Ausztrália déli partvidéke ígéretes területnek tűnt. Már az 1820-as évektől cikkeztek az újságok, pl. a London Morning Chronicle, amelyben néhány olyan jeles szerző, mint Robert Googer, cikksorozatot írt Ausztrália tervezett gyarmatosítási törvényének szükségességéről. Egy másik szerző is cikket írt, E. G. Wakefield, aki megjelentette „Levél Sydney-ből” című írását.
Mind a kettő azt ajánlotta, hogy a dél-ausztráliai területeken gyarmatot kell létrehozni, és a földeket értékesíteni kell a kivándorló telepesek számára.
Gouger és Wakefield szisztematikus gyarmatosítást javasolt Ausztrália déli területein.
1831-ben Wakefield visszatért a témára, és kormányköröknek is elő-terjesztette érveit egy új gyarmat alapításáról. Nyomatékosította a fenti felvetés fontosságát az a tény, hogy jelentős szénkészletek találhatók Ausztrália déli részén. A hatalmas erdőségek, gumiültetvények, sóbányák, sózott hal előállítására alkalmas tengerpart, valamint a fekete bálnák vadá-szata és értékesítése vonzotta a telepeseket, és komoly haszonnal kecsegte-tett.
A terület feltárására és kiaknázására létrehozott Dél-ausztráliai Társaság a térségéről adatokat közölt 1832-ben, egy prospektus formájában, és java-solta a brit kormánynak, hogy alapítsa meg Dél-Ausztrália gyarmatot.
Meg is kezdődött a gyarmat megszerveződése 1832–1833-ban. A Tár-saság képviselői tanácskoztak a szisztematikus gyarmatosításról, és a Gyar-matügyi Hivatal számára elkészítették a legfontosabb terveket, a hivatalos elismerést, gyarmatosítást előkészítendő.
A Gyarmatügyi Hivatal három tisztviselőt nevezett ki, hogy készítsék elő a kormányzó jogkörét szabályozó rendeletet. Erre a gyarmatra fegyence-ket nem kívántak telepíteni. Az első kormányzó John Hinmarch kapitány
volt a királyi flottától, aki egy szabad telepes gyarmat meglapításában látta Dél-Ausztrália jövőjét.
Kijelölték a létesítendő gyarmat határait, amely az ausztrál kontinens 13%-át jelentette, közel 400 ezer négyzetmérföldes területével és több mint 1500 mérföldes partvonalával. Dél-Ausztrália területe a mérsékelt égövben helyezkedett el, kb. 33 ezer négyzetmérföld művelhető földet valószínűsítet-tek a területen.
Dél-Ausztráliának bőven vannak mezőgazdasági művelésre alkalmas földjei, hisz ez a kontinens csapadékban leggazdagabb területe, és kitűnő adottságokat kínál a mezőgazdaság fejlesztésére.
A terület 1500 m magasságot is elérő hegycsúcsaival, tavaival példátla-nul vonzónak tűnhetett. Az Eyre, a Torrens-tó vagy a Gairdner-tó környéke káprázatos szépségű és többnyire alkalmas mezőgazdasági művelésre is, szemben Ausztrália más tájaival. Folyókban is gazdagabb Dél-Ausztrália területe. Számos kisebb-nagyobb „creek” (patak) és nagyobb folyam szeli át földjeit.
Lent a gyarmat délkeleti területein egy további tóvidék található, ahol sok szépséget gyűjtött össze a természet. Itt van a Kék-tó, a Bonney, az Elisa, a St. Clair és a George-tavak.
Dél-Ausztrália délnyugati területei viszont szárazak. Ott található a vi-lág egyik legkegyetlenebb sivataga, a Nullarbor Plain, amely gyakorlatilag sivatagi száraz terület, és nem alkalmas semmilyen mezőgazdasági tevé-kenységre. Hamarosan gyorsan fejlődő régióvá vált Dél-Ausztrália. Meg-kezdődött a juhtenyésztés: a múlt század közepéig az állomány 15 millióra emelkedett, és mindemellett kb. 350 ezer marhát is telepítettek.
Megalakult Adelaide városa, és kialakult néhány fontos mezőgazdasági terület, közülük kitűnt a Barossa-völgy, amely szőlőtermeléséről vált híressé.
A szőlőültetvényeknek 26%-a a Murray-folyó völgyében alakult ki.
