2.1. A kutatás 1. részének célja: Preparatív transzfuziológiai felmérés - Hazai egészségügyi szakdolgozók véradással kapcsolatos attitűdjei és ismeretei
Az egészségügyi szakdolgozókkal szemben egyfajta elvárás, hogy mintaként álljanak a laikus lakosság számára a véradási aktivitás terén. Ez főként azon szakterületeken dolgozókra jellemző, akik szinte mindennapi munkájuk során kapcsolatba kerülnek/kerülhetnek véradással, vagy transzfúziós terápiával. Ebből kiindulva kutatásunk célja volt a hazai egészségügyi szakemberek véradással kapcsolatos attitűdjének, és szokásainak felmérése a napi szinten, ill. a ritkábban transzfundáló betegellátási területeken dolgozó szakmacsoportokban.
Felmérésünk során kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen mértékben vesznek részt a laikusok véradásra történő motiválásában, és milyen különbözőségek-hasonlóságok figyelhetők meg a kiválasztott szakmacsoportokban.
A véradási attitűd mellett a véradási ismeretek feltérképezését is nélkülözhetetlennek tartjuk valamennyi egészségügyi szakdolgozó körében, ezért további célunk volt, a véradással kapcsolatos alapvető tudásszint felmérése is. Vizsgálni szerettük volna azt is, hogy összefügg-e a nagyobb szakismeret a véradási hajlandósággal.
2.2. A kutatás 1. részének tárgya
Kutatásunk tárgya, az egészségügyi szakdolgozók véradási attitűdjének, valamint a véradással kapcsolatos tudásszintjének vizsgálata. A kérdőíves felmérés során részletesen vizsgáltuk az egészségügyi szakdolgozók szocio-demográfiai jellemzőinek (nem, életkor, lakóhely, iskolai végzettség) hatásait ezekre a változókra, valamint az egyes szakmacsoportokban található különbségek okait és ezek összefüggéseit a szakképesítések függvényében. Vizsgáltuk továbbá a saját egészségi állapotuk megítélését általában és saját kortársaikéhoz viszonyítva. Kérdéseink főleg azokra a tényezőkre irányultak, amelyek meghatározzák véradási szokásaikat, és az esetleges elzárkózásuk okait. A véradás kritériumainak ismeretét egy tudásszint mérő teszttel mértük fel.
62 2.3. A kutatás 1. részének hipotézisei
H1: Feltételeztük, hogy 2012-ben az egészségügyi szakdolgozók véradási aktivitása magasabb, mint az Európai Bizottság 2009-es Eurobarometer felmérésében megállapított 44%-os országos átlag.
H2: Feltételeztük, hogy az egészségügyi szakemberek 50%-a legalább kétszer ad vért évente különböző helyszíneken.
H3: Feltételeztük, hogy az Európai Bizottság 1995-ös Eurobarometer 41.0 felmérésének eredményeihez hasonlóan az egészségügyi szakdolgozók 90%-ánál a véradástól való távolmaradás legfontosabb okai: az "időhiány", a "félelem a komplikációktól", valamint a "korábbi véradás során történő kizárás valamilyen okból".
H4: Feltételeztük, hogy az egészségügyi szakdolgozók véradással kapcsolatos ismerete/tudása több, mint 90%-os.
H5: Feltételeztük, hogy az egyes szakmacsoportokban az egészségügyi szakdolgozók véradással kapcsolatos ismerete/tudása között nincs különbség.
H6: Feltételeztük, hogy az általunk vizsgált minta ma jobbnak ítéli a vérátömlesztések biztonságát a tíz évvel korábbi időszakhoz viszonyítva.
H7: Feltételeztük, hogy a vizsgálatba vont szakdolgozók nem tartják elegendőnek a rendelkezésre álló hazai vérkészletet.
