MÁSODIK RÉSZ
2. D efinitionum L ibri Duo
Definitio alatt ezen a helyen értjük a jogtételnek ssabályerejü megállapítását.1 2 A megfigyelt és eldöntött szá
mos esetből az inductio módszerével maradandó és általános
1 Dig. 43. 10. 1. Az eredeti szöveget kivonatolta Tribonianus.
2 P. o. Dig. 46. 3. 97. Pap. 1. 2. Def. .. . quod veteres definierunt.
VÉCSEY TAMÁS.
szabályra következtettek, melyeknek ismeretével a gyakor
lati életben való eligazodás biztosabbá lett. Nem kell azonban azt vélni, bogy szabályokat Papinianusnak csak fentebb czímzett dolgozata tartalmazott. Más müveiben is találunk szabályokat, jelesül a Quaestiók könyveiben, me
lyekből még több töredék jutott ránk, mint a Defini- tiók könyveiből, azért, mert Tribonianus főleg gyakorlati czélokból gyűjtögetvén, az elméleti műből igen keveset vett át.1
A Definitionum Libri Duo-ból a ránk jutott nehány töredék sejteti velünk azt, hogy milyen sok érdekes tár
gyat fejtegetett a kérdéses műben Papinianus, p. o. meg
határozta a törvényt a monarchicus alkotmány tekintetbe vételével;1 2 kimérte a lex generalis és speciális között levő viszonyt;3 számot ad a ins civile Írott forrásairól ;4 elfeled- hetetlenűl megmagyarázza a feltétel és az idő jogi jelentő
ségét, 5 6a jogellenes ügyletek0 természetét sat. A jogügyle
tek értelmezésében, a valódi akarat kipuhatolásában mély felfogást tanúsít. Tanuljuk meg tőle, hogy oly értelmezést adjunk a jogügyleteknek, a mely nem tűri meg a kiját
szásra vezető kibúvó ajtókat.7 Papinianus Definitionum köny
vében az örökjog sem maradt mellőzve. Az örökjog sza
bályozásában sok érdeme van Papinianusnak. Az örökös kinevezéséhez csatolt időmeghatározás, a melytől (ex die), vagy a meddig (ad diem) a kinevezés tartana, figyelembe nem vétetik, tehát az ilyen kinevezés megszorítás nélküli
GO
1 A Definitionum Libri Duo-ból 32 töredék foglaltatik a Di- gestákban.
2 Dig. 1. 3. 1. Pap. 1. 1. Def. Lex est commune praeceptum virorum prudentum consultum, — communis reipublicae sponsio.
3 Dig. 48. 19. 41. Pap. 1. 2. Def.
4 Dig. 1. 1. 7. pr. Pap. 1. 2. Def.
5 Dig. 45. 1. 124. Pap. 1. 2. Def.
6 Dig. 45. 1. 123. Pap. 1. 1. Def.
7 Ide vág az a szép szabály, melyet a Dig. 2. 15. 5. Pap. 1. 1.
Def. így fejez be : . . . . liberalitatem captiosam, interpretatio pruden
tum fregit, — azaz oly értelmezést ad a jogtudós az ügyletnek, a mely kizárja a kiterjesztő irányt, ha ugyan ez kijátszásra vezetne.
AEMILIUS PAPINIANUS MÜVEI. 61
kinevezésnek tekintendő.1 A felfüggesztő feltétel melletti kinevezés úgy értelmezendő, hogy midőn a feltétel beáll, ez visszahat a megnyílás idejére.
A Libri Definitionum közelebbi megismertetése ked
véért bemutatok belőle két töredéket, a melyek megerősítik állításomat, hogy Papinianus a Definitiók könyvében sem foglalkozik alkalmazhatatlan elméletekkel vagy kivihetetlen következtetésekkel
A) A jogban való tévedés hatása a jogügyletek szem
pontjából.1 2 A jogban való tévedés hatályát nem oldja meg kimerítően az ismeretes példabeszéd: error iuris cuique nocet. Papinianus éleseszűen figyelmeztette tanítványait, hogy tegyenek különbséget a jogi tévedés esetei között, és ne higvjék, hogy az minden esetben egyformán ártana. Ha valamely előnyt akarok elérni, ennek elérésében nem hasz
nál nekem a jogban történt tévedésre való hivatkozás, ellen
ben ha kár elhárítására törekszem p. o. a tartozatlanúl fize
tett értéket követelem vissza, már itt hasznomra válik, ha bebizonyítom, hogy tévedésből történt a fizetés és annak elfogadása. Ha gyakorlati esetek állanak előttünk, melyek
nek eldöntése az error iuris hatásának megítélésétől függ:
máskép járunk el, midőn arról van szó, hogy a tévedő valami nyereséget (lucrum) szalaszt el, mint midőn kárt (damnum) szenved. Az előbbi esetben a jogban való téve
dés nem használ: ignorantia iuris non prodest. Az utóbbi esetben a jogban való tévedés nem á r t : ignorantia iuris non nocet, és így esetleg a visszakövetelést (indebiti con
dictio) nem zárja ki.3
B) Mesterileg fejti ki a történelmi szempontból oly nevezetes különbséget a ins civile és ius honorarium
1 Dig. 28. 5. 34. Pap. 1. 1. Def. Hereditas ex die, vel ad diem non recte datur. Sed vitio temporis sublato manet institutio.
