Az ifjú király nevében az országot, anyai nagybátyja Bélus herczeg kormányozta bölcsen és erélyesen, s az ország nagyjai szorosan egyesültek a fejedelem köré, erőtlenségét a nemzet erejével pótolva.
Boris tizenkét esztendőig bolyongott Európában, mely idő alatt majd minden fejedelem udvarában megfordult, de sehol sem nyerhetett segélyt a magyar király ellenében. Végre 1135-ben rá vette Henrik ausztriai herczeget, ki aztán Ratbold gróf vezérlete alatt csakugyan kül
dött sereget Pozsony ellen.
A kalandorok váratlanul jelentek meg Pozsony előtt és a meglepett várgróf Julián, komoly de rövid védelem után, melyben az őrség fele elhullott, a várat átadta.
Géza ezek hallatára a királyi dandár egy részével Pozsony elé sie
tett és a várat a kalandoroktól háromezer forinton visszavette.
A következő évben azonban hetvenezer fegyveressel indult a Lajta mellé, nem a rabló csoporton, hanem Henrik herczegen boszut veendő.
A magyar sereg Mosony mellett ütött tábort, a Lajta balpartján pedig az ellenség, mely nem akarta bevárni, hogy a magyarok Ausztriá
ban támadják meg.
Következő nap hajnalán a magyar sereg főbbjei a királyt egy kö
zel fekvő kápolnába kisérték, hol őket a fehérvári püspök fogadta fegyve
reiket megáldandó. Ezután csata rendbe állították vitézeiket, mert tudo
másul vették, hogy Henrik összes ereje még nem gyűlt egybe.
Elől a határvidék legyügyesebb Íjászait a székelyeket és besse- nyőket álliták fel. Ezek megett állottak a főispányok várkatonáikkal. E csapatok közepette volt a tizenkétezer vitézből álló királyi dandár Bélus vezérlete alatt.
A magyarok még a reg homályában keltek át a Lajtán és megér
kezésüket jelentők nehány kunyhót felgyújtottak. Az osztrákok látván a tüzet azt képzelték, hogy a magyarok saját táborukat gyújtották fel visz- szavonulásukat fedezendők, minek következtében a herczeg és többen kí
séretéből a folyóhoz vágtattak, hogy lássák valljon mi történik.
Meglepetésük elég nagy lehetett, midőn táborukhoz oly közel szé
kely és bessenyő Íjászokat láttak száguldozni, de a herczeg hamar, felta
lálta magát és gyorsan visszavonulván csatakész nehéz lovasságával azon
nal előtört és a könnyű fegyverzetű vértezetlen Íjászokat összezúzta.
Azalatt átjött a magyar sereg zöme; Géjza Bélus segedelmével csakhamar helyreállította a rendet, s oly ellenállhatlan erővel rohant az ellenségre, hogy ez rövid, de véres tusa után hátrálni kezdett.
Uros gróf az osztrákok vezérét Ratboldot elfogta mire Henrik seregében a rendetlenséghez a csüggedés is csatlakozók, a tartalék csa
patok futásnak eredtek és a sereg magva Bélus vitézeinek kemény csa
pása alatt összeroskadt. Ratboldon kivül még Ottó vezér is magyar kézbe került Henrik pedig a Fischán túl keresett menedéket. A csatamezőn hétezer osztrák találta sírját.
1147-ben uj veszély fenyegette az országot.
III. Konrád német király keresztes hadat vezetvén a szent földre•/
szabad átmenetért folyamodott, megígérvén, hogy csapatjait féken tar- tandja. ígéretét azonban vagy nem akarta vagy nem volt képes megtar
tani, mert ugyancsak nem mint Krisztus zarándoka, hanem mint zsarnok és zsivány jelent meg ; nem elég hogy emberei ugv raboltak és zsákmá
nyoltak mint legvadabb ellenség, hanem ő maga is minden egyházat vagy monostort, mely útjában feküdt, hűségesen meglátogatott és onnan annyi pénzt zsarolt, a mennyit csak zsarolhatott.
Konrád után VII. Lajos franczia király vezeté át seregét békén és 10*
rendben és csak akkor történt egy kis összezörrenés, midőn Géza hírét vévé, hogy Boris is a keresztesek közé vegyült. Ekkor néhány hívét, küldé Lajoshoz, hogy a kóbor kiadatását követeljék.
Boris a franczia király lábaihoz borult, szabadságáértkönyörögvéu és szentül fogadván, hogy azonnal elhagyja az országot, ha ehhez alkalom adatnék.
