Kutatásom során igyekszem a diákok későbbi életét is feltárni. A gazdálkodó, kereske-dő és kézműves szülők gyerekei közül 37 diák későbbi életéről találtam információt.
2. táblázat: A társadalmi felemelkedés és a tanulmányi eredmény összefüggései
A fenti táblázatokban (⒋ ábra) igyekeztem ábrázolni a diákok adatait. A vizsgálatba belevettem a diákok osztályzatait is, és az összes aszódi év jegyéből vontam átlagot. Az osztályzás egyes tanévekben betűkkel, máskor számokkal történt, de néhány esetben szavakkal értékelte a diákok teljesítményét Koren István. A betűvel történő értékelés szerencsére 5 féle kombinációból állt össze, és ezeket Asztalos István az aszódi középis-kolával foglalkozó könyve alapján állítottam sorba és váltottam számokra, ez a Pozsonyi Líceumban is használt osztályzási forma. (Asztalos 200⒊) Előfordult, hogy 1-1-
diák-nál kettő, vagy esetleg mindhárom osztályzási forma előfordul, így ezek összevetését is alkalmaztam.
Láthatjuk, hogy akik továbbtanultak, azok inkább jó tanulók voltak, de nem fel-tétlenül tanult tovább minden jó tanuló. Az SPSS-programban lefuttatott kétváltozós logisztikus regresszió alapján nem magyarázza a jegy a továbbtanulást, bár megjegyzem, túl kevés a rendelkezésre álló adat ehhez a vizsgálathoz. Az első táblázatban a kézmű-veseket láthatjuk. A 28 esetből 8-nál tapasztalhatunk társadalmi felemelkedést. Mint láthatjuk, főként a jeles és a jó tanulók tanultak tovább, egy közepes tanuló is található közöttük, aki később tisztviselő lett. De most nézzük meg azokat a diákokat, akik jeles vagy jó tanulók voltak, és mégsem tanultak tovább. Farkas Pál, aszódi csizmadia fia evangélikus vallású. Ő is az apja szakmáját követte. Az iskolai anyakönyvben az áll, hogy 1848-49-es tanévben beiratkozott, majd betegség miatt elhagyta az iskolát. Az aszódi evangélikus halotti anyakönyvek szerint az apja 1877-ben halt meg, tehát tényleg nem lehet semmi köze az iskola félbehagyásának az apja halálához.
Mikljan Pál a másik ötös tanuló, akinél nem tapasztalhatunk társadalmi felemel-kedést. Ő a két évvel fiatalabb öccsével kezdte el az iskolát, és egyszerre is fejezték be, pont az utolsó tanév előtt, 1850-ben. Mihály, a fiatalabb testvér később tanár és lel-kész lett Aszódon. Ez alapján azt feltételezem, hogy az utolsó évet egy másik iskolában fejezték be mindketten. Az apjuk csak 1879-ben halt meg, ráadásul a kisebbik testvér továbbtanult, így biztos, hogy nem az apa hirtelen halála vagy anyagi okok miatt hagy-ták abba az aszódi iskolát. Valószínűleg a legidősebb testvérnek az apja foglalkozását kellett követnie. Ezt az a tény is erősíti, hogy az idősebb testvér jeles tanuló volt, míg a kisebbik, aki később lelkész lett, inkább gyenge négyes tanulónak lenne mondható a mai osztályzatok szerint.
Szelecsényi Dániel későbbi kalapos négyes tanuló volt. Ő grammatikáig, azaz a képzés közepéig végezte az iskolát, miközben bátyja, aki kitűnő tanuló volt, 5 évvel előtte teljesen elvégezte. Az ő későbbi életéről semmit nem tudunk, az aszódi egyházi anyakönyvekben nem szerepel. Sipka János és Intibi György szintén négyes tanulók, János az apja foglalkozását vitte tovább, és szűcs lett, míg György, akinek szintén szűcs az apja, mészáros.
Társadalmi felemelkedést tapasztalhatunk 9 főnél. A táblázatban látható, hogy négyen voltak közülük jeles tanulók. Ők mind lelkészek lettek. A többiek között
találhatunk egy levéltárost és iskolaigazgatót, egy tanítót, egy orvost, valamint egy jegyzőt és egy állomásfőnököt.
