7. fejezet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (Hárs András)
7.2. Célok, alapelvek, tagság, főszervek
Az ENSZ céljai
MI, AZ EGYESÜLT NEMZETEK NÉPEI, elhatározván azt,
– hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folya-mán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre,
– hogy újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett, – hogy megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nem-zetközi szerződésekből, valamint a nemnem-zetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötele-zettségek iránti tisztelet fenntartható,
– hogy előmozdítjuk a szociális haladást és a nagyobb szabadság mellett az életfel-tételek javítását és,
– hogy ebből a célból türelmet gyakorolunk és egymással jó szomszédként békességben élünk együtt,
– hogy egyesítjük erőinket a nemzetközi béke és biztonság fenntartására,
– hogy alapelvekben való megegyezés, valamint eljárási módszerek létesítése útján biz-tosítjuk azt, hogy fegyveres erő alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön és,
– hogy nemzetközi szervezet segítségével előmozdítjuk valamennyi nép gazdasági és szociális előrehaladását,
– hogy megállapodtunk abban, hogy e célok megvalósítására erőfeszítéseinket egye-sítjük.
Az Egyesült Nemzetek célja, hogy
1) fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot és evégből hathatós együttes intéz-kedéseket tegyen a békét fenyegető bűncselekmények megelőzésére és megszün-tetésére, a támadó cselekményeknek vagy a béke más módon történő megbontá-sának elnyomására, valamint békés eszközökkel, az igazságosság és a nemzetközi jog elveinek megfelelő módon rendezze vagy megoldja azokat a nemzetközi vi-szályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek;
2) a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvé-nek tiszteletbentartásán alapuló baráti kapcsolatokat fejlessze és az általános béke megerősítésére alkalmas egyéb intézkedéseket foganatosítson;
3) gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok meg-oldása útján, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő tiszteletbentartá-sának előmozdítása és támogatása révén nemzetközi együttműködést létesítsen;
4) az egyes nemzetek által e közös célok elérése érdekében kifejtett tevékenységek összeegyeztetésének központja legyen.
Az Alapokmányban megjelölt célok között első helyen említendő a viták békés rendezésének és az erőszak alkalmazásának tilalma. A nemzetközi béke és biztonság fenntartása az ENSZ elsőd-leges feladata, amelynek eszköze az erőszak-monopólium, vagyis, hogy a világszervezeten kívül más szereplők csak kivételes esetben alkalmazhatnak erőszakot (elsősorban önvédelmi céllal), támadó célra pedig egyáltalán nem. Amennyiben valamely állam vagy nem állami szereplő ezt megszegi, úgy az
20 ENSZ Alapokmány Preambulum.
ENSZ-nek joga van rá, hogy fellépjen vele szemben.21 A támadó háború alkalmazásának általános kor-látozása újdonság a nemzetközi rendszerben és 1945 előtt ismeretlennek számított, napjainkra azonban megszokottá vált. Ez egyben azt is jelenti, hogy az államoknak békés úton kell megoldaniuk nézetelté-réseiket, ami viszont nem kötelezi őket a viták megoldására, csak arra, hogy ha úgy döntenek, kimoz-dítanák a holtponton lévő konfliktust, akkor azt csak békés úton, fegyverek nélkül tehetik meg.22 Ha a békés vitarendezést a nemzetközi kapcsolatok alapvető követelményének tekintjük, akkor az ENSZ Alapokmány tesz egy további lépést és hangsúlyozza a nemzetközi együttműködést, amelynek nem csupán fórumául szolgál, hanem nevesíti területeit, így a gazdasági, szociális, kulturális és humani-tárius kooperációra helyezi a hangsúlyt. Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok egyik első megjelenési formája is az ENSZ Alapokmánya, azonban mind az emberi jogok biztosítása és a nem-zetközi együttműködés elősegítése is nehezen kikényszeríthető cél marad, mivel az Alapokmány erre nézve nem tartalmaz konkrét részletszabályokat, ellentétben az erőszak alkalmazásának tilalmával.23
7.2.2. Alapelvek24
Az ENSZ Alapokmányban szereplő alapelvek ENSZ Alapokmány 2. cikk
Az 1. cikkben felsorolt célok elérése érdekében, a Szervezet és tagjai a következő elvek-nek megfelelően járnak el:
1) A Szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik.
