gesei és némileg alattvalói is valának, uruk pedig nagy gondot fordított scytháira, kikre ép oly szüksége volt mint
———105—
а sauromatákra, és így ezek talán terjeszkedtek ugyan észak felé, honnan а. hun-magyarokat mindinkább a iin nekhez vagy kelet felé Ázsiába szoríthatták, ez való szinü; de a jászokat és hunokat a Don nyugati oldalán nem háborgatták, erre okuk és alkalmuk nem volt Mithri
dat életében. .
Azonban megváltoztak a viszonyok Mithridat ha lála (Kr. e. 63.) után. Ekkor a krimi félsziget és a bospo ránok földe a rómaiak hatalma és általuk kinevezett feje delmek kormánya alá került, kiknek elég dolgot adott nyugtalan és rendetlenségekhöz szokott alattvalóikat fé kezni, a rómaiak számára adókat és seregeket szerezni.
Igy aztán a sauromatákkal senki sem törődött többé. Ezek bírtak annyi eszélylyel, hogy a római birodalmat becsapá saiktól megkímélték; de annál szabadabban dulhattak a.
scythák vidékein. Különösen érdekükben állott a tenger part felé terjeszkedniök, hol a jászok tanyáztak. Ezek a nagy erőnek ellen nem állhatván, nyugat felé kezdtek hu zódni és az elhagyott területet részént szándékosan, hogy az utánuk nyomuló sauromaták élelmet ne találjanak, ré szént a háboru dulásai által elpusztíták. A Don torkolatának nyugati vidéke még Strabon idejében is pusztaság volt“) Y
Azonban a jászok minden törekvése függetlenségük megóvására hasztalan volt; a tulnyomó erőnek végre meg kelle hódolniok. Ezen meghódolás Kr. e. 50-40 körül történhetett. Ekkor ők is bekebeleztettek a nagy sarmat birodalomba ; de nem olvadtak be annyira, mint a jász-ma ták a Don keleti torkolatánál. A tengermelléki jászok nem lettek matákká, mint keleti testvéreik; megtarták ne vüket is (iazyges, jászok), csak a történetírók nevezék el őket sarmat jászoknak vagy jász sarmatáknak, minthogy sarmat főuralom alatt éltek és teljes függetlenség gel többé nem bírtak.
26) Strabon 310. Kutfőtör. 4. sz.
_ 106 „—
Azonban folyvást едем; bennök а vágy a sarmat ha talom alóli szabadulásra. Midön tehát meghallák, hogy Daciában zavar van, és hogy Oktavián caesár Pannoniát kezdi hódítani: lovasaik fölkerekedtek és a. DunaJ völ gyében elöbbre és elöbbre nyomulának, mig végre Panno nia és Dacia (а rómaiak és dákok birodalma) között uj ha zát alkottak maguknak. A jászok еду része megmaradt a.
tengernél а hunok és roxalánok szomszédságában, és fón tarták а kôzlekedést az uj és régi haza. között. Ezért volt képes a maroknyi jász nép а római és dák birodalom közt négyszáz évig fönmaradni. Az uj haza lakosai a Ti szánál а görök irók мы „metanasta“ vagyis átvezetett, átköltözött jászoknak neveztettek el. A közlekedés а. Du náu és tengeren а három jász haza közt folyvást föntarta.
tott; ámbár a. rómaîa-k többször iparkodtak а jászok for даты gátolni vagy legalább nehezíteni.
Krisztus idejében tehát már három csoportban lak tak а jászok: а Donnál а jász-maták (ìazmatae), а Fe ketetengernél a. sarmat jászok (iazyges sarmatae), а Tiszánál а független átköltözött jászok (iazyges me tanastae), kik azonban а rómaiktól, minthogy а sarmat birodalomból jôttek és а sarmat jászokkal tovább is közle kedésben maradtak, átalában szìntén sarmaták пак (sar matae) vagy egyszerůen jászoknak (iazyges) szoktak ne veztetni. Ugy látszík, a. jászok nem is tiltakoztak leg alább kezdetben а sarmata, nevezet ellen, mert így а rómaiak elò'tt úgy tüntek fel mint а nagy hódító sarmaták kiegészítö részei; ezért nem merték а rómaiak бы irtó háborukkal zaklatni, félvén а nagy sarmat hatalomtól.
Földrajzi adatok.
Mela még csak а Don tövénél lakó jász-matákróll (iazamatae) szól, mint oly iró, ki а keleti állapotokat csak régi iratokból ismeri. Különben is а többi jászok még а
——107———
régebbi időben közel laktak egymáshoz a Don mindkét ol dalán. —— Azonban Strabon, kia keleti viszonyokat figye lemmel kísérte és talán szemtanu is volt (minthogy fiatalabb korában Kisázsiában lakott), már megnevezi a tengermel léki jászokat (щит); de nem szól a jász-matákról, mint hogy ezek az ő idejében (Kr. u. 15. körül) már teljesen beolvadtak és sauromatákká lettek. A jászokat már a Feke tetengernél említi: „A Duna torkolatától északra van a geták sivatagja, azután következnek a tiramelléki geták, azután a jász sarmaták.“ Ezek után említi a többi sarmatákat és fölebb északra a rhoxalánokat. Tehát ekkor már a sarmat birodalom a Tira (Denester) folyóig terjedt”) Plinius a jász-sarmatákat már a Tiszánál említi és a tengermellékiekről nem is szól; mert nem tartja érde mesnek az apró részletekre snlyt fektetni, vagy azt hiszi, hogy a jász-sarmaták mindnyájan átjöttek a Tiszához. Pli nius nem ismerte Strabon munkáját; azért ír oly hézago san a keleti állapotokról. Igy végzi e fejezetet: A scythák neve mindenfelől átmegy a sarmaták- és germánokhoz.“) Tehát Kr. u. 77-ben már a Visztula választá el egymás tól Germaniát és Sarmatiát. Mela is a Visztulát említi (Kr. u. 50. körül) Sarmatia határaul.29) Ezek szerint Kr.
e. 63-ig csak a Donig laktak a sarmaták; Kr. u. 15.
körül a Denesteríg, Kr. u. 50. körül már a Visztuláíg ter jeszkedének. Azonban a m e t a n a sta j á s z ok már Kr.
