i a l a t t Rómában X. Leó pápa és Bakócz Tamás primás
a keresztesháború gondolatával foglalkoztak, itthon a végeken már megindult a küzdelem a törökök ellen.
Szapolyai János erdélyi vajda 1513 nyarán Erdélyből egy sereggel Oláhország felé a törökökre rontott, a Szörényi bánság felé került s onnan becsapott Szerbországba is. Szendrőt ugyan hiában ostromolta, de sok fogolylyal, nagy zsákmánynyal, való-ságos diadalmenetben tért haza.1 Valószínű, hogy ebben a had-járatban vele járt Dósa György lovas kapitány is, a ki, mint
előkelő rangja bizonyítja, a végeken már azelőtt is szolgált, most pedig a nándorfehérvári őrségben maradt.
Kevéssel azután, sőt körülbelül ezzel egyidőben, Beriszló Péter veszprémi püspök — a horvát bánságban Both András és Missenovics Márk utódja — Dubicánál fényesen megverte a Száva és Una folyókon keresztül betört törököket, közülük kétezernél többet megölt, a többit pedig beleugrasztotta a Szá-vába, úgy, hogy csak kevesen menekülhettek meg.2 A boszniai basa ezt a vereséget Szokol, Cottori, Szrebernik stb. elfoglalá-sával torolta meg. Ulászló király attól tartott, hogy ezek a támadások nyakára hozzák az egész török sereget. Gyűlésbe
34 A c t a Tomiciana, n . 280 — 283.
3 5 Tedallini Diario R o m a n o .
Muratori-n á l , x x i i i . 3 4 8 . 36 U . o . x x i i i . 3 4 8 .
1 Budai, P o l g . L e x i k o n , n i . 549. K6-v á r y , E r d é l y tört. 11. 138. Rónai, M a g y a r hadi k r ó n i k a , 1. 339.
2 Istvánfi, 38.
hítta tehát az urakat s egy egykorú röpirat szerint3 elösmervén, hogy a keresztesháború kihirdetése nélkül az ország saját erejé-vel semmit sem tehet, leerejé-velet küldött Tamás bíbornok után, hogy «a vörös keresztet a pápától kihozza».
És a mikor az érsek — másik egykorú tudósítás szerint4 — csakugyan az ország határára érkezett, az egész Magyarország
2 4 . N Á N D O R F E H É R V Á R .
tapsolt az ő megérkezésének és annak, hogy hozza már a vörös keresztet a pogányok ellen. Mindjárt erősen készítették hadi-szerszámaikat, hogy bevezessék őt. patriarchai javadalmába, Konstantinápoly városába. Mindezeknek hallatára az agarénusok (törökök) nemzetsége a tengeren túl menekült és Szendrő várának a kulcsát beküldték a nándorfehérvári bánnak, Török Imrének.
3 A b é c s i u d v . k ö n y v t á r 14527. sz.
k é z i r a t a . T ö r t . T á r , 1905. 273.
Magyar Történeti Életrajzok 1913.
4 S z e r é m i G y ö r g y e m l é k i r a t a Magyar-o r s z á g r Magyar-o m l á s á r ó l . 55.
8
82 MÁRKI SÁNDOR
Csakhogy ez a tolvaj — ahogy Szerémi nevezi5 — semmit sem törődött az igen nevezetes várral ; nem építtette meg falait, nem látta el eleséggel, puskákról sem gondoskodott, mintha szántszándékkal akarná elveszteni. Pedig évenkint öt vár-megyétől beszedte a várépítés adóját, melyből azonban magának vett várakat és birtokokat; Nándorfehérvárba és Sabáczba pedig félpogányokat fogadott be, a kik hópénz nélkül szolgáltak neki.
Mindegyik egy hónapra való eleséget vitt be magával a várba, azután pedig a másik hónapra mások jöttek a helyökbe.
Szendrő vára őrségének eszeágában sem volt, hogy meg-hódoljon Nándorfehérvár gondatlan parancsnokának. A két vár őrsége folytonosan farkasszemet nézett egymással s azon ver-sengett, melyik árthat többet a másiknak.
