Abstract: Our research aims to learn about the communication activities of Hajdú-Bihar county NGOs. What communication channels do you use?
What kind of tools they work? What determines the civilians communication style toolkit? What changed their communication in recent years? We are curious to organizational size, organizational goals, organizational model, organizational age, the nature of their activity influences the way in which communication activities. We examined the internal communication of the organization (forms of communication, efficiency, barriers), external communication (social media) and marketing communications.
This study presents the results of our research each part. Primarily focusing on communication efficiency and external communications.
Bevezetés
Az elmúlt időszakban a szervezeti és a személyközi kommunikáció terén is komoly változások történtek, főként a közösségi média térnyerésével. A saját szervezeti imázs, arculat kialakításához szükség van egyrészről arra, hogy a szervezet erősítse a helyzetét vizuális üzenetek sugárzása által, befolyásolni tudja a szervezetről kialakított képet, valamint a legalapvetőbb, hogy folyamatos „jelenlétet” biztosítson, tudatosítsa környezetének valamennyi tagjában, hogy jelen van és rendelkezésre áll bármikor (Coote, 1998). Ezen túl azért is fontos a kommunikáció, hogy az általa nyújtott lehetőségekkel eljusson a célcsoportjához és elő tudja teremteni a tevékenységéhez szükséges forrásokat is.
Pavluska (2002) Lovelock és Weinberg nonprofit menedzsment funkcióit (tevékenységszervezés, humán erőforrás, beszerzés, pénzügyi irányítás, számvitel ellenőrzés, marketing, PR, forrásszerzés) taglalva két területen, a marketing és a PR kapcsán is hangsúlyozza, hogy a szervezetek
fennmaradásának, működtetésének szempontjából ezek fontos funkciók.
Mindkét területhez, főként az utóbbihoz kiemelten kapcsolható a kommunikáció. Azt is megjegyzi, hogy ez az a két funkció, amely akkor válik igazán hangsúlyossá, amikor a szervezet a források csökkenése, az érdeklődés visszaesése vagy az élénkebbé váló verseny miatt nehéz helyzetbe kerül. Véleménye szerint kivételes, ha egy szervezet valóban ismeri az adott funkció lényegét és hisz tudatos alkalmazásának hatékonyságában. Az utóbbi időben ez, főként a kommunikációs platformok számának növekedésével azért változóban van. Egyre több szervezet próbálkozik használni a digitális média által nyújtott lehetőségeket. De az is látszik, hogy eltérő tudatossággal, mértékben és színvonalon. Ahol a kommunikációs tudatosság leginkább megjelenik az az adományszervezési terület. Legyen közösségi finanszírozásról, egy-egy ügyhöz kapcsolódó adománygyűjtő vagy akár 1%-os kampányról.
Kutatásunk célja, hogy megismerjük a Hajdú-Bihar megyei civil szervezetek kommunikációs tevékenységét. Milyen kommunikációs csatornákat használnak? Milyen eszközrendszerrel dolgoznak? Mi határozza meg a civilek kommunikációs stílusát, eszközrendszerét? Változott-e a kommunikációjuk az elmúlt években? Kíváncsiak vagyunk arra, hogy a szervezeti nagyság, a szervezeti célok, a szervezeti típus, a szervezeti életkor, a tevékenységük jellege milyen módon befolyásolja a kommunikációs tevékenységüket. Vizsgáltuk a szervezetek belső kommunikációját (kommunikációs formák, hatékonyság, akadályok), külső kommunikációját (közösségi média) és marketingkommunikációját.
Ebben a tanulmányban a vizsgálatunk egyes részeredményeit mutatjuk be.
Elsősorban a kommunikációs hatékonyságra, a külső kommunikációra összpontosítva.
Háttér
Egyetlen szervezet vagy csoport sem fejlődik, létezik légüres térben. Nem választhatóak el a társadalomtól, a gazdasági és politikai rendszertől, amelyben működnek. A szervezetek életében az érdekeltek köre többrétű.
