z ifju, aki e sorokat irta, osszeszedte a papirjait, es hazaballagott. IJgy 6rezte: bevegezte a munkat, amire lelkiismerete osztonozte. Megprobalta, es sikeriilt.
Szereto sziven dt megsejtette az igazsagot, azt, ami mindenki elott fedve volt. Nem tudom, hogy volt -mondta - , de erzem, hogy csak igy tortenhetett. - firezte, hogy minden sort, amit papirra vetett, az oregur szelleme diktalt.
Estefele volt. Szep tavaszi este. A regi kert mar dus pompanak in-dult. A diofa zsendiilt, a jegenye balzsamot lehelt, s a fenyofa pedig megsziirkiilt a tavaszi zold pompdban. A z ifju bucsut intett a kormos falaknak, 6s becsukta a kaput.
De reggel, amikor kialudta magdt, ujra betert a kertbe. Vegigjdrta minden zeg6t-zugdt. Ibolydt tepett 6s sdrga ndrciszt. E s vegiil meg-pihent az oboldndl, ahol akkor iiltek occsevel, amikor az oregurral megismerkedtek. feppugy 16gatta le a Idbdt, mint akkor. Jobbrol a hatalmas di6fa, Idbai alatt a k6tormel6k, amellyel valaha egy ifju pdr jdtszott, 6s elotte a magas fenyofa, melyrol az oregur utolso
kardcsony-est6j6n levdgott egy dgat, hogy feldiszithesse. A fa sebebol gyanta csor-dogdlt.
A z ifju sziv6ben furcsa nyugtalansdg tdmadt. Ahogy a fenyot nezte, egyre ugy 6rezte, hogy meg nem irt le mindent.
- Szeretlek fenyofa - sugta n6ki - , mert itt nyilsz, ebben a kertben.
Ruhdd ugyan kopottnak tiinik a tavaszi pompdban, de az nem baj. H a tudsz valamit m6g, mondd el nekem! Hallgatlak!
S a fenyo megrezdiilt. Meg6rtette a szot, es beszelni kezdett.
- M i fenyok tavasszal sziirk6k 6s kopottak vagyunk, mert ez nem a mi idonk. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint a vedlett tyiik, tepazottak es kuszdk, de n6zz meg benniinket a tel derekdn. Nezz meg karacsony 6jszakdjdn!
- Tudom, hogy errol akarsz meselni nekem, hat ne legy fukar, mondj el mindent, oly epedve hallgatlak.
- Legyen hdt - mondta a fenyo - , bdr halando nem kapott meg ilyen kegyet a termeszettol, de ti ketten kivEtelek voltatok. Nem tagadhatom meg toled azt, amit felsobb hatalmak megadnak n6ked. A titok pecs6t-je im, lepattan.
«
- H o i vagyok? - kerdezte az ifju. - Milyen videk ez? Nem ismerem.
- Ugyanott iilsz, ahol iilt^l, csak az ido ment vissza szdz esztendovel.
Napsiitotte domb tetejen. Nines a kozelben se fa, se hdz, ember se jdr erre. Itt csak az eg es a fold olelkezik egymdssal, s annyiszor Idtjdk egy-mdst, hogy boldog szerelmiikben gyumolcs utdn sohajtoznak.
- Szeretnem, ha lenne gyermekem - mondja a dombra borulo kek eg. - Olyan, amilyen te vagy. Olyan egyszeru, olyan nyugodt, olyan dllando es olyan bardtsdgos.
Szeretnem, ha lenne egy fiam, hasonlo hozzdd felelte a domb. -Olyan csodalatos, olyan konnyu, olyan melyseges es titokzatos.
S a sohajtdst meghallotta egy kismaddr. Egy feketerigo, ki a tdvoli erdokben feszkelt. Pihenot keresett, de nem taldlt a kozelben egyetlen fdt sem. S a nagy sohajtds ugy megrikatta, hogy mindendron Enekeini akart, mert a szerelem hulldmai az 6 szivet is elertek. 6s a di6szemet, amit a tdvoli erdobol hozott, kidobta a csorebol, hogy enekelhessen.
