A következő részben sok szó esik majd Luxembrugi Zsigmond alakjáról az itáliai és a magyar hagyományban, ám a jelen fejezetben meg kell emlékeznünk egy olyan történetről, amely rávilágít arra, honnan örökölte Zsigmond gyorsan pörgő nyelvét.
Arany Jánosnak a Toldi szerelme című elbeszélő költeményében van egy rész, amely arról szól, hogy Toldi Lajos király mellett Prágában csellel veszi be a várost, méghozzá igen tisztességtelen módszerrel: embereivel cefetül leitatják az egész lakosságot, s így IV. Károly császár szinte védtelenül várja Lajos királyt rezidenciáján, s a megváltozott erőviszonyok között a két fél, akik korábban követek és levelek útján iszonyú sértéseket vágtak egymás fejéhez, végül is kibékül egymással. A történet eredetijét Karel Krejčinek37 sikerült azonosítania az Arany epikájában található cseh motívumokat vizsgálva, csakhogy nem cseh, hanem lengyel történeti munkában.
Johannes Dlugosius azaz Jan Długosz krakkói prelátus latin krónikája az 1363. évnél38 meséli el a családi összetűzésből csaknem európai méretű háborúvá dagadó, majd nagy összeborulással, és egy lakodalommal végződő történetet. Długosz beszámolója szerint a magyar követek Krakkóban keresték fel IV. Károly császárt, hogy elrendezzék a két ország közti határvitát, de a császár, felmérgesedve a magyarok szerinte büszke és szemtelen stílusán, valami olyasmit válaszolhatott nekik, hogy „A jó kurva anyját Lajosnak”39 — igaz, első dühe elszállva meg is bánta szavait, és próbálta enyhíteni a helyzetet. A követek azonban inkább büszkék voltak, mint jó diplomaták, és magukra vették a sértést, illetve visszatérve Lajoshoz, Visegrádon szó szerint tolmácsolták neki a császár szavait, sőt biztatták is, hogy fegyverrel vegyen elégtételt a sérelemért. Erre Lajos nemcsak országa embereit gyűjtötte egybe, de bosszúra hívta édesanyja testvérét, Kázmér lengyel királyt is, aki a maga részéről litván, rutén és tatár alattvalóit is összetoborozta, valamint II. Atterdag Valdemár dán királyt, és V. Bogusław herceget is, akik szintén közeli rokonai voltak. A másik részről Károly császár pedig felszólította a választófejedelmeket, illetve Ausztria és a német föld hercegeit, hogy jöjjenek támogatására, és mind keleti, mind nyugati irányból gyülekezzenek a harcra. Szerencsére ez a dolog a pápának, az V. Orbán néven egy évvel korábban megválasztott Szentatyának is fülébe jutott, és nem akarván, hogy keresztények és közeli rokonok egymás vérét
37 Karel KREJČI, Cseh motívumok Arany János trilógiájában, Filológiai Közlöny 11(1965), 292-314.
38 Ioannis Dlugossi Annales seu cronicae incliti regni Poloniae, Liber nonus, Varsaviae, 1978, 313-321.
39 Długosz rubrikája szerint „ob verba quaedam de impudicitia Elisabeth matris Ludovici” tört ki a háborúság, a főszövegben pedig ez olvaható: „matrem Ludowici Hungarie regis parum pudicam asserendo”. Ioannis Dlugossi Annales …, i. m., 313. illetve 314.
ontsák, elküldte sorra mindegyikhez Prágába, Budára majd Karkkóba a ferences rendi Firenzei Péter pápai nunciust, aki meggyőzte őket, hogy rokonvérben való fürdés helyett inkább fordítsák erejüket a pogányok ellen. Károly császár tudta, és kellemtelennek érezte, hogy az egész botrány az ő túl gyors és éles nyelve miatt tört ki, ezért alávetette magát a pápai nuncius akaratának, aki ismét körbejárva a másik két királyt is, végül elsimította ezt az úgymond „a Sátán által közéjük vetett viszályt”.40 A béke megpecsételésére egy váratlan fordulat is alkalmat hozott: Károly császárnak 1362-ben elhunyt már harmadik felesége, Schweidnitzi Anna is, s ezért azt találták ki, hogy a császár méltóztassék feleségül venni Erzsébetet, a fent említett V. Bogusław herceg és Erzsébet királyi hercegnő, Kázmér király leányának szűz leányát. Ezzel az új házassággal Lajos és Károly császár, akik eddig is többszörösen rokonságban álltak, most még egy szállal fognak kapcsolódni egymáshoz: egyrészt a két férfi vő és após voltak, mert Lajos első házasságát Margittal, IV. Károly császár és Valois Blanka leányával kötötte, de Margit elhunyt 1349-ben. Másrészt Schweidnitzi Anna, Károly császár harmadik felesége unokahúga volt Lajosnak lengyel édesanyja, a lekurvázott Łokietek Erzsébet idősebb királyné révén. Ezzel az új friggyel pedig Károly Lajos királynak egy másodunokahúgát (unokatestvérének, Erzsébetnek a lányát) vette el feleségül. Végül is azokat a királyokat, akik családilag bele voltak keveredve a háborúskodásba, köztük a megsértett, most kiengesztelendő Erzsébet királynéval, farsang idejére lakodalomba hívták Krakkóba, s rajtuk kívül a vendéglistán voltak még további lengyel hercegek, a bajor V. Ottó herceg, valamint a ciprusi és a jeruzsálemi király, Péter is, aki