(MDF)
Képviselő, a k i hasonlít a választóihoz
Gyuricza: Nem akármilyen teljesítmény, ha egy országgyűlési képviselőjelölt ugyanabban a körzetben 1990-ben,
'
94-ben és '98- ban is képes aira, hogy nyerjen. Hárman vagytok: Kuncze Gábor, Kis Zoltán és te.Csapody: Valóban. A jobboldalon én vagyok az egyetlen.
Gyuricza: Talán közhely a kérdés, de mi a siker titka? De talán azért mégsem közhely, mert mindhárom választásnál más volt az MDF társadalmi megítélése. 1990-ben a rendszeiváltó hangulat az MDF-nek kedvezett, 1994-ben a szavazók megbüntették a pártot, 1998-ban pedig csak egyéni választókerületekből jutottak MDF- esek a parlamentbe.
Csapody: így van, mind a tizenheten. A személyes politi
kai sikernek - mert az igazi siker a voksszerző képesség - három okát látom. Az egyik maga a választókörzet politikai összetétele, felfogásbéli hagyománya.
Gyuricza: Ez egy tradicionális polgári, keresztényi értékeket hordozó kerület.
Csapody: Mondjuk úgy, hogy a XI. kerület belvárosa - a Bartók Béla út, a Kosztolányi Dezső tér, a Móricz Zsigmond körtér, tehát Gellérthegy, Lágymányos, Szentimreváros - túlnyomórészt az. Az első sikerok tehát a körzet politikai hagyományvilága. És ezen nem pusztán politikai vagy párt- politikai választási hajlandóságot értek, hanem lelkületet.
A történelmi egyházakhoz való viszonyt, a valódi budai pol
gári hagyományt, amelynek a kialakításában a Ménesi úti egykori Eötvös Kollégiumnak éppúgy szerepe van, mint a Műegyetemnek. Éppúgy szerepe volt ebben a Trianon után ideérkező felvidéki, erdélyi menekülteknek, értelmiségiek
nek, az itt letelepedett cisztercita rendnek, a margitosok- nak, annak a hagyományvilágnak, amelynek ugyanilyen szerves részét képezi egy nagyon erős református, illetve evangélikus gyülekezet is - mint a századfordulós és ké
sőbbi irodalmi hagyomány, Karinthy és a „lágymányosi istenek" világa.
A másik ok az, hogy ezt a sokak által irigyelt függőkertet,
ahol a polgári növényvilág virágai nyílnak, nagyon gondo
san művelni kell. Ebben az én tizenkét esztendei munkám is benne van. A harmadik ok pedig nyilván az, hogy a vá
lasztóim többségével hasonlítunk egymásra.
Gyuhcza: Ezt hogy érted?
Csapody: Úgy, hogy én a hűség városából, Sopronból, ebből a tradicionális polgári értékrendet ápoló, művelt ma
gyarországi városból jöttem. De jöttem Szegedről is, ahol megismerhettem a dél kapujának, annak a szellemi metro
polisnak a népi hagyományvilágát is. Már kinyílt szemmel ott dolgoztam bele magamat Bálint Sándor, Ilia Mihály, Péter Lászlóék és mások jóvoltából a XX. századi és a Tria
non utáni - akkor kisebbséginek mondott, de ma már lát
hatóan egységes magyar nemzeti - határon túli szellemi élet, kultúra, tudomány folyamataiba. Római katolikus va
gyok, és nemcsak a választások előtti hónapokban szoktam lappangva mutatkozni a templomokban. Ezt azért említem meg, mert rólam ezt mindenki tudja. Ez is ennek a hagyo
mányvilágnak, értékrendnek a szerves része. Ez az, amit úgy fogalmazok meg, hogy a választóim túlnyomó többsé
gével hasonlítunk egymásra.
1990-ben a történelmi fősodor gyakorlatilag majdnem minden MDF-es jelöltet bevitt az országgyűlésbe. Nem mindenki tudott megkötni ott, nem mindenki tudta megta
nulni a szakmát, nem mindenkinek volt ilyen jó körzete, és nem mindenki akarta folytatni '94-ben. Én akartam, és si
került. Akkor az ellenzékiség kenyerét ettem. 1998-ban ma
gától értetődő volt, hogy ismét indulok, és most - tizenkét év tapasztalatával a hátam mögött - újra belevágok.