2 Dig. 22. 6. 8. Pap. 1. 1. Def. . . . Error facti ne maribus qui
dem in damnis vel compendiis obest, iuris autem error nec feminis incompendiis prodest; ceterum omnibus iuris error in damnis amit
tendae rei suae non nocet.
3 Dig. 12. 6. 54. Pap. 1. 2. Quaest. . . . Ex his omnibus causis, quae iure non valuerunt, secuta per errorem solutione condictioni locus erit.
6 2 YÉCSEY TAMÁS.
közt.1 Idevágó szavaihoz néhány megjegyzést kívánok tenni, főleg mivel a praetori tevékenységről a német és franczia irodalom némely munkása helytelen nézeteket hozott forga
lomba.
A praetor a törvényhozó hatalomban részt vett. Papi
nianus, akkor, midőn a praetori jog már befejezte fejlődé
sét, eme híres szavakat mondá a praetorokról: ins praeto
rium est, quod praetores introduxerunt adiuvandi, vel sup
plendi, vel corrigendi iuris civilis gratia propter utilitatem publicam.1 2 Tehát abban állott a praetor feladata, hogy a ius civile-t érvényre emelje, hézagait pótolja, hibáit javítsa, a közérdek szempontjából. A jogtudós ekkép beszélve, méltánylással ismeri el a praetori tevékenységnek hármas eredményét.
A praetor segédkezet nyújt (adjuvat), hogy a polgári jog alkalmaztassák. A magistratus köteles őrködni, hogy ne sértsék, hanem foganatosítsák a törvényt. Az esküdt birákhoz intézett utasítás (formula) is erre czéloz.
Hogy a praetor új tételeket is alkot (supplet), tehát részt vett a törvényhozó hatalom munkájában: ez által a praetor alig tett mást, mint tesz ma a jogtudomány. A pert el kell dönteni, még ha a peres kérdésre nem is gondolt a tör
vényhozó. A praetor eljárásában az a sajátszerű, hogy nem a concrét esetre mondja ki a hézagpótló tételt, hanem azt;
előre gondoskodva hirdeti k i ; tehát decisio specialis helyett van edictum generale.
Legmesszebb megy a praetornak az a joga, hogy ő a tételes törvényt kiigazíthatja (corrigit), tehát meg is vál
toztathatja. Nem visszaélés-e az a praetortól, hogy ő bővíti és megváltoztatja a törvényt? Ne mérjük a római magistrá- tust a mai hivatalok mértékével. Az imperiummal bíró
1 Dig-. 1. 1. 7. Pap. 1. 2. Def. . . . Jus autem civile est, quod ex legibus, plebiscitis, senatus consultis, decretis principum, auctori
tate prudentum venit. §. 1. Jus praetorium est, quod praetores in
troduxerunt adiuvandi, vel supplendi vel corrigendi iuris civilis gratia, propter utilitatem publicam, quod et honorarium dicitur, ad honorem praetorum sic nominatum.
2 Pap. 1. 2. Def. Dig, 1. 1. 7. §. 1.
AEMILIUS PAPINIANUS MÜVEI. 63
magistratus a maga ügykörén belül azt a hatalmat gyako
rolja, a melyet gyakorol az őt megválasztó n ép; a magistra - tnst részben ugyanaz a hatalom illeti, mint választóit, azzal a megszorítással, hogy a magistratualis hatalom csak egy évig tart, hogy intézkedéseit mellőztetni lehet az egyenlő, vagy fensőbl) magistratus közbelépése, vagy a népvéd vétója által, és hogy utólag felelősségre vonható, a felelősségre vonás következtében sokan el is Ítéltettek. Az is korlátozta a ma- gistratusokat, hogy ellenük visszkeresetnek és viszonosságnak1 lehetett helye. Eme korlátokon belül a praetor a nép jogalkotó hatalmában, mint annak megbízottja osztozkodott; hivatását teljesíté, midőn a törvény hézagait új tételekkel betölté, a szigorú szabályt méltányossal helyettesíté, és pedig mind
ezek iránt előre intézkedve, mert az igazságszolgáltatás füg
getlenségét az előre kihirdetett általános tételek tartják fenn, a melyekhez kiki alkalmazkodhatik ;1 2 egyes egyén kedvéért nem szabad törvényt hozni.