az ünnepség után indítandó keresztes hadjáratot volt hivatva szavatolni. Károly császár érkeztére a magyar, a lengyel, a dán és a ciprusi királyok elé mentek, és mindannyian leszálltak lovukról, gyalog, és tárt karokkal közelítették meg egymást, és mindannyian sírtak és csókot váltottak a kibékülés örömében. A pápai nuncius jelenlétében megkötötték a békét, majd a teljes pompájában díszelgő Krakkóba vonultak be, ahol megkezdődtek a menyegzői ünnepségek. Szó szerint folyt a bor az utcákon, a köznép is ihatott annyit, amennyit akart, s három nap múlva került sor az esküvőre. Minden király bőséges ajándékot kapott, a Wierzynek nevű krakkói kereskedő rendezte a dáridót és a számlát is, amely körülbelül százezer aranyforintra rúgott, s végül is húsz napig tartott a trakta. Ezt követően írták alá a kölcsönös együttműködési szerződéseket, s az öt királyra szóló lakodalmat, amelyet Kázmér király ilyen szépen megrendezett, évekig emlegették a keresztény és a barbár népek körében is – csak éppen a keresztes hadjáratból nem lett semmi.41
40 „quod Sathane superseminaverat calliditas” Ioannis Dlugossi Annales..., i. m., 317.
41 A királytalálkozóról szóló modern teóriák legújabb összefoglalása: Stanisław A. SROKA, Congress of Monarchs in Cracow in 1364 = La diplomatie des états angevins aux XIIIe et XIVe siécles. Actes du colloque international de Szeged, Visegrád, Budapest, 13-16 september 2007, sous la direction de Zoltán KORDÉ et István PETROVICS,
Roma-Krejči elmés megjegyzése szerint42 az egész kalamajka a francia vérmérsékletnek volt betudható, amelyen a Luxemburgiak és az Anjouk osztoztak egymással, s Európa örülhetett, hogy még idejében észbe kaptak, s végül a tekintélyük csorbulása nélkül meg tudták állítani a háborút. Ha felidézzük, hogy IV. Károly apja, Luxemburgi János cseh királyként alig tartózkodott Prágában, hanem helyette kíséretével az európai udvarokat járta, és bajvívó lovagként tett szert hírnévre, majd pedig a francia király oldalán az angolok ellen vívott crécy-i csatában hunyt el vakon, 1346.
augusztus 26-án, mint igazi lovag, elképzelhetjük, hogy honnan örökölte Zsigmond, János unokája és IV. Károly legfiatalabb fia Európát bejáró kósza és intézkedő természetét. A fenti, IV. Károly
„szájaskodó” jellemére valló történet pedig talán indítéka volt annak is, hogy Zsigmond megtanulja minden helyzetből lehetőleg gyorsan és inkább szavakkal, mint fegyverrel kivágni magát – ez utóbbihoz, mint alább majd Piccolomini róla szóló életrajzából is látjuk, nem is igen volt tehetsége.
Több mint egy évszázaddal később a Jagellók is egy nagy családegyesítési találkozót tartottak Lőcsén, amelynek az igazi célját olyan titokban tartották, hogy a közel kortárs lengyel krónikák, Maciej z Miechowa és Bernard Wapowski sem tudnak többet annál, mint hogy nyugtázzák a résztvevők nevét és az esemény idejét. Lőcsén, kb. 1494. április 6. és május 4. között találkozott egymással, az egy Sándor litván nagyfejdelem kivételével, aki a nagy távolság miatt nem jött el, a többi, még életben lévő Jagelló fiú. Ott volt tehát János Albert lengyel, és II. Ulászló cseh és magyar király, valamint öccseik, Frigyes gnieznói érsek és Zsigmond glogaui herceg, illetve a sógoruk, Frigyes brandenburgi nagyherceg. Bernard Wapowskinak az esemény után néhány évtizeddel készült krónikája43 azt a feltételezést fogalmazza meg, hogy a találkozó egyrészt kibékülés volt János Albert és Ulászló között (akik a magyar korona megszerzése miatti vetélkedés óta voltak haragban), másrészt a tanácskozást egy törökellenes hadjárat céljából hívták össze eredetileg, hogy kb. ötvenöt év elteltével családilag álljanak bosszút az 1444-ben Várnánál elesett III. (a magyar trónon I.) Ulászló királyért. Pár sorral később44 azonban Wapowski azt is megemlíti, hogy a valódi cél Sándor román gróf kiverése lehetett Oláhország és Moldva területéről, hogy azt a lengyel koronához csatolják, és benne Zsigmond herceget tegyék meg fejedelemnek (aki aztán
Szeged, 2010, 319-324. Sroka véleménye szerint a találkozónak két fő célja volt: az egyik, hogy elrendezze a Luxemburgi-Anjou konfliktust, a másik pedig, hogy tárgyaljanak Lengyelország trónörökléséről arra az esetre, ha Nagy Kázmér lengyel király fiú utód nélkül halna meg. A következmények ismertek: Nagy Lajos lett Lengyelország királya is, aki e jogát a fiúsítás jogi eljárásának bevezetésével Hedvig nevű leányára ruházta, aki törvény szerint tehát rex, nem pedig regina Polonie volt. Persze a nőuralmat akárcsak a magyarok, a lengyel főurak sem tűrték el, így Hedvignek férjet kerestek a pogány Jagiełło litván herceg személyében, aki a maga részéről ezzel koronához jutott, s egy európai dinasztia ősatyja lett.
