Alulírott FELDMANN KÁROLY az alábbiakban letartóztatásom és fogvatartásom esetét írom le:
F. hó. 2-án reggel 7 órakor a VI. ker. Vilmos császár út 39.
III/19. sz. lakásomon megjelent civilben KISS ERNŐ hadnagy és felszólított arra, hogy kövessem, mert parancsa van letartóztatásomra. Minthogy írásbeli parancsot előmutatni nem tudott, tiltakoztam az ellen, mire eltávozott, és néhány perc múlva GUBA JÓZSEF nevezetű káplárral jött vissza. Újbóli felszólításomra igazoltam azt, hogy én egy törvényszékileg bejegyzett cég tisztviselője vagyok, bejelentett lakásom van, és azon felül csehszlovák állampolgár vagyok. Ha ellenem valamilyen okból egy hatóságnak szüksége van, idézzenek be. Minden körülmények között vegyék tekintetbe idegen állampolgárságomat.
A fent nevezett karhatalmi hadnagy és káplár karhatalomért mentek, és 2 szuronyos katonát hoztak magukkal. Az erőszaknak
kénytelen voltam engedni. Bekísértek a
TÉRPARANCSNOKSÁGhoz /Veres Pálné utca 1./, ahol egy legénységi szobába zártak el. Egy ott szolgálatban levő hadnagynál tiltakoztam ez ellen, mert mint tartalékos hadnagy, egy tiszthez méltó bánásmódot kértem. Később ugyanezen épület második
50
emeletébe tettek át, ahol 11 órakor KISS ERNŐ hadgy jegyzőkönyvet vett fel velem.
A jegyzőkönyvfelvétel alkalmával egy a szobában tartózkodó civil bikacsököt vett elő a szekrényből, és az az asztalt ütögetve rám célozva azt hajtogatta: „EBBŐL SE LESZ NEMZETKÖZI KONFLIKTUS.” Arra a kérdésre, hogy milyen nemzetiségű vagyok, azt feleltem, CSEHSZLOVÁK, mire TÓTH főhadnagy arcul vágott, és ugyanazt megcselekedte a bikacsökös civil is.
A vád ellenem az volt, hogy FARKAS JÓZSEF karhatalmi hadnagy, akivel1918. XII-től 1919. április 3-ig a Keleti Akadémián a legjobb barátságban voltam, feljelentést tett ellenem, hogy én folyó év jan. hó első napjaiban, mikor Csehszlovákiából jöttem és őt felkerestem, kérdezősködésére hazafiatlan kijelentéseket tettem.
Jegyzőkönyvbe a ténynek megfelelően bemondtam, hogy nevezett jó barátomnak érdeklődésére megmondtam, hogy Szlovákiában a jegyrendszer megszűnt, az élelmiszer olcsó, és ott rendezett viszonyok vannak. A magyarországi viszonyokra azt mondtam, hogy a jelenlegi túlzott rendszert elítéltem. A jegyzőkönyv befejeztével ugyanabban a szobában du. 3 óráig kellett maradnom.
Három órakor megjelent báró BABARCZY százados, aki az én ügyem megbírálására volt hivatva, és leparancsolt engem az udvarra. TŐKÉS hadnagyot, aki engem őrzött, felkértem, adjon engedélyt arra, hogy szükségletemet elvégezzem. Nevezett azt felelte, az neki nem fontos, mire újólag kértem, hogy sürgős, mire újból megtagadta az engedélyt. A századoshoz fordultam, aki megengedte szükségletem elvégzését.
Báró BABARCZY százados, TÓTH főhadnagy és TŐKÉS hadnagy és egy civil társaságában, zárt autóba a PALACE Szálloda
51
elé vittek, ahol a százados kiszállt és egy fél óra hosszat várakozott.
Utána az autó átvitt a BRITANNIA Szállodába, ahol a hallban egy hadnagynak adtak át. Ott egy negyed óráig vártam, míg egy százados jött, aki az első emeletre egy szobába vezetett. A szobába benyitott, utána mentem, ahol már egy hadnagy volt és egy másik hdgy is bejött. A szobában levő takarítónőt kitessékelték. A százados úr rám kiabált: ZSIDÓ VAGYOK-E?, mire én igen igennel feleltem. Újólag rám kiabált: TEHÁT MAGA ZSIDÓ!, újólag igennel feleltem. TEHÁT KÉM, szólt a százados úr. Ez ellen a leghatározottabban tiltakoztam. Majd ellátom a baját kijelentéssel átadott két hadnagynak, akik villamoson a kelenföldi laktanyába kísértek. Ott átadtak egy őrnek, aki falnak támasztott.
