/D-01/ Az előzőekben ismertetett modell feltételezi, hogy a devizahitelek esetében mindig van pénzváltás.
A kölcsön folyósításakor a C0 svájci frank kölcsön összeget (a kölcsön tárgya) a bank vételi árfolyamon átváltja forintra és F0 forintösszeget utal az adós folyószámlájára. A kölcsön törlesztésekor a bank az F3
forintösszeget eladási árfolyammal átváltja svájci frankra, így kerül visszafizetésre a devizakölcsön (C3).
Ez a modell feltételezi, hogy ténylegesen van deviza mozgás és ténylegesen van pénzváltás. Ebben a modellben a vételi és eladási árfolyam alkalmazása valóságos és teljes mértékben érthető, mivel tényleges pénzváltásról van szó. Ez a pénzváltás nem lehet tehát tisztességtelen. Az árfolyamrés (vételi és eladási árfolyam közti különbség) használata érthető, világos és indokolt. A kölcsönszerződés azonban, mint tudjuk, semmis, ha nem tartalmaz minden költséget. A kölcsönszerződésnek tartalmazni kell az árfolyamrés okozta költséget is, ha ez az ismertetett modell megfelel a valóságnak..
/D-02/ Több szakember, jogerős bírósági ítéletek sora, Kúriai jogegységi határozata állítja azonban, hogy a fenti modell nem igaz, jobb esetben is, nem minden devizahitel esetén igaz. A másik modell szerint nincs pénzváltás, csak valamiféle átszámítás van: mintha az adós eladná a devizát a kölcsön
folyósításakor, mintha a bank megvenné a devizát a törlesztő részlet fizetésekor.
A visszafizetendő összeg (F3) valamiképpen függ a deviza árfolyamától.
/D-03/ A híressé vált Kásler perben a Szegedi Ítélőtábla kimondta:
A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés – eladás és vétel – tehát nem történik, ezért az eltérő vételi
33
folyósításkori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik – értelmezhetetlen –, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.
(Forrás: Szegedi Ítélőtábla - Pf.I.20.052/2012/7. - 2012. április 26.)
/D-04/ A Kúria talán legismertebb jogegységi határozata egyértelműen kimondta:
A folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent.
A Kúria a 6/2013. PJE határozat 1. pontjában egyértelműen úgy foglalt állást, hogy deviza alapú kölcsönszerződések esetén úgy a folyósításkor, mint a törlesztésekkor átváltásra nem, hanem csak átszámításra kerül sor. Így tehát a deviza alapú kölcsönszerződésekben szereplő különnemű árfolyamok mögött tényleges, a fogyasztó számára közvetlenül nyújtott pénzváltási szolgáltatás nincs.
(Forrás: A Kúria Polgári Kollégiuma - 2/2014. számú PJE határozat - 2014. június 16.)
/D-05/ A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2004-ben, tehát akkor, amikor a lakáscélú devizahitelezés elindult, ismertetőt adott ki a lakosság számára. Ez alapján átszámítás van és nincs pénzváltás.
Mivel az embereknek a hitelre általában forintban van szükségük, a kölcsönnyújtó a folyósított devizahitel összegét előzetesen átszámítja forintra. Ilyenkor deviza-vételi árfolyamot alkalmaz, mintha megvásárolná ügyfelétől azt a devizaösszeget, aminek ellenértékét forintban kifizeti. A hitel törlesztésekor ugyanez fordítva játszódik le. Amikor az ügyfél a törlesztő részletet forintban fizeti, a bank azt deviza-eladási árfolyamon számítja át devizára, mintha eladta volna ügyfelének a törlesztéshez szükséges
devizaösszeget.
(Forrás: PSZÁF – Amit a devizahitelekről tudni kell – 2004. szeptember)
/D-06/ A PSZÁF régi-új elnöke 2010 nyarán szintén azt nyilatkozta, hogy nincs pénzváltás, csupán átszámítás van.