Egyrészről beszélhetünk elsődleges érdekgazdákról, akik közé az célcsoportjaikat (fiatalok, idősek, stb.) sorolhatjuk. Másodlagos érdekgazdáknak tekinthetjük azokat, akik a civil szervezet napi működésétől
távolabb állnak, így a közvélemény, politika, széles nyilvánosság is ide sorolható. Az érdekgazdákkal való kommunikáció új lehetőségeket, kapcsolatokat nyit meg a szervezet számára, melyeket hatékonyan kell kezelnie. Ebből is látszik, hogy egyre nagyobb szerepe van annak, hogy mennyire épít ki egy szervezet megfelelő kommunikációs csatornát érdekgazdáival. Az érdekgazdák azonosítása elengedhetetlen, hiszen a kapcsolatok alakításában nagy szerepe van annak, hogy felismerjük-e megfelelően őket. Ezen gondolat mentén fontos a felismerés és térképezés mellett a megnyerés. Egy olyan gyakorlatias kommunikációs stratégiát kell megtervezni és végrehajtani, ami a leghatékonyabbnak bizonyulhat a szervezet kapcsolati hálója szempontjából. Kellő mennyiségű információval szolgál, legmegfelelőbb formátumban adja át, és világosan megfogalmazza azt, hogy mi szervezetünk várakozása az érdekelt felekkel szemben (Thomson-John,2009).
Tehát tudatos és szervezett kommunikációra van szükség a szervezet érdekgazdáival, annak érdekében, hogy kölcsönös megértés, jó akarat, és bizalom alakuljon ki a szervezet és környezete között. A környezet folytonosan változik. Ügyről ügyre más és más érdekgazdák lesznek fontosak és kevésbé fontosak, tehát velük ügyenként eltérő módon kell kommunikálni, ezért kell minden egyes ügyben elkészíteni az érdekgazdák térképét.
A PR kommunikáció központi fogalma a visszacsatolás: kölcsönös win-win helyzet csak akkor alakulhat ki, ha a szervezet igyekszik kielégíteni az egyes érdekgazdák igényeit, elvárásait, ehhez viszont vissza kell forgatnia saját szervezeti döntéseibe az érdekgazdáktól szerzett információkat. A PR-t nézve központi fogalom az érzékelés: a szervezetnek úgy kell kommunikálnia, hogy az ő szervezeti céljait az érdekgazdák érzékelni tudják. Az érdekgazdákkal történő meglelő kommunikációs csatornák építése napi feladat.
Ahhoz, hogy a szervezetek a szolgáltatásaikat kellő hatékonysággal és odafigyeléssel fordítsák a saját maguk és a társadalom hasznára, gondoskodniuk kell a különféle formában létrejövő közönségkapcsolatokról.
A környezet- itt elsősorban a célcsoportok szempontjából sem mindegy, hogy a szervezet kinek, mit és mikor szolgáltat, ezért időszakonként ismertetniük kell feladataikat (Pelejtei, 2000).
Civil aktivitás az interneten
Az utóbbi évtizedekben jelentős változások történtek a civil szektorban. A kollektív társadalmi véleménynyilvánítások fő alakítójává az internet, a média, az online közösségi platformok váltak. A civil szervezetek azonban korántsem kezelik egységesen ennek az új lehetőségnek az eszközeit.
Néhányan felvették a lépést a technológia fejlődésével, azonban a többség nem veszi igénybe az internet, azon belül a közösségi média által nyújtott lehetőségeket. Az ezzel kapcsolatos kutatások száma igen alacsony. A magyar civil szervezetek internetes kommunikációjának egyik legjobb összefoglalóját Molnár Szilárd írta, tanulmányában a civil társadalom és az internet kapcsolatát vizsgálja. A szerző az internetet a civil társadalom fejlődése, kommunikációja szempontjából pozitív eszközként értékeli.
Magyarországon a civil szervezetek általában még csak megjelenési, bemutatkozási helyként értékelik az online világot anélkül, hogy kihasználnák a benne rejlő lehetőségeket. A legtöbben figyelmen kívül hagyják azt az új trendet, mely szerint a civilek internetes megjelenése komoly hatást gyakorol a társadalom szerkezetére, a civil szféra aktivitására (Molnár é.n.).