Fel és alá járkált körülvéve 40–60 főből álló katonacsoporttal, mely csoport egy hadnagy jelenlétében lezsidózott és más inzultusokkal sértegetett. A hadnagy odaszólt hozzám: NO MÓZES, ELLÁTJUK A BAJÁT! Majd adunk magának kommunizmust!
Becsületszavamra kijelentettem az említett hadnagynak, hogy a kommunizmushoz semmi közöm, mert ez elől annak idején elmenekültem, mire rám rivallt: ZSIDÓNAK NINCS BECSÜLETE. Erre elhallgattam. 1.1/2 órai várokozás után átadtak egy főhadnagynak /úgynevezett HÉJJAS-csoport/.
Megmotozás után egy cellába zártak. A cellába bejött a motozást végző szakaszvezető, szolgálati övvel és derékszíjjal adjusztálva azzal, hogy: MAGA KUN BÉLA URALMÁT AKARJA VISSZAÁLLÍTANI, és össze-visszapofozott, utána sodronykötéllel a fejemre suhintott néhányat. Fejemet vér borította el, ezt látva lehajoltatott, kezemmel két cipőm kezét kellett megfognom, és alfelemre addig ütött, amíg összeesetem. A földön vérben fetrengtem, mellemre ugrott és sodronykötéllelt addig vert,
52
míg parancsára valahogy feltápászkodhattam. Erre vigyázba állított, és vasbokszerrel teljes erejével vagy negyvenszer mellbe vágott.
Ezzel elment. Reggel 7-kor ébresztő után folytonos inzultusok közepette folyosókat, szobákat sikáltatott velem, úgyszintén klozetokat. Az egész cellát, mely véremmel volt frecskendezve, ugyancsak fel kellett mosnom. Ennek elvégzése után bevitt egy tiszti szobába, ahol egy hadnagy jelenlétében azt kérdezte tőlem, hogy én vagyok-e az a CSEHSZLOVÁK TISZT, mire én igennel feleltem. Utána kivitette velem az ott levő tiszt vizeletét. A legénységi szobában gyalogsági ásókat mosattak le velem, melyeket 2 altisztnek felváltva ALÁZATOS JELENTÉS mellett át kellett adnom. Az átadásnál minden alkalommal az altisztek két-két pofonnal traktáltak, amit ugyancsak ALÁZATOSAN KÖSZÖNÖM-mel kellett tűrnöm.
Délután egy főhadnagy felhívatott és kihallgatott, és mindenben hivatkoztam a Térparancsnokságnál bemondott jegyzőkönyvemre. Ezen tisztet felkértem, akadályozza meg azt, hogy engem ártatlanul mint tisztet bestiálisan bántalmazzanak.
Bízzák ügyem elbírálását a független magyar bíróságra. Erre azon választ kaptam, EZ A LEGKEVESEBB AMI MAGÁVAL TÖRTÉNHETIK. Ezután bevezettek cellámba, ahol este 8 óráig békében hagytak. Ezen időben újból bejött a már említett szakaszvezető egy tizedes és két katona társaságában, és felelősségre vontak a legnagyobb felháborodással amiatt, hogy én FRIEDRICHET és HORTHYT el akartam tenni láb alól.
Könyörögve rimánkodtam nekik, hogy ez nem igaz, erre hárman nekem estek és össze-vissza vertek. A szakaszvezető sodronykötéllel és vasbokszerrel irgalmatlanul összevert, és hasba rúgással, valamint altestbe rúgással toldott meg. Eszméletlenül
53
feküdtem, amire abbahagyták a verést és eltávoztak. Minthogy kezemen kesztyű volt, amikor fentiek bejöttek /hideg lévén/
sodronykötéllel kezem fejét annyira megverték, hogy megdagadt és 5 napig mozgatni sem tudtam.
Másnap, azaz 4-én reggel újból a múlt napi sikálásra került megint sor. Ebéd után 2 órakor berontott hozzám a szakaszvezető azzal, hogy panaszkodtam a verés miatt. Sodronykötéllel agyba-főbe kezdett verni, és kiabáltam, hogy Jézus Krisztust én feszítettem keresztre. Eszméletlenségemet látva és a verésbe kifáradva, bejelentette esti látogatását. Éreztem, hogy azt már nem éltem volna túl, és szerencsére ötkor elvittek a Margit körúti gyűjtőfogházba.
F. hó 9-én reggel a fogházból szabadlábra helyeztek, mert kihallgatásom után ártatlanságom bebizonyítást nyert.
Kelt Budapesten, 1920. március 11.
Feldmann Károly [sajátkezű aláírás]
Az irat jelzete: HU-BFL-VII-18-d-8963/1925. Eredeti, gépelt, aláírt.
54