Szász Károly szerint „amikor egy magánszemély vagy kisvállalkozás belföldi célú devizahitelt vett fel, akkor a hitelfelvétel pillanatában a deviza csak egy elszámolási eszköz volt. A hitelfelvevő nem a devizát
34
kapta meg, hanem annak forintosított ellenértékét, és forintban is fizet egészen a futamidő végéig. Tehát nincs mögötte export-import kereskedelmi vagy fizetési forgalom.
Ezekben az esetekben pedig a devizavételi és -eladási árfolyamok alkalmazásával a bankok több százalékpontos, extra nyereségre tesznek szert úgy, hogy nincs mögötte sem valós költség, sem valós kockázat. Az ügyfelek ráadásul teljesen ki vannak szolgáltatva: nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi műveltséggel, sem árfolyam-előrejelzési kapacitásokkal, elemzésekkel.”
Tavaly egyébként ezer lakossági panasz nyomán a PSZÁF végre elkezdte a devizahitelek felülvizsgálatát az egyes bankoknál. Farkas Ádám, most leköszönő elnök akkor azt ígérte: górcső alá fogják venni azt is, hogy a bankok mennyire nyitották szélesre a hitelek esetében a devizák vételi és eladási árfolyama közötti rést, „ez mennyire volt indokolt, s mennyire volt összhangban a saját szabályzataikkal.
De arra is kíváncsiak vagyunk, hogy az egyéb kondíciók változásai hogyan tükröződnek a törlesztő részletekben." Farkas Ádám a Heti Válasz arra a kérdésére akkor viszont nemmel válaszolt, hogy
nyilvános lesz-e a vizsgálat eredménye, azaz, hogy mekkora haszonra tettek szert az egyes pénzintézetek a devizahitelek felfutásából: „A felügyelet elemzi a bankok nyereségének az összetevőit. Ha ennek során szabálytalanságot látunk, azt nem elemzéssel vagy nyilvánosságra hozatallal, hanem felügyeleti intézkedéssel kell helyreigazítani. A hitelintézetek eredmény-kimutatásaikban közzéteszik kamat- és jutalékbevételeiket is, beszámolóikban elemzik ezek alakulását. Az ennél részletesebb üzleti adatok nem nyilvánosak."
Azt ugyanakkor Farkas is elképzelhetőnek tartotta, hogy egy-egy pénzintézet akár több milliárd forintot is nyerhet azon, hogy igen tágan határozza meg a devizahitelek esetében a vételi és az eladási árfolyam közötti különbséget. „A devizaváltás ugyanis a bankok egyik jövedelemforrása, váratlan
árfolyammozgásoknál persze kockázatot is jelent számukra. Ezt a tevékenységet nem lehet elvitatni tőlük, hiszen a bank is egy üzleti vállalkozás: tőkét fektet be, kockázatot vállal, s különböző forrásokból tesz szert bevételre.
A fő kérdés az, hogy az az árfolyam, amit a devizahitelek esetében alkalmaz, szerződésszerű, jogszerű, s indokolt-e. Illetve megfelel-e a saját szabályzatában foglaltaknak." Farkas Ádám szerint „a nagyvállalati
szektorban komoly verseny van a bankok között a devizaváltás terén. Azt kellene elérni, hogy ez a lakossági devizahitelek esetében is így legyen."
(Forrás: Heti Válasz – Így segítenék a devizahiteleseket – 2010. 07.07.)
/D-07/ A PSZÁF 2006-ban is adott ki egy lakossági tájékoztatást. Ebben szerepel az „átváltás” is és a „mintha megvásárolná” és „mintha eladná”
szerepel:
35
Mivel tehát a bank a devizában nyilvántartott hitelt forintban folyósítja, azt át kell váltani forintra.