A dio a foldre built, s a domb azt hitte, hogy egyenesen az eg kiildte, es testebe fogadta. A mag kikelt, es a domb dedelgette, Es nagyon feltette. S az eg esot kiildott rd, es boven napsugarakat, Es mivel a kozelben nem volt senki mds, csak a diofa, meg is nott akkordra, mint egy fEl falu.
Sok-sok Ev telt el azutdn. NEha ember is tEvedt a tdjra, Es megpihent a dombon, a diofa drnyEkdban. Egyszer, egy csillagos nydri e&tEn a domb megkErdezte az Egtol, hogy meg van-e elEgedve gyermekEvel, de legnagyobb meglepetEsEre az Eg igy felelt:
- Ldthattad, hogy gondoskodtam r61a, Es mivel szeretlek, nem akar-tam elrontani oromodet. De tudd meg, hogy a di6fa csak a te gyerme-ked, Es nem az enyem.
- De hdt a mag az Egbol pottyant - mentegetodzott a domb.
- Egy csacska rigo csorEbol, de nem az Egbol. MindEg a fold gyii-molcse volt, s az is marad. 6n nem ilyen gyermek utdn dhftoztam. Igaz, hogy korondja az eget siirolja, de Eppen ez a felhdborit6 benne.
Hidny-121
zik belole az az odaado aldzat es onfeledt megsemmisiiles, amiert te-ged megszerettelek. A z 6gbe akar tomi, de semmit se er el! E z t meg-mondhatom.
- Hdt hidba neveltem? - fakadt ki a domb.
- Azert nem hidba - mondta az 6g. - Arnyekdban majd egyszer, sok ev mulva fogan egy mdsik elet, s az majd kedves lesz elottem.
S a domb vdrta, vdrta, hogy az igeret valora vdljek. Minden virdgot odacsalogatott, hogy minel ekesebb legyen, mire a nagy nap eljon. Oly szEp, oly hivogat6 volt, hogy mindenki itt pihent meg, aki erre jdrt.
Szepsege nem sokdig maradt ismeretlen. Csakhamar kedvet kapott rd valaki, hogy megszerezze. Kikeritette hdt a sziizfoldbol, es bekeri-tette, hogy mindenki tudja: nem a senki foldje tobbe.
S a domb csak vdrt, vdrt, mert meg nem volt itt az 6 ideje. A z iij gazda nem sokat torodott vele, dtadta mdsnak, es az is, es igy cserelt j 6 nehdny gazddt, mert egyik se volt az igazi, aki sorsdt betolthette. De amikor az a hajos ember ifju felesegevel idejott es megldtta, rogton egymdsra ismertek. 6k rogton tudtdk, hogy itt van a helyiik, es a domb is tudta, hogy onelkiiluk sohasem fog megsziiletni igazi gyermeke.
A z ifju, mikor ezen az esten otthondba ert, 6s elolvasta, amit irt, igy kidltott fel:
- Micsoda bolondsdgot irtam!
Mdsnap m6gis elment ujra, leiilt a fenyofdval szemben, s igy kerlelte:
- M6g nem mondtdl el mindent, fenyofa. Tegnap a diofdrol beszel-t61, de 6n rolad is szeretn6k tudni mindent.
A diofa n61kiil hogy 6rthetn6d meg a tobbit? Sorba kell venni -felelt a fenyo, 6s ezen a napon m6g tobb mondanivaloja volt.
- Nem szeretek ism6telni. Tudod, hogyan indult el egy 61et a diofa drny6kdban. Tudod, hogyan 6pult ez az otthon. De nem tudod, hogy az a fiu csak akkor sziilethetett meg, amikor anyja 6s apja 6veken keresz-tiil a kert gyiimolcseibol 6s term6nyeib61 61t, 6s igazdbol e kert foldje keringett ereikben. fis hogy azon az augusztusi 6jszakdn egy asszony 6s egy f6rfi az 6g fel6 fordult. A z 6g akkor lehajolt, megcsokolta a foldet, 6s 6g 6s fold ndszdb61 megtermett a gyiimolcs.
