Az együttm ő ködés különböz ı szintjei

A fenti csoportosítás is érzékelteti, hogy az erdıtulajdonosok között az együttmőködésnek különbözı szintjei léteznek. A szorosan vett társulási forma csak az együttmőködés egyik, nem kizárólagos szintje. A tulajdonosok között közösség az alábbi tényezık esetén jöhet létre:

- - vagyon, illetve tulajdonlás osztatlan közös tulajdon;

- - a tevékenység, munkavégzés, haszonfelosztás társult munkavégzés;

- - és a gazdálkodási szervezet, igazgatás szintjén. társulási forma.

5.5.3.1 Közösség a vagyon szintjén:

A privatizáció és a vagyonnevesítés során sok esetben osztatlan közös tulajdonú erdık jöttek létre. Ebben az esetben a tulajdonlás alapjának, a helyrajzi számnak több tulajdonosa van. A privatizáció során megnevezésre került az osztás iránya és sorrendje, de jogilag a teljes helyrajzi szám minden tulajdonos közös tulajdonát képezi.

Erdıbirtokosság, mint jogi személy erdıterület tulajdonosaként is bejegyezhetı, ekkor a birtokosság tagjai válnak a terület tulajdonosává, de jogi értelemben a birtokosság, mint jogi személy a tulajdonos.

Amennyiben egy gazdálkodó szervezet, pl. erdıbirtokosság több helyrajzi számból áll, akkor a birtokosság tagjai az erdıterület haszna és jövedelme tekintetében közös tulajdonosként lépnek fel, annak ellenére, hogy tulajdonjogilag –a helyrajzi szám szintjén – tulajdonuk elkülönül. Ez az a pont, ahol a közös tulajdonlás és közös gazdálkodás összemosódik. A tulajdonos az erdıbirtokosságot annak ellenére közös tulajdonlási formának érzi, hogy jogilag az csak közös gazdálkodási forma.

5.5.3.2 Közösség a tevékenység szintjén:

Az erdıterületeken a nagyszámú tulajdonos esetén az erdıfelügyelıség által nyilvántartott tényleges gazdálkodási formától függetlenül következı együttmőködési formák alakultak ki:

- Nincs közös tevékenység: ez általában az egyéni gazdálkodási forma, illetve közös gazdálkodási kényszer esetén a felügyelıség tudta nélküli szétdarabolás segítségével való gazdálkodás. Ebben az esetben a tulajdonosok látszólag elfogadják a társult gazdálkodás elıírását és a gyakorlatban egyénileg gazdálkodnak. Ilyen esetben a valós gazdálkodási folyamatok nem ismertek. Hasonló jellegő probléma, amikor a kis mérető erdıbirtokosságban a tagok nyilvántartják a saját tulajdonukat, és ez alapján próbálják a haszon szétosztását megvalósítani.

- Együttmőködés személyes közremőködéssel: a tagok közösen vesznek részt az erdıgazdasági tevékenységekben, erdısítésben, vágástakarításban. A helyi lakosok túlsúlya esetén alapszabályban is rögzíthetik a munkavégzési kötelezettséget. Ide sorolható az a gazdálkodási forma is, amikor rokonok, közeli ismerısök kezelik közösen erdejüket.⁵⁹

- Közös gazdálkodás személyes közremőködés nélkül: a munkát vállalkozók végzik, a tagok vezetıséget választanak, és csak év végi elszámoláskor szembesülnek a gazdálkodási tevékenység eredményével.

59 Az együttmőködés egy szélsıséges formája, mikor az erdıbirtokosság végezteti a fakitermelésbıl a döntést, utána a tagok kivonulnak fejszével, főrésszel, és hazaviszi mindenki, ami jutott neki.

5.5.3.3 Közösség az erdıgazdálkodási formák szintjén

gazdálkodással érintett terület, ezer hektár

gazdálkodási formák 1996. 1998. 2001.

Egyéni használat 22 47 67

Közös képviselı 31 25 17

Közös megbízott 0 59 94

Gazdasági társaság 11 28 47

Erdıbirtokosság 41 92 116

Erdıszövetkezet 7 15 14

Egyéb új szövetkezet 39 69 34

Régi szövetkezet 121 51 25

Társulás elıtt álló 137 141 148

Rendezetlen tulajdonú 294 203 193

Összesen 703 730 755

19. Táblázat. A magánerdık megoszlása a különbözı társulásai formák szerint. (FVM, Erdészeti Hivatal. 2001.)

A kutatás során a megkérdezettek gazdálkodási forma szerint megközelítıen egyforma arányban oszlottak meg az egyéni, közös képviselet és erdıbirtokossági forma között.

1. Egyéni gazdálkodás:

Jelenleg kis mérető gazdasági egységek, de valószínőleg hamarosan a hatóság számára is (gazdálkodókként) ismertté válnak a kárpótlás során nagy, 100-1000 ha közötti erdıterületet szerzı tulajdonosok. Ezekben az esetekben a gazdálkodást nagy valószínőséggel valamilyen, a tulajdonos által alapított gazdasági társaság fogja végezni.

(kft, bt, stb.)

2. Közös képviselet / megbízott erdıgazdálkodó

A közös képviselet lehetıségét az 1994. évi XLIX. törvény teremtette meg, az 1996. évi LIV. törvény törölte el. A korábbi közös képviselet a tulajdonváltás során egyszerősége révén lehetıvé tette az ideiglenes gazdálkodói forma megteremtését, ezáltal a gazdátlanság idejének csökkentését. A közös gazdálkodással kapcsolatosan a legnagyobb probléma, hogy a tulajdonosok közötti együttmőködés jogi, adózási szempontból nincs rendezve. A közös képviseletet jogi szempontból felváltó megbízott erdıgazdálkodó esetén az együttmőködés jogi formái már adottak, de az adózás, a jövedelem elosztásának módja szintén nem megoldott.

3. Erdıbirtokosság, szövetkezetek

Az erdıbirtokosságokról az 1994. évi XLIX. törvény rendelkezik. A közös tulajdonlású erdık a jelenlegi Magyarország területén elsısorban a tőzifaellátást szolgálták, rövid vágásfordulójú sarjeredető állományokkal. A tőzifát közös munkavégzéssel termelték ki, és osztották szét. A szállítási lehetıségek korlátozottsága miatt a tőzifa nem, vagy csak kis

mértékben volt eladható a falusi környezeten kívül (piac hiánya). Ezen felül a falusi közösségnek igen erıs összetartó irányító és ellenırzı szerepe volt. Az elmúlt évszázadban közös kezelésben lévı erdıvagyon viszonylag alacsony pénzbeli értéket képviselt és csak kevéssé volt szőkös.

A fenti tényezık azóta jelentısen megváltoztak:

- a falusi lakosságnak, mint közösségnek elenyészı a nyomásgyakorló, ellenırzı képessége;

- technikailag sokkal könnyebb a fakitermelés és szállítás;

- az állományok kitermelési értéke jelentısen megnıtt, ebbıl következıen a lopás, illetve a fakitermelés nagyságrendekkel jövedelmezıbb lett egységnyi élımunkára vetítve.

Az erdıbirtokosságok átlagos területe 100 hektár alá csökkent, ami azt jelenti, hogy sok erdıbirtokosság nem lesz képes megvalósítani a nagy területő társult gazdálkodásban rejlı elınyöket, s a birtokmérettıl független állandó költségek miatt nyereséges gazdálkodásuk, s így hosszú távú fennmaradásuk is kétséges.