27) Strabon 306. Kutf. 6. sz.
2s) PliniusIV. 25. Kutf. 30. sz.
29) Mela. II. könyvének I. fejezetében még „Buces amnis“
(Bug) mellett említi a. sauromatákat; III. könyve IV. fejezetében már a Vistula. keleti oldalára helyezi őket. Világos, hogy elébbi állítása a Kr. előtti, az utóbbi a Kr. utáni időre vonatkozik, mi dőn Germánia. már az Elbéig meg volt hódítva, és így Mele. innen ujabb adatok nyomán írhatott, sőt itt szemtanu is lehetett; mint hogy spanyol hazájából elmehetett Germaniába, de soha sem járt а Don folyónál,
-—- 108 ._
е. 35. körül а Tiszánál tanyáztak 113 hazájukban, még midön а sarmaták csak а Deneszterig nyomultak elôre.
Népismei adatok.
Strabon ekkép ismerteti а rhoxalánokat, kik а jászok és hunok szomszédai valának:
„A bastarnákon 1111 legészakiabbak а rhoxalánok, kik а Tanais és Borystenes közti földeket birják; mert mindaz, mit az északi vidékeken Germaniától kezdve egész а Káspitengerig ismerünk, паду sikságot képez. Hogy a.
rhoxalánokon tul még lakuak-e más népek, nem tudjuk.
(Tehát még az elsö század elején nem tudták, hogy а, já szokon és rhoxalánokon tul északra :i hu n ok laktak.) A rhoxalánokról annyit tudunk, hogy Tasìus vezérök alatt mint Palacusnak Scilur ñának segélyhadaJ küzdöttek Mith ridates Eupator vezérei ellen. Ámbár a. rhoxalánokat 612116.
ban vitézeknek tai-tották, még sem állhattak meg az ö ötvenezer emberükkel Diophant Mithridat vezérének hat vanezer embere elött, kiktöl leveretének, mit nem lehet csudálni; mart minden bal'bár és könnyü fegyverzetü nép, ha mégoly vitéz is, а 361 fegyverzett és helyesen fegyel mezett sereg elött csak olyan mint egy meztelen сворой.
Pánczéluk, sisakjuk és pajzsuk ökôrbörböl készůlt, többi fegyverük lándzsák, kard és íj. És amily fegyverzete van а rhoxalánoknak, majdnem olyan a. többi scytháké is. A n0 mádok sátrai, melyek alatt élnek, durva vászonból álluak, mely a szekerek fölé vonatik, és azen sátraik körül legal tetik nyájaikat, melyek tejét, husát és sajtját élvezik. Az ö vándorlásaikban а legelöket követik, minthogy folyvást а fi'í után járnak: téleu át а шаео11 mocsárok közt, пуа
ron a. sikságon tartózkodnak.“3°) ч
Р. Mela érdekes népismei ада/101 nyujt а tanavi
“) Strabon 306. 307.
м. 109 и
déki belsöbb lgkosokról, mi a hunok és magyarok egyik szokását képezte, és így шпат, hogy а Tana északi lakói hunok és magyarok (vagy közös elnevezéssel ari mások) valának шёл“ а Kr. elötti idöben is. Mela. így szól:
„A belebb lakók szokásai zordabbak és vidékůk mí veletlenebb. А háborukat és öldökléseket szeretik. — Még szôvetségkötéseik sem vérnélküliek; megsebezik magukat akik szerzödnek, és a kifolyt vért, miután (borral) elegyí tették, megizlelik. Ezl'. az eskü legbiztosabb zálogának te kintík.. A lakomák alkalmával elbeszélni, hogy mindegyik hányat ölt meg, legörvendetesebb és leggyakoribb вёл-82.1 gás; akik legtöbbet említettek, összekocczantott pobarak kal felköszöntetnek s rájuk isznak. Ez а mulatók közt kiváló tisztelet.“ 81)
Nyelvészati adatok.
Strabon földrajza szerìnt а Кг. е. század közepéu шаг а Deneszterig kezdtek nyomulni a sarmaták, és igy а jászok az Azovteugertöl а Feketetengerhez huzódtak. Ekkor történhetett az, hogy а jászok egy része vagy шиш az egész nép а tirageták földére települt, kik ekkor részént egymás közt, részént a rómaiakkal kezdének háboruskodni.
Ekkor keletkezhetett tehát J ászvásár, mely még most is Jassy (Iász) navet visel. Vaunak ott más magyaros . hangzásu városok is: Kis-Euö, Baita stb. Ezekröl azonban nem tudhatjuk, hogy épen а jászok épitették-e; mert; épît пешек а késöbbi hunok is (mint а Jassytól északnyugatra esö Budát), épithették még а magyarok is atelközitartóz kodásuk alkalmával. De J ász (Jassy) város nem keletkez hetett másoktól, mint épen а jászoktól; meri'. neve is erre mutat. А régi iratokban, igy még egy 1412-b61 fenmaradt okmányban is Forum-Iazygum (ланитах) néven emlit
в‘) Pomp. Mela II. 1.
-—110—
1611113”) Egyelöre ennyit hozhatunk fel 11 3652011 nyelvéröl keleti hazájukból; még 165211611 több adataink tiszamelléki 113 houukból is.