A civil szervezetek online megjelenése tehát rendkívül fontos. Funkciójuk szerint két csoportra bonthatóak: egy részük hasonló elveket valló társadalmi csoportok véleményének kinyilvánítását és érdekeinek érvényesítését tűzi ki fő céljául, míg mások szociális háló-szerű szerepet töltenek be, mellyel hátrányos helyzetűek problémáin segíthetnek. E két funkció segítségével próbálják kompenzálni a piacgazdaság egyéni érdekekre fókuszáló céljait, s az ezáltal okozott társadalmi különbségeket. A civil szféra legtöbb esetben állami és piaci szférától teljesen függetlenül működik. Bach és Stark arra hívja fel a figyelmet, hogy a civil szervezetek működésüket tekintve egyes esetekben a piac felé fordulnak, és társadalmi vállalkozássá próbálják alakítani szervezetüket. Az ilyen irányú változás legtöbb esetben a források, az érdekérvényesítő készség, a presztízs hiánya, tehát a fennmaradáshoz és a fejlődéshez legfontosabb elemek deficitje. Bach és Stark szerint ez azért jelent problémát, mert így a civil szervezetek az állam és piac közötti egyensúlyt teremtő képességüket veszítik el. Molnár szerint a civil szervezetek megfelelő működési formájának kialakításához az internet, mint kommunikációs eszköz nyújthat segítséget (Molnár é.n.).
Az amerikai CommonsGroups által készített tanulmány üzleti stratégiák alkalmazását javasolja a civil szervezetetek internetes kommunikációjának kialakítására. 2001-es kutatási eredményeik alapján azonban jellemzően még a legfejlettebb országok civil szervezetei sem rendelkeznek olyan technikai feltételekkel, és szaktudású kollégával, amely a megvalósuláshoz szükséges lenne. A széleskörű eléréshez és információközléshez elengedhetetlen alkalmazások és online szolgáltatások beindítása, úgynevezett „információ-intenzív” munkát kell végezniük, melyhez speciális ismeret szükséges (Molnár é.n.).
A Nonprofit Információs és Oktatási Központ 2003-ban a leginkább kommunikatívabbnak vélt civil szervezetek online jelenlétét, körülményeit vizsgálta. Megállapították, hogy a vizsgált körnek csupán 59 százaléka használja az internetet, és kevesebb, mint a fele, 23 százalékuk rendelkezik saját honlappal, melyeknek döntő többsége statikus, brosúra-szerű weboldal, kevés funkcióval és friss információval. Az elmaradottságra utaló adatok hitelességét a civil szervezetek képviselői is megerősítették. Saját megítélésük szerint informatikai felszereltségük messze elmarad az országos átlagtól, saját helyzetüket 81 százalékuk rosszabbnak látja annál. Emellett háromnegyedük szerint hátráltatja a civil szféra hatékony működését az alacsony szintű informatikai ellátottság. A civilek tehát az informatikai fejletlenségük ellenére tisztában vannak ezen hiányossággal, és igényelnék magasabb szintű informatikai ellátottság meglétét szervezetükben (Molnár é.n.).
A társadalmi célú kommunikáció a civilek diskurzusának meghatározó területét jelenti. Olyan stratégiai jellegű információközlésről van szó, amely valamilyen társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, a kapcsolódó csoport érdekeit szolgálja, és a befogadó egyének hozzáállását igyekszik megváltoztatni (Petrik 2006). Bank az internetes társadalmi célú kommunikációt folytató szervezeteket öt különböző klaszterre osztotta, melyekben megjelentek az adott csoporthoz tartozás jellemzői, valamint vélt okai. A klaszterképző kérdések olyan tényezőkre voltak kíváncsiak, mint a válaszadók valós és vélt internetes társadalmi célú kommunikációjával kapcsolatos ismeretek, múltbéli, valamint jövőben tervezett kommunikációs tevékenységeik (Bank 2004).
A szerző első kategóriáját a tudatos elkötelezettek tábora képezi, akik rutinosan és magabiztosan használják az internet által kínált lehetőségeket.
Témával kapcsolatos ismeretekben kissé lemaradva mögöttük a következő csoportot a praktikus használók alkotják, akik bár kevésbé tudatosan és átgondoltan, tehát elméleti tudást nélkülözve, de szintén használják a virtuális világ eszközeit. A potenciális használók csoportja már nem tartozik a társadalmi célú kommunikáció eszközeit használók közé, azonban minden, ehhez szükséges ismerettel rendelkeznek, pozitív véleményt alkotnak róla, ezért várható, hogy rövidesen az első két kategória valamelyikébe kerülnek.