Gyuricza: A parlamentben vannak nagyon markáns politiku
sok. Azt mondom
,
Csapody Miklós nem tartozik közéjük. Nem vagy harsány,
nem vered az asztalt,
ugyanakkor az a figura vagy,
aki mégis mindig jelen van.
Csapody: Nem akarok „konzervatív lajbiba" öltözni. Sem a hamis népieskedést nem kívánom magamra ölteni, sem valami frissen tanult, egészen ropogós új konzervativiz
must, de szerintem egy konzervatív-mondjuk úgy, magyar
polgár - közéleti szereplő sosem lehet szélsőséges. Nem lehet antiszemita sem, de nem azért, mert az rettenetes dolog, hanem mert az ezt kizáró mentalitást mi valóban ott
honról hoztuk. Egy olyan családban, ahol több történelmi egyházhoz tartoztunk és tartozunk, ott a vallási tolerancia, az értéktolerancia kezdettől fogva megvolt. Számomra nem valami tanult újliberális szöveg, hogy toleránsak vagyunk.
A m ozgalom tól a pártig
Gyuricza: Jobban szeretted
,
amikor az MDF még mozgalom volt,
vagy inkább azt
,
amikor párttá szerveződött?Csapody: Ma azt mondani, hogy jobban szerettem, ön
csaló és anakronisztikus megállapítás volna. Alapító tagja vagyok az MDF-nek, tehát a mozgalmi korszaktól kezdve ott vagyok, sőt még a mozgalmi időszakot megalapozó szo- rosabb-lazább értelmiségi, egyetemi, irodalmi, baráti körök, hálózatok rendszerének is a részese voltam. Mindenki azt hiszi, hogy az első lakiteleki találkozó 1987-ben volt, pedig nem. A legelső lakiteleki találkozó 1979-ben volt, még Illyés Gyula részvételével, féllegális körülmények között, ahol rendesen be volt „mikrofonozva" a kis kultúrház.
1979-ben befejeztem a szegedi egyetemet, így 1974-75- től szoros emberi, szakmai és baráti kapcsolatok rendszerén keresztül teljes természetességgel találtam benne maga
mat. Tehát az MDF akkor föltűnő négy-öt vezéralakját - Csoórit, Kiss Gy. Csabát, Lezsák Sándort én vagy egyetemi fórumokról, vagy Ilia tanár úrtól, vagy egy kiskocsmából, vagy levelekből, vagy éppen a műveik alapján már ismer
tem.
Gyuricza: Nem említetted Bíró Zoltánt.
Csapody: Bíró Zoltánt azért nem említettem, mert ő az MDF első alapító elnöke volt, és ott említettem volna, hogy a mozgalomból párttá válás dilemmáinak a történetében neki milyen szerepe volt. Életem első munkahelye - az ak
kor azt hiszem, éppen megint kettéváló - kulturális
minisz-tóriumban volt, ahova frissen végzetten, mindenféle párt
tagság nélkül kerültem.
Gyuricza: Csak a pontosság kedvéért
,
a minisztert akkor Pozsgay Imrének hívták.Csapody: így van. És Bíró Zoltán volt az Irodalmi Főosz
tály vezetője, ahol én az első munkámat felvettem. 1979 őszétől tulajdonképpen '82 végéig, az emlékezetes Tiszatáj- botrányt követő ügyekig dolgoztam ott. Nagyon sokat ta
nultam tőle, és hogy van államigazgatási tapasztalatom, azt is ez a jó három esztendő alapozta meg. De akkor ismertük meg igazán egymás politikai, irodalmi és egyéb nézeteit is.
Meghatározó volt azokban a vitákban, amikor én - minden érzelmi véleményem ellenére - inkább amellett voltam, hogy párttá kellene válni.
Gyuricza: Nem említetted Csurka Istvánt.
Csapody: Csurka Istvánnal nem voltam személyes kap
csolatban. Természetesen a műveit, színdarabjait sok-sok százezer emberrel együtt magam is ismertem. Szerintem ma is a legjobb magyar dramaturg, és ezt irónia nélkül mon
dom, mert az irodalomban és a politikában egyként áll rá.
