A DOS betöltése

A DOS/360-at, vagy röviden csak DOS-t az IBM 1966 júniusában adta ki. A DOS névvel a TOS (Tape Operating System, azaz mágnesszalag kezelésére képes operációs rendszer) ellenpárjaként lépett fel. Ezt az operációs rendszert speciális lyukkártyacsomagok összeállításával vezérelte az operátor vagy a programozó.

Amikor a személyi számítógépek képesek lettek hajlékonylemezek használatára, a DOS elnevezés újra életre kelt, különböző gyártók különböző rendszereit jelentette, ezek közül a legfontosabb az IBM PC operációs rendszere, az MS-DOS, és a vele kompatibilis változatok, melyek uralták az IBM PC kompatibilis számítógépek piacát 1981 és 1995 között: PC-DOS, MS-DOS, FreeDOS, DR-DOS, Novell-DOS, OpenDOS, PTS-DOS,

Betöltődés

ROM-DOS és mások. Ezen DOS változatok alapja a CP/M, melyet azonban kibővítettek a UNIX-hoz hasonló könyvtárszerkezet kezelésének képességével, és saját lemezformátumot vezettek be (FAT).

Single-user (egyfelhasználós) és single-tasking (egyfeladatos) rendszer, jogosultsági vagy védelmi rendszere nélkül. Ez alól csak egy kivétel volt: a TSR (Terminate and Stay Resident) programok, amelyek lefutása után a memóriában maradtak (64KB), így kódjuk kívülről is hívható, illetve futási állapotuk megőrizhető. A TSR kilépés előtt ráfűzi magát egy megszakításvektorra ( INT 27H vagy INT 21H/31H), aminek aktiválása aktiválja a TSR-t magát. Pl.: az időzítő megszakítás hatására a TSR program rendszeres időközönként lefuthat. A TSR technika hasznosnak bizonyult a DOS, mint egyfeladatos operációs rendszer számos hiányosságának enyhítésére. Segítségével különféle hardver-illesztőprogramok, nyomkövetők és kisebb segédprogramok készültek (illetve a vírusok egyik jellemző tevékenysége, hogy fertőzni tudják a végrehajtható fájlokat így sokszorosítva magukat). A DOS készítői a rendszert csak egy egyszerű operációs rendszernek szánták viszont nagy sikere lett és a mikroszámítógépek elterjedésének idején azok 70%-án DOS futott.

A DOS operációs rendszer a következő lépések mentén töltődik be:

• a boot szektorban található kód a DOS BIOS bővítését betölti a 0000:0600 memóriacímre, amely az IO.SYS állományban található.

• ezután betöltődik a kernel, amely az MSDOS.SYS állományban helyezkedik el. [megj: a Windows 9x szériától kezdve a kernel össze lett fűzve az IO.SYS fájllal és az MSDOS.SYS mint egy konfigurációs fájl létezett tovább ]

• a kernel ezután betölti a CONFIG.SYS állományt a konfigurációs paraméterek felolvasására, feltéve, hogy létezik ez a fájl. ( pl. itt lehet megadni, hogy milyen parancsértelmezőt [shellt] szeretnénk használni - alapesetben ez a COMMAND.COM )

DEVICE=HIMEM.SYS (az 1 Mb feletti memóriarész kezelése) DEVICE=MOUSE.SYS

DEVICE=EMM386.EXE

FILES=30 (az egyszerre megnyitva lehető fájl-ok száma)

COUNTRY=036 (A magyar szokásoknak megfelelően írja ki pl. a dátumot, számokat, stb.) SHELL=COMMAND.COM (Itt adhatunk meg saját parancsértelmezőt.)

• a parancsértelmező betöltése és elindítása

A parancsértelmező két részben helyezkedik el a memóriában.

• rezidens rész

állandóan a memóriában van. Ez a rész felel a hibakezelésért és a tranziens rész betöltéséért.

• tranziens rész

A hagyományos memóriának (<640 K) a felső régiójába töltődik. Ez nagyobb programok futtatásakor felülíródhat. Ha kilépünk a felhasználói programból, akkor a rezidens rész ellenőrzi a tranziens rész hibátlanságát, és ha kell, újratölti azt. A tranziens rész feladata a belső DOS parancsok értelmezése és a DOS programok futtatása (.BAT, .EXE,.COM ).

• az AUTOEXEC.BAT fájl elindítása, ha létezik. Ez a fájl a betöltődés után automatikusan lefuttatandó utasításokat tartalmazhatja.