Az említett kommunikációs formától legmesszebb állókat a tudatlanok és elutasítók tábora alkotja, az ide sorolt szervezetek nincsenek a megfelelő ismeretek birtokában, emellett nem is nyitottak a megismerésére, nem nevezhetjük őket nyitottnak és a jövőben potenciális felhasználónak. Bank megnevezett egy ötödik csoportot, melynek a vak vezet világtalan nevet adta. Az ide sorolt civilek ugyan rendelkeznek vélt, témáról alkotott tudással, és ajánlanák másnak is ezt a típusú kommunikációs lehetőséget, de valójában még nem próbálták ki, így gyakorlati ismeretekkel nem rendelkeznek (Bank 2004:15). Bank klasztereiből jól látszik, hogy a társadalmi célú kommunikáció szempontjából elméleti tudás és gyakorlati használat alapján különböztethetünk meg civil szervezeteket.
Szabó Máté Anheier 2001-es írására hivatkozva arra hívja fel a figyelmet, hogy az internet valóban kiváló lehetőséget nyújt a konvencionális hatalmi struktúrákon kívül működő szervezetek számára az információ, valamint a kommunikációs logisztika megváltoztatása révén. Szabó ezt a gondolatot kiegészíti azzal a fontos elemmel, mely szerint a hozzáférés igen egyenetlen, ami a Molnár Szilárd művében megjelentek alapján is jelentős problémát jelent a szektor számára (Szabó é.n.).
A Hajdú-Bihar megyei civil szervezetek körében végzett vizsgálat eredményei
Véleményünk szerint napjainkban a civil szervezetek számára hatékony kommunikációs eszközt jelent az internet. Az aktív online jelenlét, a gyakori internetes megjelenés, a felület megfelelő használata támogatja a szervezeti működést. Azonban azt gondoljuk, hogy a szervezetek tevékenységi területe célcsoportja, hatóköre befolyásolja a kommunikációs tevékenységet. Azt gondoljuk, hogy főként a fiatalokkal foglalkozó szervezetek használják ki a
web 2.0. adta lehetőségeket. Valamint a hatókör nagyága is befolyásoló tényező az eszközhasználatban.
Kérdőíves felmérést végeztünk. Az adatok feldolgozásához SPSS-t használtunk. A kérdőív 4 témaköre:
1. Szervezeti adatok (jogi forma, közhasznúság, hatókör, korcsoport - 16 változó)
2. Belső kommunikáció (kommunikációs formák, hatékonyság, akadályok)
3. Külső kommunikáció (közösségi média)
4.Marketing, marketingkommunikáció (marketing eszközök, BTL- ATL eszközök)
Kutatásunkban 147 szervezet vett részt. A válaszadókról elmondható, hogy a szervezetek 73,5 % egyesületi formában, még 22,4%-uk alapítványi formában működik. A közhasznú társaságok és egyéb intézmények 1,4-1,4%, a nonprofit intézmények és szakszervezetek 0,7-0,7%-ban vannak jelen mintákban. Tehát döntően a klasszikus civil szervezetek5 köréből kerültek ki válaszadóink.
Ha a szervezetek székhelyének településtípusát nézzük 52,4% a megyeszékhelyet jelölte meg, még 36 % a többi várost, 8,2% községek, nagyközségekhez köthető, de találkoztunk fővárosi székhellyel (2%) rendelkező, de a megyében működő szervezettel is. Ezek valószínűleg fővárosi székhelyű szervezetek megyei tagszervezeteként működő szervezetek lehetnek.
A szervezetek alakulási idejét nézve 34,7%, akik 1991-2000 között alakultak, 35%-uk 2001-2010 között, míg 2011-től napjainkig a válaszadó szervezetek 15%-a alakult. 1990-et megelőzően a mintában található szervezetek 12,9%-át alapították.
A szervezetek hatóköre igen változatos eloszlású. 17%-uk több településen, kistérségben dolgozik, 16,3% országos szinten, 15,6% egy adott településen, 15% több megye, régió tekintetében folytatja munkáját. Megyei szinten 12,2
5 A KSH besorolása alapján nonprofit szervezeteket jellegük szerint három típusba sorolhatjuk. Klasszikus civil szervezetnek tekintjük a magánalapítványokat, egyesületeket; az érdekképviseletek csoportjába tartoznak a köztestületek, szakszervezetek, a szakmai munkáltatói érdekképviseletek és az egyesülések; az egyéb nonprofit szervezetekhez soroljuk a közalapítványokat, és a közhasznú társaságokat.
% dolgozik. A mintába bekerültek olyan szervezetek is, akik egy intézmény támogatása, konkrét cél elérése érdekében dolgoznak (8,8%), de nemzetközi szinten is (5,4%) tevékenykedő válaszadóink is voltak. A kisebb lakó-, munkahelyi környezet (4,8%) és a szervezet hatókörének meghatározhatatlanságával (3,4%) rendelkező civilek is megjelentek a válaszadóink között.