Szendrő szomszédsága elég alkalmat szolgáltatott a magyar vitézeknek, hogy személyes bátorságukat kitüntessék s egy kis zsákmányt szerezzenek maguknak. A szendrei lovas spáhik vezére, az epeirosi Ali,b gyakran kikötött a magyarokkal. Sokat ejthetett már el közülök, mert nem igen akadt, a ki vele összetűzni merjen.
1514 februárius 28-án, — vagyis húshagyó kedden — azonban,7 mint már eleve meghatározott napon, egy magyar lovas százados :8 Dósa György szállt vele szembe. György, a családi hagyomány szerint, nagy, erős, barna, göndörhajú ember volt, homloka köze-pén csigahajjal, ami a Dósákat mostan is eléggé jellemző vonás.
György irtózatos erejére emlékeztette az utódokat egy későbbi Dósa, aki vállával egymaga felnyomott egy faistállót, melyet hat székely legény feszítővassal sem tudott fölemelni. Alinak hasonló athlétával kellett megküzdenie.
Párviadaluk a Nándorfehérvár alatt elterülő mezőn folyt le.
Ez a mező — az egymástól 20.000 lépésnyi távolságra levő
5 U. o. 56.
6 V e r a n c s i c s s z e r i n t (Munkái II. 5.)
« É r d e d b e g c .
7 B r u t u s s z e r i n t (r. 300.) «a mult évek-ben». V e r a n c s i c s s z e r i n t (11. 5.) «farsang-b a n » . A «farsang-bécsi udv. k ö n y v t á r 14527. sz.
k é z i r a t a szerint (Tört. T á r , 1905. 273.), m e l y az 1514. é v e s e m é n y e i r ő l beszél,
«illis diebus». S z a b ó ( S z á z a d o k , 1876., 19. 1.) h ú s h a g y ó k e d d e t tollhibából teszi jan. 28-ra.
8 Istvánfi s z e r i n t e g y l o v a s c s a p a t v e z é r e .
82 MÁRKI SÁNDOR
Nándorfehérvár és Szendrő közt elterülő műveletlen síkság.9
Hír szerint a fehérvári magyarok egy alkalommal megpillantván a törököket, azonnal ellenök indultak ; de mikor már-már meg-mérkőzésre került a dolog, előugratott pompás lován a törökök vezére s előkiáltotta a magyarok parancsnokát. «Számbavehető haszon reménye nélkül — mondá — minek czivakodnánk mi egymással? Hiszen mi zsákmányt ejthetnénk mi a ti síkságotokon, melyet a folytonos háború úgyis elpusztított ? A sarczolás úgyis hiábavaló ; nem volna-e jobb, ha inkább a harczi dicsőségért verekednénk ? Ha tehát, magyarok, valamelyikőtök szeretne kitenni magáért s van egy kis bátorsága : álljon a középre s vívjon meg egymagammal !»
Felforrt erre a Dósa vére, mert magyar ember nem egy-könnyen tűri az idegennek henczegését, de meg1 0 különben is szemet vetett a töröknek szép lovára és menten sarkantyúba kapta a magáét. Egyoldali magyarok, másoldalt törökök nézték a bajvívást. A két vitéz lándsával rohant egymásra, majd kardra kaptak. A küzdelem hevében Dósa oly roppant csapást mért Alira, hogy annak pánczélos jobb karját egyben levágta s az elbizakodott törököt megölte. Míg Dósa őt fosztogatta, Alinak lova Fehérvár felé iramodott; ott azonban elfogták s a parancs-nokhoz vezették. Dósa hazatérve, szerette volna megtartani a török lovát, mert nagyon illett az övéhez ; 300 aranyért azonban a parancsnok javára mégis csak lemondott róla.
