékszem ~ emlékezetem szerint).
5.3. A szubjektivizáltan megkonstruált megnyilatkozói kiindulópont Az 5.2. pont példáit olvasva elgondolkozhattunk azon, hogy nem volna-e lehetsé-ges az olyan lehorgonyzó predikáció, amely nem teszi explicitté, hogy a megnyi-latkozó (vagy ő is) biztosít elérést a prominens jelenethez, miközben a hozzáférés hozzá kötődik (vö. ’individual access’). A lehetőség illusztrálására néhány példát hozok táblázatos formában.12 Az első, szürke árnyalatos példa objektivizált, a má-sodik, fehér hátteres szubjektivizált konstruálási módot képvisel.
12 A látszik/tűnik episztemikus predikátumokkal kapcsolatban l. Kugler és Pomázi tanulmányát a jelen kötetben.
2. táblázat. Objektivizált és szubjektivizált megnyilatkozói kiindulópont
A lehorgonyzó predikáció jellege
A megnyilatkozó objektivizált és szubjektivizált megkonstruálásának példája
következtetés, vélekedés
„[…] Amilyen érzéketlen és primitív lélek va-gyok, számomra ez egyáltalán nem érződik neműnek” – mondtam, „de ha már tárgyról van szó, valószínűnek tartom, hogy semlegesnemű kell legyen.”
Valószínű, hogy a ház tiltakozik ittlétem ellen.
emlékezeti működés
Úgy emlékszem, tízezer lejt vittem magammal, […]
Úgy rémlik, még ez is benne volt abban a levélben.
Úgy tűnik, tegnap láttam már.
érzékelés hallottam, hogy a többiek ordítva nevetnek a vezérlőben
Hallatszott, hogy fütyörészve szorgoskodik.
Mégis jól hallható, hogy a magyar szerző sajátos, egyé-ni hangra talált, amelyben jelentős szerep jut a szö-veg és a zene viszonyában megjelenő iróniának.
értesülés Mástól hallottam, hogy az öregemnek a kisujjában volt a szakmája.
Belgrádban olyan találgatások hallhatók, hogy a bu-janovaci akciót Slobodan Milosevic emberei szer-vezték […]
’váratlan; szokatlan’
értékelés
Meglepő volt számomra, hogy az anyák egyike sem gondolja úgy, hogy
Meglepő, hogy itt is minden harmadik-negyedik [gép] áll, nincs ember.
társalgásszervezés Itt most áttérek arra, amit Sümeghy képviselő úr mondott. Igen, képviselő úr, […]
Erről annyit, hogy nehezen tudom elképzelni, ahogy [Politikus]t félrelökik, vagy kirángatják egy kocsiból.
A szubjektivizált konstruálási mód esetén az értelmezés bizonytalanságát az okozza, hogy részben konstrukciónként, részben szituációnként is mérle-gelni kell, hogy a hozzáférés valóban egyéni vagy inkább megosztott. Mivel a magyar nyelvben nincsenek grammatikalizálódott jelölői a forrásevidencia típusainak, a hozzáférés kiértékelése igen összetett folyamat is lehet (l. Kugler 2015: 54). A következtetési folyamatokat jelző predikációk esetében is jellemzően kontextuális tényezők figyelembevételére van szükség a hozzáférés jellegének a valószínűsítéséhez. Míg a skála másik oldalán az úgy rémlik típusú kifejezések állnak, amelyeknek a megnyilatkozóhoz való lehorgonyzása például a nekem szatellitával történhetne meg explicit módon, de a kifejezés e nélkül is tipikusan a megnyilatkozói kiindulóponttal kapcsolódik össze.
6. Összefoglalás
A dolgozat azt mutatta be, milyen módon működnek együtt az összetett mon-dat megkonstruálásának grammatikalizálódott sémái – különösen is a hogy kötőszós alárendelés – azzal a művelettel, ahogy a megnyilatkozó az aktuális figyelmi eseményben a figyelmi keretek egymásra épülő, előrehaladó meg-nyitásával felkínálja az útvonalat a prominens jelenet feldolgozásához. Ebben a megközelítésben tárgyalta a tanulmány a diskurzus alapjával, a megnyilatkozó mentális működésével mint kiindulóponttal kapcsolatot teremtő, lehorgonyzó predikációt megvalósító elemi mondatokat. Mind az elérési viszonyok, mind a konstruálási módok tekintetében változatosságot találtunk.
Irodalom
Andics, Attila – Gácsi, Márta – Faragó, Tamás – Kis, Anna – Miklósi, Ádám 2014.
Voice-sensitive regions in the dog and human brain are revealed by com-parative fMRI. Current Biology 24(5): 574–578.
Chafe, Wallace 1988. Linking intonation units in spoken English. In: Haiman, John – Thompson, Sandra A. (eds.): Clause combining in grammar and discourse. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.
1–28.
Cristofaro, Sonia 2014. Is there really a syntactic category of subordination?
In: Visapää, Laura – Kalliokoski, Jyrki – Sorva, Helena (eds.): Contexts of subordination. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. 73−92.
Dér, Csilla Ilona – Markó, Alexandra 2010. A pilot study of Hungarian discourse markers. Language and Speech 53(2): 135–180.
Farkas Vilmos 1962. A mondat rendje. In: Tompa József (szerk.): A mai ma-gyar nyelv rendszere. II. kötet. Mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó.
451–455.
Haader Lea 2001. Mikrodiakrónia és változásvizsgálat (az összetett mondatok-ban). Magyar Nyelvőr 125: 354–70.
Haader Lea 2008. Az alárendelő mondatok változási irányairól. In: Haader Lea – Horváth László (szerk.): Tanulmányok a középmagyar kor mondattana köréből. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 77–87.
