DE SENTENCIIS ATQUE INTERDICTIS SEDIS APOSTOLICAE

CAP. V.

Si quis dogmata, mandata, interdicta, sanctiones vel decreta pro catholica fide, pro ecclesiastica disciplina, pro correctione fideli-um, pro emendatione sceleratorum vel interdictione inminenti-um vel futurorinminenti-um malorinminenti-um a sedis apostolicae praesule salubri-ter promulgata contempserit, anathema sit.

Episcopi vero supradicti, postquam damnati sunt, haec rescripse-runt:

CAP. 1. Nicolao pontifici Gundharius atque Theotgaudus.

Patres episcopi et fratres coepiscopi nostri ad te nos direxerunt et nos sponte ivimus, consulere videlicet expleta generali lega-tione tuum magisterium super his specialiter, quae pariter, prout nobis visum fuit et adicientibus notum esse potuit, iudicavimus, auctoritates rationesque, quas secuti fuimus, scriptis ostendentes, ut tua sapientia perscrutatis omnibus, quid inde sentires et quid velles, nobis paterno demonstrares affectu nosque fraterna cari-tate procurares; et si melius illud tua sanctitas inveniret, ut nos instrueres et doceres, subpliciter obsecravimus, parati, quicquid rectius et probabiliter insinuares, libenter amplecti.

CAP. II.

Sed nos per tres epdomadas tuum expectantes responsum, nil certitudinis nihilque doctrinae nobis expressisti; tantum quodam

nyilvánosan kijelentetted, hogy kimenthetőknek bizonyultunk, és folyamodványunkban leírt állításaink alapján ártatlanoknak.

3. fejezet

Végül pedig jelenléted elé szólítva odavezettek minket úgy, hogy semmi ellenségességtől nem tartottunk; s ott felszakadtak a gátak, és gazemberek módjára összeesküdve, klerikusokból és laikusok-ból gyűjtött és összevegyített tömeggel igyekeztél minket oly sok ember között erővel elnyomni, messze elszakítva mind egyházi, mind laikus híveinktől; és zsinat és kánonjogi vizsgálat nélkül, vádló nélkül, tanú nélkül, mindenféle vita érvelése vagy tekin-télyek bizonyítása és szájunk vallomása nélkül, a többi érsek és egyházmegyei püspöktársaink és testvéreink távollétében, teljes-séggel híján a közmegegyezésnek, egyedül csak a Te ítéleteddel és zsarnoki tombolásoddal akartál minket elítélni; hirtelen és várat-lanul valami kis lapot adtak a kezedbe, Te pedig a felolvasó sze-repébe lépve, oldaladon mint segéddel Anasztázzal, az egykori, vesztegetésért elítélt, letett és kiátkozott bíborossal, akinek bűnös útmutatásával zúdult ránk dühöd.

4. fejezet

Ezért hát a te hitvány ítéletedet, mely távol van az igazságvágytól, jogtalan és indokolatlan és a kánonjoggal ellentétes, semmiképp sem fogadjuk el, sőt a teljes testvéri gyülekezettel megvetjük és elvetjük, mint istentelen és fölöslegesen kimondott gyalázkodást.

És tényleg nem akarunk közösködni veled, aki kiátkozottakat és a szent hit elvetőit és megvetőit támogatod és azokkal közösködsz;

die in publico dixisti nos excusabiles apparere et innocentes iuxta nostri assertiones libelli.

CAP. III.

Ad ultimum autem nos evocati ad tuam praesentiam deducti su-mus nihil adversitatis suspicantes; ibique obseratis ostiis facta more latrocinali conspiratione ex clericis et laicis turba collecta et per-mixta, nos violenter inter tantos obprimere studuisti, longa scilicet intercapedine a nostris et clericis et laicis separatos; atque sine si-nodo et canonico examine, nullo accusante, nullo testificante nul-laque disputacionis discrecione dirimente vel auctoritatum proba-tione convincente, absque nostri oris confessione, absentibus aliis metropolitanis et diocesaneis coepiscopis et confratribus nostris, extra omnium omnino consensum tuo solius arbitrio et tyranni-co furore nosmet damnare voluisti, subito quadam tibi cartula et inprovise porrecta, lectoris officium assumens, assistente lateri tuo Anastasio, olim presbytero ambitus damnato et deposito et anathe-matizato, cuius scelerato magisterio tuus praecipitatur furor.

