ref. lelkész, teológus
(ref., Füzesgyarmat, Békés m., 1868. jan. 3. – Debrecen, 1943. júl. 5. A debreceni Nagyerdei Köztemetőben nyugszik)
Apja: Csánki Benjámin (ref., Komádi, Bihar m., 1818. dec. 5. – Füzesgyarmat, 1884.
ápr. 1.), a debreceni ref. koll. gimnáziumába járt, majd 1834-ben subscribált (ekkor már apja meghalt), 1834-től három évig bölcsészetet, 1836-tól két évig jogot, 1837-től három évig teológiát hallgatott, 1847-től 1884-ig ref. lelkész Füzesgyarmaton (Békés m.), a békésbánáti ref. egyházmegye tanácsbírája Apai nagyapja: Csánki István (ref., Vác, 1790 körül – Komádi, 1834-ben már nem
élt), 1807. nov. 2-án subscribált a debreceni ref. koll.-ban, 1812–14: rektor volt Komádiban, 1818 körül segédlelkész Komádiban.
Apai nagyanyja: Nagy Katalin, 1834-ben már özvegyként élt Komádiban, a debre-ceni kollégiumi nyilvántartás szerint: plebejus/közrendű.
Anyja: Bergman Emília (evang. – meghalt 1877 előtt), testvére, Bergman Amália, Csák János vésztői (békésbánáti em.) ref. lelkésznek a felesége volt.
Anyai nagyapja: Bergman József (evang., 1801 – Füzesgyarmat, 1877. jún. 15.), füzesgyarmati uradalmi tiszt; testvére Bergman Frigyes (1814–1881) györkö-nyi (Tolna m.) evangélikus lelkész
Anyai dédapa I.: Bergman Teofil (evang., Sopron 1767. máj. 29. –), a soproni evang.
líceumban és Jénában (1790–91) tanult, evang. lelkész Szárazdon Anyai dédanya I.: Wolmuth Zsuzsanna (evang.)
Testvérei: 1. Csánki Béla (ref.), felesége: Hivessy Julia; 2. Csánki Emilia (ref., Füzes-gyarmat, 1849. okt. –); 3. Csánki Emma (ref., FüzesFüzes-gyarmat, 1851 –), férje:
Papp Lajos; 4. Csánki Ilka (ref.), férje Vadon Miklós; 5. Csánki Viktor (ref., Füzesgyarmat, 1855 – Debrecen, 1912), kir. tanfelügyelő Háromszék (1895–97), Jász-Nagykun-Szolnok, majd Hajdú m.-ben, Debrecenben; 6. Csánki Dezső (ref., 1857–1933), történész, levéltáros, a Magyar Országos Levéltár főigazga-tója (1919-től), az MTA r. tagja, másodelnöke, közokt. államtitkár (1924–27), felsőházi tag (1927–31), M. Tört. Társulat alelnöke, felesége: Materny Gizella (Materny Lajos debreceni evang. esperes-lelkész leánya), fiuk: Csánky Dénes, festőművész; 7. Csánki Kornélia (ref.), férje: Jákó Balázs; 8. Csánki Géza (ref.), felesége Bayler Emília; 9. Csánki Jenő (ref., Füzesgyarmat, 1864 –); 10.
Csánki Zoltán (ref., Füzesgyarmat, kb. 1870 –)
Felesége: rétalapi Bayler Lujza (ref., 1897 előtt róm. kat., Debrecen, 1873 –), házasságkötésük: 1897; apja: Bayler István (róm. kat., 1830 – Debrecen, 1883.
okt. 22.), debreceni városi tanácsnok fia, 1848-ban a debreceni önkéntes nemzeti őrsereg közvitéze, majd őrmester a 68. honvédzászlóaljnál, végül hadnagy az V. hadtestben. 1850-ben besorozták, 1856-ban tizedesként szerelt
le. Debreceni városi hivatalnok volt, előbb utcabiztos, majd katonai beszál-lásolási biztos. Utóbbihoz kapcsolódó gyászjelentésén használták először a nemesi előnevet „rétalaki” formában. Lánya már rétalapiként használta.