2) A Szervezet összes tagjai abból a célból, hogy a tagságból eredő jogokat és elő-nyöket mindannyiuk számára biztosítsák, kötelesek a jelen Alapokmányban vál-lalt kötelezettségeiket jóhiszeműen teljesíteni.
3) A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközök-kel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe.
4) A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenye-getéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell.
5) A Szervezet összes tagjai az Egyesült Nemzetek részére a jelen Alapokmánynak megfelelően folytatott bármely tevékenységéhez minden segítséget megadnak és tartózkodnak attól, hogy segítséget nyújtsanak olyan Államnak, amely ellen az Egyesült Nemzetek megelőző vagy kényszerítő intézkedéseket foganatosít.
6) A Szervezet biztosítja, hogy amennyiben a nemzetközi béke és biztonság fenntar-tása érdekében szükséges, azok az Államok is, amelyek az Egyesült Nemzeteknek nem tagjai, ezeknek az elveknek megfelelően járjanak el.
7) A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nem-zeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg valamely Állam belső joghatóságának körébe tartoznak és nem kötelezi a tagokat arra sem, hogy az ilyen ügyeket a jelen Alapokmánynak megfelelő rendezési eljárás alá bo-csássák; ez az elv azonban a VII. fejezetben tárgyalt kényszerítő intézkedések al-kalmazását semmiben sem érinti.
21 A tényleges fellépés lehetősége azonban mindig a politikai sakkjátszmák fényében dől el.
22 Az erőszak tilalma mára a nemzetközi jog kógens normájává vált, amelynek megsértést a nemzetközi közösség többi tagja nem ismerheti el jogszerűen. Így pl. a Krím-félsziget 2014-es Oroszország általi elcsatolását csupán maroknyi állam fogadta el.
23 Ez alól kivétel a Biztonsági Tanáccsal és a Tanács határozata alapján történő együttműködési kötelezettség. ENSZ Alapok-mány 25. §, 48. §, 49. §.
24 ENSZ Alapokmány 2. §.
Az Alapokmányban lefektetett elvek közül elsődleges a szuverenitás elve, amely jogi egyenlősé-get jelent a nemzetközi közösséegyenlősé-get képező államok között, így elviekben egyenrangú félnek tekintik egymást nemzetközi kapcsolataikban. Ez a látszólagos egyenlőség azonban nem érvényesül a maga teljességében. Maga az ENSZ Alapokmány nyújtja a legszembetűnőbb kivételt a jogi egyenlőség alól a Biztonsági Tanács állandó tagjai többlet-jogosultságának, az ún. vétójognak a lefektetésével. A vi-szonylagos jogi egyenlőség azonban nem jelent politikai vagy gazdasági egyenlőséget, vagyis jelentős különbségek figyelhetők meg egyes államok gazdasági-pénzügyi befolyásának szintje között.
A jóhiszeműség elve kezdetben csak az Alapokmányban foglalt kötelezettségek teljesítésére terjedt ki, mára azonban minden nemzetközi kötelezettséget felölel. Így az államok úgy járnak el, hogy feltéte-lezik, a velük nemzetközi szerződést kötő állam vállalja a szerződésben foglaltak teljesítését (különben nem kötne vele szerződést), és cserében implicit módon vállalja, hogy az általa kötött szerződés nem pusztán írott malaszt marad, hanem ténylegesen szándékában áll annak teljesítése. A nemzetközi gya-korlat azt mutatja, hogy az államok nem szívesen, vagy csak jelentős biztosítékkal kötnek szerződést olyan állammal, amely nem számít minden helyzetben szavahihetőnek.
