SZERVEZKEDÉSEKRŐL
133MÜNCHEN, 1920. AUGUSZTUS 19.
München, den 19. August 1920.
Euer Durchlaucht,
danke ich für die Einladung, die ich durch Hr. Bauer erhielt. Sie war mir eine herzliche Freude, denn Euer Durchlaucht werden wissen, mit welch warmer Sympathie ich auf Ungarn sehe und was ich von einem Zusam-mengehen von ihm und Deutschland erhoffe. Hierin liegt allein die Rettung vor der roten Gefahr aus dem Osten. Die ungemeinen Schwierigkeiten der Lage unserer Länder verkenne ich nicht, denn unsere nationalen Feinde standen vorher andernwärts; für Ungarn mehr in Rumänien, für Deutschland in England und Frankreich. Solange diese beiden Länder in Bezug auf Deutschland ihr frevelhaftes
133 Az iratot korábban közölte: Horthy Miklós titkos iratai, forráskiad. SZINAI
Miklós, SZŰCS László, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1965, 33–38.
Spiel fortsetzen, ist dessen Lage verzweifelt, zumal vor dem Hass gegen sie die furchtbare Gefahr des roten Terrors auch von rechts stehenden Kreisen nicht erkannt wird. Wie die Lage nach dieser Richtung hin in Ungarn ist, vermag ich nicht zu übersehen.
Bei uns in Deutschland ist es so: Die Linken ersehnen den Anmarsch der Sowjet-Armee, die Mitte erwartet von Russland wirtschaftliche Vorteile, die Rechte erkennt nicht die Gefahr. Das tun nur wenige. M. E.
[Meines Erachtens] bedroht die Sowjet-Macht Ungarn und Deutschland gleichmäßig [gleichermaßen], ebenso allerdings auch die ganze bürgerliche Staatenwelt, die die Gemeinsamkeit der Gefahr nicht erkannt hat, oder nicht erkennen will.
Das gemeinsame Handeln, das unbedingt nötig wäre, wäre aber wohl zu erreichen, nachdem [wenn] die unglückseligen Friedensschlüsse beseitigt wären. Auch hierin liegt die Gemeinsamkeit der Interessen Ungarns und Deutschlands.
Bei dieser inneren und äußeren Lage, meine ich, dass ein Zusammengehen nicht eng genug sein kann. Das Zusammengehen ist aber nur dann von Nutzen, wenn jeder Staat versucht, zu der Macht zu kommen, die möglich ist;
denn nur Macht ist Kraft.
In Deutschland ist Bayern der Hort der Ordnung.
Ich habe das volle Vertrauen zu den Leitern der Geschicke Bayerns, dass sie deutsche, nicht bayerische Politik treiben.
Ich weiß, dass in Berlin von gewissen Kreisen, und ich glaube, der Gesandte des Königreiches Ungarn sieht (es
auch) mit diesen Augen, Propaganda gegen Bayern getrieben wird. Dies ist kurzsichtig und recht [typisch?]
deutsch. Ich glaube, alles, was wirklich umsichtsvoll in Norddeutschland ist, steht zu Bayern und der Organisation Escherich. Sollte Euer Durchlaucht Bedenken wegen eines einseitigen Vorgehens Bayerns haben, so bitte ich, es zurückzustellen. Jedenfalls beabsichtige ich treu mit ihm zusammen zugehen und gebe hiermit die feierliche Versicherung, dass ich Euer Durchlaucht benachrichtigen werde, wenn ich meinen Standpunkt ändere.
Sehe ich die Machtmittel Deutschlands an, so muss ich es klar aussprechen, dass sie ungemein gering sind. In Preußen sind noch die sozialistischen - demokratischen Minister und Verwaltungsbeamten vorhanden, die so große Schwierigkeiten bereiten und die Neuwahlen in Preußen so unumgänglich notwendig machen. Ungarn ist besser daran, aber auch seine Machtmittel genügen nicht. Bundes-genossen müssen gewonnen werden, wo sie zu haben sind.
Mein heißer Wunsch ist, auch die russischen weißen Organisationen zu [unter]stützen. Allerdings gehört dazu Geld, das zu erhalten, die Russen und ich mit ihnen, von Ungarn erhoffen. Soweit ich unterrichtet bin, sind bereits Besprechungen hierüber im Gange. Ich möchte bemerken, dass unsere militärische Lage in Bezug auf Rüstungen ein Handeln ohne Verzug [er]fordert.
