ÁLLAMCSÍNYKÍSÉRLETE, VALAMINT EGYÉB KISEBB SZERVEZKEDÉSEK AZ 1923-AS ÉVBŐL
Elöljáróban
A Horthy-korszak első éveiben, az első világháború és az azt követő forradalmak414 után újonnan létrejött magyar állam – a háború szinte összes vesztes államához hasonlóan – olyan társadalmi és gazdasági helyzetben találta magát, amely kedvezett a politikai szélsőségeknek. Ezekben az időkben nem csupán egyre-másra szerveződtek a különböző radikális nacionalista társadalmi egyesületek és pártok, de némelyik szélsőséges – az ország kül- és belpolitikai konszolidációján fáradozó Bethlen-kormány munkájával elégedetlen – politikai csoport még az államcsínykísérlet és az erőszakos hatalomátvétel gondolatával is eljátszott. Egy ilyen kalandor jellegű, lényegét tekintve komolytalan, mégis nagy politikai és sajtóvisszhangot kiváltott puccsterv volt az, amelyet dr. Szemere Béla kórházi főorvos, az Állambiztonsági Megbízottak Országos Szervezete nevű (ekkorra a Belügyminisztérium által tulajdonképpen leszerelt)415 segédrendőri
414 Az 1918-as őszirózsás forradalomról és összeomlásról lásd bővebben: HATOS Pál: Az elátkozott köztársaság. Az 1918-as összeomlás és forradalom története. Budapest, Jaffa Kiadó, 2018.
415 Az 1923. október 19-ei keltezésű, 7502. sz. kormányrendelet az állami alkalmazottak számára megtiltotta a tagságot az olyan hazafias egyesületekben, melyek tagjaiktól
milícia parancsnoka, Bobula Titusz magyar születésű, amerikai állampolgárságú építészmérnök, illetve dr. Ulain Ferenc ügyvéd, a kormányzó Egységes Pártból416 kivált nemzetgyűlési képviselő, a korabeli radikális jobboldal ismert politikusa, Gömbös Gyula közeli barátja és politikustársa terveztek el 1923 őszén.
Tekintve, hogy a három férfiú a – meggyőződésük szerint túlzottan liberális, antant- és zsidóbarát – Bethlen-kormányt erőszakos úton, a Hitler–Ludendorff-féle német nemzetiszocialista mozgalom fegyveres támogatásával szerette volna eltávolítani, tervüket nagyjából a müncheni sörpuccsal egy időben végrehajtva, annak sikerétől is függővé téve, államcsínykísérletüket talán a legfrappánsabban a magyar sörpuccs elnevezéssel illethetjük. A magyar sörpuccs fantázianévre keresztelt esetannulmányunkat persze tárgyalhatnánk a Kovács testvérek bemutatott, hagymázas államcsínytervével is. Úgy véltük azonban, az 1920-as évek magyar puccsistái közül az ügy nemzetközi vonatkozásai okán a maguk komolytalanságával együtt Ulain Ferenc és társai voltak a legkomolyabbak, így ügyük is megérdemel puccsisták címszó alatt egy terjedelmesebb, többé-kevésbé önálló esettanulmányt.
fogadalmat vagy esküt várnak el, és ez vonatkozott a korábban az ilyen egyesületek keretében működő és államilag jóváhagyott kiegészítő karhatalmi szervezetek munkájában való részvételre is. A korábban részben egyesületi formában működő ÁBM működését tehát éppen ekkor igen szigorúan korlátozták.