Dél-Ausztráliában lehetőség mutatkozott az intenzív tejgazdaság kiépítésére is. 42 ezer acre nagyságú területet lehetett öntözni, ahol gyümölcs- és zöld-ségtermesztés elterjedésére volt lehetőség.
Alkalmas volt mindezeken túl a vidék állattartásra is a sivatagi rész ki-vételével. Gazdag erdőségeket találunk: az erdővel fedett terület meghaladta a 135 ezer acre-t.
A másik fontos terület a Coonal Pyn-hátság. Ez állattenyésztésre adott lehetőséget, és később ezeken a területeken kialakultak az ipari övezetek is.
Dél-Ausztrália földje ásványi kincsekben rendkívül gazdag, és a jövő növekedését feltétlenül elősegítette a terület számos adottsága.
1834-ben megszületett a Dél-Ausztráliáról szóló törvény, amely az egész területet a Korona nevében gyarmatosította, és kialakította a földvásár-lás lehetőségét. Hamarosan 50 ezer főre emelkedhetett a lakosság.
1836 májusában William Licht megérkezett felkutatni a partvidéket és feltárni az állattartásra és gazdálkodásra alkalmas területeket.
Ő választotta ki egyébként Adelaide területét és jelölte meg lehetséges fővárosként. Az első telepeseknek az optimális adottságok ellenére is voltak nehézségeik, de haladt Dél-Ausztrália kialakítása.
1836–1840 között még lassú volt a fejlődés, például a juhok száma 100 ezerről csak 170 ezerre növekedett. Állami földekből 3700 acre nagyságúról 170 ezer acre-re nőtt az értékesített területek nagysága.
Az 1837–1839 közötti időszakban a mezőgazdaságilag művelt föld elér-te a 443 ezer acret. Később, 1840-től Gawler kormányzó elér-tevékenysége kö-vetkeztében jelentősen kiterjesztették a művelésbe vett földeket.
1842-ben új törvényt hoztak, amely lehetővé tette, hogy törvényhozás is kialakuljon a Korona nevében. Megalakult a Legislative Council, és létrejött az ún. General Assembly. Ez a kétkamarás törvényhozás elősegítette az ön-kormányzat kiépülését.
Az új főkormányzó, Sir George Grey megerősítette a végrehajtó hatal-mat. 1840–1850 között a népesség 14 ezerről 60 ezerre növekedett, az export értéke pedig 32 ezer fontról 400 ezer fontra. A juhok száma az 1850. évben elérte az 1 milliót.
Újabb életképes gyarmat körvonalai rajzolódtak ki a múlt század máso-dik felére. Különösképpen a Spencer-öböl és a St. Vincent-öböl környéke vált népszerűvé a letelepedők körében. A telepek egészen dél felé Rapid Bay-ig terjedtek. A partvidéket gyönyörű szigetvilág övezte, a Spencer-öböl bejáratában találjuk a Neptune-szigeteket, valamint a Kangaroo-szigetet, amely a hamar benépesülő telepek között található.
A Murray-folyó az Encounter-öbölnél éri el a tengert, itt is jelentős te-lepülések jöttek létre.
Érdekessége a Dél-Ausztrália gyarmatnak, hogy kezdetben porosz luteránusok is telepedtek be. 1836 hozta el az angol betelepedés tavaszát, amikor is a St. Vincent-öböl partvidékére angol bevándorlók érkeztek.
1842-ben a brit parlament szabályozta a gyarmat közigazgatását, és ez-zel befejeződött Dél-Ausztrália gyarmat megalakulása.
1843-ban rézbányákat tártak fel Burra környékén. Ebben az évben Ridley feltalált egy aratógépet, amely az aratás műveletét jelentősen meg-könnyítette, ez csökkentette a nagybirtokok költségeit, és ilyen módon
ér-demessé vált jelentős farmokat kialakítani. Dél-ausztráliai farmerek vezető szerepet játszottak a kontinens mezőgazdaságában. Ráadásul Dél-Auszt-ráliában a nemek aránya is jobban alakult, mint a fegyencgyarmatokon. Az ausztrál középosztály kialakulásának fontos tere volt Dél-Ausztrália.
1851-ben teljessé vált a vallásszabadság a gyarmaton. Dél-Ausztrália két nagy mozgalmat indított el Ausztrália társadalomtörténetében: a konzer-vativizmus, illetve a korlátoktól mentes puritanizmus elterjedését.