2.4. A kutatás 2. részének célja: Klinikai transzfuziológiai felmérés - Ápolók transzfúziós terápiával kapcsolatos ismereteinek, és a transzfúziós terápia ápolási vonatkozásainak felmérése
Kutatásunkban célul tűztük ki, hogy egy országos szintű felmérés során feltérképezzük a transzfúziós terápia gyakorlatának, az ápolók transzfúziós terápiával, valamint az ápolási funkciók meghatározásával kapcsolatos ismereteit. További célunk a vizsgált mintában a hasonlóságok és különbözőségek feltárása volt az akkor hatályos, 2008-ban kiadott Transzfúziós Szabályzat előírásainak betartására vonatkozóan.
(Barótiné 2008) A transzfúziós szabályok betartásának vizsgálatán kívül céljaink között szerepelt a transzfúzió kivitelezésében fellelhető hasonlóságok és különbözőségek
63
feltárása is. Az értekezésem távlati célja a transzfuziológiai ápolás minőségének fejlesztése.
2.5. A kutatás 2. részének tárgya
Kutatásunk tárgya valamennyi megyében és a fővárosban a különféle betegosztályokon dolgozó ápolók, vezető ápolók körében a vérátömlesztés helyi gyakorlatának vizsgálata, a transzfúziós terápiával kapcsolatos szabályok ismeretének feltárása volt. Kérdőíves felmérések során kiemelten vizsgáltuk az adott intézményben, osztályon alkalmazott transzfúziós terápia dokumentációit, a helyi protokoll meglétét, és az ápolási dokumentáció vezetésének szakszerűségét.
Fokozott figyelmet fordítottunk a transzfúziós terápiával kapcsolatos orvosi és ápolói kompetenciák vonatkozásaira. Vizsgáltuk a vérkészítmény igénylésének körülményeit, a pre-, és poszttranszfúziós laboratóriumi vizsgálatok elvégzését, a transzfúziós szabályzatban történt változások követését, az ágymelletti vércsoport meghatározás módját, a vérmelegítés eszközeit, a biológiai próba kivitelezését, a zsákok és szerelékek tárolását, a szövődmények dokumentálására vonatkozó helyi szokásokat.
2.6. A kutatás 2. részének hipotézisei
H8: Feltételeztük, hogy az ápolók transzfuziológiai ismeretei kiválóak - tekintettel arra, hogy a hazai szinten érvényes Transzfúziós Szabályzat, valamennyi osztályon elérhető a szakemberek számára -, de az ápolás önálló, nem önálló és együttműködő funkcióinak meghatározása 60%-uknál helytelen.
H9: Véleményünk szerint a transzfúziós terápiával foglalkozó osztályokon az ápolók 90%-a jól ismeri szakmai, jogi, etikai kompetenciáit a transzfúziós terápiában, azokon az osztályokon, ahol ritkábban fordul elő transzfúzió, ez az arány csupán 50%-os.
H10: Feltételezésünk szerint az intézmények között jelentős különbségek találhatók a transzfúziós terápia gyakorlatára vonatkozóan, különös tekintettel az ápolási és egyéb idevonatkozó dokumentációk alkalmazására, a vércsoport meghatározásának eszközeire, valamint a vérmelegítés kivitelezésére vonatkozóan.
64
H11: Feltételeztük, hogy a vizsgálatba vont intézmények 70%-a készítette el a saját „Kórházi transzfúziós eljárási utasítását”, amely a kórház minőségbiztosítási dokumentációs rendszerébe illesztett, a transzfúziós szabályzat figyelembevételével készült eljárásrend, és tartalmaznia kell a transzfuziológia minden egyes lépését, a folyamat különböző elemeinek felelőseit, valamint a dokumentálás módját.
H12: Feltételeztük, hogy az osztályok csupán 20%-án található hivatalosan megbízott transzfúziós ápoló, akinek feladata a transzfúzióval kapcsolatos ápolói teendők ellenőrzése, koordinálása.
H13: Véleményünk szerint az ápolók ismerik az intézményi transzfúziós eljárási rendet, de az osztályok mintegy 80%-a nem rendelkezik helyi transzfúziós protokollal.
65