Csurka István az alapító ötök-hatok egyik nagy figurája volt a föl nem sorolt Csengey Dénessel, Für Lajossal, Joó Rudolf
fal együtt. Csurka Istvánnal mi, kezdő képviselők, nem érez
tük magunkat egy súlycsoportban lévőnek. Nagy tekinté
lyű, az irodalom és a szellemi világ tágasabb tereiből érkező, nagy formátumú politikusként tiszteltük őt. De nem vol
tunk egymás közelében.
Gyuricza: Antall József azt mondta
,
hogy az MDF több szellemi irányzatot összefogni képes gyűjtőpárt. Te hová próbáltad magad besorolni?Csapody: Az ideologikus hármasság egyfajta kiegyenlítő, feszültségoldó és „lengéscsillapító", aktuálpolitikai szem
pontból kitalált és működtetett eszmei konstrukció volt in
kább, semmint politikai valóság. A politikai valóság az volt, hogy a Magyar Demokrata Fórum több mint százhatvan fős képviselőcsoportja, melynek száztizenegy egyéni képviselő tagja volt, hihetetlen színgazdag, rendkívül sok árnyalatot,
képességet, tudást, jó szándékot, sokféle múltat, szakmai irányultságot hozó nagy erő volt. A mai napig állíthatom, hogy az első ciklus parlamentje volt a legintellektuálisabb, színeiben legérdekesebb országgyűlés. Nem akarom utólag szembeállítani a második ciklus egyenszürke parlamentjét és a most záruló korszakot - volna ugyan összehasonlítási alapom, de most nem ez a kérdés, hanem az eszmei hár
masság, amit Antall József úgy fogalmazott meg, hogy a kereszténydemokrata, a népi-nemzeti, illetve a nemzeti liberális eszmeiség közössége. Ezek a fogalmi kategóriák kétségkívül megkönnyítik az eszmetörténész tanulmányíró dolgát, én mégis azt mondom, hogy Antall József inkább a belső feszültséget tompítani akaró, kiegyenlítő szándékkal képezte le és nevezte el így ezt a hármasságot, természete
sen nem alap nélkül.
Gyuricza: Beszéljünk rólad. Te egyik irányhoz sem kerültél közel így
,
amikor kivált egy-egy csoport az MDF-bői szóba se került,
hogymegy velük Csapody Miklós is?
Csapody: Ha reálisan és őszintén visszatekintek erre a korszakra, akkor a személyes vonzalmaknak, ellenszenvek
nek is volt szerepük ezekben a döntésekben, nem is kicsi.
Azt mondhatjuk, hogy '93-ban Csurka Istvánékkal, a MIÉP pártszerű megalakulásával elment egy piramis egy tábor
nokkal, erős főtiszti karral és sok-sok gyaloggal.
Ez a piramis elment jobb felé. 1996-ban pedig, miután a '94-es választási vereség után a párt és a frakció nem vonta le a konzekvenciákat, a Magyar Demokrata Néppárt meg
alakulásával egy fordított piramis vált ki, kisszámú tábor
nok igen kicsi támogatói bázissal, és ment el balközép irányba.
De ami az én személyemet illeti, nem volnék őszinte, ha azt állítanám, hogy ezek mindig megfontolt, utólag pedig megfellebbezhetetlen politikai döntések voltak. Őszintébb és igazabb, ha azt mondom, noha soha sem sodródtam, vagy legalábbis nem akartam sodródni, a'Gondviselés és a politikai őrangyalok kara is vigyázott rám, hogy ki ne törjem a lábamat legalább. A gerincem nem volt veszélyben, de ér
hetett volna néhány baleset. Ezeken azonban átsegített a jó kedély, a barátok, a Gondviselés.
Én nagyon komolyan vettem az „ős-MDF"-nek azt az eredeti és tarka értéksokféleségét, amibe megérkeztünk.
