A bronzkor ősembere

Az új népáradat részben az itt lakók előtt isme­

retlen szokásokat honosított meg, másrészt alkal­

mazkodva az itteni viszonyokhoz, az itt lakók ős- kulturáját tovább fejlesztve, magasabb fokra emeli.

Nemcsak állattenyésztéssel, hanem földmíveléssel is rendesen foglalkoznak, mint arról a százával elő­

kerülő bronz sarlók tanúskodnak.

Ruházat. A neolithkorban használt, az állatínnal durván összefűzött kezdetleges bőrruházatnak csino­

sabb kényelmesebb formát ád a bronzkor ősembere, sőt az állatok szőrméjét nemezzé szövi és abból szabja testhezálló öltözékét. Jólehet nem maradt reánk a bronzkori őslakó ruházata, mégis feltehető annak haladottabb volta, mint az kitűnik az öltönyök kiegészítésére szolgáló bronzapróságok változatos­

ságából. Kétségtelenül, már a bronzkor őslakóinál is, mint napjainkban, másképen öltözködött a rab­

szolgát tartó előkelőbb, mint a pásztor vagy a köz- harczos. Másképpen azok, kik enyhébb és zordabb éghajlat alatt laktak.

Temetkezés. A bronzkorral új szokásmód honosul meg hazánkban. A halottaikat nem ássák kőlapokkal kirakott veremsírokba, hanem meghonosítják az

51

4*

Bronzkori

ö n tő m ű h el y .

úgynevezett u r n a te m e tk e z é s t. A holttestet mág­

lyán elégetve, hamvát a csontmaradványokkal együtt gondosan összegyűjtve, bögreszerű edénybe helyez­

ték, melléje rakva a világból kimúlt halott kedves tárgyait, nem egyszer vele temetik kedves háziállatját, a kutyát, macskát, mókust stb.

Húsz évi régészeti kutatásom alatt alkalmam volt a Sümeghtől északkeletre fekvő szomszédos csab- rendeki urnatemetőt felkutatni. Ez több száz sírjával, magán viselve a fémkorszakok átalakulásait, száza­

dokon át szolgált az őslakóknak temetkező helyéül, így ásatásaim közben közvetlen a helyszínén szer­

zett tapasztalataim nyomán mondom el az urnában való temetkezések külömböző módozatait.

Az urna elnevezés alatt sárgásbarna, füstön szárított vagy graphittal fényes feketére mázolt agyag­

edényeket értünk, melyek legtöbbnyire bögrealakuak, fül nélkül. Ritkábbak az egyfülű mericzealaku és a kétfülű, a mai korsó alakjához közel járó urnák.

Vannak fedeles és fedélnélküli urnák. A fedél alakja megközelíti a mai cseréptányérakat, mely rendesen vastagabb falu nagyobb urna befedésére szolgált.

Az urnasírok két főcsoportra oszthatók. Az elő kelők gazdag mellékletekkel ellátott urnasírjai és a szegény páriák mellékletnélküli sírjai.

Az urnasírok általában szegényebbek mellék­

letekben a csontváz síroknál, mégis a Csabrendeken kiásott nagyszámú urnasír között találkoztam két szokatlan gazdag sírral, melyek egyike 14, a másik 17 bronzmellékletet, leginkább női ékszereket, tar­

talmazott. Leggyakoriabbak a bronzmellékletek kö­

zött kétségtelenül az ékszerek, ritkábbak a házi eszközök, még ritkábbak a fegyverek. Legtöbbnyire egy-egy szerény lándzsacsucs jelöli a harczos urna­

sírját. Az egykét ékszerrel, karperecz vagy tű. esetleg

53 a haladottabb bronzkorban, a bőrövek öltönyök ékíté- sére szolgáló bronzpitykékkel ellátott urnasírok na­

gyon gyakoriak, csak a legszegényebb néposztály, a páriák urnái nem tartalmaznak egyebet hamu és csontmaradványoknál. A gyermeksírokat játékedény­

kék, agyagállatkák, néha gyöngyszemek jelölik, melyeket az anyai szeretet kegyelete helyezett kedves halottja urnájába. Nem egyszer a nagyobb urna körül tálalaku edénykéket találtam növényi étel maradékkal, melyet a tulvilági életre a halott mellé helyeztek.