- Csoddlatos - mondta az ifju, 6s igyekezett gyorsan lejegyezni, amit hallott, hogy egy sz6t se mulasszon el a fenyofa elbesz616s6b61.
- De most jon a legfontosabb - folytatta a fenyo. A fiut az 6g 6s a domb egyforma h6wel szerett6k, 6s az 6g igy szolt:
- (3 lesz az en orokosom.
S a domb Igy:
- Sohase valok meg tole.
Azutdn kozos akarattal m6gis elkuldt^k tanulni, messze, a vdrosba, hogy minden tudomdnyban jdrtas legyen. Mikor tanulmdnyait befejez-te es hazabefejez-tert, az eg ldtta, hogy a lelke mdr megerett, es a domb ldtta, hogy a teste elfdradt. S akkor mind a ketten kdrp6tolni akartdk a sok viszontagsdgert, amit el kellett viselnie a kepzese miatt. S az apja hivta:
- Fiam jojj, mindenem a tied! Vdr az orokseg.
S az anyja feleje tdrta karjdt:
- Jojj, pihenj karjaimban!
S a fiu nem tudta, melyikhez huzzon inkdbb, s a szive megszakadt.
A z ifju tiirelmetlen lett.
- Ennyi az egesz? E z t mdr en is megirtam. Meg mindig nem mondtdl el mindent.
- Mdra eleg ennyi. Holnap iijra felkereshetsz - biicsuzott el a fenyo.
A fenyofa
ost magamr61 fogok beszelni - kezdte harmadnap a szot a fenyo. - S elmondom, amit a legjobban szeret-nel tudni. Aimak az ejszakanak a titkat kutatod, es most meg fog elotted nyflni.
Hdt tudd meg! Azon az ejszakan betelt a domb di-csosege. A fill magdval vitte anyjdt.
- Azert kellett a tiizvesz?
- fippen azert. E z a tiizvesz nem volt mds, mint nagy tisztitotiiz.
Mindaz, ami akkor elegett, csak a szem szdmdra pusztult el, eppen aiert, mert erett volt arra, hogy orokke eljen. Mindaz, ami akkor ele-gett, eppen a tiiz dltal el orokre.
- De az irdsai? 6 mindig azt mondta, hogy a tuzben csak az eghet meg, ami mulando. S ezek megis elegtek.
- Nem egtek el!
- Tudom, a fele megmaradt. De a tobbi, oly nagy sziiksEgiink lenne most red!
- Nem egtek el!
- Hoi vannak hdt?
- Ott elotted, a papiron. Nezd, az ibolydk, hogy bujnak ki a pernye al61, es a ndrciszok hogy kacagnak a hamu felett. A z eletet nem lehet elpusztitani. A z igazi elet szellemi. A tiizvesz nelkiil te sem tudtad vol-na leirni ezeket. Teged is dtvdltoztatott.
- 6h, fenyo! Mindennap tij csoddkat fejtesz meg nekem. De magad-rol meg nem mondtdl semmit, pedig erzem, hogy a vegen erre is sor keriil, mert sok mondanivalod van.
- Igen, annak az ejszakdnak en voltam az utolso szereplpje. S az orok eletemert en is egy karomat dldoztam. A z elegett. A z utolso kard-csonyfa ebben a hdzban. De cserebe en orokke elek. Amit te Idtsz belolem, az csak emleke igazi eletemnek. Valojaban azonban nem vagyok tobb, mint a Idrva, amit a szitakoto lebontott magarol. S nem-sokdra el fogok szdradni, mert szerepemet betoltottem. Ugyaniigy a
di6fa, s a jegenye is. A hdz megelozott mindent, mert az volt itt minden elet feszke, de nemsokdra mi is kovetjiik ot a ldtsz61agos pusztuldsba.
fgy vdltozik dt lassan az egesz domb, s amit nem Idtsz belole, Eppen az el itt orokre.