A legdominánsabb tevékenységeiket tekintve a legtöbben a szolgáltatásokat nyújtó (46,3%) szervezetek köréből kerültek ki, de a társadalmi érintkezést szolgáló, klubjellegű szervezetek is magas számban (29,3%) vannak a mintánkban. Érdekvédelmi (11,6%) és adományosztó (8,2%) szervezetek is megtalálhatóak válaszadóink között.
A válaszadó civil szervezetek főként a gyermek, serdülő és fiatal felnőtt korosztályra fókuszálnak. A legtöbb szervezet a 0-15 év közöttiekkel (24,5%) és a 16-25 év közöttieket (18,4%) tekinti legjellemzőbb célcsoportnak. A 26-35 év közöttiekkel 16,3%, míg az érett felnőttekkel (36-45 éves) 12,9% foglalkozik. A 46-55 éveseket 15,6% tekinti célcsoportnak.
A legkisebb arányban a 66 éven felüliekkel foglalkozó szervezetek vannak (4,8%).
Közhasznúság tekintetében a válaszadók közel fele (48,3%) közhasznú, míg 44,9% nem szerzett közhasznúságot. 4,8%-uk kiemelkedően közhasznú.
A főállásban foglalkoztatottak száma eléggé vegyes képet mutat. 58,5%-uknak nincs főállású munkatársa. 27,8%-58,5%-uknak legalább 1-5 fő közötti a főállású munkatársainak aránya, még 6,3%-uknak 12-től több munkatársa van. A foglalkoztatás tekintetében több szervezet is 30 feletti főállású munkatársakkal dolgozik, még 1 szervezet 52 főállású munkatársat jelölt meg kérdőívünkben. A havonta foglalkoztatott önkéntesek száma is változó, 1-100 fő közé tehető.
A szervezetek fő tevékenységei kapcsán több válasz is megjelölhető volt. 56 szervezet a kultúrát, 38 az oktatást, 36 szabadidő, hobbitmegjelölte,mint fő tevékenységet. A sport (27 szervezet) és a szociális ellátás (17 szervezet), illetve az egészségügy (14 szervezet) területén is több szervezet működik a válaszadók esetében.
Ez hasonló a hazai szektor tevékenységszerkezetéhez, 2014-ben a szabadidő hobbi, a kultúra, az oktatás, a sport és a szociális ellátás területén voltak a teljes szektort tekintve is a legnagyobb számban szervezetek (KSH, 2015).
A szervezetek főbb jellemzőinek megismerése során külön foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy a válaszadó szervezeteknek van-e kommunikációval foglalkozó munkatársuk. Azt tapasztaltuk, hogy nem egy kifejezetten külön munkakörként megjelenő területként fókuszálnak rá a válaszadó civilek.
56,5%-uknál nincs ilyen munkatárs, még 38,1%-uknál van, de csak kiegészítő tevékenységként végzi a kommunikációs feladatokat és csak 4,8%-uknál van olyan munkatárs, akik kifejezetten csak ezzel a feladatkörrel foglalkozik.
A szervezetek a közösségi oldalakat hasznosnak látják. Arra a kérdésre, hogy mennyire hatékonyak ezek a felületek 44,1 %-uk nagyon hatékonynak, 34,6%-uk inkább hatékonynak minősítette (1. ábra).
1. ábra: Mennyire hasznosak Ön szerint egy szervezet számára a közösségi oldalak?
(1- abszolút nem hatékony, 2- inkább nem hatékony, 3-inkább hatékony, 4-nagyon hatékony) (N=127)
Annak ellenére, hogy hasznosnak találták a szervezetek a közösségi oldalakat, döntően a facebook-ot használják. A megkérdezettek 84,3%-a rendelkezik Facebook profillal, további felületeket (LinkedIn, Twitter, Myspace, Tumblr) nem nagyon használnak (2. ábra).
2. ábra: Melyik közösségi oldalra regisztrált a szervezetük eddig?
Ezen kívül arra is kíváncsiak voltunk, hogy Youtube, Instagram, Videa, Pinterest felületen aktívak-e a válaszadók. Egyedül a Youtube csatorna használói számottevőek, a válaszadók 27, 9%-a rendelkezik ezzel, a többi felület használata nem jellemző, emellett az Instagramprofil 5, 4%-os használata még említésre méltó.