Hogy a fegyverek és házi eszközök ritkán szerepelnek sírmellékletekként, az abban leli magya­

rázatát, hogy a fegyver volt a csa ádfő legdrágább kincse, mely egyetlen örökségképpen apáról fiúra szállt és igy nem kisérte el örök útjára egykori tulajdonosát. A csabrendeki urnatemető közel 300 kiásott sírja között csak egy esetben találkoztam majdnem ép és három esetben kardpengék kisebb töredékeivel.

Az urnatemetkezés kétféle módon történt. A vastagabb falu fedeles urnát egyszerűen egy bazalt, homok vagy mészkőlapra állítva hántolták be, csak később, a haladottabb bronzkorban, a föld nyo­

másától megóvandó, rekeszszerüen négyszögalak­

ban elhelyezett deszkalapokkal vették körül, szög­

létre hajlított 8 bronzpánttal összeerősítve. Ilyen te­

metkezés azonban ritkább. Én csak egy esetben találkoztam farekeszes urnasírral. A gyengébb falu kisebb fedél nélküli urnákat felfordított helyzetben helyezték a csonka kupalakban összerakott kőkupacz tetejére, s a földnyomástól megóvandó, az urnánál magasabb lapos kövekkel vették körül és egy nagyobb simalapu zárókővel borították le akként, hogy a zárókő felemelésekor meglátszott azonnal a kis kerek urna-fenék. Nem egyszer egy zárkő alatt

két urna volt elhelyezve, mely az együtt elhalt családtagok közös sírhelyéről, az együtt temetkezés­

ről tanúskodik. A bronzkor felléptével, ha gyorsan tört is utat magának az urnában való temetkezési

Bronzkori urnasír a csobánczi östemetöböl x/8.

(Darnay-muzeumban Sümeghen.)

szokás, mégis elvétve csontvázsírokkal is talál­

kozunk. különösen a bronzkor elején. Sőt bizonyos átmenet nyilvánult a csontvázsírtól az urnasirig a több helyen divatozó oly temetkezési módban, hol

55 a máglyára tett holttest elégése után annak összes maradványait egyszerűen behantolták és arra na­

gyobb földhalmot emeltek. E halom kiásásánál a bronzkori temetkezésről a tűzben összeolvadt ék­

szerek és a nagy mennyiségben előforduló faszén­

maradványok tanúskodnak.

Lakóhelyek. A bronzkor őslakói már nem rej­

tőznek el az egészségtelen barlang és a földbe vájt pinczeszerü üregekbe, hanem nagyobb tökélyre- emelték a haladottabb neolithkor czölöpkunyhóit, oldalait és tetejét vesszővel befonva, sárral tapaszt­

ják be. A czölöpkunyhókat védelmi szempontból vizek fölé, a vízből kiemelkedő magaslatokra vagy a vízben benyúló földnyelvekre építik. Itt a kuny­

hókból kiszórt hamu, konyhahulladékok, edénytö­

redékek lassankint egész halommá nőnek, melyek

„ te r ra m a re “ vagyis őskori konyhahulladék, hal­

mok néven ismeretesek. A terramarek hazája Felső- Olaszország, azonban nálunk is többet ismerünk, különösen a Tisza mentén. A terramarék felkutatása nagyon tanulságos. A rétegekkint óvatosan átkutatott ilyen halom a nagyszámú töredékeken kivül nagyon gyakran ép tárgyakat is ád a kutatónak, mely vigyá­

zatlanság következtében az őskorban a szemét közé keveredett. Az őslakók vizek fölé emelt czölöpkuny- hóiról hű leírás maradt reánk a Kr. előtti ezredév

vesz feleségül. Van mindenkinek egy kunyhója, melyből egy jól beillesztett csapóajtó vezet le a tóba. A gyermekeket kötelekkel kötik oda a kunyhó egyik lábához, hogy a tóba ne essenek. Lovaikat és igás állataikat hallal etetik. Annyi hal van a tavakban, hogy midőn a csapóajtón keresztül ko­

sarat eresztenek a tóba, rövid idő múlva hallal tele húzzák azt fel. A bronzlakók lakásaikat nagyobb védelem szempontjából földhányásokkal, erődít­

ményül szolgáló nagyobb halmokkal, árkokkal vették körül, melynek nyomai több helyütt ma is feltalálhatok.