így beszéli ezt a hagyomány.12
Valóban egyszerű párviadal volt-e az, vagy több annál, olyas fegyvertény, mely a fontos végházat nem csupán egy katona legénykedésétől, hanem egyúttal egy veszélyes szomszédságnak zaklatásaitól is megszabadította, azt, mint Dósa életének annyi más mozzanatát, bajos volna földeríteni. Jelentősége abban állott, hogy a szendreiek portyázó kedvét egyelőre lelohasztotta.
9 T u b e r o S c h w a n d t n e r n é l , 11. 329.
>o T u b e r o s z e r i n t , id. h.
11 «A v á r p a r a n c s n o k e n g e d e l m é b ô l » — teszi hozzá B r u t u s , 1. 301.
'2 Istvánfi, id. h. — S z e r é m i , 57. — T u b e r o , 11. 329. — Brutus, 1. 301.
Különben alig magyarázhatnók meg magunknak azt a kitün-tetést, melyet az udvar ennek a rossz hírű embernek készített.
A becsületén azelőtt esett csorbát már eléggé kiköszörülte, mert személyes bátorságának nemcsak épp most említett példájára, hanem más hasonló esetekre is hivatkozhatott, a hol a törököt szintén meggyőzte.13
A kormány, mint mindig, most is adósa volt a nándorfehér-vári őrségnek; ezt tehát azzal a dicsőséggel kárpótolta, hogy legvitézebb tagjának, Dósának, nagyobb tekintélyt adott.
Né-melyek 14 szerint egyenesen Dósa követelt magának jutalmat s ó maga kért ajánlólevelet a fehérvári parancsnoktól, hogy a királynál jelentkezhessék.15 Nagyobb igazság kedvéért Alinak levágott karját is magával vitte Budára.16 A poetica licentia17 azt mondja erre, hogy
«— Látván Székely a sokszor ohajtott és valahára Föltetszett napot: elvetemült lelkét a kegyesség Mázával födi és Budavárba siet veszedelmes Szárnyain, a mikkel betakarjon mindeneket majd.»
2 6 . B U D A É s P E S T A X V I . S Z A Z A D B A N . ( L e w e n k l e w «Chronic».ja után.)
13 N é g y e t említ az Odeporicon, D, levél, 12. sor. «Sokat» Gradelehnus, Hung. Chron.
124. 1., ki szerint Székely «sich offtmals wider die T ü r k é n tapfer gehalten und derselben viel erlegt hatte.» Ortelius is (Chronolop-ia. q o . í Dósa tfihh<?7ftrfis í t v ö .
zelméről s z ó l ; hasonlóan a Resp. et Status Hung. (Amst. 1634. — 136. 1.)
14 Pl. Szerémi, Istvánfi.
15 T u b e r o 11. 330.
• 6 Szerémi, 56.
' 7 Taurinus, 130. 1., 45 — 48. v.
82 MÁRKI SÁNDOR
Egy más forrás1 8 nándorfehérvári tette és megjutalmazása közé még egy eseményt helyez, mely ismét foltot ejtene a székely vitéz emlékén. E szerint ugyanis ő nagy kegybe jutott
a királynál, ki azonnal je-lentékeny összeget utal-ványozott neki. A kincs-tartó azonban, Telegdy István, halogatta vagy éppen meg is tagadta a fizetést. Az utóbbinak kellett történnie, mert a türelmét vesztett és csaló-dott Dósa boszújában nemsokára megölt egy királyi adószedőt (regius exactor) s attól 3000 da-rab aranyat elda-rabolván, azzal fenyegetőzött, hogy a törökhöz szegődik.19 — Ez az udvart nagy aggo-dalomba ejtette. Attól tarthatott, hogy Dósa Nándorfehérvárat, az or-szág legfontosabb határ-várát, az ellenségnek . . . megnyitja.
Megajándé-2 7 . T E L E G D I I S T V Á N C Z I M E R E (SI R E M L E K E N . ) ö J J 0 J
kozta tehát őt 200 darab aranynyal2 0 és két aranyos-ezüstös szerszámú lóval.21
Azonban ha csakugyan tudják Budán, hogy Dósa egyszerű
1 8 Bartholinus, id. h.