416 A politikai konszolidáció zálogaként Bethlen István miniszterelnök törekvései és tárgyalásai nyomán az 1920-as választások két legsikeresebb pártja, a Nagyatádi-Szabó István vezette Országos Kisgazda- és Földműves Párt és a kormányon levő Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja 1922. február 2-án Keresztény Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt néven egyesült. Az így létrejött új pártot a köznyelvben a korszakban jórészt csak Egységes Párt néven emlegették, és agrárpártból széles gyűjtőpárttá válva akarta folytatni konszolidációs politikáját, lehetőleg minél stabilabb parlamenti többséget szerezve az 1922-es nemzetgyűlési választásokon. Az Egységes Pártból vált ki 1923 augusztusában a Gömbös Gyula későbbi miniszterelnök vezette szélsőjobboldali frakció, melynek tagjai között ott találjuk dr. Ulain Ferencet is, és amelyből 1924. november 14-én hivatalosan is megalakult a Fajvédő Párt néven ismert Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, ki kell emelnünk, hogy az 1923-as év igen mozgalmas volt, ami a Bethlen-kormány megdöntésére vonatkozó, zavaros szervezkedéseket illeti. Ennek hátterében elsősorban az 1922-es nemzetgyűlési választások utáni politikai helyzet állt, ugyanis a kormánypártból ekkoriban vált ki annak korábbi szélsőjobboldali szárnya, Gömbös Gyula és társai fajvédő frakciója, a későbbi Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt magja. A konzervatív és a radikális jobboldali erők ilyen irányú szakítása, illetve utóbbiak Bethlen István konszolidációs politikájából való kiábrándulása sokakat arra ösztönzött, hogy a politikai érdekérvényesítés, mondjuk úgy, alternatív útjait keresse. Ezért érdemes röviden kitérnünk két másik, a sajtóban és a parlamentben egyébként a Szemere–Bobula–
Ulain-üggyel gyakran összekapcsolt, és vele időben is nagyjából egybeeső, fővárosi kocsmaasztaloknál szövődő puccstervekre, az úgynevezett Három Kapás-puccstervre és a Csocsó bácsi-féle összeesküvésre.
A Három Kapás-puccsterv
1923-ban fedték fel az úgynevezett Három Kapás-puccs tervét, amely a Csocsó bácsi-féle összeesküvéshez hasonlóan egy kocsmából indult ki, és amelyet a rendőrség – legalábbis saját helyzetértelmezése szerint – még a kezdet kezdetén leleplezett. Az ügy 1923 júniusában kezdődött az I. kerületben, az Attila körút 16.
szám alatt található, Három Kapás nevű kocsmában, ahol – a volt miniszterelnök, ebben az időben ellenzéki legitimista politikus, a Keresztény Nemzeti Párt egyik vezetője – Friedrich Istvánhoz köthető, részben volt katonákból, részben fiatalemberekből álló asztaltársaság gyűlt össze rendszeresen. Ebben a társaságban vezető szerepet töltött be többek között Halmay Zoltán kétszeres olimpiai bajnok úszó, a Keresztény Nemzeti Párt klubigazgatója,
illetve Pók János, a párt vezetőségi tagja.417 A Friedrich István vezette legitimista politikai irányzat ebben az időben szoros kapcsolatban állt a radikális jobboldallal, és a radikalizmus a rövid ideig miniszterelnöki és miniszteri pozíciót betöltő, azt folyamatosan visszaszerezni kívánó Friedrichtől sem volt idegen.
