DSS rendszerek

A döntéstámogató rendszerek (DSS), illetve magának a döntéstámogatás fogalmának definiálása rendkívül nehéz feladat, hiszen gyakorlatilag minden olyan – akár egyszerű, akár komplex – rendszer, mely segít a szakmai döntések meghozatalában, döntéstámogató rendszernek tekinthető. Ez lehet akár egy egyszerű Excel tábla, akár egy összetett célszoftver.

Az az egyszerű definíció, mely szerint a döntéstámogató rendszer segíti, megalapozottá teszi bizonyos döntéseinket, ugyan kezdetben megfelelő lehetett, de jelenleg már annyira általános, hogy nehezen értelmezhető és nem igazán megfelelő.

Ma már a definíció szerves részét képezi az interaktivitás, azaz a döntéstámogató rendszer egy olyan interaktív, számítógép alapú rendszer mely adatbázisok és modellek felhasználásával segíti a döntéshozókat az adott területet jellemző, tipikusan nem jól strukturált problémák megoldásában. (Nem jól strukturáltnak tekintjük azt a problémát, melynek nem ismerjük összes

8

megoldási alternatíváját, azok értékeit és egymáshoz viszonyított preferenciáit). Kezdetben a döntéstámogató rendszerek egyedi célú, kifejezetten egy-egy jól strukturált probléma megoldására létrehozott célrendszerek voltak (Wikström és mtsai, 2011). Később, az adattárházak és az OLAP adatbázis-kezelők, az adatbányászat térnyerésével azonban a döntéstámogató rendszerek elvesztették célalkalmazás jellegüket és mára már egy általános célú döntés-előkészítési, döntéstámogatási eszközként tekinthetünk rájuk. Egy döntéstámogató rendszer alapvetően három fő komponenst tartalmaz: adatbázisok, a rájuk épülő modellezési réteg és végül a megjelenítésért felelős réteg (Power, 2002).

Az adatok rendelkezésre állhatnak a döntéstámogató rendszerhez tartozó saját adatbázisban (ez ma még nagyon sokszor egyedi PC-ket jelent) vagy ideális esetben a döntéstámogató rendszer adattárházában. Mindenképpen lényeges momentum, hogy a tartalmilag és szerkezetileg is megfelelően felépített adatbázis a kulcsa nem csak az adatbányászatnak, hanem az OLAP és relációs adatbázis alapú döntéstámogató rendszereknek is, mivel az adatokat ezekből tudjuk kigyűjteni, lekérni.

A kommunikációs réteg feladata, hogy biztosítsa a felhasználó és a rendszer közti kapcsolat lehetőségét. Ez vonatkozik az adatok be- és kivitelére egyaránt, gyakorlatilag ez a réteg biztosítja a rendszer interaktivitását. Mivel a DSS rendszerek felhasználói jellemzően nem informatikai szakemberek, így a felhasználhatóság szempontjából fontos, hogy egy barátságos, könnyen kezelhető felhasználói felülettel rendelkezzen a rendszer. A kommunikációs alrendszer részét képezik a hagyományos értelemben vett hardveres periféria eszközök, illetve az adatbevitelt, a párbeszédek, lekérdezések, modellek megalkotását lehetővé tevő különböző szoftvereszközök is.

A modellező réteg feladata, hogy a megfelelő adatbázisban rendelkezésre álló adatokból hasznos információkat nyerjünk ki. Ezek jelenthetnek egyszerű, akár Excelben is megvalósítható függvényeket (összeg, átlag, minimum, maximum, stb.), vagy összetettebb matematikai, statisztikai, illetve adatbányászati eljárásokat, modelleket. A modell mindig egy valós, létező probléma absztrakciója, mely lehetővé teszi, hogy szimuláljuk egy adott döntés meghozatalának következményeit anélkül, hogy annak tényleges negatív hatásaival a valóságban egyelőre számolnunk kellene. A modellek számtalan előnnyel rendelkeznek, például:

9

 kevésbé költséges és sok esetben kevésbé időigényes, mint a tényleges, valós kísérletek végrehajtása,

 a jó modellek képesek a jövőre vonatkozó előrejelzésekre is,

 a modellezés segíti a tényleges fizikai folyamatok pontosabb megismerését és megértését.

Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk bizonyos hátrányokról sem, mint például a hiba lehetősége, vagy a modellek megalkotásához szükséges matematikai ismeretek szükségessége.

A modellek különböző szempontok szerint csoportosíthatóak, így például az időbeli viselkedés alapján beszélhetünk statikus és dinamikus modellekről. Vannak modellek, melyek valószínűségi változókat használnak, ezeket sztochasztikus vagy valószínűségi, míg a többit determinisztikus modellnek nevezzük. Funkcióik alapján megkülönböztethetünk elemző modelleket, melyek egy-egy döntési alternatíva kimenetelét szimulálják, de magát a döntést a szakértő felhasználóra bízzák. Az optimalizáló modellek adott problémára meghatározzák a lehetséges megoldások halmazából kiválasztott legoptimálisabb megoldást. A DSS rendszerekben alkalmazott modellek sokféle feladat megoldására lehetnek alkalmasak, azonban jellemzően négy fő feladatkörbe szokás azokat csoportosítani:

 a „mi van, ha” jellegű elemzések: a vizsgálatba bevont változók, paraméterek értékeit, a köztük fennálló összefüggéseket vizsgáljuk,

 érzékenységvizsgálatok: az előző eset egy speciális típusa, amikor egy változó értékét változtatjuk és vizsgáljuk, hogy ez a változás hogyan hat a többi változóra,

 célkereső elemzés: az előző két eset ellentettjének tekinthető abban az értelemben, hogy itt egy kiemelt változónak adunk egy előre definiált célértékét és a többi paraméter értékét úgy kell meghatározni, hogy ezt az előre definiált célértéket elérjük vagy legalábbis adott pontossággal megközelítsük,

 optimalizáló elemzések: az előző eset kiterjesztésének tekinthetőek abban az értelemben, hogy azt a célt fogalmazzuk meg, hogy a bizonyos kiválasztott változók által elért érték optimális legyen.

A döntéstámogató rendszereket lehet csoportosítani a működésük, a felhasznált adatok, illetve a felhasználónak nyújtott támogatás alapján is:

10

 modell alapú: különböző, már létező alternatívákat kínál fel a megfelelő döntési modell összeállításához,

 adat alapú: itt adatok, általában idősorok kezelésével, elemzésével támogatja a döntési folyamatot,

 dokumentum alapú: különböző dokumentumok feldolgozásával, az azokban történő keresési lehetőség felkínálásával, megvalósításával támogatja a döntési folyamatokat,

 tudás alapú: a vizsgált problémát leíró tudást felhasználva nyújt segítséget,

 kommunikáció alapú: a hálózati technika és kommunikáció kínálta lehetőségeket használja fel, például a csoportos döntéshozatal során.

A DSS rendszerek száma óriási, csak az erdészet területét tekintve is több tucatra rúg az ismertebb és elterjedtebbnek tekinthető, és vélhetően több százra a kisebb programok száma. A továbbiakban kizárólag az erdészetben alkalmazott döntéstámogatási rendszerekkel foglalkozunk. Megmutatjuk néhány rendszer alapján a jellemző feladatokat, kérdéseket, majd felvillantjuk az ezen területen alkalmazott DSS rendszerek széles körét és egy rövid áttekintést nyújtunk róluk.