Az6rt ne sirasd ezt a kertet, ha lassan minden el is vEsz belole, amit szerettel, es tiz-htisz ev miilva semmit se taldlsz itt a mostanibol. H a siratndd, csak megnehezitened, csak lassitandd e csoddlatos mennybe-menetelet itt funek es fdnak. Pedig erre vdgyik minden rog a foldon, s oly ritka hely, ahol ez megtortenhet. Tudom, hogy fdjni fog nEked, ha eszreveszed majd rajtam az elso szdrad6 dgakat, 6s szived fel fog Idzadni az ellen, hogy gyokereimet balta erje es kivdgjanak. Azert, hogy konnyii sziwel tudjdl elszakadni toliink, es magad kapj kedvet arra, hogy a regi falakat lerombold es olyan lakohdzat epits helyette, ami nem is hasonlit a regire, es a kertet teleiiltesd hasznos paldntdkkal, amilyenek itt azelott ismeretlenek voltak, akarom, hogy Idsd a mi teljes dicsosegiinket, amilyen akkor volt, kardcsony ejjelen. Hogy megerezd:
nines az a hatalom, ami azok utdn e mulekony letben tarthatna minket.
S a? ifjii sziveben megdllt az ido. Fogalma sem volt arrol, ini6ta iil a kertben, es termeszetesnek vette, hogy ejszaka veszi koriil. 6s ldtta a fenyot pompdjdban.
Agai oly zoldek voltak, amilyen csak kardcsony tdjdn szokott lenni a fenyo, mikor a h6 fehersege meg jobban kiemeli orokzold szinet, 6s oly tiszta, dthato illat szdllt belole, ami m6g a tomjen szagdt is feliilmulta.
6s a fenyo fol volt diszitve. Oly magas volt, hogy nem lehetett dtte-kinteni, de az also dgait61 a tetejeig ekes volt mindenfele disszel. A z ifju nagy kivdnsdgot erzett, hogy sorra vegye valamenyit. KoriilnEzett a kertben, mert engedelmet akart kerni ehhez, 6s ldtta, hogy a kert is unnepi ruhdt oltott 6s nagy vdrakozdsban van.
A rozsatovek virdgban dlltak, mintha Julius lenne, s mintha minden illatozo, nyilo virdg felett valami ldng lebegett volna. Nem tiizszinii ldng, hanem olyan feh6r vagy olyan hajnalszinu vagy olyan bibor, mint maga a rozsa. A lombokon orgonaeso harmatozott, mintha sok tavasz orgonavirdgja most egyszerre boritotta volna be az dgak veg6t. 6s min-den bugdnak lednyarca volt. Mintha csak szdz tukorben virult volna Angelika drtatlan area. S az almafa dgait Ieg6rnyesztett6k az arany-szinu, 6rett almdk. Sok 6rett gyiimolcs mindenfel6 a kertben, fdkon 6s fdk aljdn, mintha minden fa esbokor6s n6v6ny elovardzsolta volna a
17^
legszebbet, amit eleteben kitermelt magdbol, €s most csendesen vdrta, hogy felszolgdlhassa.
De a legszebb volt a fenyofa. E z volt virdgzasdnak napja. Ugy dllt a kert kozepen, mint valami kirdlyno. Sokkal magasabb volt, mint a tobbi fa, a hdzteto felett messze elnezett. Csak a jegenye versenyzett vele magassdgban, amely a hdz tuls6 oldaldn dllt. S mintha a ket fa titkos jeleket vdltott volna egymdssal. A jegenyen lak6 tiinderek elkezdtek vdndorolni a fenyofa fele. Atusztak a legen e lenge drnyak, €s Idncocs-kdkat hoztak, amit sok Even dt csillagfEnybol 6s holdsugdrbol fontak.