19 B a r t h o l i n u s , id. h. D, levél, 12—17.
s o r . S o k k a l v a l ó s z i n ű b b S z e r é m i (59. 1.) e l ő a d á s a , ki szerint ilyesmi a k k o r t ö r t é n t , midőn D ó s a már f ő v e z é r v o l t s mikor a dolog a h a d á n a k ellátásáról g o n d o s k o d n i
t a r t o z ó h a d v e z é r t nem t e r h e l h e t i any-nyira,
20 B a r t h o l i n u s , id. h. 17—19. sor. A bécsi udv. kt. 14527. sz. k é z i r a t a . T ö r t . T á r , 1905. 274.
2 ' B a r t h o l i n u s , id. h.
székely, kinek összes nemessége székelységében áll : mire való lett volna az a sok czikornya? «Erdélyországnak nyilvánságos rablója» újabb rablógyilkosságot követett el : miért nem végez-tek vele, mint különben is katonával, rövid úton, — miért kímélték annyira életét? Vagy oly előkelő helyet foglalt tehát el az őrségben, hogy bántani nem volt tanácsos ; vagy — nem követte el a gonoszságot, melyről vádolják. Ha magas állása volt, azt — a kor szellemében — már csak mint nemesember foglalhatta el s így nem volt rá szüksége, hogy kegyes életírói homo novust, modern Mariust csináljanak belőle s ennek oly nagy fontosságot tulajdonítsanak; ha pedig nem követte el a szóban forgó tettet — akkor mi természetesebb, mint hogy ne terheljünk új gyanúval egy amúgy is megvádolt embert.
Szinte szerencse, hogy Bartholinus Riccardus abban a 84 sorban, a mit az 1514. évi kereszteshadjáratról s annak vezéréről írt, más mendemondát is a történeti igazságnak fényes öltö-zetébe bújtatott s ekként — mások nem támogatván állítását fölment attól, hogy a görzi bíbornok páterének epizódjánál tovább időzzünk.
S ezt annál nyugodtabb lélekkel tehetjük, mert Dósa, a török-kel való párbaja után, — hivatva, vagy saját jószántából, föl-menvén Budára, önérzetes voltának igen érthető jelét adta.
A csanádi püspök, Csáky Miklós, ugyanis a nála jelentkező vitézt erősen megdorgálta ; mire ő — az emlékíró szerint — «nagyon felindult, mert ilyen katonához méltatlan szavakkal még senki sem támadta meg»22 — s keservesen panaszkodott Bakócz Tamás bíbornoknak a püspök eljárása ellen. A főpap pedig azzal felelt, hogy — kezébe adta a keresztes sereg parancsnokságát.
Az ellenmondás itt ismét szembeszökő.
Dósa önérzete nem lázadhatott volna föl, ha a püspök olyan gonosztettről vádolja, melyet éppen feljövetele előtt követett el ; sőt több, mint valószínű, hogy ez esetben el sem mert volna
" S z e r é m i , 57.
64 MÁRKI SÁNDOR
menni a fővárosba. De fájhatott neki, hogy akkor is régibb bot-lásait emlegetik, mikor elég új érdemet szerzett már a mult téve-déseinek felejtetésére; s mikor annyian voltak az országos nevű férfiak között, kik nem vették maguknak azt a fáradságot, hogy a becsületökön valaha hasonlóképpen ejtett csorbát, mint ő, kiköszörüljék.
S ha még oly nagy lett volna is a kornak romlottsága: állí-tólag ily nyilvánosak, ennyire szembeszökők lévén Dósa előéle-tének árnyoldalai, — ha csakugyan közszájon forog a szebeni kereskedőn s a királyi adószedőn, de főleg ez utóbbin elkövetett
járására — kétszeres zsoldot, aranylánczot, aranynyal gazda-gon kivarrott bíbor ruhát, sarkantyút23 és kardot adott neki;
tehát a lovagrendbe emelte2 4 s mindezen tárgyakat — szokás szerint — saját maga nyújtotta át neki. Azonkívül egy falu-val adományozta meg, mely falu-valahol Nándorfehérvár és Temes-vár közt feküdt és tekintélyes lehetett, mert 40 kapuból állott.