A rendelkezésre álló, szűkös források alapján nem világos, mennyire volt komoly a legitimista asztaltársaság szándéka a Bethlen-kormány megdöntésére, a különböző puccstervek kezdeményezőin mindenesetre a politikai rendőrség rajta tartotta a szemét. 1923. június 18-án és az azt követő napokban a nyomozók körülbelül egy tucat embert tartóztattak le a Három Kapás-összeesküvéssel kapcsolatban, a rendőrség pedig az alábbi nyilatkozatot adta ki a sajtó számára:
„A budapesti rendőrségnek nemrégiben tudomására jutott, hogy egy csoport a kormány erőszakos eltávolításának gondolatával foglalkozik és e célból megbeszéléseket folytat. A megbeszéléseken az eltávolítás részleteinek kidolgozása került szóba. A fő cél a gazdasági diktatúra és a mezőgazdasági termények lefoglalásának keresztülvitele lett volna, és pedig erőszakos eszközökkel. A nyomozás folyamán megállapítást nyert, hogy tervük keresztülvitele céljából csakugyan tartottak megbeszéléseket. Eddigi tervezgetésük annyira komolytalannak látszik, hogy a terv végrehajtása nem lett volna foganatosítható. Megállapítást nyert továbbá, hogy a kis csoport mögött számottevő politikai tényező és számba vehető tömeg egyáltalán nem volt, ők maguk azonban tervüket annyira komolyan vették, hogy annak keresztülvitelére határidőt is kitűztek. Ez ügyben a következők állíttattak elő:
1. Poók János 41 éves r. t. igazgató, 2. Bartha János 26 éves tanárjelölt
417 [SZERZŐ NÉLKÜL], A rendőrség összeesküvést fedezett fel a kormány ellen, Magyarság. 1923.
június 20., 1–2.
3. Poók Dezső 50 éves tisztviselő 4. Bócz Lajos 29 éves magánhivatalnok 5. Havady Barnabás 44 éves tanár, 6. Agotha István 22 éves rendőrdíjnok 7. Suha Ervin 43 éves ny. őrnagy 8. Hevesy Andor 19 éves karmester 9. Szidanits Miklós 22 éves joghallgató 10. Hevesy Adolf 55 éves magánzó
11. Horky Ferenc 36 éves déli vasúti ellenőr.
Az itt felsoroltak szerepének megállapítása érdekében őrizetbe vételük rendeltetett el.”418
A sajtó gyorsan felkapta az esetet, ám a rendőrségi közleményből kiderült, hogy jelentős fegyveres vagy politikai erő az összeesküvő csoport mögött nem állt, hasonlóan a korszak más komolytalan puccsterveihez. Az őrizetbe vett személyek egy ideig nem igazán akartak vallomást tenni, később azonban többen közülük elmondták a rendőrségnek, hogy a hatalomátvétel sikere esetén úgynevezett „gazdasági diktatúrát” szerettek volna kialakítani.
A hagymázas, agrárius aspektusokat sem nélkülöző államberendezkedési terv lényege a termények nagybirtokosoktól, kisbirtokosoktól és a parasztoktól történő rendszeres lefoglalása lett volna, mellyel ellátták volna a városi lakosságot. Ezzel párhuzamosan a lipótvárosi zsidó nagypolgárságot sem kímélték volna, és bizonyos cenzus felett a nagypolgári vagyonokat is lefoglalták volna, a valutakészletekkel és részvényekkel egyetemben, melyeket aztán az új magyar állam képviselői a saját
418 [SZERZŐ NÉLKÜL], Tovább folyik a „puccskísérlet” rendőri nyomozása. Magyarság, 1923.
június 21., 2.; [SZERZŐ NÉLKÜL], Hivatalos jelentés a puccshírekről. Világ, 1923. június 21., 5.