Valójában semmilyen forrás nem bizonyítja, hogy nemesek lettek volna.
Anyja: Funtek Lujza (házass.: 1856).
Gyermeke(i): 1. Csánki Benjámin (ref., Tiszafüred, Heves m., 1897. dec. 14. – 1966.
szept., Amszterdam), kenderesi ref. lelkész (1926-tól), a heves-nagykunsági egyházmegye missziói biz. tagja, felesége: Tielkemeijer Petronella (1895.
ápr. 13. – 1985. ápr. 5.), házasságkötés: Ede, Gelderland, Hollandia, 1936.
febr. 25.; 2. Csánki István (Tiszafüred, 1898 –), felesége: Kántor Erzsébet;
3. Csánki Eglantine/Erzsébet (Tiszafüred, 1900 – Debrecen, 1991), férje:
dr. Tóth Lajos (ref., Kiskunhalas, 1876 – Bp., 1936), az MTA tagja, a magyar magánjog professzora a debreceni tud. egyetemen (1914–), a tiszántúli ref.
egyházkerület világi főjegyzője, a ref. zsinat és az egyetemes konvent tagja, 2. férje 1952-től Kállay Kálmán (1890–1959) debreceni teológiai professzor Középiskola: debreceni ref. kollégium gimn., I–VIII., 1878–1886
Felsőfokú tanulmányok Mo.-n: debreceni ref. koll. teológiai akad., 1886–1890 Oklevél: I. lelkészképesítő vizsga, Debrecen, 1894; II. lelkészképesítő vizsga,
Deb-recen, 1896
Nyelvismeret: német, angol, francia, olasz, görög, latin, héber, arab, szír
Nyilvános rendes egy. tanár: debreceni tud. egy., hittud. kar, 1914. aug. 26., vallás-történet és rokontudományok; uott 1918. máj, 10, keresztyén erkölcstan Egyetemi tisztségek: debreceni tud. egy., rektor: 1929/30; prorektor: 1930/31; hittud.
kar, dékán: 1919/20; prodékán: 1920/21, 1921/22 Nyugdíj: 1938. jún. 30.
Életút: Csánki Benjámin apai ágon református, anyai ágon evangélikus lel-készcsaládból származott. Szülei tizenegy gyermeke közül ő volt a tizedik.
Szülőfalujában, a közel tízezres s 80 százalékban ref. békési nagyközségben, Füzesgyarmaton kezdett tanulmányai után 12 évig a debreceni ref. kollégi-umban tanult. Miután apja meghalt, hetedik gimnazista korától kollégiumi alapítványok támogatták, teológus korában pedig jótéteményes volt. Végzés után, az 1890–91-es tanévben, mint évfolyamelső esküdtfelügyelő lett és köztanító az elemi iskolában. Tanulmányutakat tett Olaszországban, Németországban és Svájcban. Az I. lelkészképesítő vizsgát 1894-ben, a II.-at 1896-ban tette le Debrecenben. 1894–96-ban Kunhegyesen volt segédlel-kész. 1896-ban választották meg a heves-nagykunsági egyházmegyében a felerészben református, nyolcezer lelkes nagyközség, Tiszafüred lelké-szévé. 1905-ben a békésbánáti egyházmegyében levő, kilencven százalékban ref., kilencezer lelkes Szeghalom ref. gyülekezete hívta meg lelkészéül. Tisza-füreden tanulmányt írt a gyülekezet szellemi, erkölcsi, anyagi viszonyairól
és jövendőjéről. Szeghalmon Régészeti, közművelődési egyesületet (1906) és Ifjúsági Egyesületet (1911) alapított. Két évtizedes lelkipásztori működése alatt több templomi beszéde jelent meg. Elemzést írt Állam, egyház, iskola. Teendőink (Debrecen, 1899) s teológiai tanulmányt Az emberi nem küzdelme és Krisztus megkísértése (Debrecen, 1913) címmel. Foglalkozott a bibliafordítás, kiváltképpen a zsoltárfordítás kérdéseivel. Versei is jelentek meg. 1914-ben pályázat útján az akkor induló debreceni tud. egy. hittud.