Ungemein erschwerend für ein Zusammengehen beider Länder ist die Lage in Wien. Die Pläne, die hier schweben, sind ebenso dringlich, und ihre gebündelte Unterstützung ein dringendes Gebot. Auch hier könnte
Ungarn als Retter auftreten. Ungarn ist somit z. Zt. [zur Zeit] der Gebende. Dank der Kraft Euerer Durchlaucht ist es hierzu in der Lage.
Andererseits ist es mir bewusst, mit welcher Vorsicht Euer Durchlaucht zu arbeiten haben. In Sonderheit kenne ich den Argwohn Frankreichs. Ich glaube daher, soweit ich die Lage von hier aus übersehen kann, dass es wirklich besser ist, ich schiebe eine Reise nach Ungarn vorläufig noch auf, da ich unerkannt nicht dort sein könnte, und die Versicherung, ich triebe keine Politik, nicht geglaubt würde. Ich fürchte, dass durch eine falsche Reise auch die Arbeit der ordnungsliebenden Elemente in Deutschland erschwert würde, ganz abgesehen davon, dass der Hass gegen mich neue Nahrung erhalten würde.
Damit aber Euer Durchlaucht meine Gedanken kennen, habe ich mich so ausführlich ausgesprochen. Sollte Euer Durchlaucht mir einen Vertrauensmann schicken und weiteres erfahren wollen, so wird es mir eine besondere Freude sein, ihn zu empfangen.
Zum Schluss darf ich noch eine Bemerkung machen. Oberst Bauer besitzt nach wie vor mein Vertrauen. Wenn in Berlin anderes gesprochen wird, so ist es mit Absicht herbei geführt, an der Tatsache, die ich eben feststellte, wird dadurch nichts geändert und ich würde Euer Durchlaucht dankbar sein, wenn Sie Oberst Bauer nach wie vor Ihr Vertrauen schenken würden.
Ich hatte soeben eine lange Besprechung mit Frh.
[Freiherrn] v[on] Kahr, der meine Eindrücke voll bestätigt.
In größter Verehrung verharre ich als Euerer Durchlaucht
treu ergebener Ludendorff
Az irat Szinai Miklós és Szűcs László történészek magyar fordítá-sában:
Főméltóságod!
A Bauer úr által közvetített meghívását köszönöm. Nagy öröm volt számomra – mivel főméltóságod nyilván tudja –, hogy milyen meleg rokonszenvvel tekintek Magyarországra, és hogy mit remélek a két ország együttműködésétől. A keleti vörös veszedelem alóli megmenekülésre ez az egyetlen megoldás. Nem ismerem félre országaink helyzeté-nek rendkívüli nehézségeit, mert hiszen régen máshol állottak nemzeti ellenségeink; Magyarországé inkább Romá-niában, Németországé Angliában és Franciaországban.
Amíg ez a két ország Németországgal kapcsolatban folytat-ja botrányos játékát, addig az ország helyzete kétségbeejtő, minthogy a jobboldali körök, az ellenük táplált gyűlölettől elvakulva, nem ismerik fel a vörösterror borzalmas veszé-lyét. Azt, hogy Magyarországon milyen a helyzet ebben a tekintetben, nincs módom áttekinteni. Nálunk Németor-szágban a következő a helyzet: a baloldal a szovjet hadsereg előnyomulását kívánja, a közép gazdasági előnyöket vár Oroszországtól, a jobboldal nem ismeri fel a veszélyt. Ezt
csak kevesen ismerik fel. Szóval a szovjethatalom egyaránt veszélyezteti Magyarországot és Németországot éppen úgy, mint az egész világ polgárságát, amely nem ismerte fel vagy nem akarja felismerni a közös veszélyt. Feltétlenül szükség volna közös cselekedetre; ez viszont csak a szerencsétlen békeszerződések félretolása után volna elérhető. Ebben is fennáll Magyarország és Németország érdekközössége. Az a véleményem, hogy ennél a belső és külső helyzetnél fogva a legszorosabb együttműködésre van szükség. Ez az együtt-működés azonban csak akkor hasznos, ha mindegyik állam a maximális hatalomra törekszik, mert erő csak a hata-lomban van. Németországban Bajorország a rend oltalma-zója. Teljes a bizalmam a bajor sorsok vezetői iránt, hogy német és nem bajor politikát űznek. Tudom, hogy Berlinben bizonyos körök, és azt hiszem, hogy a Magyar Királyság nagykövete is ezeknek a szemével látja a dolgokat, propagandát űznek Bajorország ellen. Ez rövidlátásra vall, és jellegzetesen német dolog. Azt hiszem, aki Észak-Németországban valóban helyes belátású, az mind Bajor-ország és az Escherich-szervezkedés mellé áll. Amennyiben főméltóságodnak aggálya volna Bajorország valamilyen egyoldalú eljárásával szemben, úgy kérem, mellőzze azt.