Végre megújította és kiegészítette családjának előbbi — idáig ösmeretlen — czímerét, a mennyiben nádorfehérvári hőstettének örök emlékezetére megengedte, hogy abban egy karddal levágott rablógyilkossága, — már mégis csak képzelhetetlen dolog, hogy a király s rá nyomban a bíbornok annyira ki-tüntessen egy férfiút, ki tegnap még gazember, paraszt s alsóbbrendű ka-tonatiszt volt; ma pedig hírneves, nemes és egy, az ország védelmére az imént kötött béke ellenére össze-toborzott nagy sereg fővezére.
2 8 . D Ó S A M I H Á L Y P E C S É T J E . A kitüntetés különben abban állott, hogy a király — a bíbornok
közben-25 A r a n y s a r k a n t y ú s vitéz lett v o l n a ? E z e k r ő l 1. C z i r á k y , D e o r d i n e equitum a u r a t o r u m , 1792. V. ö. Pallas L e x . ír. 40.
24 Istvánfi 34. 1. m o n d j a , h o g y Mátyás király G e r é b Mátyást, ki J a j c z a alatt
pár-b a j pár-b a n m e g ö l t e Musztafa p a r a n c s n o k o t , g y ö n y ö r ű lóval, a r a n y s a r k a n t y ú v a l , mint a l o v a g s á g d í s z j e l é v e l a j á n d é k o z t a m e g . A 40. lapon p e d i g följegyzi, h o g y Ulászló 1493-ban e g y h o r v á t k a t o n á t , ki e l ő s z ö r
Tamás vajda I. Adám
I. Mihály, f 1579. Polock ostromában (Herencsényi Borbála) III. János, ezereskapitány
1575 András Mihá'y
1607—1614. 1614.
II. Tamás, szendrői kap. alispán f 1617.
(Uza Ilona) Ilona
(Nyárv Miklós)
11. Nagy Dósa András, f 1634. Mihály
(Illyés Anna) 1614.
Borbála Anna IV. Tamás, 1598. f 1617. krasznai alispán Kis Dósa András
(1. Csontos Borbála. — 2. Kibédi Dósa Gergelyné. — 3. Bihari Péterné.) 1607—1617.
Anna
Ferencz András Gál Máté Albert István II. Adám 1666.
(Nagy Bora)
(Hadrévi Trauzner Ferencz) (1. Hadrévi Trauzner Borbála. — 2. Göcsi Kata.)
István Pál Bálint Mátyás Mária Klára III. Mihály, 1690—1701. Erzsébet Borbála
(Somogyomi Tordai Borbála) (Mohai László) (Bihari András) IV. Mihály, királybíró, 1717. számkivetve VI. Tamás IV. András
(Barcsay Ágnes) I
Ábrahám, f 1745 előtt (Sz. Paskó Mária)
III. Gergely Borbála III. András, 1690.
,1. Vizaknay Anna. — 2. Szathmáry Mária)
Mária
Antal Ferencz József László
(1. b.
István Margit £ Sándor 1. Mária Lajos 2. István
István
Agnes) Gyula) viselő g" Matild)
Laura
DÓSA GYÖRGY
vérző kart viseljen.25 Ezenkívül, vagy talán zsoldjába betudva, kétszáz aranyat utalványozott neki.26
A család még két-három emberöltővel ezelőtt is használta a Dósa Györgynek adott egyszerű címert ;2 7 idők folytán azonban a czímer lényeges módosításokon ment át, a miben legjellem-zőbb a koronának lefelé való fordítása.28
Mikor Dósa Tamás 1633 m áj u s 30-án bárói méltóságot nyert, II. Fer-dinánd megengedte neki, hogy korábbi nemzetségi czímerét, a melyet idáig használt és élvezett, ezentúl is hasz-nálja és megtartsa. Ez a czímer fenn-álló, kékszínű katonai paizs, a mely-ben a királyi korona lefelé van for-dítva ; abból pirosas ábrázatú fiatal katonának vörös ruhás mellképe emel-kedik ki, fején sisakkal, homloka
köze-pén átszúrt éleshegyű karddal. A paizson rostélyos nyilt katonai sisak nyugszik, a melyet királyi korona fed, a melyből fekete
2 9 . D O S A F E R E N C Z P E C S E T J E .