Kezdettől látnom kellett azonban Antall József körül kiala
kulni egy olyan kört, akik nyilván kiváló emberek voltak a maguk szakmai és politikai minőségében, de mi úgy érez
tük, hogy elszigetelik tőlünk a miniszterelnököt. Megjelent a döntéshozatali Bermuda-háromszög: a pártvezetés a Bem téren, a frakció és a kormány. Mindhárom helyen az MDF volt a vezető erő, és Antall József személyisége és törekvései voltak a mindent meghatározók, mégis sokszor megfogha- tatlanná vált a konkrét döntések felelőssége.
Gyuricza: A konfliktushelyzetekben kikre figyeltél? Kik voltak az orientációs pontok?
Csapody: Egy ma már talán nem emlegetett képviselőtár
sam, dr. Szél Péter és még néhány más barátom, akikkel nem voltak egymással szemben fenntartásaink, vagy in
kább mi, még „kis névtelenek" jobban húztunk egymáshoz.
Előttem van az a nap, amikor a Bem téri egykori székház legfelső termeiben először láttuk egymást. Akkor azt mond
ták - azt hiszem, Antall József és Kónya Imre hogy föl kellene állítani a bizottságokat, vannak itt papiruszok, írja fel mindenki, hogy milyen területen szeretne dolgozni. Kül- ügyesek ebbe a sarokba, jogászok abba a sarokba, gazdasá
gi, kulturális érdeklődésűek amabba a sarokba... És mivel én akkor szereltem le a kormánytól, ahol kisebbségi kérdé
sekkel foglalkoztam, mentem a külügyi bizottságba. Ma is tagja vagyok, tizenkét éve folyamatosan. Senkit nem az érdekelt, hogy ismerem a határon túli magyar irodalom történetét, hogy tanulmányok és kritikák tucatjait írtam ebben a témában, nem ez volt a lényeges, hanem az, hogy a kisebbségi kérdés, a határon túli magyarok ügye leginkább odatartozik.
De - ahogy mondani szokták a népmesében, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem -, visszatérve az eszmei hár
massághoz, én mindig a radikálisabb, de nem harsogó vagy
asztalverő, az MDF eredeti programjának a megvalósítására törekvő körbe tartoztam. Az MDF-en belüli hatalmi erők
nek sosem voltam része. Azt mondhatom, hogy Csurka Ist
vánnak az akkori gondolatvilágát, törekvéseit, fölszólalá- sait nagyon sokáig el tudtam fogadni. Ahova én már nem tudtam követni, az a dolgozatot, a '92. augusztusi korszakot közvetlenül megelőző időszak volt. Ott már nem. De ezt sem írtam ki a hátamra vagy a mellemre, hogy eddig, és ne to
vább.
Ma sokan azt mondják nekem, hogy: „Maga egy olyan jó magyar ember, határozott véleménye van, magának a MIÉP-ben a helye!" Mások azt mondják, hogy: „Magának el kellett volna menni Szabó Ivánékkal!" Talán irónia, ha azt mondom, hogy az a néhány kisgazda, akit nagyra becsü
lök ma is, ők meg azt mondják: „Nem csak a jó magyar baj
szod miatt, de egy ilyen virtigli magyar gyereknek köztünk volna a helye!" Ez azt mutatná, hogy igen kapós vagyok vagy volnék, bár nem vagyok túlzottan az, de ezt minden fájdalom nélkül, inkább megelégedve kell megállapítanom.
Én nem mentem el és nem megyek el senkivel sehova, mert én az MDF-nek lettem a tagja - a bajuszom meg már Aczél György idején is megvolt.
Pártkereső
Gyuricza: Lehet
,
hogy bántó lesz,
amit mondok,
de Amerikában azért jönnek létre civil szervezetek,
hogy egy ügyet elintézzenek.Amikor végeznek
,
azt mondják az emberek,
hogy jót dolgoztunk,
és hazamennek. Várják a következő ügyet. Nagyon leegyszerűsítve ehhez hasonlítom az MDF-et. Végigvitte a rendszewáltást, és ezzel mintha be is fejezte volna a feladatát.
Csapody: Nem tartom barátságtalannak a kérdést, de az MDF történelmi szerepét megítélni talán még korai. Nem
csak azért, mert létezik a párt, vagy léteznek a képviselői, és az MDF-Fidesz megállapodás előtt is azt mutatták a közvé
lemény-kutatások, hogy az MDF, ha nem is stabilan ötszá
zalékos, de sok százezer választóban meglévő, erős politikai opció. Emögött pedig egy értékrend van. Tehát a párt jelen van.