Nekem mindenképpen az a szándékom, hogy hűségesen együttműködjek vele, és ezennel ünnepélyesen biztosítom főméltóságodat arról, hogy amennyiben megváltoztatnám álláspontomat, főméltóságodat értesítem. Németország hatalmi eszközeit tekintve nyíltan ki kell mondanom, hogy ezek rendkívül csekélyek. Poroszországban még mindig azok a szociáldemokrata miniszterek és közigazgatási
tiszt-viselők vannak, akik nagy nehézségeket okoznak, és akik miatt elkerülhetetlenül szükségesek az új választások.
Magyarország jobb helyzetben van, de az ő hatalmi eszkö-zei sem elegendők. Szövetségesre ott kell szert tenni, ahol lehetséges. Forró vágyam a fehérorosz szervezkedések támogatása. Igaz, hogy ehhez pénz szükséges, amelynek megszerzését Magyarországtól remélik az oroszok, és velük együtt én is. Értesüléseim szerint már folynak is ilyen irányú tárgyalások. Szeretném megjegyezni, hogy katonai helyze-tünk haladéktalan cselekvést igényel a felfegyverzést illetően.
A bécsi helyzet rendkívül megnehezíti a két ország együttműködését. Az itt leírt tervek megvalósítása, valamint anyagi támogatásuk sürgős parancs. Itt is Magyarország léphetne fel, mint megmentő. Minthogy ez idő szerint Magyarország az, amelyik ad. Hála főméltóságod hatalmá-nak, ebben a helyzetben van. Tudatában vagyok másrészt annak, hogy főméltóságod milyen óvatosságra kényszerül.
Különösen ismeretes előttem Franciaország gyanakvása.
Ezért azt hiszem, amennyire innen meg tudom ítélni a helyzetet, hogy talán jobb volna magyarországi utazásomat egyelőre elhalasztanom, mivel felismerés nélkül nem mehetnék oda, viszont nem volna hihető az az állítás, hogy politikával nem foglalkozom. Félek, hogy ilyen utazás Németország rendszerető elemeinek a munkáját is teljesen megnehezítené, eltekintve attól, hogy a gyűlölet irányomban újabb tápot kapna. Azért fejeztem ki magamat érthetően és ilyen részletesen, hogy főméltóságod ismerje meg gondola-taimat. Amennyiben főméltóságod további értesüléseket
óhajt, és elküldené hozzám bizalmi emberét, úgy különös örömmel fogom őt fogadni. Végül is szabadjon még egy megjegyzést tennem. Bauer ezredes élvezi bizalmamat most is, mint régen. Ha Berlinben erről máshogyan beszélnek, úgy ezt szándékosan idézték elő, és ez az általam az imént.
említett tényálláson semmit sem változtat; hálás volnék főméltóságodnak, ha Bauer ezredest megtisztelné bizalmá-val ezentúl is úgy, mint az eddigiekben. Az imént hosszú megbeszélésem volt G. v. Kahrral, benyomásaim teljes mértékben beigazolódtak.
Mély tisztelettel
maradok főméltóságod hűséges hódolója Ludendorff
Eredeti, gépelt, aláírt.
4.
