A csapattársak szerepe a kiválasztásban

Az átpártolás korával kezdődően (kb. 9-10 éves kor) a gyermekek a felnőttek irányából egyre inkább a kortársak felé fordulnak. A kortársak értékei és viselkedésmintái egyre erősebben kezdik befolyásolni őket, a teljesítmény megítélésében a többiek szava egyre fontosabbá válik. A közösségben zajló kortársi szocializáció ettől az életkortól fokozatosabban hatással lesz a gyermekekre (Tóth 2000). A kortársi szocializáció során a gyerekek társas közegben gyakorolhatják, igazíthatják, adott esetben fölülírhatják az elsődleges családi szocializáció során elsajátított mintáikat.

A társak által támogatott sportolók identitása stabilabb lehet, a támogatás érzése emelheti önbizalmukat, problémáikat kevésbé látják terhelőnek, percepciójuk kitágulhat a sikeresebb problémamegoldás irányába (Nagy 2002). Baumann (2006) azt az érzelmi erőforrást, amit az egyén a csapattól kap, szinergiának nevezi. Elgondolása szerint a csapathoz való teljes odatartozás érzése a saját individualitás feladása nélkül, a harmonikusan együtt végzett munka és a közös feladatokért való lelkesedés plusz energiaforrást jelent a személy számára. Ronaldo például így fogalmaz ezzel kapcsolatban:„Nem tartom magam a világ legjobb játékosának. Az egyénileg elérhető címek nem a legfontosabbak számomra, sokkal inkább szeretem egy csapat részeként elhódítani a trófeákat.”

A befogadás, a támogatottság hiánya viszont csökkentheti a motivációt, a megküzdő képességet, végső esetben pedig a csapat elhagyásához, vagy a sportolással való felhagyáshoz vezethet (tehetségvesztés).

26 2.5 A labdarúgó-tehetség jellemzői

A labdarúgó-tehetség azonosításával kapcsolatban Reilly és munkatársai (2003) fizikai előrejelző tényezőkkel, személyiségjellemzőkkel, illetve kognitív faktorokkal kapcsolatos tanulmányokat mutatnak be. A szerzők táblázatban foglalják össze a tehetséges labdarúgók előrejelzőit (1. táblázat).

1. táblázat: A labdarúgó-tehetség néhány előrejelzői

Fizikai tényezők Pszichés tényezők Kognitív tényezők Humánbiológiai jellemzők: kiválasztását és fejlesztését koordináló Olympic Development Programot (ODP). A programban öt különböző szinten történik a kiválasztás, a szakemberek a következő szempontok alapján figyelik a játékosokat: technikai készség, taktikai tudás, atletikus képesség és pszichológiai jellemzők (Brown 2001). A labdarúgók kiválasztását vizsgálva elmondható, hogy nincs összhangban az elmélet és a gyakorlat, hisz a profi kluboknál a folyamatban az objektív adatok mellett meghatározóak a játékos- megfigyelők és az edzők szubjektív szempontjai (Williams és Reilly 2000). Ezek a szempontok a következők: TABS (Technika, Attitűd, Egyensúly, Gyorsaság), SUPS (Gyorsaság, Megértés, Személyiség, Készség), TIPS (Tehetség, Intelligencia, Személyiség, Gyorsaság). Úgy tűnik a folyamatban döntő fontosságú a kiválasztást végző edzők véleménye.

Christensen (2009) a labdarúgók kiválasztását tanulmányozta és három csoportra osztotta a legfontosabb tényezőket, melyek döntően befolyásolják a szelekciós folyamatot: technikai tudás (vizuális élmény), egyénieskedő és „öncélú” játék, az edzők és a vezetők „ízlése”.

A kiválasztási folyamatban a szubjektív tényezők mellett fontos kihasználni a tudomány adta objektív mérési lehetőségeket is (Thomas és Thomas 1999), viszont az

27

objektív mérések önmagukban nem határozzák meg a labdarúgó-tehetséget (Meylan és mtsai 2010).

Az egyik legrészletesebb labdarúgókkal kapcsolatos tehetség-kiválasztási modellt Williams és Franks (1998) alkotta meg. A modellben négy fő területre osztották a kiválasztást és a tehetséggondozást befolyásoló tényezőket: a fizikai, a fiziológiai, a szociológiai és a pszichológiai, kognitív tényezőket (2. táblázat). Egyértelmű, hogy a jó fizikum és testösszetétel, valamint a jó fiziológiai tényezők alapját képezik a labdarúgók tehetséggondozásának. A szerzők az említett két tényezőcsoport mellett egyenrangúnak tekintik a szociológiai és kognitív tényezőket is.

Több általános sporttehetséget vizsgáló kutató szerint a családnak, mint szocializációs közegnek döntő szerepe van a tehetséggondozás és utánpótlás-nevelés folyamatában. Azaz a szülői háttér nagymértékben befolyásolhatja a későbbi sikert (Czeizel 2004, Orosz 2008, Budavári 2007, Csíkszentmihályi, Rathunde és Whalen 2010). A szülői háttér mellett a folyamatban kiemelt szerepet játszik az edző-sportoló interakció is (Chusion, Ford és Williams 2012).