CAP. IIII.

Ergo tuam pravam sententiam a zelo rectitudinis alienam, inius-tam et inrationabilem, canonicis legibus contrariam nequaquam recipimus, immo cum omni cetu fraterno quasi nefas atque male-dictum frustra prolatum contemnimus atque abicimus; tibique anathematizatorum et religionis sacrae abiectorum et contemp-torum fautori et communicatori revera communicare nolumus,

megelégszünk az egész Egyházzal való közösséggel és testvéri társa-ságával, amelyet Te arrogáns módon és magadat felmagasztalva le-nézel, s amelyre méltatlan vagy, mert elkülönít a felfuvalkodott gőg.

5. fejezet

Így hát könnyelmű elhamarkodottságodban saját magadat sújtot-tad a kiátkozás ítéletével, amikor így kiáltottál: „Aki az apostoli ta-nítást nem tartja meg, átkozott legyen!” – mert közismert, hogy az isteni törvényeket Te sokszorosan megsérted és megsértetted, láb-bal taposva a szent kánonokat, és amennyire Rajtad múlik, kiüre-sítve azokat, nem akarva elődeid, a római pápák nyomába lépni.

6. fejezet

Most tehát, mivel megtapasztaltuk csalárdságodat és ravaszságo-dat, és ismerjük már méltatlankodó, felfuvalkodott hatalmasko-dásodat, nem engedünk semmiben Neked és gőgödnek, mellyel ellenségeink (akiket pártolsz) kívánságára sietsz minket tönkre-tenni. És tudd meg, hogy mi nem vagyunk a te saját papjaid, amint ezzel kérkedsz és dicsekszel, hanem, ha fennhéjázásod engedné, testvéreidnek és püspöktársaidnak kéne elismerned minket.

Mindezeket pedig saját rangunkat nagyon is ismerve, és csak gaztettedtől kényszerítve válaszoljuk, nem az ellenünk elkövetett gyalázattól ösztökélve, hanem egyházi buzgalomtól fűtve a Te igazságtalanságod ellen, és nem a mi érdemtelen személyeinkre figyelve, hanem rendünk – mellyel szemben erőszakkal próbálsz fellépni - teljes egészét tartva szem előtt.

Eddig Rudolf.

contenti totius ecclesiae communione et fraterna societate, quam tu arroganter te superexaltans despicis teque ab ea elationis tu-more indignum faciens segregas.

CAP. V.

Igitur ex tuae levitatis temeritate propria tibimet sententia ana-thematis plagam inflixisti exclamans: „Qui apostolica praecepta non servat, anathema sit”; quae tu multipliciter violare et violasse dinosceris divinas leges simul et sacros canones calcans et, quan-tum in te est, evacuans, praedecessorum tuorum pontificum Ro-manorum vestigia sequi nolens.

CAP. VI.

Nunc ergo, quia fraudulentiam et calliditatem tuam experti su-mus, indignationem quoque tumidumque potentatum agnosci-mus, nihil tibi tuaeque superbiae cediagnosci-mus, qua nos ad vota nos-trorum, quibus faves, inimicorum obruere festinabas; sciesque nos non tuos esse, ut te iactas et extollis, clericos, quos ut fratres et coepiscopos regnoscere, si elatio permitteret, debueras. Et haec tibi nostri ordinis non inscii, nimirum tua inprobitate conpulsi respondemus, non quasi ad illatam nobis contumeliam provo-cati, sed contra tuam iniquitatem ecclesiastico zelo accensi, nec nostrae vilitatis personam attendentes, sed omnem nostri ordinis universitatem, cui vim inferre conaris, prae oculis habentes”.

Huc usque Ruodolfus.

A FULDAI ÉVKÖNYVEK