RÉSZLET PRÓNAY PÁL ALEZREDES VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL, AMELYBEN MAX
BAUER ÉS TREBITSCH IGNÁC BUDAPESTI LÁTOGATÁSÁRÓL SZÁMOL BE134
Németek is érkeztek Budapestre, akik antiszemita és nacionalista elvekkel közeledtek a magyarokhoz, mint olyanok, akik Németországban a császárságot szándékoztak visszaállítani, azonban nem az öreg Vilmos császárral, hanem fiával, Vilmos trónörökössel. Ennél a mozgalomnál Ludendorff vezérkari ezredes állt a háttérben, aki Max Bauer nevű vezérkari ezredest küldte bizalmasaként Magyar-országra. Nevezettel más német tisztek, köztük Franz von Stephani nevű százados, azután a híres Trebitsch-Lincoln nevű ágens is megérkezett Magyarországra.
Bauer ezredes szimpatikus, okos, intelligens egyéni-sége és kitűnő szervezői képesegyéni-sége ellenére bizonyos tekin-tetben fantasztának és naivnak bizonyult, mint az efféle vezérkari – pedig ezen utóbbiak a németeknél különbek voltak, mint minálunk. Tudniillik nagy hibát követett el, mert egy Trebitsch-Lincoln nevezetű, hírhedt kalandort tett meg bizalmasának, akiről még azt sem tudta, hogy zsidó, és aki őt és terveit egész szervezetével együtt később a franciáknak és az angoloknak elárulta.
134 Eredetileg közlésre került: PRÓNAY Pál, A határban a halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál naplójából, forráskiad. PAMLÉNYI Ervin, SZABÓ Ágnes, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1963, 199–207.
Bauerék a szerencsétlenül végződött Berlini Kapp-puccs után Budapestre menekültek, és előbb engem kerestek fel a Nádor-laktanyában. Élénken ecsetelték az akkori németországi állapotokat, a szociáldemokraták és a bolsevikok, illetőleg spartakisták uralmát, amelyek Ebert köztársasági elnök alatt napról napra erősödtek. Ez a vállalkozás majdnem sikerült, amelyet Erhardt135 kapitány tengerészekből álló különítménye támogatott, csupán né-hány ember gyámoltalanságán bukott azután meg. A fő cél, amiért jött: velünk, magyarokkal egy olyan bázis meg-teremtése, amellyel azután a német és osztrák nacionalista erőkkel közösen összefogva a vörösök, valamint az inter-nacionalista szabadkőműves zsidóság ellen fordulhassunk fegyverekkel a kezünkben. Miután különítményem ebbeli támogatását reméli, kérte annak elérését felsőbb helyeken is.
Bauer és Stephani rám igen biztató benyomást tettek, és ha azon sok idegen közül, akik országunkat ellepték, eggyel is szóba lehetett állni, akkor az csakis német lehetett. Szóltam tehát Eckhardt Tibornak, aki akkor a miniszterelnöki sajtóirodát vezette, valamint Gömbösnek, a MOVE elnökének, és külön jelentettem a kormányzónak a nevezett németek megérkezését, valamint terveiket, aki Bauert nemsokára azután magánál fogadta.
135 Az Erhardt Tengerészdandár egy körülbelül 6000 főt, első világháborús veterán katonákat tömörítő jobboldali paramilitáris alakulat, német Freikorps milícia volt Hermann Erhardt korvettkapitány parancsnoksága alatt. Az alakulat részt vett a Kapp-puccsban, 1920-ban a szövetségi kormány formálisan fel-oszlatta.
Bauerék, miután a Pannónia Szállodában laktak, felkerestem őket ott. Ezen alkalommal bemutatott nekem egy kövér, köpcös, fekete, igen zsidós kinézetű urat, mint mister Lincolnt. Ezen utóbbinál, amint németül beszélni kezdett, tisztában voltam, hogy tényleg zsidó. Mielőtt azonban megkezdtük volna a bizalmasabb dolgok tárgya-lását, Bauert félrevonva figyelmeztettem társát, Lincolnt illetően, amennyiben származására vonatkozóan kifejtettem neki aggályaimat, éspedig a következőképpen: „Kedves ezredes uram, az ön kövér, fekete bizalmasa zsidó, előtte nem merek beszélni”. „Alezredes úr! [...] Ezért az emberért tűzbe teszem a kezem. Fenntartás nélkül, nyíltan beszélhet előtte. Egy zsidóban nem bízhat, ameddig az meleg, de ha úgy gondolja, engem terhel a felelősség.”
