1. Háttér
1.1. Előzmények
1.1.3. Drámaiság, vallás, misztériumjáték
Az európai irodalom, a világirodalom, az egész világ számára való irodalom folytonossága mégiscsak a görögöknél kezdődik <…> minden, ami megfogalmazás, minden ami forma, végső gyökereiben a görögöktől ered.41
Az ókori, főleg görög istentiszteletek sajátos formái voltak a misztériumok.
Titokzatos jelentések, szimbolikus és allegorikus elemek segítségével egy-egy istenség életét mutatták be szertartásaikon csak beavatottjaik részvételével félig misztikus, félig dramatikus formában. A legnagyobb tiszteletben a Demeter-Misztériumok voltak, az istennő szolgálatával reméltek túlvilági életükhöz kiváltságokat kiérdemelni. A görög színjátszás kialakulásában a minden nép által ismert istentiszteleti táncnak42 és a kardalnak volt meghatározó szerepe. A Kr.előtti VII. században, a vallásos, misztikus hullám időszakában Dionysos, „a mámor és az eksztázis fiatal istene tartotta diadalútját”.43 Kultuszát jelezte a róla elnevezett Dionysia ünnep, melyen 535-ben Thespis44 vetette meg az athéni színjátszás alapját és tette kötelezővé az ünnepek színdarab-előadását, amikor egyesítette a kardalt a tánccal. A közösségi művészetben az előadások legfontosabb szereplője, az érzelmek tolmácsolója a kórus volt, a színész elmondta a színfalak mögött lejátszódott eseményeket, felelt a kar kérdéseire. Dionüszosz isten ünnepein a drámaköltő- triász - Aischyülos, Sophoklés, Euripidés - görög szenttörténetet, mítoszt feldolgozó verses drámái a magát megújító diadalmas életet jelenítették meg.45
A középkor a vallás kizárólagosságának a kora. A liturgia az egyház ünneplése, a pap vezetésével a szentmise szereplőjévé válik az egész gyülekezet. Az
41 Uo. 3-4.
42 Tragédia: (tragos-kecske) a görög elnevezés ősi és mozgáshoz kapcsolódó eredetre utal:
bizonyos ünnepek alkalmával kecskebőrbe öltözött férfiak táncoltak ősidőktől például az Athén közeli Sikyónban. A magyar táncosok szarvasnak, bikának öltözködtek, emléküket a regősénekek csodafiúszarvasa, a busó-tánc őrzi. Szerb Antal: A világirodalom története.(1973: Budapest, Magvető Könyvkiadó): 23.
43 Szerb Antal: A világirodalom története.( Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1973): 23.
44 Thespis: a tragédia feltalálójának, megalapítójának tartják. A Dinoysus-ünnepségeken a divatos kardalokhoz monológot, elbeszélést csatolt, ebből a betoldásból lett a dráma. Karból kilépő karvezetőként maga volt költő, zeneszerző és szinész. Álarcot talán elsőként használt. Pallas lexikon.
A kórus mellett, mely énekelt és táncolt is, egy személy szerepelt, később több színészt alkalmaztak, akik a monológokban és párbeszédekben leginkább énekeltek, recitálva egy aulos kíséretével. Dr.
Molnár Géza: Általános zenetörténet. (Budapest: Rozsnyai Károly Könyv- és Zeneműkiadóhivatala, 1911): 42-43.
45 Euripidész Bakkhánsnők című tragédiája például bemutat egy ősi áldozatot: a kultikus jelenet szereplői „megbomolva teljesen”, önkívületi állapotban adják elő a jelenetet, a szétszaggatást, a nyershúsevést, a táncos mozdulatokat. Zolnay Vilmos: A művészetek eredete. (1983: Békéscsaba:
Magvető Kiadó) 105-107.
10.18132/LFZE.2012.17
HÁTTÉR
10
előre megszabott szertartás állandóan ismétlődő, adott szereplőket és szimbólumokat használ. „A közösségi istentiszteleti szertartás nagy szent közös játék, színmű, a földi liturgia a mennybéli liturgia leképezése”.46 Különböző színjátékelemek már a 3-4.
században kezdtek beszivárogni a mise folyamatába,47 közülük elsőként Arius Thalia-énekeiről van tudomásunk.
