Dohányos karrierek a serdülőkorban

Ahogy azt a korábbiakban is láttuk, a fiatalkorúak többsége kipróbálja a cigarettát és a dohányzást. Ugyanakkor mintegy 30%-uk dohányzik naponta. A dohányzás kialakulása és stabilizálódása viszonylag hosszabb folyamat során zajlik le. Flay (1993) felvázolta a serdülőkori dohányzás kialakulásának 5 lépcsős folyamatát. Az (1) előkészületi fázis már nagyon korán elkezdődik, azzal, hogy kialakulnak a dohányzással kapcsolatos ismeretek, hiedelmek és elvárások. Ekkor alakulnak ki azok az elképzelések (lásd korábban az Elvárások alfejezetet), hogy mire jó a dohányzás. Például, hogy ha dohányzol, akkor már felnőttnek érezheted magad, vagy a dohányzás segít a stresszel való megbirkózásban. Itt jelentős szerepe van a dohányos modelleknek, azaz a közvetlen környezetben vagy éppen a médiumokban megfigyelhető dohányzó személyeknek. A (2) kipróbálás fázisában a serdülő kétszer-háromszor kipróbálja a cigarettát. Az első találkozás a cigarettával leggyakrabban a társakkal együtt zajlik le. A fiziológiai hatások (szédülés, íz, izgatottság, stb.) és a használatból eredő pszichoszociális megerősítések együttesen határozzák meg a továbblépést a következő fázisba. A (3) kísérletezés fázisára az ismétlődő nem rendszeres dohányzás a jellemző. A

cigarettahasználat elsősorban társas helyzetekre, például bulikra, barátokkal együtt töltött időre jellemző. A következő fázis (4) a rendszeres használat időszaka. Ebben az időszakban alakul ki a rendszeres cigaretta használat, például minden hétvégén, vagy akár minden nap az iskolába menet vagy jövet. A rendszeres használat a helyzetek széles körére kezd kiterjedni.

Az utolsó fázis (5) a nikotinfüggés kialakulásának szakasza. Ebben a szakaszban három fontos tényezőnek van szerepe a toleranciának, a megvonási tüneteknek és a leszokás nehézségének. A fázisok azonosításához egyszerű döntési diagramot mutatunk be a 4. ábrán.

Ugyan a dohányzás kialakulásának felvázolt szakaszai esetlegesek is lehetnek és nehéz meghatározni egy-egy szakasz pontos határát, az egyes szakaszok mégis rámutathatnak a dohányzás kialakulásának dinamikus természetére, ugyanakkor strukturálják a serdülőkori dohányzás kutatását is.

2006. január 19. A dohányzás prevenció alapjai 71

Kipróbáltad valaha a Health nyomán, Lloyd-Richardson, Papandonatos, Kazura, Stanton és Niaura (2002) 101.

oldal nyomán

Az egymást követő szakaszok leírásánál fontosabb megismerni azokat a tényezőket, amelyek a serdülőket mozgatják a szakaszokban való előrelépésben. Flay és munkatársai (Flay, Hu és Richardson, 1998) a pszichoszociális változók négy területét találták fontosnak az egyik szakaszból a másikba lépéshez: (1) szociális és interperszonális tényezők; (2) attitűdök és hiedelmek; (3) intraperszonális tényezők; és (4) más szerek (pl. alkohol) használata.

Longitudinális vizsgálatuk alapján az előkészületből a kipróbálás szakaszába való átlépésnek

a prediktorai a szülők dohányzása, a kipróbálás szakaszában levő barátok száma, a cigarettával való megkínálás előfordulása, a dohányzás szándéka valamint az alkoholhasználat voltak. A kipróbálás és a kísérletezés közötti átmenet bejóslói a barátok dohányzása, a barátok dohányzás iránti kedvező attitűdje, a cigarettával való megkínálás, a dohányzásra irányuló szándék, az alacsonyabb iskolai osztályzat és az alkohol illetve marihuána használat voltak. A kísérletezésből a rendszeres használatba való átmenetnek a szülők dohányzása és a családi konfliktusok voltak az egyedüli szignifikáns prediktorai. A szerzők arra is rámutattak, hogy különbség van a nemek között a dohányzás kialakulásának folyamatában. A lányok esetében erősebb volt a hatása a társas tényezőknek (pl. dohányzó barátok, vagy cigarettával való megkínálás) és a családi problémáknak (pl. családi konfliktusok), míg a fiúk esetében inkább a rizikómagatartások illetve a rizikó felvállalása tűntek fontos tényezőknek.

