ábra. A jelenkori potenciálisan földrengés-aktív területek kijelölése a negyedidőszaki mozgások és a

A térképek közös részeit a következőképpen állítottam elő. Először létrehoztam a térképi elemek 5 (majd 10) km-es bufferzónáját. Erre a műveletre azért volt szükség, mert a makroszeizmikus adatok alapján 5 km-nél pontosabban nem volt lokalizálható egy-egy földrengés epicentruma,

(

Xkiválasztott makroszeizmikus epicentrumok makroszeizmikus epicentrumok

( X

a Negyedidőszaki mozgások térkép bufferzónáinak és a Pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térkép bufferzónáinak metszete (Szerk. Pécsi, 2000) jelenkori tektonikus elemei Pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térképe

Pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térképe (Schweitzer et al., 1993)

bufferkészítés

metszetképzés

országhatár

a kainozoós medencealjzatban lévő süllyedékek határa a negyedidőszak folyamán működő fő harántörések a negyedidőszak folyamán süllyedő és emelkedő területeket elválasztó főbb törések a legnagyobb negyedidőszaki süllyedékek területe

Magyarország negyedidőszaki mozgásainak térképe (Jámbor és Szeidovitz, 1995)

illetve a törésvonalak helyének kijelölése is bizonytalansággal terhelt. Ezt követően meghatároztam az ArcView Geoprocessing moduljának Intersection parancsával a bufferzónák közös részét. A II.14. ábra ezt a munkafolyamatot mutatja be 5 km-es bufferzóna esetére. Az ábra utolsó térképén látható, hogy a makroszeizmikus rengések teljes adatbázisát vizsgálva azoknak mindössze 29.3 % található az így kijelölt zónákban (66 db helyezkedett el a zónában / 225 db a teljes epicentrumszám). A mikroszeizmikus epicentrumoknak is (az előző értékhez hasonlóan) 28.9 %-a (37/128) található a metszetrészben. (Ennek az egyszerű vizsgálatnak a bizonytalanságát nagymér-tékben megnöveli az, hogy nem veszi figyelembe, hogy egy-egy epicentrumhoz mekkora helymeg-határozási hiba tartozik.) Ezen egyszerű vizsgálat alapján megállapítható, hogy a rengések több, mint 70 %-ára nem ad kielégítő magyarázatot az eredménytérkép, azaz a metszetképzés művelete túl szigorú feltételt szab az aktív területek kijelöléséhez. Az ábrából az is látható, hogy a metszet-képzés során kirajzolódnak olyan területek is az országban, amelyekben eddig még alig tapasztal-tunk rengéseket.

Szignifikáns kapcsolatot sem lehetett kimutatni a makroszeizmikus epicentrumok és a met-szetterület között annak ellenére, hogy a II.5.2 fejezetben magával a pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térképnek a geomorfológiai térkép tektonikus elemeivel kiegészített térképpel szignifikáns volt a makroszeizmikus epicentrumok kapcsolata (lásd későbbi fejezet). A szignifikanciavizsgálatot a következőképpen végeztem el. A vizsgált térképi elemek — jelen eset-ben a pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térkép; geomorfológiai térkép jelenkori tekto-nikus elemei; negyedidőszaki mozgások térkép elemei — köré az epicentrumok horizontális hely-meghatározási hibái alapján különböző szélességű bufferzónákat rendeltem, majd képeztem a bufferzónák metszeteit a II.14. ábrán látható módon. Ennek megfelelően a makroszeizmikus epi-centrumokkal végzett vizsgálatoknál 5, majd 10 km-es bufferzónákat képeztem a térképi elemek köré. Az 5 km-nél kisebb vagy egyenlő bufferzónával rendelkező epicentrumok elhelyezkedését vizsgáltam a térképi elemek köré képzett 5 km-es bufferrel, és az 5 és 10 km közötti bufferzónával rendelkező epicentrumok elhelyezkedését a 10 km szélességű bufferrel. (A későbbi fejezetekben a mikroszeizmikus epicentrumokkal végzett szignifikancia-vizsgálatokban négy külön tartományban elemeztem az epicentrumok elhelyezkedését. Mivel a mikroszeizmikus epicentrumok bufferzónájának hisztogrammja a 0-10 km-es tartományban egyenletesebb volt, mint a makroszeizmikusaké, ezért ott 0-2.5, 2.5-5, 5-7.5 és 7.5-10 km-es tartományokban külön-külön vizsgáltam az epicentrumoknak a különböző szélességű bufferzónákhoz viszonyított elhelyezkedé-sét.). (Az elemzési módból következik, hogy abban a 10 km-nél nagyobb helymeghatározási hibájú események nem szerepelnek, ezért összesen 139 db makroszeizmikus epicentrum vett részt a szignifikancia-számításban.)

A szignifikancia-vizsgálatban a nullhipotézis az volt, hogy a rengések epicentrumainak nin-csen kapcsolata a térképi elemekkel, az alternatív hipotézis pedig, hogy van kapcsolata. A nullhipotézis számszerű megfogalmazása szerint: az összes epicentrumnak az ország területével vett hányadosa nagyobb vagy egyenlő, mint a bufferzónába eső epicentrumok száma/a bufferzóna területe. Az alternatív hipotézis pedig az, hogy kisebb. Számszerűen ez azt jelenti, hogy ha a szignifikancia-vizsgálat „z” értéke — α = 0.05 szignifikancia szint mellett — nagyobb volt 1.96-nál, akkor volt szignifikáns kapcsolat a vizsgált térképi elemek és az epicentrumok elhelyezkedése között.