nézeteik szerint igazságos módon használtak volna fel és osztottak volna újra.419
Az ilyen radikális társadalom-átalakítási elképzelések egyáltalán nem álltak távol a korabeli szélsőjobboldali szervezetektől, ha mégoly naivnak és nehezen kivitelezhetőnek tűntek is. Érdekes és zavaros aspektusa az állítólagos összeesküvésnek, hogy egalitárius elképzeléseik dacára a puccs megálmodói egyúttal (?) legitimisták, a Habsburg-restauráció hívei voltak, akik valószínűleg az 1922-ben elhunyt IV. Károly király fiát, Ottó trónörököst ültették volna a magyar trónra, vagyis állították volna az állam élére Horthy Miklós kormányzó helyett. Bár Friedrich István és köre alapvetően valóban legitimista volt, a sajtóban olyan információ is napvilágot látott, mely szerint tévedés, hogy a Három Kapás-összeesküvés monarchista szervezkedés lett volna.420 Az ügyben természetesen felmerült Prónay Pál paramilitáris vezető neve is, akinek felesége korábban Zita királyné udvarhölgye volt, így maga sem volt mentes a legitimizmustól, és Friedrich Istvánnal sem volt rossz a kapcsolata. Halmay Zoltán azonban kihallgatása során határozottan cáfolta, hogy a szervezkedés legitimista szellemben folyt volna, vagy hogy Prónay Pállal a közelmúltban találkozott volna.421
Az ügyben Andréka Károly, a politikai rendőrség vezetője, aki számos radikális jobboldali szervezetben maga is tag volt, vezette a nyomozást,422 ez alapján pedig – hasonlóan a Kovács testvérek által elkövetett, korábban már tárgyalt bűncselekmény-sorozathoz, amelynek a nyomozása ugyanebben az időben folyt –
419 [SZERZŐ NÉLKÜL], Letartóztatták és az ügyészségre kísérték a „puccsok” gyanúsítottjait.
Magyarország, 1923. június 22., 5.
420 [SZERZŐ NÉLKÜL], A Három Kapás. Új Nemzedék, 1923. június 22., 1.
421 [SZERZŐ NÉLKÜL], Több letartóztatás állítólagos puccskísérlet miatt. Világ, 1923. június 21.
422 [SZERZŐ NÉLKÜL], A rendőrség összeesküvést fedezett fel a kormány ellen. Magyarság, 1923.
június 21.
feltételezhető, hogy lehetőségeihez mérten igyekezett fedezni a Három Kapásban összejáró asztaltársaság tagjait. Halmay Zoltánt többek között az ő közbenjárására szabadon bocsátották, Poók Jánost, a Keresztény Nemzeti Párt vezetőségi tagját azonban megkísérelték az összeesküvés fő szervezőjeként meggyanúsítani.
A rendőrség állítólag bizonyító erejű iratokat foglalt le, többek között egy mintegy 200 nevet tartalmazó listát is, amelyről Suha/Szuha Ervin nyugalmazott őrnagy azt vallotta, hogy csupán egy új, a közeljövőben alapítandó, alapvetően monarchista elveket valló politikai párt tagjainak névsora, e pártalapítási szándék pedig semmiféle jogszabályt nem sért.423
A nyomozás során értelemszerűen felmerült Friedrich István, valamint Windischgrätz Lajos herceg, a frankhamisítási botrány későbbi főszereplőjének, a korszak egyik ismert kalandorpolitikusának személyes érintettsége, azonban 1923 júniusában mindketten külföldön tartózkodtak, így a rendőrség nem tudta őket kihallgatni.424 Friedrichre nem csupán azért gyanakodtak a hatóságok, mert részben az ő legitimista pártjában tisztséget viselők szervezkedtek a Három Kapásban, hanem azért is, mert az egyik letartóztatott gyanúsított, Havadi Barnabás a volt miniszterelnök sógora volt.425
Nem tudható, mennyi a valóságalapja, a sajtó azonban azt is megszellőztette, hogy a Három Kapás-összeesküvés miatt feltámadt gyanú csupán egy súlyos, nemzetközi diplomáciai félreértésből származott. Friedrich István ugyanis, aki polgári szakmájára nézve gépészmérnök és üzletember volt, ebben az időben jelentős üzleti érdekeltségeket épített ki a Közel-Keleten, és egyik alapítója volt a Magyar–Török Kereskedelmi
423 [SZERZŐ NÉLKÜL], Két puccsista társaságot fogott el a rendőrség. 8 órai újság, 1923. június 21., 2.
424 [SZERZŐ NÉLKÜL], Újabb puccs készült. Egyetértés, 1923. június 21., 1–2.
425 [SZERZŐ NÉLKÜL], A „Három Kapás” puccsistái az ügyészségen. 1923. június 24., 12.