Lloyd-Richardson és mtsai. (2002) intraperszonális, családi és a kortársakra vonatkozó változók szerepét vizsgálták a dohányzás különböző szakaszaiban. A dohányzás szakaszainak megkülönböztetése a 4. ábrán bemutatott algoritmus alapján történt. Az intraperszonális jellemzők közül az alkoholhasználat szoros kapcsolatot mutatott a serdülőkori dohányzással.

Hatása legerősebb a nemdohányzóból a kísérletezőbe vagy az átmeneti dohányos szakaszba történő váltásnál volt. A bűnözésre való hajlam (delinquency) valamint a depresszió egyaránt elősegítette a dohányzói státusz stabilizálódását, amely a kísérletezőből az átmenet szakaszában volt különösen kifejezett. A családi és szülői változókat illetően a szülők dohányzása növelte az átmenetet az erősebb dohányos kategóriákba. Az édesanyák dohányzása szignifikánsan befolyásolja a leánygyermekek dohányzását. A családhoz való szoros kötődés csökkentette annak esélyét, hogy a serdülő tovább lépjen a dohányzóvá válás útján. Amely a kortársakat illeti, a kortársak dohányzása volt a dohányzás elkezdésének és az erősebb dohányzói státuszba lépésnek a legjobb hajtóereje.

Nem minden serdülő mutatja ugyanazt a dohányos karrier mintázatot. Chassin, Presson, Sherman és Pitts (2000) longitudinális kutatásukban serdülőket vizsgáltak fiatal felnőttkorukig. A vizsgálat során több alkalommal mérték a dohányzói státust és annak változásait. Az adatok statisztikai elemzése során a dohányzói trajektóriákat vizsgálták.

Eszerint a stabil absztinensek mellett 4 különböző dohányos karrier volt azonosítható:

 A korai stabil dohányos csoportban megfigyelhetők voltak a viszonylag korai kezdet 12-13 éves korban, a 15 éves korra kialakuló napi gyakoriságú dohányzás, és az intenzív dohányzás stabilizálódása 18-19 éves korra. A vizsgálati személyek 12%-a volt besorolható ebbe a csoportba.

 A késői stabil dohányosok esetében kimutatható volt a dohányzás késői kezdete, a heti dohányzás kialakulása 18 éves korra, és az előbbi csoportnál alacsonyabb maximum szint elérése (1-10 szál cigaretta naponta) 24 évesen. A vizsgálati személyek 16%-a volt ezzel a mintázattal jellemezhető.

 A kísérletező csoport a korai stabil csoporthoz volt hasonló, de soha nem érték el az intenzív dohányzás szintjét. A dohányzás maximuma a középiskolás korban (16-17 évesen) volt jellemző, és 20 éves korra abbahagyták a dohányzást. A résztvevők 6%-a tartozott ebbe a csoportba.

 Az abbahagyók csoportjában lévők a dohányzás maximum szintjét 20-21 éves korukra érték el, és 25 éves korban abbahagyták a dohányzást. A vizsgált személyek 5%-a volt besorolható ebbe a csoportba.

A statisztikai módszerek fejlődésével a dohányos karrierek jól azonosíthatók, fontosabb azonban annak megértése, hogy milyen különbségek vannak az azonosítható csoportok között. Ennek megértése a célzott intervenciók hatékonyságát megnövelheti, mivel elsősorban a stabil dohányos karrierre hajlamos serdülőkre kell fokozottabban fókuszálni.

3. A Budapesti Serdülőkori Dohányzás (Budapest Adolescent Smoking, BAS) Kutatás