A Fidesz-ellenes erők azt állítják, hogy a Fidesz egy rette
netes politikai gyülekezet, amelyiknek nincsenek értékei, csak a hatalomtechnikában tökéletes. Miközben azt mond
ják a Fideszről, hogy ilyen, aközben azt is mondják, hogy az MDF meg nincs is... Pedig az MDF történelmi feladata az lehet, hogy a negyedik parlamenti ciklusban a koalíciót va
lóban jobbközépen tudja tartani.
Gyuricza: Mégiscsak az a kérdés
,
hogy a többpárti demokráciában az a párt, amit Magyar Demokrata Fórumnak hívnak, szerez-e létjogosultságot ana, hogy a magyar parlamentben legyen?
Csapody: Tisztelettel megkérdezem, lehet-e annál na
gyobb politikai legitimitás, minthogy egy képviselőcsoport csupa egyéni képviselőből áll?
Gyuricza: Ennél erősebb legitimációt én nem tudok. Az a kérdés, hogy az MDF pártként jelen lehet-e, vagyakként lehet-e jelen?
Csapody: így van. Ha a megállapodást nézzük, abban rögzítve van, hogy az MDF külön frakciót alakít. Létszámról most ne beszéljünk, de semmiképpen sem olvadunk be. Le
szünk valamilyen tagozat, platform, csoport, szövetség vagy társadalmi szervezet. A politikai életben a pártként va
ló megjelenés keretet, formát, alakzatot jelent, és nem ön
magában álló túlélési technikát vagy hálót.
Tehát én azt hiszem, hogy az MDF mint párt, és mint képviselőcsoport a maga kormányzati tapasztalatait, esz
mei, értékbeli, politikai tradícióit és politikusainak szemé
lyes erkölcsi hitelét viszi be apportként.
Gyuricza: Rendben van. És szerinted ez a Fideszt érdekli?
Csapody: Ha nem érdekelte volna, akkor nem kötöttük volna meg a megállapodást.
Gyuricza: Én ene azt mondom, hogy a Fidesz megtehette volna, hogy kivásárolja azokat a politikusokat, akikre szüksége van.
A „megélhetési politikus
"
kifejezést éppen te használtad először, amikor Manninger Jenőt és Demeter Ervint átvette a Fidesz az MDF-ből.Csapody: Itt egy ízlésbeli, politikai stílusbeli kérdésről van szó, de hogy a Fidesz megengedhette volna-e magának, hogy kivásárol, vagy hogy mit engedhetett volna meg, mit nem, azon szerencsére túlvagyunk.
Gyuricza: Nem tudom, mennyire vagyunk ezen túl, hiszen a közelmúltban lett a Fidesz-frakció tagja a kormánypárti kisgazda- pártból odakerült Kiszely Katalin, Molnár Róbert, és most a Fidesz- listán előkelő helyen szerepel Túri-Kovács Béla és még nem tudom hány korábbi kisgazda. De az érdekes, hogy az MDF-fel ezt az utób
bi hónapokban már nem tette meg.
Csapody: Szerencsére a Fidesz stratégái másként döntöt
tek, nyilván azért, mert nagyon határozott ellenerőt éreztek az MDF részéről. Talán felmérték, hogy a Magyar Demokrata Fórum jelentős értéket és beágyazottságot képvisel. Tudom, hogy a politikai tervezések bizonyos alkuszinten nem nélkü
lözik a cinizmust.
HáT istennek, én ezekből mindig kimaradtam, mert úgy hozta a sorsom. De azt hiszem, hogy az MDF hozománya ér
ték ebben a választási együttműködésben.
A h o l a siker, ott az erő
Gyuricza: Mégiscsak az a kérdés, hogy 2002 tavasza után ennek a pártnak milyen jövőt jósolsz?