Részvénytársaság nevű nemzetközi üzleti vállalkozásnak. Az állítólagos puccsterv leleplezése idején éppen Törökországban, Szmirnában (ma: Izmir) járt üzleti úton, útjára pedig barátja, Mitterdorfer Ottó férfiruha-kereskedő kísérte el. Mitterdorfer táviratot küldött egy ismerősének Budapestre az alábbi szöveggel:
„Friedrichhel szerencsésen megérkeztünk. Egészségünk kitűnő.
Ottó.” A szmirnai antantmisszió azonban – feltehetőleg titkosszolgálati eszközökkel – elfogta a táviratot, az Ottó keresztnév alapján pedig a gyermekkorú Habsburg Ottó trónörökösre gyanakodott, akinek trónra történő visszajuttatásának szándéka egyébként valóban nem állt távol a legitimista Friedrich Istvántól.426 A diplomáciai hálózat ezután működésbe lépett, a magyar külügyi tárcát is értesítették az információról, mely szerint Friedrich a trónörökössel együtt Törökországban tűnt fel, ez pedig a magyar rendőrség részéről a legitimista politikai körök elleni razziához vezetett. Nem kizárható, hogy valóban valami hasonló félreértés miatt ütöttek rajta a Három Kapásban a borközi állapotban a Bethlen-kormányt szidó, komolytalan és furcsa politikai terveket szövögető, talán nem is csupán legitimistákból álló asztaltársaságon, a rendőrség pedig helyből minden gyanúsított felé azt a kérdést intézte, hogy mi köze a restaurációs puccstervhez.427 Mindehhez a már-már kacagtató, talán nem minden valóságalapot nélkülöző verzióhoz hozzátartozik az a tragikus momentum, hogy a trónörökössel összekevert Mitterdorfer Ottó törökországi tartózkodása során hirtelen elhunyt.428
Bármi is volt persze az igazság, az ügyben végül a nyomozó hatóságok komoly bizonyítékot nem tudtak felmutatni arra
426 [SZERZŐ NÉLKÜL], Minden Ottó gyanús. Magyarság, 1923. június 29., 9.
427 Uo.
428 Uo.
vonatkozóan, hogy a Három Kapás vendéglőben összejáró, kétségkívül zavaros elképzeléseket megfogalmazó, a Bethlen-kormányra mindazonáltal vajmi kevés veszélyt jelentő asztaltársaság valóban a magyar kormány megdöntésére szövetkezett volna. Ebből kifolyólag a néhány hónapot vizsgálati fogságban töltő gyanúsítottakat 1923 októberéig bezárólag szabadlábra helyezték, az ellenük folyó büntetőeljárás pedig bizonyíték hiányában megszűnt.429
A Csocsó bácsi-féle összeesküvés – Apor Viktor tartalékos honvéd főhadnagy és társai puccsterve
A korszak egy másik furcsa államcsínyterve Apor Viktor nyugalmazott pénzügyőr, tartalékos honvéd főhadnagy, az Ébredő Magyarok Egyesülete Nemzetvédelmi Főosztályának vezetője nevéhez köthető. Apor az ÉME és tágabb értelemben a korabeli radikális jobboldal ismert alakja volt, Héjjas Iván és Prónay Pál különítményparancsnokok szűkebb köréhez tartozott, illetve egyik vezetője volt a báró Babarczy Jenő huszárszázados irányította, Ehmann-telepi különítménynek is. A pénzügyőrségtől korábbi gyanús üzelmei miatt szerelték le és helyezték nyugállományba, ezután csatlakozott tartalékos főhadnagyként a Nemzeti Hadsereg önszerveződő alakulataihoz, több különítménynél is megfordult, illetve rövidesen magas pozícióra tett szert az Ébredő Magyarok Egyesületének félkatonai szárnyában, a Nemzetvédelmi Főosztályban. 1923-ban lázadás gyanújával – állítólag Héjjas és Prónay megbízásából egy végre nem hajtott puccshoz toborozott embereket – több társával együtt őrizetbe vette a rendőrség.