Téves állítás, hogy a ius honorarium a praetor hosz- szas visszaélésének és bitorlásának lenne eredménye, a melyet a nép törvényhozói joga ellen elkövetett. Ez az utólagos gyanúsítás elnémúlhat, ha megfontoljuk, hogy soha nem tiltakozott a praetori működés ellen a nép, nem kifo
gásolták a többi magistratusok, s nem tett rá megjegyzést semmi történetíró. Egyes praetor átmenőleg, kivételesen követhetett el visszaélést, de a százados hirdetményezés ellen nincs észrevétel. Cicero kiemeli,3 hogy a praetortól azt várja a törvény, hogy a praetor „custos iuris civilis esto“. Ez volt az általános irány. Marcianus4 pedig kiemeli, hogy a praetor a maga küldetésének megfelelt s Papinianus5 szépen mondja, hogy a praetor a maga eljárásában a köz
1 Dig. 2. 2. 1. §. 1. . . . eodem iure uti d ebet; in ipsius quo
que persona valere patiatur.
:j Dig. 1. 2. 2. §. 10. . . . ut scirent cives, quod ius de quaqua re quisque dicturus esset, seque praemuniret.
De legibus. 3. 3. Editio Mannhemii. vol. 19. pag. 80.
4 Dig. 1. 1. 8. Marcianus 1. 1. Instit. — — Jus honorarium est viva vox iuris civilis.
5 Dig. 1. 1. 7. Pap. 1. 2. Deünit. §. 1. utilitatem publicam.
64 YÉCSÉY TAMÁS.
érdeket tartá szem előtt. A közérdek vezette, az korlátozta.
Kezelte és működésben tartotta a fennálló jog-tételeket (ádiuvat) újításaiban és változtatásaiban pedig- mértéket tartó és conserváló volt, mert tudta, hogy ez a föltétele minden maradandó alkotásnak. Művészettel járt el a prae
tor a törvények pótlása körűi. Midőn a törvény hézagait pótolja a praetor {supplet), ezt úgy teszi, hogy a törvény
ben foglalt szűk és korlátolt rendelkezést közelebb viszi a méltányossághoz, kíméletesen, az egésznek sérelme nélkül.
Még a leggyökeresebb változtatások alkalmával {corrigit'') és a ius civile-vel legellentétesebb újításai közben is p. o.
midőn az in integrum restitutio-n dolgozik, hirdeti a civil
jog iránti figyelmét, s az Írott jog által biztosított jogalko
tásoknak tiszteletben tartását.1 Hasonló szellemben szól, midőn a pactumoknak érvényt akar biztosítani: azokat az egyezményeket fogja megtartani, a melyek a törvénynyel, tanácsvégzéssel, tehát az érvényes jogszabályokkal nem ellenkeznek.1 2 3 A praetor sem fáradozott más irányban, mint a törvényhozó népgyűlés, a Tanács, a fejedelem és a jog
tudós ; mindnyájan a római jog fejlesztésén munkáltak. Nem egymás ellen, hanem egymás támogatására törekedtek. Mind
nyájok szereplését egy szellem vezérelte összhangzatos eljárá
sukban t. i. egészben conserválni, a részletekben reformálni.
Papinianus idézett nyilatkozata nemcsak történeti tényt tar
talmaz, hanem a praetor küldetését is híven ábrázolja. A praetor megmondja mi a jog (ius dicit), de nem csak azt mondja, a mit más forrásokból merít, hanem olyat is mond, a mit ő, mint a jogalkotásnak egyik rendes közege, állapít meg. A római alkotmány bízta rá azt a hatalmat, hogy hirdesse a méltányosságot. Mivel a praetor a népnek jogi öntudatát kímélni szerette, azért a ius honoráriumban jelent
kező újításokat iparkodott a ius civile-hez illeszteni úgy,
1 Dig. 4. 6. 1. §. 1. . . . item, si qua alia mihi iusta causa esse videbitur, in integrum restituam, quod eius per leges, plebiscita, se
natusconsulta, edicta decreta principum licebit.
2 Dig. 4. 14. 7. §. 7. . . . pacta conventa, quae neque adversus leges, senatusconsulta, edicta principum facta erunt: servabo.
3 Droit Romain. C. Accanas. 1882. 1. 48—51. lap.
AEMILIUS PAPINIANUS MÜVEI. 65
hogy a ins civile hangjait vélték hallani benne, viva vox inris civilis. Nem tekintették azt másnak, mint oly belső erőnek, a mely tovább fejleszti, kiegészíti és javítja a pol
gári jogot. A folytonos és szerves haladásnak köszönhető a római jog következetessége, világossága, plasticitása, utól- érhetetlensége.1
C) A magyar Corpus Juris toldalékai közt látható régi jogszabályok sorában tíz van Papiniannstól. A tíz szemel
vény egyike a Definitiók könyveiből ered.1 2
XVII.
3. Liber Singularis és 4. L ibri D uo De Lege