A keresztény szertartás, a mise kezdettől fogva magában rejtett drámai jellegű mozzanatait párbeszédes formában, egymásnak énekelve felelve ekzdetben a
templom egy külön előkészített részében adtak elő.
„- Quem queritis? - Jesum nazaretum. - Non est hic. Alleluja.”48
Ez nem felolvasásra, inkább megjelenítésre alkalmas epizód, melynek párbeszédes előadása egész Európában elterjedt.49
A társadalmi tagozódás felé haladt a „demokratikus őskeresztényi rend”, vele változott és bővült a liturgikus dráma új témakörökkel, több szereplő és előadó
megjelenésével.50
46 Czintos Emese: „Az Exemplum mirabile és forrása.” In: Mindennemű dolgok változása.
( Kolozsvár, Momp-Press Korunk Baráti Társaság, 2004): 56.
47 A kereszténység megerősítéséért a korábbi ünnepeket igyekeztek eltüntetni, újba beolvasztani, ezzel is tér nyílt a korábbi hagyományok elemeinek továbbvitelére. Például a pogánykori Sol invictus, a Győzhetetlen Nap „takarására” lett december 25. Jézus születésnapja. A bizánci istentiszteleten drámai homíliákat, szentírás-felolvasásokat mondtak. Szír hatásra az angyali üdvözlet motívuma is drámai jelleget kapott a misében. További lehetőségek drámai-jelenethez: Jézus megkeresztelkedése, menekülés Egyiptomba, a pokol tornácára való leszállás, húsvétkor a halál legyőzőjeként megjelenített Megváltó. A bibliai vallásos témák dramatikus lehetőségeit képi ábrázolások is mutatják: Sinai hegyen Szent Katalin kolostor: három ifjú az égő kemencében, mennybemenetel, keresztre feszítés szentekkel; Ravenna körzetében a San Apollinare in Classe mozaikján: Ábel áldozatának megjelenítése két oldalra húzott függönyös színpad előtt. Ezek bizonyítékok: a művészek templomi megjelenítésből vették inspirációjukat. Uo. 56-59.
48 - Kit kerestek? - A názáreti Jézust. - Nincs itt. Liber responsalis (760: pápai állam) húsvéti miseszövegéből vett részlete szolgált elsőként drámai megjelenítés kiindulópontjául. Dr. Molnár Géza: Általános zenetörténet. (Budapest, Rozsnyai Károly Könyv- és Zeneműkiadóhivatala, 1911):
60.
49 Részletes előadási leírása az angliai Reguloris concordia-ban (969-975). Uo. 60.
50 Az előadások rendkívüli hatása ösztönözte a papokat a keretek tágítására, látványos, mulatságos elemekkel, nem egyházi szereplők bevonásával. Kivirágzásának kedvező kerete volt a középkorvégi városi élet, profán elemei miatt a templomon kívülre került. A polgárság kitágította a tárgykört Mária csodái, szentek életei. Az énekelt liturgiai drámákat felváltotta az eljátszott-elmondott szövegű misztériumjáték. A népnyelvű misztériumelőadás óriási esemény volt, akár több száz szereplő napokon átjátszotta. A középkori istentiszteletből nőtt ki ez a színház50, mint a görög az antik korban, e mellett az ősi pogány kultikus játékokból származó népi elemek is szerepet kaptak. A változás fontosabb eseményei: 9. század: Titulo szerzetes (Sankt Gallen) a reggeli mise introitusa után tropust iktatott, ez először csak zenei variáció volt, később mint az alaptéma szöveges kiegészítése párbeszéddé fejlődött; 10. század: közel 400 húsvétünnep dramatizált anyagában a liturgia kerete közt a három Mária és az angyal párbeszéde jelenik meg; a szentgalleni szerzetes műve drámai-teológiai tartalmával, formájával jellegzetes: az Atya és Fiú párbeszédére épülő Sequentia is Paschali, húsvéti éneke – kezdete: Deus locutus est, Isten szólalt – befejezése zárókórus, belép a populus, a nép. 11.