Egységben értelmezhető csupán az Alapokmány 2. cikk 3. és 4. bekezdése, vagyis az erőszak alkalmazásának tilalma és a békés vitarendezés követelménye. Az 1945 óta kialakult gyakorlat szerint pedig az erőszak tilalma általánosan kikényszeríthető normává vált, amelynek letéteményese a Biztonsági Tanács.25 Az Alapokmány csupán két kivételt ismer, az egyéni és kollektív önvédelmet, valamint a Biztonsági Tanács által alkalmazott fegyveres kényszerítő intézkedéseket.26
A beavatkozás tilalma szintén jelentős fejlődési utat járt be az Alapokmányba történő becikkelye-zése óta. A nyelvtani értelmezés szerint pusztán a világszervezetet kötelezi, miszerint nem avatkozhat tagjainak belügyeibe. A megfogalmazás azonban belső joghatóságként fogalmaz, amely nehezen beha-tárolható fogalom és számos értelmezési lehetőséget ad mind az ENSZ, mind az államok kezébe. Az igazi fejlődés nem is feltétlenül a belső joghatóság körének meghatározásában rejlik – hiszen ebben a politikai szempontok játsszák mindenkor a főszerepet – hanem abban, hogy 1945 óta a beavatkozás tilalma immár nemcsak az ENSZ-et kötelezi, de a nemzetközi közösség minden tagját, az összes álla-mot is.27
7.2.3. Tagság
Habár az ENSZ univerzális nemzetközi szervezetnek tekintendő, amelynek célja, hogy lehetőleg a nemzetközi közösség egésze taggá váljon, a tényleges tagsági kérdések tekintetében több nehézség is felmerül. A csatlakozás szerint ugyanis ún. félig zárt szervezetről beszélhetünk, vagyis a csatlakozni kívánó államnak egyes feltételeket teljesítenie kell, majd meg kell szereznie a már bent lévő tagok többségének támogatását is.28 Az ENSZ esetében ez azt jelenti, hogy a viszonylag objektív, a valóság-ban azonvalóság-ban sokkal inkább szubjektívnek számító feltétel szerint a jelölt államnak békeszeretőnek kell lennie, amely elfogadja az Alapokmányból eredő kötelezettségeket, valamint képes és hajlandó ezeknek a kötelezettségeknek eleget tenni. Az állam „békeszerető” mivoltáról a Biztonsági Tanács dönt, amelynek ajánlása szükséges, mielőtt a Közgyűlés kétharmados többséggel szavazna az új tag
25 Természetesen nehézségbe ütközik a norma kikényszerítése, amikor a Biztonsági Tanács valamely állandó tagja sérti meg azt.
26 Ezt egészíti ki a szakirodalom a sértett fél beleegyezésével, amely azonban inkább felelősségtani szempontból bír jelentőség-gel, mintsem az erőszak alkalmazásának jogszerűsége szempontjából.
27 Az általános vélekedés szerint a belső joghatóság addig tart, ameddig az állam meg nem szegi nemzetközi jogi kötelezettsé-geit. E keskeny mezsgye meghúzásával számos nemzetközi bírói döntés foglalkozik. Ld. Nicaragua-ügy (1986) a Nemzetközi Bíróság előtt. Military and Paramilitary Activities in and against Nicaragua (Nicaragua v. United States of America), Merits, Judgment of 27 June 1986, ICJ Reports 1986, 14. o.
28 Blahó–Prandler 2011, 60-65. o.
felvételéről. A „békeszerető” lét tartalma koránt sem egyértelmű és nem is mentes a politikai jellegű értékítélettől. Jugoszlávia 1992-es felbomlásakor pl. a Biztonsági Tanács nem volt hajlandó Kis-Jugo-szlávia ENSZ tagságának elismerésére (mint JugoKis-Jugo-szlávia jogutódja), arra hivatkozva, hogy a Délszláv Háborúban való részvétele miatt nem tekinthető békeszeretőnek. Az állam végül Jugoszláv Szövetségi Köztársaság néven 2000-ben válhatott újra a szervezet tagjává.29
Az ENSZ-nek jelen tankönyv írásakor (2018-ban) 193 tagja van. Az állandó tagok vétója több eset-ben vezetett ahhoz, hogy egy-egy állam nem válhatott a mai napig sem a világszervezet tagjává. Így pl. Tajvan tagságát Kína blokkolja, Palesztináét az Egyesült Államok, Koszovóét pedig Oroszország.