Ehhez a bank devizavételi árfolyamot alkalmaz, mintha megvásárolná az ügyféltől azt a devizaösszeget, amelynek ellenértékét forintban kifizeti. A hitel törlesztésekor ugyanez fordítva játszódik le. Amikor Ön a törlesztőrészletet fizeti forintban, a bank azt deviza eladási árfolyamon számítja át devizára, mintha eladta volna Önnek a törlesztéshez szükséges devizaösszeget. Van bank, amelyik ezért az átváltásért külön díjat is felszámol (átváltási vagy konverziós díj).
A vételi és eladási árfolyam különbözik, a vételi árfolyam alacsonyabb az eladásinál. A különbség mértéke változó, de az Ön számára mindenképpen költséget jelent.
(Forrás: Tényleg értem? A PSZÁF fogyasztóvédelmi tájékoztatója – 2006.szeptember)
A PSZÁF 2008 júliusában már az MNB-vel közösen adott ki lakossági tájékoztatást. Az átváltásról szóló rész szó szerint ugyanaz, mint két évvel korábban volt.
/D-08/ Amennyiben a bankok CHF-el rendelkeznek, akkor azt mindenképpen át kell váltani forintra, hogy az adós forint bankszámláján megjelenhessen a CHF kölcsön forint értéke. Amennyiben nincs semmilyen CHF, a devizának, pontosabban a deviza árfolyamának, kizárólag csak a számolásban van szerepe, akkor a bankoknak nem kellett CHF-el rendelkezniük. Már évekkel korábban felmerült a kérdés, hogy ha nem volt a bankoknál CHF, akkor miként tudtak CHF kölcsönt nyújtani?
/D-09/ Több MNB tanulmány is tartalmazza, hogy nem volt annyi CHF forrás, mint amennyi CHF-et a bankok kikölcsönöztek.
A hazai bankok az elmúlt években a devizahitelezést nagyrészt forintforrásból finanszírozták.
A svájci frank alapú hitelezés elterjedésével összefüggésben a hazai bankrendszer jellemzően forint- és euro forrásokat konvertált svájci frankban denominált kihelyezésekké az elmúlt években
(Forrás: Mák István–Páles Judit: Az FX-swap piac szerepe a hazai pénzügyi rendszerben - MNB Szemle - 2009. május)
Az elmúlt években megfigyelhető volt az a gyakorlat, hogy a bankok a deviza-, illetve devizaalapú hitelezés egy részét belföldi devizában vagy más külföldi devizában denominált forrásokból finanszírozták.
A forintforrásból történő devizahitelezés alternatívája a külföldi forrásból történő finanszírozás.
A devizaalapú hitelezés egy részének forrását belföldi forint megtakarítások képezték rendszerszinten.
(Forrás: Páles Judit–Kuti Zsolt–Csávás Csaba: A deviza swapok szerepe a hazai bankrendszerben és a swap piac válság alatti működésének vizsgálata - MNB Tanulmányok 90 - 2010. november)
/D-10/ Ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni, alapvető fogalmakkal kell megismerkednünk. Segítségünkre lesz ebben a PSZÁF levele, melyet a Kúriának írt.
A hitelintézetek a gazdaságban közvetítői szerepet játszanak. A lakosságtól, vállalatoktól,
önkormányzatoktól és más pénzügyi intézményektől forrásokat gyűjtenek, melyeket döntő részben hitelek formájában a gazdaság szereplői és a lakosság számára kölcsönadják. A hitelintézetek egyfajta lejárati átalakítást (transzformációt) hajtanak végre, mivel a gyűjtött források lejárata általában 1-12 hónapos, míg a hitelek futamideje általában több éves, a lakossági jelzáloghiteleknél pedig akár 15-25 éves.