Haspelmath, Martin 2004. Coordinating constructions: an overview.
In: Haspelmath, Martin (ed.): Coordinating constructions. Amsterdam:
John Benjamins. 3−39.
Herlin, Ilona – Kalliokoski, Jyrki – Visapää, Laura 2014. Introduction. In: Visapää, Laura – Kalliokoski, Jyrki – Sorva, Helena (eds.): Contexts of subordination.
Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 1–16.
H. Molnár Ilona 1968. Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben. Nyelvtudományi Értekezések 60. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Hopper, Paul J. – Traugott, Elizabeth Closs 2003. Grammaticalization. Cambridge:
Cambridge University Press.
Imrényi András 2017. Az elemi mondat viszonyhálózata. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan. A magyar nyelv kézikönyvtára 4. Budapest: Osiris Kiadó. 664–760.
Kugler Nóra 2015. Megfigyelés és következtetés a nyelvi tevékenységben. Budapest:
Tinta Könyvkiadó.
Kugler Nóra 2017. Az összetett mondat. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan.
A magyar nyelv kézikönyvtára 4. Budapest: Osiris Kiadó. 806–895.
Kugler Nóra 2018. Az összetett mondat. Budapest: Eötvös Kiadó.
http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/kugler-nora-az-osszetett-mondat/
Kugler Nóra – Markó Alexandra 2014. A hangzásegység és az elemi mondat a beszédben. Magyar Nyelvőr 138: 424–439.
Langacker, Ronald W. 1987. Foundations of Cognitive Grammar. Volume I.
Theoretical Prerequisites. Stanford, California: Stanford University Press.
Langacker, Ronald W. 1991. Foundations of Cognitive Grammar. Volume II.
Descriptive Application. Stanford, California: Stanford University Press.
Langacker, Ronald W. 2008. Cognitive grammar: A basic introduction. Berlin:
Walter de Gruyter.
Langacker, Ronald W. 2014. Subordination in a dynamic account of grammar.
In: Visapää, Laura – Kalliokoski, Jyrki – Sorva, Helena (eds.): Contexts of subordination. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins. 17−72.
Langacker, Ronald W. 2016. Baseline and elaboration. Cognitive Linguistics 27(3): 405–439.
Lehmann, Christian 1988. Towards a typology of clause linkage. In: Haiman, John – Thompson, Sandra A. (eds.): Clause combining in grammar and discourse. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins Publishing Company.
181–225.
Lieko, Anneli 1992. The development of complex sentences: a case study of Finnish.
Helsinki: Finnish Academy of Science & Letters.
Matthiessen, Christian – Thompson, Sandra A. 1988. The structure of discourse and ’subordination’. In: Haiman, John – Thompson, Sandra A. (eds.):
Clause combining in grammar and discourse. Amsterdam, Philadelphia:
John Benjamins. 275–329.
Oravecz Csaba − Váradi Tamás − Sass Bálint 2014. The Hungarian Gigaword Corpus. In: Proceedings of LREC 2014.
Pelyvás Péter 1998. A magyar segédigék és kognitív predikátumok episztemikus lehorgonyzó szerepéről. In: Büky László – Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei 3. Szeged: JATE. 117–132.
Pelyvás Péter 2001. On the development of the category modal: a cognitive view.
How changes in image-schematic structure led to the emergence of the grounding predication. In: Kocsány Piroska – Molnár Anna (Hgg.): Wort und (Kon)text. Frankfurt am Main: Peter Lang. 103–130.
Pelyvás Péter 2002. A kognitívmodell-alkotás és -váltás néhány nyelvi kifejező-eszköze a magyarban. In: Maleczki Márta (szerk.): A mai magyar nyelv leírásának újabb módszerei 5. Szeged: SZTE. 405–419.
Pelyvás, Péter 2006. Subjectification in (expressions of) epistemic modality and the development of the grounding predication. In Athanasiadou, Angeliki – Canakis, Costas – Cornillie, Bert (eds.): Subjectification. Various paths to subjectivity. Berlin, New York: Mouton de Gruyter. 121–150.
Radden, Günter – Dirven, René 2007. Cognitive English Grammar. Amsterdam, Philadelphia: John Benjamins.
Saffran, J. R. – Hauser, M. D. – Seibel, R. – Kapfhamer, J. – Tsao, F. – Cushan, F. 2008. Grammatical pattern learning by infants and cotton-top tamarin monkeys. Cognition 107(2): 479–500.
Talmy, Leonard 2007. Attention phenomena. In: Geeraerts, Dirk – Cuyckens, Hubert (eds.): The Oxford handbook of Cognitive Linguistics. Oxford:
Oxford University Press. 264–293.
Tátrai Szilárd 2011. Bevezetés a pragmatikába. Funkcionális kognitív megközelítés.
Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Tátrai Szilárd 2017. Pragmatika. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan.
A magyar nyelv kézikönyvtára 4. Budapest: Osiris Kiadó. 899–1058.
Tolcsvai Nagy Gábor 2013. Bevezetés a kognitív nyelvészetbe. Budapest: Osiris Kiadó.
Tomasello, Michael 2002. Gondolkodás és kultúra. Budapest: Osiris Kiadó.
Tomasello, Michael 2003. Constructing a language: a usage-based theory of lan-guage acquisition. Cambridge, MA: Harvard University Press.
Wéber Katalin 2011. „Rejtelmes kétféleség”. A kétféle igeragozás elkülönülése a ma-gyar nyelvben. (Megkülönböztetésük a mama-gyar nyelvészeti hagyományban és gyermeknyelvi megnyilatkozások longitudinális korpuszvizsgálata alap-ján). Bölcsészdoktori értekezés. Pécs: PTE.