Nem következetes a világszervezet gyakorlata tagság kérdésében az állam felbomlása, illetve szét-válása esetén. Jugoszlávia felbomlásakor az utódállamoknak külön-külön egyesével kellett benyújtani-uk csatlakozási kérelmüket és amint láthattbenyújtani-uk, azokat nem minden esetben támogatta a Biztonsági Ta-nács. Másképp alakult a helyzet a Szovjetunió felbomlásakor, ugyanis Oroszországot minden további nélkül elfogadták, mint a Szovjetunió jogutódja. Esetében nem volt szükség újbóli felvételi eljárásra.30 Szintén nem okozott problémát az Egyesült Arab Köztársaság felbomlása sem. Az 1958-1961 között csupán néhány évig létező államalakulatot Szíria és Egyiptom hozta létre, azonban annak 1961-es meg-szűnésével mindkét állam tagsága automatikusan helyreállt a világszervezetben.
Magyarország 1955 óta tagja a szervezetnek, amelyet az 1956. évi I. tv. hirdetett ki hazánkban.
Lehetőség van a tagsági jogok felfüggesztésére is. Azt a tagot, amellyel szemben a Biztonsági Tanács megelőző vagy kényszerítő intézkedést foganatosított, ideiglenes jelleggel megfoszthatják tag-sággal kapcsolatos jogaitól. A tagsági jogok visszaállításáról szintén a Biztonsági Tanács határoz.31 Kizárásra elviekben akkor kerülhet sor, ha a tag az Alapokmányban foglalt elveket következetesen megsérti.32 A világszervezetből történő kizárásra eddig még nem volt példa. Az önkéntes kilépés sem elképzelhetetlen, azonban eddig még egyetlen állam sem élt a lehetőséggel. Mindezidáig egyetlen ál-lam, Indonézia 1965-ben kezdeményezte kilépését regionális riválisa, Malajzia csatlakozása miatt. Né-hány hónappal később leállította a kilépésről szóló tárgyalásokat, belátva, hogy a szervezet objektív jogalanyisága miatt nem áll érdekében a kilépés. Ennek oka, hogy bent maradva valamelyest befolyá-solhatja annak működését, tagság nélkül erre viszont nem lenne lehetősége, míg a szervezet továbbra is elfogadhatna Indonéziára is kiterjedő kötelező erejű határozatokat.
A tagság mellett lehetőség van megfigyelői státusz megszerzésére is. Ez akkor merül fel, ha egy állam szoros kapcsolatban áll az ENSZ több szakosított intézményével, azonban valamilyen okból mégsem válnak taggá. A megfigyelők részt vehetnek a szervezet működésében, így pl. tanácskozási jelleggel jelen lehetnek a Közgyűlés ülésein, azonban szavazati joggal nem rendelkeznek és a költség-vetéshez sem kell hozzájárulniuk. Az ENSZ Közgyűlésében jelenleg állandó megfigyelői státusszal bír az Apostoli Szentszék, valamint 2012 óta a Palesztin Nemzeti Hatóság.33
29 S/RES/1326 (31.10.2000)
30 Ennek oka a status quo megőrzésében rejlik, mivel Oroszország további részvételét a Biztonsági Tanács munkájában a többi állandó tag elengedhetetlennek tekintette a szervezet működőképességének, legitimitásának és a hatalmi egyensúly fenntartá-sának megőrzése érdekében.