Most pedig nézzük a gazdákat. Mint láthatjuk, a 9 gazdából 5-nél tapasztalhatunk felemelkedést. Köztük egy zsellért találhatunk. Chudjik Pál, Chudjik János zsellér fia jó tanuló volt, végigjárta az aszódi latin iskolát, és persze valószínűleg tovább tanult, hiszen evangélikus lelkész lett. A jegyeiket nézve 3-an jó tanulók voltak, és egy közepest is találhatunk. A közepes tanuló később a szabadságharcban lett őrmester, a többiek között összesen két lelkészt, egy orvost és egy tanítót találunk. Krekács György aszódi evangélikus gazdálkodó család sarja, 1848-50-ig járt az iskolába, azonban ebben a két tanévben csak beiratkozott, nem kapott jegyeket, mert egészségi állapota miatt nem látogatta az iskolát. Később valószínűleg egy másik iskolában végezte el tanulmányait.
Benkó Mátyás szintén jó tanuló volt, ő azonban apja foglalkozását vitte tovább, ő is gazdálkodónak ment.
A kereskedők közül igen kevés diáknak bukkantam a nyomára, mindössze öten van-nak. Egyedül Barányi János volt jó tanuló közöttük, az apja pesti borkereskedő volt, ő pedig hivatalnok lett. Gruy Eduárd körmöcbányai kereskedő fia a selmecbányai líceum tanára lett. Zorkoczy Lajos Albertiben lett jegyző, ő is közepes tanuló volt. A mara-dék két diák közül az egyik egy zsidó házaló fia, a másik pedig egy aszódi evangélikus kereskedőé. mindketten kereskedők lettek. Prém Lajosról tudjuk az aszódi evangé-likus születési anyakönyvek alapján, hogy Pesten úri kereskedő lett, és gyermekének keresztszülei is ezzel a státusszal vannak bejegyezve az anyakönyvbe.
Összességében láthatjuk, hogy az általam vizsgált foglalkozáscsoportok lehetőségei korlátozottak voltak anyagilag, ezt mutatja az is, hogy főként helybéli és környékbeli diákok iratkoztak be Aszódra, és igen nagy volt a lemorzsolódás aránya, melyek, még ha bizonyos esetben tudatosságot is feltételezünk, mégis szorosan kapcsolódhattak a szülők anyagi lehetőségeihez. Azonban megállapíthatjuk, hogy a jó tanuló diákoknak lehetett esélyük továbbtanulni és felemelkedni. A jeles tanulók az általam vizsgált ese-tekben lelkészek lettek, és tanulmányaik finanszírozása céljából a líceum elvégzése után, tehát a teológiai képzés megkezdése előtt nevelősködésből és házitanítóskodásból gyűj-töttek pénzt későbbi tanulmányaikra, de ösztöndíj is segíthette a diákok boldogulását, bár ez nem általános, sőt, valószínűleg ritka esetben fordulhatott elő az aszódi diákok körében. A jó tanuló, de mégis a családi hagyományokat folytató diákok példáján
ke-resztül feltételezhetjük a családon belüli munkamegosztást, mely szerint a legidősebb, vagy az arra legalkalmasabb gyerek viszi tovább a családi üzletet, vagy műveli tovább a földet. Mélyrehatóbb, alaposabb vizsgálatokkal azonban felülírhatnánk az általános megállapításokat, és rálátást nyerhetnénk az egyes családok stratégiáira.
Irodalom
Asztalos I. 200⒊ Az aszódi evangélikus középiskola története 1728-1948.
Aszód.
Asztalos I. 200⒋ Kisváros a Galga mentén. Aszód.
Bácskai V. 198⒐ A vállalkozók előfutárai. Bp.: Magvető kiadó.
Fényes E. 185⒈ Magyarország Geográfiai Szótára.
PMTd: Petőfi Múzeum Történeti dokumentáció. (A Pest Megyei Múzeu-mok Igazgatóságának Aszódi Petőfi Múzeuma)