Akkor már sokkal izgalmasabb Bakfark magyar életrajzírójának, Gombosi Ottónak (Budapest, 1902–Natick (MA) Egyesült Államok, 1955) az élete, külö-nösen, ha nem önmagában tekintjük, hanem testvérével, Gombosi Györggyel (Budapest, 1904–Auschwitz, 1945) párhuzamban. A család gazdaságtörténeti és művészettörténeti szempontból egyaránt érdekes. Az anyai nagyapa, Bogyó Samu (1857–1928) a nagyváradi rabbiképzőben és a Műegyetemen folytatott tanulmányok után 1883-tól lett a Kereskedelmi Akadémia matematikatanára, a Politikai számtan és a Kereskedelmi számtan kézikönyvek neves szerzője, több nagybank (különösen biztosítási ügyekben) nélkülözhetetlen szakértője. Fele-ségével, Stern Jozefával két leányt és három fiút nevelt fel az 1887-ben megvá-sárolt, terézvárosi Munkácsy utca 22. szám alatti egyemeletes házban.2 Közülük Erzsébet (1881–1944) lett Gombosi József (1878–1944) felesége.
Az apa Egerben, egy eredetileg Knöpfler/Knepler családnevű, korán név-magyarosító zsidó kereskedő famíliában látta meg a napvilágot.3 Az apai nagyapa, Gombosi Mór (1844–1906) sok mindennel próbálkozott: üveg-, por-celán-, ezüsttárgyakat és háztartási cikkeket árult, bank- és pénzváltó üzletet működtetett. 1893-ban döntött úgy, hogy üzleti profilját az építési vállalkozásra karcsúsítja. Ötszobás, borpincés Szent János utcai házát halála után özvegye adta el.4 József fia hat gimnáziumi osztályt az egri cisztereknél végzett, majd a budapesti Kereskedelmi Akadémián záróvizsgázott, ott, ahol a későbbi apósa is tanított.5 Először 1903-tól másokkal társulva fa- és kőszénüzletet működtetett
2 Hagyatéki kimutatás, BFL, VII.12.b–1928–269 007.
3 Századunk névváltoztatásai [1895] 88. Helytartótanács jelentése, MNL OL D 189 252. d.
19 168/1862. 1862. november 29.; Eger város tanácsának jelentése a Főispáni helytartóhoz, MNL HML V-43. 13. r.sz. 1520/1862. 1862. október 11. A levéltári iratokból kiderül, hogy a névmagyarosítást kérő Sándor, Jakab és Mór testvérek voltak. Ezúton köszön Szabó Jolán igazgató asszony segítségét az egri iratok felkutatásában.
4 A Hevesvármegyei Hírlap, 1893. 6. sz. tudósítását idézi Orbánné Szegő [2005] 55. o. Berecz [2013] 100–101. o. A Gombosi Mór egri működésére vonatkozó információkért Berecz Ani-tának tartozom köszönettel.
5 Szuppán [1907] 208. o. Az egri gimnáziumi tanulmányok eleinte jobban mentek, de a felsőbb években elsősorban mennyiségtanból pótvizsgára kényszerült.
186
köVérgyörgy
Budapesten, majd 1913-ban önálló tüzifa-kereskedést nyitott.6 Gombosi József vállalkozása, amely profilját tekintve a harmincas években a papírkereskede-lem felé fordult, biztosította a család anyagi bázisát.
A zongorista, zenetanár anya örökítette át fiaiba (Ottó és György mellett, Endre és Géza) a művészetek szeretetét. A családi nevelés légkörét – amely egy ideig továbbra is a Munkácsy utcában folyt, ott, ahol a matematika és a zene szinte mindent átszőtt (két zongora állt a lakásban!) – pontosan idézte fel Gombosi György 1942-ben megjelent visszaemlékezése.
„Mi testvérek is a kétszer kettő varázsigéje szerint tagozódtunk néggyé: úgy neveltek, hogy Ottó velem, Bandi pedig Gézával tartozott össze. Azonkívül két sovány, hegyes típusú volt közöttünk, és két kerekarcú: a Mendel-törvény pontos betartásával két apa-követő és két anya-követő. Véleményem szerint két jó és két rossz. (A hegyesek a rosszak.)”7
A testvér-biográfiának micsoda fantasztikus lehetősége rejlik ebben a memoárban:
„A család apai ágon volt inkább hosszúkás alakú, anyai ágon kerekded típusú;
a szülők maguk is megtestesítői a családi vonásoknak. A gyerek eredendő félté-kenysége az apai típussal szemben még tápot talált abban, hogy ő maga az anyai típushoz tartozik, a vetélytárs testvér pedig az apaihoz.”8
A testvéri szeretet és irigység ábrázolása szinte elválaszthatatlanul fonódik egybe:
„[M]egfért bennem a féltékenységből rossznak deklarált Ottó képe legjobb bará-tom, bajtársam s egyben vezetőm s mentorom képével. A fekete hajú rosszaság képét eltakarta bennem a velem egyforma testvéré, aki velem együtt ül a csézá-ban, aki egy fokkal nagyobb síp nálam ugyanabban az orgonában. A harmónia tökéletes s mélységes volt. Egyszerre olvastuk ugyanazt a könyvet, mint az egy csonton rágódó két kutyakölyök, Ottó jobbra, én balra hajtva le arcunkat az asztalra, míg középen függőlegesen tartottuk azokat a lapokat, amiken Ottó már túl volt s amiket én még nem értem el.”9
A családi klíma, s mindenekelőtt az anyai nevelés határozta meg a pályavá-lasztást is.