36
Annak érdekében, hogy a hitelintézetek a gyűjtött betéteket mindenkor vissza tudják fizetni, szigorú előírásokat kell teljesíteniük egyebek mellett a tőkéjükre, likviditásukra, eszköz-forrás gazdálkodásukra és azon belül a deviza nyitott pozíciójukra vonatkozóan. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem vállalhatnak jelentős mértékű árfolyamkockázatot, illetve ha vállalnak, akkor az árfolyamkockázatból adódó esetleges
veszteségek fedezése érdekében azt tőkével kell fedezniük. Ha az egyes devizákban az eszközök és források összege (az ún. mérlegen kívüli tételekkel együtt) nem egyezik meg, akkor egy árfolyamváltozás jelentős veszteségeket okozhat, amely kihathat az intézmény szolvenciájára, azaz arra a képességére, hogy a betéteket mindenkor vissza tudja fizetni.
A devizahitelekhez szükséges devizához a hitelintézetek alapvetően négyféle módon tudnak jutni:
1. Betétgyűjtés: A devizában történő betétgyűjtés általában csak korlátozottan lehetséges, mivel a bankok ügyfélkörében devizabevétellel, vagy deviza-megtakarítással rendelkezők aránya jellemzően alacsony. (A devizabetétből történő devizahitelezés nem eredményez banki deviza nyitott pozíciót.)
2. Devizavásárlás: A bank a devizát a tranzakció időpontjában érvényes árfolyamon a pénzpiacon, ún.
azonnali ügylet keretében vásárolja. Az árfolyamot az aktuális kereslet-kínálat határozza meg. (Forintból történő devizavásárlás és ezen forrás alapján történő hitelnyújtás banki deviza nyitott pozíciót
eredményez.)
3. Bankközi hitelfelvétel vagy betét-befogadás: A hitelintézetek a bankközi piacon devizahitelt kaphatnak (más szavakkal, devizabetétet helyezhet el náluk egy másik intézmény, melyre kamatot fizetnek és a lejáratkor azt vissza kell fizetniük). A kamat az irányadó ún. referenciakamaton (LIBOR, EURIBOR) túl a pénzpiaci helyzettől, az adott bank és az ország befektetők általi kockázati megítélését tükröző feláraktól függ. (A deviza hitelfelvétel / betétbefogadás és az abból ügyfeleknek történő hitelnyújtás nem eredményez banki deviza nyitott pozíciót.)
4. Swap ügylet: Azon bank, amely nem rendelkezik azzal a devizával, melyre szüksége van, ún. swap ügyletet köthet.
(Forrás: PSZÁF - A Felügyelet válaszai a Kúria egyes, a devizaalapú hitelezéssel összefüggő kérdéseire – Iktatószám: 72811-4/2013 – 2013.05.31.)
37
/D-11/ A PSZÁF válasza kimondja, a bankok „nem vállalhatnak jelentős mértékű árfolyamkockázatot”.
Amennyiben egy bank CHF kölcsönt nyújtott, két esetben nincs a banknak árfolyam kockázata (más kifejezéssel: nyitott deviza pozíciója), ha CHF betétet gyűjtött, vagy CHF kölcsönt vett fel más banktól.
A bank hiába váltja át a forintot CHF-re, attól még a bank árfolyamkockázata nem fog megszűnni.
A swap ügyletnek a forrásra nincs hatása, a swap ügylet szerepe a bank árfolyamkockázatának a kezelése.
/D-12/ A mérlegben a forrás oldal tartalmazza a bank kötelezettségeit. Kötelezettségek, amiket a banknak teljesíteni kell majd: vissza kell fizetni a betétesnek a betétet, a folyószámlán lévő pénzzel a
számlatulajdonos bármikor rendelkezhet, a kötvényesek a kötvényeiket visszaválthatják, a más bankoktól (pl. anyabank) kölcsön kapott pénzt vissza kell fizetni.
