Magyar név: Világító medúza Latin név:Pelagia noctiluca
Leírás: A halvány rózsaszín úszóharang 10 cm átmérőjű. Kétféle karja van, az egyik típus a szájnyílásról lelógó 4 db zászlós kar, melyek 10-15 cm hosszúságúak, míg a másik az úszóharang széléről lelógó 8 db csalánsejtekkel ellátott fogókar. Utóbbiak nagyon vékonyak és hosszúak, bár csak 1-2 mm vastagok, de akár 100 cm hosszúak is lehetnek. Polipalak hiányzik, a medúzák közvetlenül az úszó lárvákból kelnek ki.
Előfordulás: Nyíltvízi faj, általában csoportosan látható. A raj egyedei a víztér közepén lebegnek, de úszóharangjuk pumpáló mozgásával úszni is tudnak. A rajokat a tengeráramlások sodorják ide-oda, így egy-egy zártabb öbölben, kikötőben tömegesen gyűlhetnek össze. Több km hosszú csoportokat is alkothat.
Egyéb információk: Veszélyes faj! A hosszú fogókarokban található csalánsejtek méreganyaga emberre is veszélyes lehet. A karok érintése a csupasz bőrfelületen bőrpírt, égő érzést, gyulladást és hólyagokat okoz. Érzékenyebb embereknél ennél súlyosabb tünetek is kialakulhatnak, pl. rosszullét, hányás, ájulás. Elsősegélyt lásd a Veszélyes tengeri élőlények részben. A bőrtünetek lassan gyógyulnak. Latin nevét (noctiluca= este világító) arról az érdekes tulajdonságáról kapta, hogy mechanikai ingerekre pl. hullámzás hatására világítani kezd. Halakkal táplálkozik.
A leggyakoribb fajok bemutatása
7.16. ábra Világító medúza Magyar név: Szemölcsös medúza
Latin név:Cotylorhiza tuberculata
Leírás: Max. 30-35 cm átmérőjű, sárgásbarna úszóharangja az előző fajénál laposabb, tetején egy dudor látható.
A 8 db többszörösen elágazó, fehéres szájkaron és közöttük, számos kék szemölcsben végződő (ld. név), kicsiny tapogatószerű függeléket visel. Szájnyílása nem látható. A fajon belül nemzedékváltakozás figyelhető meg, a medúzaalak mellett, a kisméretű (1 cm) polipalak is megtalálható.
Előfordulás: Nyíltvízi faj, általában magányosan látható, de az áramlások által egy helyre sodort állatok több ezres rajokat is alkothatnak. A víztér közepén lebegnek, vagy úszóharangjuk pumpáló mozgásával lassan úsznak.
Egyéb információk: Csalánmérge jóval gyengébb, mint a világító medúzáé, emberre nem veszélyes. Bár halakkal táplálkozik, az ernyő alatt, a karok között apró halak (pl. fattyúmakréla ivadékok) kereshetnek menedéket a ragadozók elől. A medúza mérge veszélyes ezekre az ivadékokra, ezért ügyes úszással kerülik el a karok érintését.
A leggyakoribb fajok bemutatása
7.17. ábra Szemölcsös medúza Magyar név: Bíborrózsa (lóaktínia)
Latin név:Actinia equina
Leírás: 5-7 cm nagyságú virágállat. Karjai (192 db) rövidek 2-3 cm hosszúságúak. Színe általában nagyon szép vörös, de zöld, barna, narancsszínű és fehérrel pettyezett változata is előfordul. Karjai alatt körben 24 élénk kék folt látható. Ezek a csalánütegek, melyekkel a genetikailag idegen fajtársakat tartja távol.
Előfordulás: A sziklás tengerpart árapályzónájának gyakori faja. Kedveli a kisebb sziklaüregeket, aláhajlásokat.
A felszíntől 2 m mélységig húzódik csak le. Erős talpkorongjával a sziklához tapad, és jól bírja a komoly hullámzást is.
Egyéb információk: Apálykor szárazra kerül, ilyenkor tapogatóit behúzza, összegömbölyödik, és a kiszáradást az űrbelében raktározott víz segítségével vészeli át. A bíborrózsának két változata létezik, melyek testméretükben, és szaporodási módjukban különböznek egymástól. A nagyobb forma petékkel szaporodik, a kisebb elevenszülő.
Egy karján 4 millió csalánsejt van, ezekkel szerzi apró rákokból, férgekből álló táplálékát. Csalánmérge nem erős, de az ember érzékenyebb bőrfelületén (arc, nyak, alkar) gyulladást okozhat. Akváriumban könnyen gondozható, nem igényes faj, egy fogságban tartott példány 66 évig élt!
A leggyakoribb fajok bemutatása
7.18. ábra Bíborrózsa Magyar név: Viaszrózsa (tengeri krizantém)
Latin név:Anemonia sulcata
Leírás: Viszonylag nagyméretű, 20-25 cm-t is elérő virágállat. A vissza nem húzható karok hossza 15 cm is lehet.
Viaszszínű tapogatóinak vége gyakran lila. Egyes példányai zöld színét a bennük élő moszatok adják.
Előfordulás: Sziklás és homokos aljzaton egyaránt előfordul. Általában sekély vízben található, mivel fényigényes, szimbionta moszatokkal él együtt, de 20 m mélységig is lehúzódhat. Jól tűri az erősen szennyezett vizeket is, így kikötőkben pázsitot is alkothat.
Egyéb információk: Csalánmérge erős, fájdalmas bőrgyulladást okoz! Elsősegélyt lásd a Veszélyes tengeri élőlények részben. Kétféle ökotípusa van, a kisebb forma karjainak száma 70-190 db, és sűrű mezőket alkot, a nagyobb forma 190-380 karszámú, és magányosan él. A viaszrózsa ragadozó, kis rákokkal, halakkal, férgekkel táplálkozik. Karjai között gyakran halak, rákok keresnek menedéket (pl. társulógéb, tengeri pók, háromszögrák, ékszergarnéla, hasadtlábú rákok). Jól megvilágított akváriumban tartható.
A leggyakoribb fajok bemutatása
7.19. ábra Viaszrózsa (karjai között hasadtlábú rákokkal) Magyar név: Köpenyes tengeri rózsa
Latin név:Adamsia palliata
Leírás: Teste fehéres, piszkossárga, élénk bíborszínű foltokkal tarkítva. Talpkorongja nagy, akár 10 cm átmérőjű is lehet, ezzel öleli körül (lásd magyar név) a remeterák által lakott csigaházat. Szájnyílása és rövid (1-2 cm), vékony karjai lefelé állnak.
Előfordulás: Homokos iszapos tengerfenéken él 4-200 m mélységig.
Egyéb információk: Csak egy-két meghatározott remeterák fajjal él együtt. Talpkorongja megszilárduló váladékot termel, emiatt a ráknak nem kell házat váltania növekedése során. Egy házon csak egy rózsa telepszik meg. A rózsa védelmezi a rákot, és részesedik a rák zsákmányából. A kapcsolat nagyon szoros, sem a rák, sem a rózsa nem életképes a másik nélkül. Veszély esetén mérgező bíborszínű fonalakat bocsát ki.
A leggyakoribb fajok bemutatása
7.20. ábra Köpenyes tengeri rózsa