„[B]efejezett tény volt bennünk, hogy egyikünk zenetörténész lesz, másikunk művészettörténész, ő maga volt az, aki ezekkel a pályákkal már régesrég eljegy-zett bennünket, csendes, terelgető metódusa révén.”10
6 BFL, VII.2.e. Cg 1913/1191 200293.
7 Gombosi György [1942] 12. o.
8 Uo. 38. o.
9 Uo. 40. o.
10 Uo. 49–50. o.
187
köVérgyörgy
Persze a nevelődésbe más tényezők is belejátszottak.
A négy fiú mind az 1921-ben Berzsenyiről elnevezett állami gimnáziumban érettségizett (Ottó, 1920, György, 1922, Endre, 1923, Géza, 1925).11 Ekkor már valamennyien református vallásúak voltak, ugyanis szüleikkel 1919. július 18-án bejelentették, hogy áttérnek.12 Ottó zenei tanulmányait – édesanyja mel-lett – Fodor Ernő zeneiskolájában, a tragikus sorsú Kovács Sándornál folytatta, majd – még gimnazistaként – a Zeneakadémián Weiner Leó és Siklós Albert tanítványa lett. Aligha csak a numerus clausus miatt vezetett hamarosan kül-földre a két idősebb Gombosi fivér útja. Ottó, Kovács Sándor pályájának mintá-ját követve Berlinben zenetudományt, művészettörténetet és filozófiát tanult, majd 1925-ben komoly figyelmet keltve jelent meg a németalföldi reneszánsz muzsikusról, Jacob Obrechtről írott stíluskritikai disszertációja a Breitkopf &
Härtel kiadónál.13 Johannes Wolf (1869–1947) professzor már Kovácsnak is mentora volt a századelőn.
György egyetemi tanulmányait szintén Berlinben kezdte, majd Firenzében és Budapesten tanult művészettörténetet.14 Disszertációja, egy késő gótikus festő, Spinello Aretino munkásságának stíluskritikai elemzése 1926-ban látott napvilágot Budapesten.
Ugyanebben az évben Ottó is Budapesten próbálkozott egy zenei folyóirat, a Crescendo alapításával, ám ez röpke két év után megszűnt. A kor szintjén álló modern folyóirat fogadtatása nem volt éppen barátságos: ahogy a Napkelet kritikusa fogalmazott:
„A Crescendo feltűnően mellőzi a magyar zenei szempontokat. Bármilyen más nyelven is megjelenhetne.”15
Másutt ez akár dicséret is lehetne, de tudjuk, hogy a húszas években Magyar-országon mit jelenthetett. De a Crescendo sem fukarkodott az éles kritikával.
Nevezetes családtörténeti pillanat lehetett, amikor 1928-ban a Crescendo egyazon számában publikált Ottó és György.16 Ottó 1928-ban megpályázta a Zeneaka-démia könyvtárosi állását, de nem ő, hanem a tanulmányai egy részét szintén Berlinben végzett Prahács Margit (1893–1974) kapta meg a státust. György köz-ben ösztöndíjakkal Itáliában töltött éveket a Római Magyar Történeti Intézetköz-ben
11 Berzsenyi Dániel Gimnázium honlapja: http://www.berzsenyi.hu/index.php?id=
6&id_a=20.
12 Lelkészi bizonyítvány, DmREL A 1/b. 4979/1938. Ezúton köszönöm Sárai Szabó Katalin segítségét az irat felkutatásában.
13 Gombosi [1925].
14 Zádor [1979], Marosi [2005], Tátrai [2010].
15 Papp [1928] 313. o.
16 Gombosi Ottó [1928] 1–4. o., Gombosi György [1928] 9–11. o.
188
köVérgyörgy
(1926–1930). Hazatérve két évig díjtalan gyakornok volt a Szépművészeti Múze-umban. Ottó pedig 1929-ben visszaköltözött Berlinbe.
A harmadik fivér, a családban Bandinak szólított Endre (1905–1985) szintén Berlinben végzett mezőgazdasági akadémiát, de aztán a biztosítási szakmában helyezkedett el. A negyedik fiú, Géza (1907–1957), aki szintén igen tehetséges volt, de nem igazán szeretett tanulni, sok mindennel próbálkozott, majd apja családi vállalkozásába kapcsolódott be.17