31 ENSZ Alapokmány 5. §.
32 ENSZ Alapokmány 6. §.
33 Blahó–Prandler 2011, 68-70. o.; United Nations Permanent Observers, Non-member States http://www.un.org/en/sections/
member-states/non-member-states/index.html
7.2.4. Az ENSZ főszerveiről röviden
Az ENSZ főszervei Az ENSZ fő szervei
Biztonsági Tanács Közgyűlés
feladata: a nemzetközi béke és biztonság
fenn-tartása parlamentáris szerv, érdekütköztető fórum
székhelye: New York székhelye: New York
15 tag, ebből 5 állandó és 10 nem állandó valamennyi ENSZ tagállam képviselteti magát (jelenleg 193)
szavazás: érdemi kérdésekben „vétó” 1 tag – 1 szavazat elve érvényesül hozhat kötelező erejű határozatot is az
Alapok-mány VII. fejezete alapján eljárva bármilyen ügyet megvitathat és ajánlást hozhat dönthet akár fegyveres szankció alkalmazásáról határozatai nem kötelező erejűek, de
tükröződ-het bennük a szokásjog
Nemzetközi Bíróság Titkárság, Főtitkár
az államok közti jogviták rendezésének fóruma titkárság szerepe: adminisztratív teendők, a működési feltételek biztosítása
székhely: Hága, Hollandia főtitkár szerepe: képviseli a szervezetet eljárása egy szintű: a döntés ellen nincs
felleb-bezés a főtitkárt a BT ajánlása alapján a Közgyűlés
választja 5 évre; újraválasztható 15 bírából áll, akiket 9 évre választ a Közgyűlés
és a Biztonsági Tanács közösen kiválasztása tapasztalat, hozzáértés és a földrajzi egyenlőség alapján
a bírák a világ főbb jogrendszereit képviselik teljes mentességet élvez, csak a Közgyűlésnek tartozik beszámolni
Gazdasági és Szociális Tanács Gyámsági Tanács feladata: gazdasági, szociális és emberi jogi
szervezetrendszer létrehozása, működtetése és az ENSZ e téren kitűzött céljainak megvalósítása
feladata: korábbi mandátumterületek és a II.
Világháború után kialakított gyámsági területek felügyelete
54 taggal rendelkezik
1994-ben az utolsó gyámsági terület függetlenné válásával működését felfüggesztették
ajánlások a Közgyűlés, a szakosított intézmé-nyek és a tagállamok felé; kapcsolattartás az NGO-kkal
Az Alapokmány szerint az ENSZ 6 főszervvel rendelkezik, amelyek közül a Biztonsági Tanács tekinthető az operatív szervnek, amelynek fő feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Az ENSZ plenáris szerve a Közgyűlés, amelyben minden állam képviselteti magát és a politikai állásfog-lalások megvitatásának és elfogadásának fórumaként szolgál. A Gazdasági és Szociális Tanács felel a világszervezet kulturális, humanitárius, gazdasági és egyéb céljainak megvalósulásáért. A békés vita-rendezés elvének érvényre juttatásához a Nemzetközi Bíróság biztosít terepet, amely mind peres eljá-rások segítségével, mind tanácsadó véleményeivel elősegíti a nemzetközi jog fejlődését és meggátolja, hogy az államok esetlegesen fegyverrel rendezzék nézeteltéréseiket. A Gyámsági Tanács feladata a volt gyámsági területek ellenőrzése és függetlenségük előmozdítása volt, ezért 1994-ben, amikor az utolsó
ilyen terület, Palau is függetlenné vált, a Gyámsági Tanács beszüntette működését.34 Munkájukban a fő szerveket az ENSZ Titkársága segíti, amely biztosítja a feladat ellátásához szükséges feltételeket, a Titkárság élén álló Főtitkár pedig személyében képviseli a világszervezetet, miközben finoman igyek-szik alakítani politikáját és gyakorolja a munkáltatói jogokat a szervezetben dolgozók vonatkozásában.
Az ENSZ fő szervei
7.3. Biztonsági Tanács