karán a vallástörténet és rokontudományok tanszékre nevezték ki egyetemi tanárnak. (Tekintettel az új alakulásra, a kar pályázatait a megszokottól eltérve neves ref. lelkészi személyekből alakult biz. bírálta el.) 1916-ban a hit-tud. kar hét új tanszék szervezését kérte a minisztériumtól. Apponyi Albert kultuszminiszter 1918. ápr. 26-iki előterjesztésében ezek közül Zoványi Jenő az évi hittud. kari dékán és a kar többségének támogatásával a „keresztyén erkölcstan” tanszék felállításának megadását kérte a királytól, s egyszers-mind Csánki Benjámin kinevezését javasolta. Az előterjesztés hivatkozott a kar egyetértésére s Csánki nagy nyelvismeretére, széleskörű bölcsészeti és teológiai műveltségére. Károly király így 1918. május 10-én – már Zichy Jenő miniszter ellenjegyzésével – Csánkit kinevezte, ill. áthelyezte az új tanszékre.
A tanácsköztársaság kikiáltása után, márc. 26-án a hittud. kar ülésén, amikor Ferenczy Gyula professzor a tanácsköztársaság vezetőinek köszöntésére, támogatására vonatkozó javaslatát előadta, a későbbi igazolóbizottsági jegyzőkönyvek szerint egyedül Csánkinak volt ellenvetése, de a határozatot ő is aláírta. Ezért az egyetemi tanács a kar tagjai közül a legenyhébb bünte-tésben, „rosszallásban” részesítette. A következő években helyettesként más tanszékeket is ellátott. Ferenczy Gyula kényszernyugdíjazása után helyet-tesként előadta a gyakorlati teológiát, s egy éven át igazgatta a Homiletikai Szemináriumot is (1922. szept. 1-től 1923. márc. 29-ig). Lencz Géza halála után két éven át adta elő a dogmatikát s igazgatta a Rendszeres Teológia Szemináriumot (1932. ápr. 30. – 1934. júl. 18.). Tanított héber nyelvet is. Több cikke jelent meg erkölcstani kérdésekről s 1936-ban a Kálvin-évfordulón fontos tanulmányt írt Kálvin predesztináció-tanáról. Az 1929–30-as tanévre dékánnak, majd rektornak is megválasztották, de az utóbbi tisztet töltötte be. 1934-ban a pécsi tud. egy. evangélikus hittud. kara a teológia tiszteletbeli doktora címmel tisztelte meg. Elérve a hetvenéves kort 1938 júniusában nyugdíjba ment, de helyettesként még egy évig előadta a keresztyén erkölcs-tant. Vejének, Tóth Lajos jogászprofesszornak a családjával lakott együtt az egyetemi tanári villában. Tóth Lajos 1936-os halála után, 1937-ben kiköltöz-tek innen, s megvették a Rákóczi út 30. szám alatti házat.
Díszdoktor: pécsi tud. egy. soproni evang. hittud. kar, a teológia tiszteletbeli doktora, 1934
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: a debreceni Tisza István Tud. Társ.
rendes (1921–), a debreceni Csokonai Kör vál. tagja; a szeghalmi Régészeti és közművelődési egyesület alapítója (1906–)
Közéleti társaság, szerep: a debreceni egy. Diákasztal felügyelő biz. (1914–), majd a diákjóléti egyesített biz. alelnöke (1933–)
Egyházi tisztségek: a debreceni ref. koll. felsőokt. tanács tagja (1914–), Tiszántúli ref. egyházkerület lelkészképesítő biz. tagja (1922–)
Politikai szerep: Debrecen sz. kir. város törvényhat. biz. tagja Irodalom:
Ötvös László (2012): Prof. Csánki Benjámin rektor. In: uő: Egyetemmé ifjodott kollégium.
Debrecen. 197–214.