Mindennek ellenére Bauerék minden tanácskozá-sukra elhozták Trebitschet, és őt mindenbe beavatták. Ki is dolgoztak egy tervezetet, amelynek megvalósításai lehetősé-gében az akkori viszonyok után ítélve, őszintén megvallva, nemigen hittem, miután túl fantasztikusnak bizonyultak. Ti.
német és bajor katonákat főleg az Erhardt-brigádból szán-dékoztak hajókon, a Dunán Ausztriába, azután Magyar-országra becsempészni. Ezekkel és az ausztriai front-harcosokkal és más megbízható, fehér, jobboldali szer-vezetekkel puccsot akartak véghezvinni olyan értelemben, hogy minden országban keresztény és nacionalista kormány jusson uralomra. Ugyanakkor a szudétanémeteken keresztül Csehország északi részébe németekkel egy betörést szer-veznek, amelyet ugyanakkor az én különítményem egy délről jövő támadással támogat.
Bauerék többek között még a következőket is kijelentették: régi határainkat tiszteletben tartják, és nem aspirálnak a németajkú vidékekre sem abban az esetben, ha Ausztria Németországhoz lesz csatolva. Ezzel ki is látszott a lólába a Ludendorff-féle tervnek, és miután az anschluss-ban láttam a bökkenőt, óvatos lettem ezen elgondolásokkal szemben. Mert ha Bauerék egy Habsburg- és a nagy-monarchia-ellenes propagandával Ausztriát tényleg Német-ország karjaiba szándékoznak hajtani, akkor nyugaton a nagynémet szomszéd épp olyan veszélyes lehet országunk-ra, mint északon és keleten a szlávok. Ez is, amaz is elsöpör. Mi régi határainkat, de különösen a nyugatit, csak is egy önálló Ausztriával és a volt nagymonarchia keretein belül tudjuk csak visszaszerezni, és ezt feltétlenül meg-tartani. Ezen aggodalmamat kifejezésre hozva a fentiekre vonatkozó további támogatásomat sem helyeztem kilátásba.
Bauerék ennek ellenére tovább tárgyaltak Gömbössel, aki nagyon lelkesedett ezen eszméért, miután nemigen bánt-hatta a 13 vármegyéből álló csonka ország további sorsa, ha ő vezető szerephez juthat.
A Bauerék által előadott és már említett puccs-kísérletekben még nem találtam meg a szolid alapot. Ők is, mint a többi külföldi ágensek, szintén csak pénzt akartak tőlünk. Ámbár a németek rendelkezhettek utóbbival, a rubeltől kezdve minden néven nevezendő külföldi bank-jegyekkel, amelyek értékesítéséhez is nagyszerűen értettek.
A kormányzó révén sikerült nekik egy kisebb összeghez jutni, amellyel azután egy időre eltűntek, de néhány hét múlva ismét megjelentek.
Bauer, akinek sarkában voltak Rathenau-féle kémek és detektívek, egy alkalommal nagy ügyetlenséget követett el. Ti. egyenruhát húzva, a városban német vezérkari dísz-ben mutogatta magát, s a királyi várba ment az államfőnél kihallgatást kérni. Ezen alkalommal a fővárosban bujkáló sok külföldi ágens közül a németek mindjárt felfedezték őt, és a külföldi zsidó sajtó máris leközölte per longum et latum azon célokat is, amelyek miatt ő Magyarországon tartózkodik. Én ezért egy panzióban való lakást ajánlottam neki, valamint polgári ruhába való öltözködést. De külön-ben is Baueréket elosztva és széjjelválasztva, mindegyi-küknek egy tisztemet adva oda testőrnek, Lincolnt a Margitszigeten, Bauert a Britanniában, Stephanit pedig a Pannóniában szállásoltam el. És hogy Bauernek végképp nyoma vesszen, megkérdtem gróf Pálffy Józsefet, tartaná magánál a Bicskéhez közel fekvő tükröspusztai birtokán.
Nevezett több hétig ott is tartózkodott, és ez alatt az idő alatt egy értékes közgazdasági memorandumot dolgozott ki Magyarország termelési képességinek növelésére. Úgy látszik, ő minden téren jártas volt, miután úgy geológiai, valamint földtani megfigyelésének is tett a szénrétegek kihasználására vonatkozóan.