Ahogyan a 3. ábrán látjuk a szervezetek leginkább kapcsolattartásra, imázsépítésre és információszerzésre használják a közösségi oldalakat.
3. ábra: Melyek a fő okai annak az alábbiak közül, hogy szervezetük közösségi oldalt használ?
(1-egyáltalán nem jellemző 2- inkább nem jellemző, 3- inkább jellemző, 4- nagyon jellemző)
Az információszerzést megerősíti egy további kérdés is, amely arra irányult, hogy követ-e más szervezeteket a közösségi oldalakon, az erre választ adó 143 szervezet 78, 3%-a igennel válaszolt.
Összegzés
A média átalakulása, különösen a közösségi média térnyerése még inkább új helyzetet teremtett. Kietzmannés munkatársai (2011) a közösségi média hét funkcionális blokkját tartják meghatározónak (1. identitás; 2. párbeszédek; 3.
megosztás; 4. jelenlét; 5. kapcsolatok; 6. hírnév; 7. csoportok). Ezek a blokkok együtt segíthetnek megérteni a jelenséget, segítenek abban, hogy a szervezetek kommunikációjával foglalkozó szakemberek megértsék a közönségüket és azok szükségleteit.
A kutatásunk közösségi oldalak használatára irányuló kérdései kapcsán néhány részeredményt mutattunk be. További vizsgálatokat igényel annak feltárása, hogy milyen szervezeti jellemzők vannak hatással a közösségi oldalak használatára. Jelenleg nem volt szignifikáns sem a szervezeti életkor,
sem a tevékenységtípus, sem a célcsoport életkora. Sőt az sem jelentett előnyt, hogy ha állandó kommunikációs munkatársa volt a válaszadónak. A közösségi oldalak használata elsőre egyszerűnek tűnik, de valójában ez egy igen átgondolt, tudatos munka alapján történhet. Nem véletlen, hogy az online kommunikáció, online marketing önálló szakterületté kezd válni.
A közösségi média működésének megértése, tudatos használata hasznos lehet a civil szervezetek számára, hogy eredményesen tudják folytatni tevékenységüket. Akár tagok toborzása, önkéntesek szervezése, források gyűjtése, programjaik népszerűsítése, tevékenységük elismertségének növelése érdekben.
Felhasznált irodalom
Bank (2004): Kommunikáció civilfokon – civil szervezetek társadalmi célú kommunikációja az interneten. Civil Szemle. 1. 11-28.
Coote, Helen (1998): Hétköznapi marketing. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár
Kietzmann, Jan H., Hermkens, Kristopher, McCarthy, IanP., Silvestre, Bruno S. (2011): Social Media? Get Serious!
UnderstandingtheFunctional Building Blocks of Social Media.
BusinessHorizons, 1. 241-251.
Központi Statisztikai Hivatal (2015): A nonprofit szektor legfontosabb jellemzői, 2014. Statisztikai Tükör 98.
Molnár Szilárd (é.n.): Civil aktivitás az interneten – Kihalt
tánctermek, pezsgő életű chat-szobák?
http://www.nosza.hu/molnar.dbk.pdf Utolsó letöltés: 2016. 11. 14.
Pavluska Valéria (2002): Van-e helye a marketingnek a nonprofit szervezetek menedzselésében? Budapest, Nonprofit Kutatócsoport
Pelejtei Tibor (2000): Public Relations: A kommunikáció szervezésének gyakorlati kézikönyve és kiegészítő szakismeretei.
Budapest, Könyvtárellátó Közhasznú Társaság
Petrik Liána (2006): A civil szervezetek kommunikációjának bemutatása az Egy Csepp Alapítvány esettanulmánya alapján.
http://elib.kkf.hu/edip/D_13068 Utolsó letöltés: 2016.11.14.
Szabó (é.n.): Globális kommunikáció, civil társadalom, tiltakozás.
Fordulat. Új folyam 2008/1. 96-120.
Szabó Máté (1993): A társadalmi mozgalmak szektora és a tiltakozás kultúrája Magyarországon. Politikatudományi Szemle, 3. 45-70.
Thomson, Stuart - John, Steve John (2009): Public Affairs lobbizás:
kormányzati és közösségi kapcsolatok a gyakorlatban. Budapest, Akadémiai Kiadó