század: Wipo szerzetes húsvéti miseéneke (1024: Burgundia) énekelt dialógus tenor-basszus széles
10.18132/LFZE.2012.17
BÁRDOS KÍSÉRŐZENÉI
DIENES VALÉRIA MISZTÉRIUMJÁTÉKAIHOZ ÉS AZ ALEXIUS SZVIT
11
A drámai jelenetbemutatás egyre vidámabb, tréfásabb lett, népi elemekkel gazdagodott, egyházi szervezésből a „societé joyeuse” rendezésébe került, paraliturgikus megjelenítés jött létre. Az egyház a liturgiát felrobbantani készülő igyekezetet látott benne, ezért III. Ince pápa 1210-ben minden megjelenítést kitiltott a szertartásból. A templomon kívülre került előadásokban a liturgikus kötöttséghez rengeteg teátrális elem kapcsolódott például az Úr napi ünnepek alkalmával.51
A szertartás színfoltja volt eleinte a bibliai jelenet, később a templomi párbeszédekből önálló vallásos, úgynevezett liturgikus dráma52 bontakozott ki, majd gyarapodásával túllépte a templomi, szertartási kereteket, dramatizált színpadi látványossággá vált. Ebből a színjátéktípusból nőtt ki a misztériumjáték.53 Virágkora a 13. és a 14. század, a középkor végére új műfajok is megjelentek mellette: a mirákulum a szentek életéből vett csoda történetét, a moralitás egy bibliai jelenet erkölcsi tanulságát mutatta be. Az egyéni és társas élet minden területét átható vallási atmoszférában vallási szimbolika jött létre, metaforái a hasonlóság, a lényeges elemekben közös tulajdonságok alapján profán érzéseknek, jelenségeknek is misztikus értelmet kölcsönöztek, a természet és történelem valóságait az üdvösség jegyeiként mutatták be.54 A száraz dogmát a szimbólum teszi „virágzó képei” által a művészet számára kifejezhetővé. Az ünnepek kulturális alkalmak voltak, gyakran minden művészeti ágat felölelően jelentették a mindennapok nehézségében a szépség és öröm átélését. A vallási ünnepek magasrendű stílusát a liturgia, a közös imádkozás és örvendezés biztosította, a hozzá kapcsolódó zenés-táncos előadás „kollektív vidámság”, igazi népünnepély lett.55 Firenzében a város védőszentje tiszteletére mérnöki építményeken előadott szent játékká - Sacra Rappresentazione - nőtt a nagypénteki istentisztelet dramatizálásáig visszanyúló zenés színjátszás. A
hangterjedelmű dallammával; Bilsenben (ma Belgium) jelenetsort állítottak össze, melyet a templomban eredeti összefüggéséből kiemelve a szentmise végén mutatták be. Uo. 42-43 és 61-62.
51 1264: IV. Orbán pápa a pünkösd utáni 2. hétre vezette be az oltáriszentség szerzésének tiszteletére. Uo. 63.
52Az egyházi cselekmény dramatizálásán alapuló liturgikus drámák kezdeteit a tropusok kialakulásától (10. sz. második fele) számíthatjuk. Párbeszédes, responzorikus formából alakult ki előbb a húsvéti, majd a vízkeresztig tartó karácsonyi szertartásoknál. Dr. Falvy Zoltán: Liturgikus drámák. In: Szerk. Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon/2. (Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1965): 484.
53 Az udvari kultúra Provance „daltelt mezőin” a 11. század végén találta meg hangját, itt fedezték fel újra a világi élet szépségeit a fejedelmi gazdagságú grófi kastélyokban. Ünnepek, zene, tánc, ének a vidám élet kellékei voltak, ezekből csak a trubadúrok dalai maradtak fenn. Szerb Antal: A világirodalom története. (Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1973), 192.
54 Uo. 153.
55 Johan Huizinga: A középkor alkonya. (1976: Budapest, Magyar Helikon) 189.
10.18132/LFZE.2012.17
HÁTTÉR