6 6 MÁRKI SÁNDOR
sasszárny emelkedik ki, közepe táján pirosfényü arany csillaggal.
A sisak búbjáról vagy tarajáról pedig itt vörös-fehér, ott pedig sárga és sötétkék foszladékok simulnak a pajzsra s azt illendően diszesítik.29
Később 1671 márczius 20-án Dósa Gergely, Bercsényi Miklós vitéz kapitánya, I. Lipót királytól czímerűl kékre festett katonai pajzsot kapott, melynek alsó zöld sík mezején magasra nyúló ezüst óriásalak emelkedik ki, s mel-lette egymással szemben arany-koronás két kígyó tekerőzik föl a keresztre. A pajzsot fedő rostélyos vagyis nyilt katonai sisakot királyi korona ékesíti, melyből pánczélos emberi kar egy török fején átszúrt lándsát tart. A sisak tarajáról egyik oldalon sárga és sötétkék, a má-sikon pedig vörös-fehér foszladék látható.30
Osmeretes a czímer Dósa Ta-másnak egy 1666. évi pecsétjéről is, a mely némiképen különbözik a bárói czímertől, a mennyiben ott a felfordított vaskoronából egy
élt D ó s a Mihály is, a b á r ó s á g o t s z e r z ő
törzsnélküli fej emelkedik ki.31 Lehet, hogy ez a vaskorona Dósa Györgynek borzasztó megkoronáztatására emlékeztet s azért a heraldikában azt a megbélyegzett czimerek közé szokták sorolni.52
A czímer négyszáz esztendőn át megmaradt a család tulaj-donában, a jószág azonban, mely valahol Torontál vármegye keleti, vagy Temes vármegye nyugati részében feküdhetett,
mindmáig ösmeretlen fekvésű. De ott valahol, Versecz kör-nyékén «a temesközi csodaszép mezőkön, azokon a tájakon, hol valamikor a vitéz Dósa György életének utolsó akkordjai leját-szottak, a tavasz oly virágot fakaszt ezentúl, melyet — a búza-virágnak egy új keverékfaját — a füvek ismerője az ő élet-írójáról nevez el.» 33
A Dósa György kitüntetéséről szóló tudósításban különben az aranyláncz és a bíborruha olyan elsőrendű megkülönböztetés, mely koránsem lehet azonos a lovaggá-ütés egyszerű tényével.
Dósának, szerencsésebb körülmények közt, mindenesetre útat nyithatott volna a legkiválóbb méltóságokra, hogy tehetségeit a közjónak szentelje. Annál ragyogóbb színben tűnt volna föl, mert egyelőre alig tarthatott attól, hogy valaki versenyre kél vele az érdemszerzés tág mezején. A jók elösmerésére minden-esetre számíthatott.
V. DÓSA, A K E R E S Z T E S E K F Ő V E Z É R E .
z U D V A R mindenesetre segélyt óhajtott a pápától, de azt elkésve kapta meg s oly alakban, mely meglephette.
Lehetetlen, hogy Bakócz idején nem értesült a török-magyar béke meghosszabbításáról ; s a curia valóban nem kocz-káztat vele semmit, ha nem hirdetteti ki azt a búcsúlevelet, mely a mennyire kényelmes módja volt a tőle kért segély megadásának, épp oly kevéssé felelhetett meg a nemesség várakozásának.
3 ' Genealógiai F ü z e t e k , 1903. 47.