42 KREJČI, Cseh motívumok…, i. m., 308.
43 Chronicorum Bernardi Vapovii partem posteriorem 1480-1535, Cracoviae, Typus Universitatis, 1874, 19.
[Scriptores Rerum Polonicarum, II.]
44 Chronicorum Bernardi Vapovii…, i. m., 20.
János Albert 1507. évi halála után végül is lengyel király lett, és I. Öreg Zsigmond néven ismeri a történelem). A találkozó részleteinek agyonhallgatása a történészeket is foglalkoztatta, s mint kicsivel alább látni fogjuk, talán a nép fantáziáját is megmozgatta. A XX. század elején Divéky Adorján lőcsei iskolaigazgató és történész két cikket szentelt a Jagelló királytalálkozó témájának,45 s mindkettőben furcsállja, hogy ennyire nem lehet semmi konkrétumot találni az 1494. évi tanácskozásról. Egyik hipotézise az volt, hogy a téma Ulászlónak Margit brandenburgi hercegnővel kötendő házassága lehetett, a másik pedig a Wapowskinál is olvasható Moldva-ellenes hadjárat terve. Sem Divéky, sem pedig a lőcsei tanácskozást érintőlegesen említő legfrissebb publikáció46 nem tud azonban egy, az 1363. évi krakkói 20 napos ünnepségekhez hasonló borfürdőről, amelyről ráadásul e sorok írója is csupán az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének oral history-jából hallott. A történet forrása Szörényi László, aki szerint az Intézet egykori munkatársa, a polonista Pirnát Antal professzor mesélt egy szepesvármegyei, a nagykállói Kállay családból származó kanonokról, aki a Jagelló királytalálkozó alatt állítólag Krakkóból 70 kurvát szerzett, és a jelenlévők szórakoztatására meztelenül végighajtotta őket Lőcse utcáin. Állítólag ezért a tettéért lefokozást is szenvedett, majd áthelyezték, és egri kanonok lett, ahol pedig egy cselédjével egy lovon véghezvitt, akrobatikus képességekre valló szexuális mutatvány miatt keveredett megint bajba. A történet igen kerek, de sajnos sem a Pirnát Antaltól nyomtatásban megjelent írásaiban (bár ő elképesztő lexikális tudása ellenére híresen keveset publikált), sem kéziratos hagyatékában47 nincs nyoma ennek a sztorinak. Az én gyanúm szerint Pirnát esetleg a bécsi Staatsarchiv Polonica állományának kutatása közben találkozhatott ezzel a történettel, hiszen az ott megismert, főként Jagelló Zsigmond Ágost lengyel király és Izabella magyar királyné udvaráról szóló pletykákat hivatkozza akadémiai doktori értekezésének jegyzeteiben, illetve annak könyv változatában.48 A lőcsei orgiára vonatkozóan tehát egyelőre nem áll rendelkezésemre írott forrás, de jövőbeni kutatásaim során igyekezni fogok meggyőződni a legenda igazságáról.
45 DIVÉKY Adorján, Az 1494. évi lőcsei fejedelmi kongresszus, Közlemények Szepesvármegye Múltjából, 1913. illetve DIVÉKY Adorján, Újabb elmélet az 1494. évi lőcsei fejedelmi kongresszusról, Századok, 54(1920), 371-379.
46 NEUMANN Tibor, A gróf és a herceg magánháborúja. (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért), Századok 148(2014), 387-426.
47 Ez úton köszönöm meg Ács Pál és főként Balázs Mihály tanár urak segítségét, akik a Pirnát-hagyaték ma Szegeden őrzött, épebb részéből két kötetet fognak publikálni, s akik biztosítottak arról, hogy a hagyaték ma létező részében semmi ilyen zaftos történetre utaló feljegyzés nincs. Balázs Mihály szerint Pirnát Antal egy Horváth János nevű felvidéki papról szeretett mesélgetni, de ő a Szörényi által elmondott történetet sosem hallotta Pirnáttól.
48 PIRNÁT Antal, Balassi Bálint poétikája, Bp., Balassi, 1996.