/D-13/ Az eszköz tartalmazza a bank követeléseit. Követelheti a bank az adóstól, hogy adja vissza a banktól kölcsön kapott pénzt, az MNB-től és más bankoktól követelheti az ott elhelyezett összegeket. Az eszközhöz tartoznak a bankfiókokban és bank automatákban lévő készpénzek, a banknál lévő
értékpapírok, részvények. Eszköz még az ingatlan vagyon is.
/D-14/ A banknak nincs deviza árfolyamkockázata, ha a deviza eszköznek van deviza forrása. Ha a bank 1.000 CHF kölcsönt nyújt és van 1.000 CHF betét a bankban, akkor nincs árfolyamkockázat.
Ha a kölcsön nyújtásakor a CHF árfolyam 150 forint volt, akkor forintban kifejezve a bank 150.000 forint értékben nyújtott kölcsönt. Változhat a CHF árfolyam lefelé vagy felfelé, a banknak nincs deviza árfolyam kockázata, mivel a követelése (eszköz) is 1.000 CHF és a kötelezettsége (forrás) is 1.000 CHF.
/D-15/ Más a helyzet, ha forint forrásból történik a devizahitelezés. A bank forintkötvényt bocsát ki, hogy megfelelő mennyiségű forrása legyen.
A bank a 150.000 forintot átváltja CHF-re és odaadja az adósnak az 1.000 CHF kölcsönt.
Azonban hiába váltja át a devizapiacon a 150.000 forintot a bank 1.00 CHF-re, a bank árfolyamkockázata megmarad.
Megmarad, mivel a „forrás” továbbra is marad forint. A bank nem a „forrást” váltotta át CHF-re, hanem a
„pénzeszközét”.
A kölcsön futamideje alatt az árfolyam lefelé is, és felfelé is változhat. Amennyiben a forint erősödik 100 forintra, vagyis 1 CHF csak 100 forintot ér, akkor mi történik?
38
A bank az adóstól vissza kapja a 1.000 CHF-et, ezt a devizapiacon átváltja forintra és kap érte 100.000 forintot. Ebből az összegből a bank nem tudja kifizetni a kötvényes 150.000 forintját. Hiányzik 50.000 Ft.
A banknak vesztesége keletkezik tehát akkor, ha a forint erősödik.
Amennyiben a forint gyengül 200 forintra, akkor a banknak 200.000 forintja lesz, amikor az adóstól visszakapott 1.000 CHF-et átváltja forintra. A banknál marad 50.000 Ft. A banknak nyeresége keletkezik akkor, ha a forint gyengül.
/D-16/ Amennyiben a bank forintforrásból nyújt devizakölcsönt, a banknak vesztesége keletkezik akkor, ha a forint erősödik, a banknak nyeresége keletkezik akkor, ha a forint gyengül. Ez a bank
árfolyamkockázata. A forint erősödés veszély a banknak, kárt okoz.
Az előírások szerint a banknak nem lehet árfolyamkockázata, ezt kezelnie kell pl. deviza swap ügylettel.
A deviza swap ügyletnek tehát valamilyen módon biztosítani kell a hiányzó 50.000 Ft-t.
/D-17/ Az adós kapott a banktól kölcsön 1.000 CHF-et, mely átváltás után 150.000 Forint összeg lett. Az adósnak az a jó, ha a forint erősödik. Amennyiben egy CHF csak 100 forint, akkor az adósnak 100.000 forintot kell az 1.000 CHF megvásárlásra fordítania. Azonban ha a forint gyengül, egy CHF már 200 forint, akkor már 200.000 forintot kell az adósnak az 1.000 CHF megvásárlására fordítania. Ez az adós árfolyamkockázata. A forint gyengülése veszély az adósnak, kárt okoz neki.
/D18/ Az adós árfolyamkockázata független attól, hogy a banknak van-e árfolyamkockázata, vagy nincs!
Ha van deviza forrása a banknak, ha nincs – az adósnak minden esetben a forint romlása plusz költséget jelent. Nő a kölcsön havi törlesztő részlete, ha drágul a deviza.
39