>2 B. N y á r y A l b e r t , Heraldika, 157.
3 3 W a g n e r J á n o s l e v e l e é s czikke
a Mag v a r Botanikai L a p o k b a n a Cen-t a u r e a Márkiánáról, 1903. 9—10. és 1907.
5. s z .
82 MÁRKI SÁNDOR
A bevégzett ténynyel azonban számolni kellett.
Télvízidején 1 kelt útra Bakócz Rómából s egy tengeri zivatar kiállása után Dalmácziában, Zengben, lépett szárazföldre, honnan a befagyott Száván át kocsin ment a szabad Dráváig s hajón folytatta útját2. A megérkezés után Esztergomban tartott fényes T e Deumra pár napi pihenés következett. Márczius 23-án (1514) Budára utazott3, hol a maga előtt arany keresztet vitető követet mind az udvar, mind a nép nagy fénynyel és kitüntetéssel, Szakmáry György pécsi püspök pedig üdvözlő beszéddel fogadta,4 sőt Lajos királyfi is kiment volt eléje.
Bakócz azonnal a király látogatására sietett, hogy római útjának eredményét közölje vele.
Másnap (24-én ?) összeült az országtanács, melyet egy való-színű, de nem hiteles adat szerént5 rövid beszéd kíséretében maga a király nyitott meg, s azonnal átadta a szót a bíbor-noknak.
Bakócz mindenelőtt a bullát olvastatta föl s fölszólítá az ország-tanácsot, hogy azt közhírré tétesse. Utalt arra, mit a pápa leve-leiből úgyis tudhattak, hogy a curiától pénzsegélyt hosszú időre nem várhatnak,6 mert a pénztár üres és adósságokkal van meg-terhelve. A fejedelmekre nincs mit számítani, mert azok egymás közt háborúskodnak. Azonban, úgymond, a törökök a nélkül is belháborúval lévén elfoglalva, hosszú idő óta először van remény, hogy sikeresen támadhassák meg őket. Igaz, hogy — az újabb törvények következtében — a seregnek szokott módon való föl-fegyverzése oly költséggel járna, mit az ország pénzügye nem bírhatna m e g ; azonban a pápai búcsúlevél éppen erre nézve
1 1513 n o v e m b e r 7-én. Tedallini, Diario R o m a n o . Muratori, x x n i . 348.
2 S t e p h . T a u r i n i S t a u r o m a c h i a . (Engel, Monum. U n g . 124. 1.)
3 Ez t ű n n é k ki G i u a n n e (Zuanne) Mik-lósnak Morechini K r i s t ó f h o z Budáról a u g . i i - r ô l írt leveléből. Közli Marino S a n u t o , ix. 277.
4 T a u r i n u s (125—129. 1.) é s S z e r é m i (57.
1.) r é s z l e t e s e n leírja a f o g a d t a t á s t . 5 T a u r i n u s , 129. 1. B r u t u s (r. 254 — 277. 1.) a h á b o r ú p á r t r é s z é r ő l m á r ezt m e g e l ő z ő l e g t a r t o t t t a n á c s ü l é s r ő l is h o s s z a s a n r e f e r á l .
6 C s a k R i c a u t (106.1.) említi, h o g y Bakócz a b ú c s ú l e v e l e n kívül p é n z t is h o z o t t Rómá-ból.
nyújtja a legjobb kisegítő módot. Az önkéntesek kétségkívül nagy számban gyűlnek össze s vezérről majd ő gondoskodik.
Ez a vezér azután kellően felfegyverzi, begyakorolja és fegyelmezi a sereget s a királyi és az
országtanács parancsára a ki-jelölt helyre vezeti. Ha
hoz-zájok veszik a végváraknak harczban edzett őrségeit s a csekély számban mindenesetre gyűjtendő zsoldosokat — hiszi, hogy a most jobbára Ázsiában elfoglalt törököket visszaver-hetik.