429 [SZERZŐ NÉLKÜL], A „Három kapás” puccsistáit szabadlábra helyezték. Népszava, 1923.
október 10., 7.
A detektívek 1923. augusztus 30-án nagy erőkkel ütöttek rajta az ÉME – egyébként a Galilei Körtől430 lefoglalt – Sörház utca 3. alatti székháza közelében lévő, Csocsó bácsi431 nevű kocsmán, miközben a kormány megdöntésére szövetkező milicisták éppen megbeszélést tartottak.432 A konspirációk helyszíne miatt a korabeli sajtó az ügyet gyakran csak Csocsó bácsi-féle összeesküvésnek nevezte, Apor Viktort és társait a rendőrség pedig a valamivel későbbi (tanulmányunk harmadik tematikus egységében tárgyalandó) csongrádi bombamerénylettel is kapcsolatba hozta, lőfegyvereket, gránátokat és folyékony robbanóanyagot foglaltak le az Ébredő Magyarok Egyesületétől.433
A vádiratba belekerült az is, hogy az ÉME nemzetvédelmi osztályai titkos társaság módjára működtek, és a Kettőskereszt Vérszövetség neve is felmerült velük kapcsolatban. Héjjas Iván és Prónay Pál neve ugyancsak szóba került mint lehetséges felbujtóké.
Prónay, az ÉME Nemzetvédelmi Főosztályának korábbi vezetője maga is tanúvallomást tett az ügyben, melyben azt állította, Apor Viktor és társai csak hazafias célok érdekében tevékenykedtek, az ÉME nemzetvédelmi osztályai pedig a hatóságok által ismert és elismert segédrendőri milíciák, melyek egyedüli célja az ország megóvása egy esetleges újabb kommunista hatalomátvételtől, ezek tagjai pedig, így Apor Viktor és társai, semmiféle jogszabályt nem sértettek meg. Ha az ügyben előállítottak nagyrészt erdélyiek is, és irredenta gondolatokat fogalmaztak meg egymás között, az
430 A Galilei Kör 1908 és 1919 között működő, liberális-ateista-materialista diákegyesület volt, mely szorosan kötődött a szabadkőművességhez. Történetéről lásd: CSUNDERLIK
Péter: Radikálisok, ateisták, szabadgondolkodók. A Galilei Kör története (1908–1919). Budapest, Napvilág Kiadó, 2017.
431 A Csocsó bácsi kocsma egy Topcsik/Topcsagics Mujaga, a forrásokban magyarosan olykor Topcsagics Mihály nevű, szerb nemzetiségű ember tulajdonában volt, eredetileg az ő beceneve volt Csocsó bácsi, ahogyan saját vendéglátóhelyét elnevezte.
432 SERFŐZŐ, i. m. 82.
433 HU-BFL-VII-18-d-1923-03/0418 – Apor Viktor és társai pere – A vádirat.
irredentizmus semmiképpen sem bűn, sőt, üdvözlendő szándék, még ha Erdély vagy annak egy része visszafoglalására nyilván nem volt, és nem is lehetett reális esélyük.434 Mint említettük, a nyomozó hatóságok az ügyet később a csongrádi bombamerénylettel is megpróbálták összekötni, nem sok sikerrel – a személyi átfedésekre azonban itt is lehetett következtetni, hiszen mind Apor Viktor, mind pedig a csongrádi terrorcselekmény valószínűsíthető felbujtója, Piroska János főhadnagy Héjjas Iván belső köréhez tartoztak, és feltehetőleg egymást is jól ismerték.