Más szerzők (Reilly és mtsai 2003) kiemelik, hogy az anticipáció és a döntéshozatal vizsgálata időszerű a labdarúgók kiválasztásában. Tanulmányukban hangsúlyozzák, hogy a tehetség kibontakozásában a szociális környezet szereplői is jelentős szerepet játszanak. Így a szülők, a tanárok, az edzők, a barátok és a csapattársak hatással vannak többek között a sportolók értékeire, hiedelmeire, érzelmeire, attitűdjeire, elköteleződésére. Emellett megjelenik a kulturális és társadalmi tényezőknek a labdarúgó tehetség valóra válásában játszott szerepe, mint például a társadalmi trendek, populáris és tradicionális társadalmi kulturális értékek vagy a szocioökonómiai státusz.

Kun és Tóth (2010) a labdarúgó-tehetségek kiválasztását vizsgáló tanulmányukban többek között azt is kiemelték, hogy a tehetséggondozás folyamatában fontos szerepe van az edző-sportoló kapcsolatnak és a hatékony fejlődéshez tehetséges edzőkre is szükség van.

28

2. táblázat: A labdarúgó-tehetség kibontakozását befolyásoló tényezők

Humánbiológiai jellemzők, testösszetétel

Fiziológiai tényezők

Szociológiai tényezők Kognitív tényezők Személyiség- tényezők

Forrás: Williams és Franks (1998) 2.6 A pszichés jellemzők jelentősége a labdarúgásban

A fizikai képességek mellett több kutatás alátámasztja a kognitív képességek sikerességben játszott fontos szerepét (Kannekens, Gemser és Visscher 2011, Vestberg és mtsai 2012, Révész és mtsai 2013a, Csáki és mtsai 2017). Egy, az angol harmadosztályban végzett felmérés szerint a sikeres csapatokat a nem sikeresektől taktikai szempontból az ellenfél térfelén végzett kevesebb passz, illetve a több kapura lövés különböztette meg, tehát a jobban teljesítő csapatokat egyfajta direkt játékstílus jellemezte (Harrop és Nevill 2014).

A személyiségjellemzőkkel foglalkozó tanulmányok alapján Reilly és munkatársai (2003) azt találták, hogy bár a sportteljesítményben a motivációnak, a szorongáskezelésnek vagy az önbizalomnak jelentős szerepe van, a személyiségtesztek használata a sporttehetség azonosításában korlátozott érvényességűnek számítanak.

Leginkább az adott sportra kifejlesztett és bevizsgált pszichológiai eljárások lehetnek eredményesek más eljárásokkal kombinálva az előrejelzésben. A labdarúgó-tehetség azonosításával kapcsolatban a szerzők ígéretesnek tartják az olyan kognitív tényezők kutatását, mint az anticipáció és a döntéshozatal. A vizsgálatok e dimenziókban mind a felnőtt, mind az ifjúsági futballisták körében különbséget találtak a jó és a kevésbé jó játékosok között.

Williams és Krane (2001) megállapították, hogy a játékosok csúcsteljesítménye – nagy nyomás, teher alatt is kiváló teljesítmény nyújtásának képessége –

29

összefüggésben van a motivációval, a szorongással, a megküzdési stratégiákkal, vagyis s pszichés tényezőkkel.

Orosz (2008) utánpótláskorú labdarúgókat vizsgált pszichológiai aspektusból és azt mutatta ki, hogy a tehetség kibontakozását befolyásoló egyénen belüli tényezők közül a szorongáskezelés, az önbizalom, az önbecsülés, a koncentráció, illetve a társas készségek a hangsúlyosak. Az eredmények felhívják a figyelmet a fizikai képességeken túlmutató pszichés képességek fejlesztésének szükségességére.

A személyiségjegyekkel kapcsolatos vizsgálatok tekintetében a keresztmetszeti vizsgálatok nem feltétlen megbízhatóak, mivel a személyiségjegyek eltérőek lehetnek a különböző életkorokban és e személyiségbeli képességek fejleszthetőek (Morris 2000).

Williams és Davis (1995) a játékosok kognitív képességeit és játékintelligenciáját vizsgálva azt mutatták ki, hogy objektív eltérések vannak a képzett és a kevésbé képzett játékosok között. A képzett játékosok jobb eredményeket mutattak a helyzetfelismerés, a játékhelyzetekre történő reagálás, a vizualitás és az elővételező képesség területein, mely segítségével pontosabban meg tudták jósolni, mi lesz a kimenetele egy adott játékhelyzetnek.

Vannak olyan vizsgálatok, melyekben posztok szerint hasonlították össze a labdarúgók teljesítményét. Az elit, utánpótláskorú játékosok motivációját vizsgálva megállapították, hogy az életkor igen, viszont a pályán jellemzően betöltött pozíció nem befolyásolja a teljesítményt (Stewart és Meyers 2004).