Csapody: Nem a kormányzati szerep, vagy nem csupán a belőle való részesedés mértéke határozza meg, hogy meg tudunk-e erősödni. Az határozza meg, hogy a koalíció, amelyiknek részesei leszünk, érzékelhetően sikeresen kor
mányoz-e. Tehát hogy az a bizonyos lojális koalíciós partner - ugyanakkor önálló politikai entitás - hogyan tudja majd vezetni a rábízott tárcákat, milyen minőségű parlamenti és képviseleti munkát végez. Ez nagyban meghatározza az MDF jövőjét.
Gyuricza: Ezt elfogadom, de te a kormányzati munka folytatásá
ról beszélsz. Ha nem a hatalomban lesz az MDF, akkor hol és ho- 1 gyan?
Csapody: Talán fura, amit mondok, de a feladatai akkor is ugyanazok. Hiszen csak a megélhetési politikusok körét szélesítenénk, ha az volna az önmagában álló cél, hogy ott üljünk a parlamentben. Ez talmi és hamis játék lenne. Meg
kockáztatom, egyetlenegy ma parlamentben lévő politikai erőhöz sem volna méltó. A választóink képviselete a lényeg, illetve az MDF politikai identitásából fakadó vélemények képviselete. Ezt a demokráciákban úgy mondják, hogy al
ternatíva felmutatása.
Ha a mostani két nagy oldal közül a mi közös listánk nem nyerné meg a választók többségét, annyiban módosulna a helyzetünk, hogy akkor a Fidesszel együtt ellenzékben vol
nánk. Szinte szégyellem mondani, mert annyira megkop
tatták, de akkor nekünk azt a bizonyos „konstruktív ellen
zéki stratégiát" kellene folytatnunk, ami tartalmilag ugyan
az, mintha kormányon volnánk. Egyrészt azonban bohócot nem csinálnánk magunkból, tehát nem tennénk úgy, mint
ha kormányon volnánk, ha egyszer ellenzékben vagyunk - másrészt pedig alapvető nemzeti, konszenzuális kérdések
ben nem szúrnánk hátba a kormányt, mert az a kormány, amelyik föláll, és az a miniszterelnök, aki azt vezetni fogja, az a Magyar Köztársaság legitim, megválasztott miniszter- elnöke lesz. Tehát például én bármennyire szégyelltem ma
gam az előző ciklusban, hogy Horn Gyula képviselő úr volt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, nemcsak hogy egy rossz szót nem szóltam róla, hanem mindenütt úgy nyilat
koztam, hogy „miniszterelnökfm/c''.
Onnantól pedig egy remélhetőleg nem túlzottan gyilkos kampánynak a végére pont kerül, és akkor az új erőrend
szerben megindul a munka. Tartalmi kérdésekben termé
szetesen ugyanazt mondjuk, mint amit kormányon mon
danánk. De minden álmagabiztosság nélkül hiszek abban, hogy erre a feltételes módra nem kerül sor.
Ki a példaképe?
Politikai, emberi és női példaképem Lorántffy Zsuzsanna.
Hogy lehet emberben ennyi kitartás, hit, erő. Hogy szolgálta a férjét, Rákóczit, hogy tett meg mindent Sárospatakért, a könyvkiadásért, és élte az asszonyok és feleségek életét. El
temette sorban a gyerekeit, férjét, és utána kezdte megal
kotni legnagyobb művét, a Magyar Oxfordot. Ő hihetetlen hatást gyakorolt rám.
Kit tart az évtized kormánypárti politikusának?
Antall Józsefet. Ő volt az, aki rendszerváltásban gondol
kodott. Ezen túlmenően Európában, világban, értékrend
ben és hosszú távon.
Kit tart az évtized ellenzéki politikusának?
Tölgyessy Pétert. Született ellenzéki, bárhol van is.
Mi volt Önnek az évtized legkellemesebb élménye?
Az első nap, amikor az országgyűlés megalakult 1990.
május 2-án. Életemben akkor voltam először a parlamenti kupolában és az ülésteremben. Én azt hiszem, hogy azon a napon fél méterrel a föld fölött jártam.
Mi volt Önnek az évtized legkellemetlenebb élménye?
Amikor '94 után megint csak az első parlamenti ülésen részt vettem, és akkor születtek meg a nagy visszafordító döntések: az összeférhetetlenség módosítása, ami övön alu
li ütés volt, a másik pedig az Expo lemondása.
li ütés volt, a másik pedig az Expo lemondása.