A térképi elemek köré képzett bufferzónába eső epicentrumok számának az adott bufferzónájú epicentrumok összes számával vett hányadosa szolgáltatja a szignifikancia-vizsgálatban az átlagértéket, a várható értéket pedig a térképi elemek köré képzett bufferzóna terü-letének a teljes ország területével vett hányadosa adja. Az eredményeket a II.9. táblázatban közlöm.

Látható, hogy a makroszeizmikus epicentrumok elhelyezkedése egyik tartományban sem mutat szignifikáns kapcsolatot a metszetrészekkel.

A szignifikancia-vizsgálat számításának gyakorlati kivitelezéséhez az ArcView programban a bufferzónaképzés (Theme / Create Buffers) és a metszetképzés (View / Geoprocessing Wisard / Intersect two themes) művelete mellett a témával történő kijelölés (Theme / Select By Theme) eszközét használtam fel.

II.9. táblázat A makroszeizmikus epicentrumok és a pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térképnek a geo-morfológiai térkép jelenkori tektonikus elemeivel kibővített térkép és a negyedidőszaki mozgások térkép metszetrészének kapcsolata.

bufferzóna

tartományok Nössz Nkivál N% Terület% z eredmény

0-5 km 41 15 36.6 25.1 1.50 nem szignifikáns

makroszeizmikus 5-10 km 98 61 62.2 52.8 1.93 nem szignifikáns

A táblázatban Nössz az adott alsó és felső határral rendelkező bufferzóna-tartományok közé eső horizontális helymegha-tározási hibájú epicentrumok összes száma, Nkivál az előzőekből a bufferzóna által kiválasztottak számát, N% az előző kettőből számított %-os érték. A Terület% az adott tartomány felső értékével azonos szélességű bufferzóna által lefedett terület és az ország területének %-os arány, z a szignifikancia-vizsgálat „z” értéke, az eredmény oszlop pedig a szignifikancia-vizsgálat végső kimenetelét adja meg α=0.05 konfidencia szint mellett (ha z>1.96, akkor állapítható meg szignifikáns kapcsolat).

II.5.2 A pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térkép elemeinek összehasonlítása az epicentrumokkal

Az általánosan elfogadott tektonikus szemlélet szerint a földrengések aktív törésvonalak mentén pattannak ki. Ezért annak megválaszolására, hogy az epicentrumok szignifikánsan kötődnek-e a térképeken ábrázolt aktív törésvonalakhoz, elvégeztem egy egyszerű vizsgálatot. Ebben a pleiszto-cén törésvonalak és süllyedékterületek térkép elemeit és a geomorfológiai térkép tektonikus elemeit vetettem össze a földrengés-epicentrumok elhelyezkedésével. (Természetesen igaz az, hogy ha egy rengés nem kötődik a térképen ábrázolt törésvonalak egyikéhez sem, az nem jelenti még, hogy a rengés nem kapcsolódik törésvonalhoz, hiszen elképzelhető, hogy a térképek nem tartalmazzák az összes aktív törésvonalat.)

A fenti térképeknek az együttes felhasználását indokolta, hogy azokat a Földrajztudományi Kutatóintézet munkatársai (Schweitzer és szerzőtársai) azonos módszerrel — felszíni geomorfoló-giai jegyek felhasználásával — készítették el, továbbá hogy a geomorfológeomorfoló-giai térkép tektonikus elemeinek környezetében epicentrum-sűrűsödés volt megfigyelhető (lásd később).

A II.5.1 fejezetben leírt szignifikancia-vizsgálatot elvégeztem a pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térkép elemeinek a geomorfológiai térkép tektonikus elemeivel kiegészített térképhez rendelt bufferzónák és a makro- és a mikroszeizmikus epicentrumok között is. Az ered-mények a II.10. táblázatban láthatóak, melyek alapján megállapítható, hogy — a 2.5 km-nél ponto-sabb helymeghatározású mikroszeizmikus rengések kivételével — minden esetben szignifikáns a kapcsolat az epicentrumok és a pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térkép elemei és a geomorfológiai térkép tektonikus elemeit között.

II.10. táblázat Az epicentrumok és a pleisztocén törésvonalak és süllyedékterületek térkép a geomorfológiai térkép tektonikus elemeivel kiegészített térkép kapcsolata.

bufferzóna

tartományok Nössz Nkivál N% Terület% z eredmény

0-5 km 41 31 75.3 55.5 2.96 szignifikáns

makroszeizmikus 5-10 km 98 92 93.9 79.0 6.10 szignifikáns

0-2.5 km 21 3 14.3 33.6 -2.47 nem szignifikáns

2.5-5 km 34 28 82.4 55.5 4.04 szignifikáns

5-7.5 km 34 30 88.2 69.8 3.29 szignifikáns

mikroszeizmikus

7.5-10 km 27 27 100 79.0 — szignifikáns

A táblázat oszlopainak jelentése azonos a II.9. táblázat alatt közöltekkel.

A továbbiakban megvizsgáltam, hogy az összes makroszeizmikus epicentrum hány %-a található a térképi elemek 5 km-es bufferzónájában. Ezért ismét használtam az 5 km-es bufferzóna-képzés műveletét. (A II.14. ábra bal felső és bal középső térképe.) Eredményként megállapítható, hogy a teljes makroszeizmikus epicentrum 70.6 %-a kerül a bufferzónával lefedett területrészekbe. Hason-lóképpen a mikroszeizmikus földrengés-epicentrumok térképével elvégezve ezt a vizsgálatot azt az eredményt kapjuk, hogy rengéseink 75.8 %-a kerül a térképi elemek 5 km-es bufferzónájába.

Ñ