Apor Viktor tartalékos honvéd főhadnagy egyébként a (jórészt erdélyi menekültekből álló) feloszlatott szervezet, a Gábor Áron Szövetség435 tagjait szervezte be az ÉME nemzetvédelmi milíciái alá, erre még megbízólevelet is kapott Héjjas és Prónay aláírásával, vallomása szerint pedig az ÉME nemzetvédelmi osztályai a hadsereg kiegészítő alakulatainak voltak tekinthetők.436 Apor és társai az Alföldi Brigád tisztjei, többek között Lehrer Alfréd és Kiss Gábor Jenő segítségével toborzott tagokat, és ezek a milicisták egyszer még a csendőrség tudtával és beleegyezésével, annak kölcsönkapott fegyvereivel hadgyakorlatot is tartottak.437
A vád Apor Viktorral és társaival szemben az ügyészség intenciója szerint lázadás lett volna, a vizsgálóbíró a rendelkezésre álló adatok, illetve a fegyverek és robbanószerek birtoklása, valamint a toborzás puszta ténye alapján nem látta bizonyítottnak, hogy Aporék valóban a magyar állam és kormány megdöntésére
434 Uo. Prónay Pál vallomása.
435 A Gábor Áron Szövetség, teljes nevén az Erdélyi Székely és Magyar Munkások Gábor Áron Szövetsége a tanácsköztársaság bukása után, 1919-ben alapult hazafias, irredenta egyesület volt, melynek tagjai elsősorban a Romániához csatolt Erdélyből a Magyar Királyság területére áttelepült erdélyi magyarok voltak. A kormány több irredenta egyesülettel együtt feloszlatta, tagjai részben átléptek a hasonló egyesületek ernyőszervezeteként is működő Ébredő Magyarok Egyesületébe.
436 HU-BFL-VII-18-d-1923-03/0418 – Apor Viktor vallomása.
437 Uo.
szövetkeztek volna, ezért büntetőeljárás megszüntetését kezdeményezte.438 A Budapesti Királyi Főügyészség az Apor Viktorral és társaival szemben folyó büntetőeljárást végül 1924.
december 23-ai dátummal szüntette meg.439
Ami Apor főhadnagy szerepét és a Csocsó bácsi-féle összeesküvést illeti, a helyzet valószínűleg itt is igen hasonló lehetett, mint számos hasonló ügyben. Apor Viktor és társai, az Ébredő Magyarok Egyesületének magukat (nem minden alap nélkül) a hadsereg kiegészítő alakulataiként definiáló milicistái minden bizonnyal valóban szövetkeztek a kormány erőszakos, fegyveres megdöntésére, a rendőrség titkosszolgálati jellegű munkát végző egységei pedig viszonylag korai stádiumban elkezdték figyelemmel kísérni az összeesküvők tevékenységét.
Mikor elég bizonyíték gyűlt össze a gyanúsításhoz, a rendőrök őrizetbe is vették Apor Viktort és társait – és természetesen nem kizárható, hogy a rendőrök közben egyébként beépített embereket, agent provocateur-öket is alkalmaztak velük szemben. A háttérből azonban minden bizonnyal megindult valamiféle politikai mentőakció, Héjjas és Prónay, és talán mások is, befolyásukat latba vetve megtehették a megfelelő lépéseket, hogy hűséges követőjük a lehető legenyhébb büntetésben részesüljön, vagy adott esetben egyáltalán ne részesüljön büntetésben.
Apor patrónusai valóban elérték, hogy a kétes tevékenységeket űző, paramilitáris vezetői szerepben tetszelgő tartalékos főhadnagynak államellenes bűncselekményekért ne kelljen vezekelnie, törvénytelen tevékenységei azonban nem itt
Apor patrónusai valóban elérték, hogy a kétes tevékenységeket űző, paramilitáris vezetői szerepben tetszelgő tartalékos főhadnagynak államellenes bűncselekményekért ne kelljen vezekelnie, törvénytelen tevékenységei azonban nem itt