SET PROMPT=$P$G (A prompt tulajdonságait jellemző környezeti beállítás, lásd help) SET PATH=C:\DOS;C:\SYSTEMS (Az adott könyvtárakban keresi a végrehajtandó fájlt, ha az aktuális könyvtárban nem találta meg.)

DOSKEY (Az előzőekben begépelt parancsokat hívhatjuk vele elő.) SMARTDRV.EXE (Lemezgyorsító program)

REM ...

REM Feladata: a különböző környezeti (PATH, PROMPT, stb.) változók beállítása;

REM memóriarezidens programok (TSR) betöltése (SMARTDRV, DOSKEY, stb.)

REM és egyéb olyan dolgok elvégzése, amelyeket nekünk kellene kézzel begépelnünk minden rendszerindításnál.

A fentieket szemléltető ábra:

A fentebb bemutatott részek elhelyezkedése a memóriában:

A boot szektor által keresett BIOS bővítménynek és magának a kernelnek is összefüggő szektorokban kell lenniük és az első két bejegyzésként kell szerepelniük a mappában.

A DOS alapvetően a FAT (File Allocation Table - Fájl Allokációs Táblázat) fájlrendszert használja az állományok tárolására, erről részletesen a következő fejezetben olvashatunk. Amit itt még fontos megemlítenünk, az a DOS által alkalmazott algoritmus az egyes partíciók meghajtó betűjelhez történő rendelése.

A DOS-ban a meghajtók azonosításra betűjelek kerülnek bevezetésre. A bevett gyakorlat szerint az "A" és "B"

fent van tartva a floppy meghajtóknak. Azon rendszereken, ahol csak egy meghajtó található, a DOS mindkét betűt ahhoz rendeli. Ez megkönnyíti a floppyról floppyra való másolást, vagy egy program futtatását floppyról, miközben egy másikon fér hozzá az adatihoz. A merevlemezek eredetileg a "C" és "D" betűket kapták. A DOS csak egy aktív partíciót tudott meghajtóként kezelni. Ahogy több meghajtó támogatása is elérhetővé vált, ez átalakult egy olyan folyamattá, ahol első körben (Pri. Master, Pri. Slave, Sec. M., Sec. Sl.) az elérhető merevlemezek elsődleges partíciója kapott egy meghajtó betűt, aztán a következő körben a kiterjesztett partíciók logikai meghajtói, harmadsorban bármely nem aktív, elsődleges meghajtó kapott nevet ( ahol az ilyen hozzáadott partíciók léteztek és DOS által ismert fájlrendszerrel rendelkeztek). Végezetül a DOS betűket rendel az optikai lemezmeghatókhoz, RAM diszkekhez és egyéb hardverhez. A betűhozzárendelések általában a merevlemezek féltérkepézésekor történik, amikor a meghajtók betöltődnek, ugyanakkor az eszközvezérlők utasíthatják a DOS-t, hogy különböző betűket adjon a hálózati meghajtóknak, például tipikusan az olyan betűket, amelyek az ABC vége felé találhatók. Miután a DOS ezeket a betűket közvetlenül használja ( nem úgy, mint a /dev mappa Unix-szerű rendszereknél), össze lehet ezeket kevertetni egy új hardver hozzáadásával, amelynek meghajtó betűre van szüksége. Példa erre az elsődleges partícióval rendelkező hardver hozzáadása, ahol a már létező hardver logikai meghajtókat tartalmaz a kiterjesztett partíciókon: az új meghajtó olyan betűt

Betöltődés

fog kapni, amelyet egy kiterjesztett partíció kapott volna a logikai meghajtón. Sőt, egy pusztán kiterjesztett partíciókban logikai meghajtókkal rendelkező új merevlemez hozzáadása is megbontaná a RAM diszkek és optikai meghajtók betűsorrendjét. Ez a probléma fennállt a Windows 9x verzióin keresztül az NT-ig, amely megőrzi a betűket addig, amíg a felhasználó meg nem változtatja.

Fontos még kiemelni, hogy vannak fenntartott eszköznevek is a DOS-ban, amelyeket nem lehet fájlnévként használni, függetlenül a kiterjesztésüktől, ezeket perifériás hardverekre való alkalmazási output küldésére használják. Ezek a megkötések továbbá számos Windows verzióra is hatással vannak, néhány esetben ütközéseket és biztonsági sérülékenységet okozva. Egy nem teljes listája ezeknek a neveknek: NUL:, COM1:

vagy AUX:, COM2:, COM3:, COM4:, CON:, LPT1: or PRN:, LPT2:, LPT3: és CLOCK$. A kettőspont nem minden esetben szükséges, pl: echo "Eltüntetett kimenet > NUL".