S a fenyofdt tetejetol az aljdig behdl6ztdk e tunderhdncsokkal. Itt-ott az dgakba akadt fejiik mogott iiszo fenylo hajuk, es csillogo hajszdlaik ott-ragadtak az orokzold lombokon. Nemelyik levetette ekszeret is, gyiini-jet is a fdra akasztotta. S amelyiknek semmije se volt, az nagy mereszen
onmagdt alakitotta diszul, es ottmaradt a fenyo dgdn.
A kovek es rogok alol elojottek a man6k, es szapora kezekkel ossze-szedtek a sok di6t 6s almdt, ami szanasz6t hevert. Mind aranyos fenyii-ek voltak, pedig nem aranyozta be oket mds, mint az eml6kezet. fis a hdz pinc6j6b61 6s padldsdrol is man6k kusztak elo, 6s niindenf61e apro tdrgyakat, csecsebecs6ket hoztak, ami limlomnak tiinne fel minden j6zan ember elott, mert se hasznosak nem voltak, se szepek: elszdradt virdgok, kopott cipocske, homdlyos f6nyk6p... De biivos ero dradt belo-liik, mert valamikor, valaki tobbnek ldtta oket egyszerii tdrgyakndl.
A man6k majomiigyess6ggel kusztak fel a fenyofa dgaira, 6s vala-mennyit elhelyezt6k siiru rejtek6ben. fis n6melyik, nem torodve vele, hogy ezzel elet6t is veszti, 6g6, tiizszinii vagy zold szem6t kiguritotta a fej6b61, mintha szines iiveggoly6 volna csupdn, 6s otthagyta az dgakon 6gm, mint szentjdnosbogdr titokzatos Idmpdcskdit.
S amikor mdr a kertbol 6s a hdzb61 is kihordtak mindent, ami 6rt6-kes volt, akkor egyszerre m6g nagyobb lett a nyiizsg6s. A z ifju kivdncsi-an figyelte, mit jelent ez az igyekezet. Egy csoportot Idtott, iigy Idtszik, ez volt a man6k elitje, azok guritottak valamit. Gombolyii, aranyszinii tdrgy volt, fis egyszerre minden 16ny odatodult, aki csak a kertben egyiitt volt, 6s megfogtdk, 6s osszefogva felemelt6k a levegobe. Emel-t6k, egyre feljebb 6s feljebb, mind6g magasabbra, hogy szinte iigy tiint, mintha egy levegoben lebego 6gitest lenne, de a fenyo csiicsdndl nem emelt6k feljebb. Alulr61 m6gis olyannak Idtszott, mint egy j6kora csil-lag. Csak a f6nye volt sokkal melegebb azok6ndl.
Amikor ezzel is megvoltak, a hdrom legszebb tiinder csoddlatos tdnccal lejtett vegig a fenyofa dgain, alulr61 kezdve, mind feljebb es fel-jebb. S az dgak vege Idbuk erintEsEtol kigyulladt. Nemelyik dg iigy egett, mint a csillagfeny, nemelyik mint a m6cs szelid Idngja 6s neme-lyik mint a lobogo tiiz. De ez a ldng nem drtott senkinek, semminek, csak betetozte a fenyofa dics6s6get.
S akkor szelid h6eses boritotta be az eg6sz kertet es a fenyofdt, de ez nem volt mds, mint az a tenger sok virdgszirom, ami mdr lehuUt vala-mikor ebben a kertben. fis nem hagyott aldbb, hanem egyre huUt feliil-rol, 6s mindent elboritott. fis ez 6ppen akkor t6rt6nt, mikor kint az utcdn a szomsz6dok es a riadt odasereglok tehetetlenul dlltak a porrd 6g6 hdz koriil, 6s szemiikhoz kaptak 6s elmenekiiltek, mert egy sz61-roham a hamut felkavarta 6s az arcukba vdgta, 6s meleg pernye lepte be a kertet.
Szent volt ez a hely akkor, el kellett riasztani a szenteletlen lelkii kivdncsiskodokat, akik megakaddlyozhattdk volna a legszentebb meg-jelen6s6t.