Mint már említettem, köztem és a németek között folyó tárgyalások egy közös akció érdekében megakadtak, miután én Ausztria önállóságának rovására nem tartottam célszerűnek erre vonatkozó terveiket fegyveresen támo-gatni. De ezek megvalósítására úgy sem került volna sor, mert Bauer társa és egyúttal főbizalmasa gondoskodott róla.
A franciáknak eladta Bauer és Ludendorff terveit. Az első
félórában, amikor Bauer ezredes bemutatta nekem T.-Lincolnt, gyanakodva figyelmeztettem őt Stephani előtt erre az egyénre, akinek együgyű arca ellenére szeme és füle mindenütt jelen volt, és figyelmét nem kerülte el semmi. De különösen megparancsoltam tisztjeimnek, akinek egyike, Fáber Rezső főhgy Lincolnt kísérgette: legyen ezen utóbbival különösen óvatos. És legutoljára, mikor ismét feltűntek Budapesten, csak Bauer jött vele, Stephani azon-ban hiányzott. Ezen utóbbitól postán kaptam egy levelet, amelyben röviden vázolta a helyzetet, a következőket írja:
bizony, nekem volt igazam, amikor Lincolnt nem tartottam megbízhatónak, mert elárulta terveiket a franciáknak. Ő erről már meg is győződött. Elégedetlenségének virág-nyelven elég érezhetően és félreismerhetetlenül a követke-zőkben adott kifejezést: miután ez az imposztor gazember úgy is a Margitszigeten lakik, milyen szép és üdvös volna, ha a Duna kék hullámai őt Konstantinápoly felé ringatnák, miután nem érdemesült arra, hogy velünk, magyarokkal egy levegőt szívjon, stb.
Bauerrel még aznap találkoztam a Britanniában.
Mindjárt azzal fogadott: „Nem kapott levelet Stephanitól?”
„De igen” – és ezzel előhúztam a levelet és átadtam neki.
Sokáig merengett szeme a levél sorai között. Majd nevetve kérdeztem tőle: „Na, nem nekem volt igazam?” Végre megszólalt: „Hihetetlen, hihetetlen. Manapság már senki-ben sem lehet megbízni.” És ezzel visszaadta a levelet. „De Stephani túloz” – fakadt ki belőle, és elkérte tőlem a levelet, hogy majd visszaadja, mivel intézkednie kell, és
Stephani-nak is akar válaszolni. Miután a levelet a zsebében lévő többi irathoz dugta, elváltunk.
Másnap újból találkoztam Bauerrel, szintén a Britanniában. Mindjárt észrevettem rajta, hogy nagy a baj, mert sokáig nem szólalt meg. Csupán jobb kezével, nagyon izgatottan vakarta a bal füle tövét. Végre megszólalt: „Nagy butaságot csináltam.” És azzal elmesélte, hogy egészen megfeledkezett erről a Stephani-féle levélről, amelyet tőlem elkért és zsebre vágott. Szórakozottságában átadta T.-Lincolnnak a többi iratokkal együtt. Bauer azzal fejezte be panaszát, hogy társa, úgy látszik, elolvashatta azt az ominó-zus levelet, mert sehol nem találják – valószínűleg ellógott.
A Trebitschet kísérő tisztjeim másnap jelentették nekem, hogy Lincoln valami gyanús levelet kaphatott, mert amikor olvasni kezdte, arca mindinkább megnyúlt, szemei kidülledtek, és csak annyit mondott: „Jó Isten! Ez hallatlan”
Lincoln még aznap este, amikor a kísérő tisztek őt elhagyták, azonnal összecsomagolt, a szállodából ellógott a vasútra, és Bécsbe utazott. Két tisztemet, Giczey Györgyöt, majd Fáber Rezsőt is azonnal utána küldtem azzal az utasítással, hátha sikerül nekik ezt a notórius gazembert ide
Lincoln még aznap este, amikor a kísérő tisztek őt elhagyták, azonnal összecsomagolt, a szállodából ellógott a vasútra, és Bécsbe utazott. Két tisztemet, Giczey Györgyöt, majd Fáber Rezsőt is azonnal utána küldtem azzal az utasítással, hátha sikerül nekik ezt a notórius gazembert ide