Bakócznak sajátságos föl-fogására mutat, — ha ugyan szabad, legalább eszmemeneté-ben, hitelesnek tartanunk a neki tulajdonított beszéd szö-vegét,7 hogy ezt a «gyülevész»
sereget a rendesbe akarta be-osztani, holott ezúttal ez utób-bit kellett amannak keretébe illeszteni, mindenesetre pedig önálló hadtestként működ-tetni. A bíbornok nagyon is bízott abban, hogy erkölcsileg támogatják a Szapolyai-pár-tiak, kik a törökkel megújított
béke miatt elégedetlenkedtek s nem féltek attól, hogy egy éppen most megkötött béke megtörése miatt útjok Szeged alól ismét
3 1 . T E L E G D Y I S T V Á N ( S Í R E M L É K É N . )
7 Istvánfinál (40. 1.), kit e g y ű l é s részle-t e i r e n é z v e minden részle-t ö r részle-t é n e részle-t í r ó n k k ö v e részle-t . F i g y e l e m b e kell v e n n i F r a k n ó i n a k (Bakócz, T45.) é p p e n e r r e a b e s z é d r e t e t t azt a
meg-j e g y z é s é t , h o g y a «klasszikai mintákat k ö v e t ő t ö r t é n e t í r ó k e l ő s z e r e t e t t e l foglal-k o z n a foglal-k b e s z é d e foglal-k foglal-k o m p o n á l á s á v a l » . De a b e s z é d l é n y e g e e l f o g a d h a t ó .
82 MÁRKI SÁNDOR
Várna alá vezethet. A többségben levő harczias párttal szemben Telegdy István kincstartó s korábban lengyel követ képviselte a békés irányt.
Ügy veszi ugyan észre, — mondta, — hogy a többség a bulla kihirdetését kívánja s ő meg is engedi, hogy nagyszámú sereg jön össze ; de milyen elemekből fog az alakulni ? Hazulról elűzött, tekergő, csavargó, tolvaj, kinnálló-betyár népből, mely csak gonoszságra gondol. Igazi munkás földmíves nem megy oda ; de mennek kaszakapakerülő, sérelmeikért boszút szomjazó, vagy a büntető igazságszolgáltatás elől bujdosó parasztok. S mi tör-ténik akkor, ha ezek a szolgálat terhe alól menekülvén, szöke-vényeknek tekintik őket uraik, kik földeiket parlagon hevertetni nem akarják s kegyetlen szokásaik szerint járnak el velők szem-ben ? Lehet-e ebszem-ben az esetszem-ben is fegyelmet tartani és ez emberek csakugyan a törökök ellen mennek-e majd akkor is, mint a bíbornok képzeli ? Már pedig több mint valószínű, hogy a keresztesek sorában lengyel, morva s más országbeli csőcselék is lesz untig elég; s oly nehéze ürügyet találni a boszúra ? -Az ő nézete tehát az, hogy csak kettő közt van a választás : vagy ki nem adottnak tekintik a bullát, vagy módosítva, azaz úgy hirdetik ki, hogy bűnbocsánatban s örök boldogságban csak azok részesülhetnek, kik a török ellen való hadszerzésre aranyat, ezüstöt, vagy bármi más, pénzzé tehető értéket szolgál-tatnak be az államkincstárnak. Mert az elkeseredett nép kezébe fegyvert adni annyi volna, mint tért nyitni a legféktelenebb boszúnak szabad és büntetlen gyakorlására. Különben is csak imént készült el az az oklevél, mely szerint a törökkel békét kötnek újabb három évre ; s ő nem látja be, hogy a török ellen, ki szerződését megtartja s Ázsiában különben is eléggé le van kötve, éppen most mi szükség volna ily seregre ? A pénzgyűjtésnek azonban mind békében, mind háborúban meglesz a maga haszna.
Végűi hazafias hévvel fordult a tanács tagjaihoz, hogy fölhagyva az államügyekben tanúsított közönyükkel, mint igaz honfiak sorakozzanak a király köré s önkéntes áldozatokkal járuljanak