A franczia király természetesnek és jogosnak találta Géza kívánsá
gát, de lovagiassága nem engedé, hogy a hozzámenekült gonosztevőt kiszol
gáltassa. Alkalmat adott tehát neki, hogy paripára kaphasson és a tábor
ból megszökhessék.
Gézát sógorsága a kievi nagy fejedelemmel 1151-ben orosz hábo
rúba keverte és magyar vér, magyar dicsőség segitett Izaszlávon, Eufrozina magyar királyné fivérén, hogy fejedelemségét visszanyerhette. És miután Vladimirko, Izaszláv ellene, több fogságba került magyar orrát és füleit levágatta, Géza a következő évben hetven zászlóaljból álló sereggel, Ist
ván és László testvéreinek társaságában személyesen indult Vladimirko ellen, kit is a Szán vizénél tökéletesen megvert; hadi költség fejében pedig kétezer font ezüstöt vett meg rajta.
Mig Géza Oroszhonban hadakozott, Mánuel görög császár megtá
madta Blachint a szerbek fejedelmét, Géza unokaöcscsét és a magyar korona hűbérnökét. A szerb fejedelem személyesen verekedvén a görög császárral, annak fején összetörte a sisakot, de emez kezéből kiütvén kardját, fogolylyá tette és negyven magyar vitézzel együtt Byzanczba vitte. Itt azután e köz
vitézeket aranyba és biborba öltöztetve léptette diadalszekere előtt, mintha csupa herczegeket és főispányokat fogott volna el.
Géza visszatérvén Oroszhonból Mánuelnek bőven visszadta a köl
csönt. 1153-ban békét kötött a két fél, mely azonban a görögök részéről több ízben lön megsértve. E hadjáratokban Boris is részt vön, ki is egy ízben atemesi bánságra törvén, dús zsákmánynyal tért vissza a császárhoz.
Géza testvérei István és László az időben Mánuelhez szöktek, mert Bosniaés a Szerémség kormányától megfosztattak, miután e tartományokat roszul oltalmazták. Mánuel igen szívesen látta őket, mert alkalma nyílt Magyarország ügyeibe beavatkozni.
Ekkor történt, hogy Andronicus, Mánuel rokona Gézának titokban odaigéré a nisszai és branizovai erődöt a hozzá tartozó megyékkel, ha a magyarok Mánuel megbuktatására segédkezet nyújtanak neki.
Géza ingerlékenységében kapott az alkalmon és dandáraival átlép
vén a határt, az ellene küldött görög hadvezérrel, Basiliussal Branizova mellett megütközött. E csatában István, Géza nagyravágyó öcscse párthi
veivel együtt, köztük Boris a kalandor is részt vett; az utóbbi itt végezte be megátkozott életét, ő, kit senki sem szeretett életében, senki sem siratott meg holta után; itt hullott el majdnem valamennyi magyar, kiket István magával vitt Görögországba. Testvérkezektől kellett a honárulóknak a halált elfogadniok.
Géza elégelvén Boris halálát hadviselésének eredményéül, 1156-ban ismét békét kötött.
Ezután békében élt egész haláláig, mely 1161, május 31-én ragadta ki szeretett neje és három fia köréből.
Országlása nem tartozik ugyan a nemzet legfényesebb emlékei kö
zé, de az tagadhatlan, hogy lelkileg nemes és testileg hős királyt tisztelhet benne a magyar, ki nehéz időben és gonosz fajzat ellen hiven járt el feje
delmi tisztében.
A mi Mánuelt illeti, ez korának ugyan nem nagy, de mindenkép feltűnőbb fejedelme volt, ki nem sóvárgott kevesebbre, mint a keleti és nyugati császári korona egyesítésére. Meggyőződése szerint Magyarország volt a legbiztosabb ut, melyen át a nyugati koronához eljuthat»; azért kapott minden ürügyön, mely őt annak meghódításához közelebb hoz- hatá.
Hogy e szándoka nem sikerült, a magyar országnagyok eszélyének és erélyének köszönhető, kik jóllehet a herczegek követeléseit támogatva, pártokra szakadtak, de mihelyt az ország önállósága veszélynek vala ki
téve, egygyé forrtak és szilárdan fordultak a közös ellenség ellen.
XVI.
Görög beavatko/iás.
Második Géza halála után annak fia a tizenötéves IIL István koro
náztatott királylyá, mit megtudván Mánuel, Nisszánál sereget gyűjtött, s kö
vetséget küld vén a magyarokhoz, azokat felszólította; fogadnák sógorát a hozzá menekült Istvánt fejedelmöknek, miután különben is őt illeti a k i
rályi hatalom, úgy akarván a nemzet és szokása, hogy mindig az elhunyt király testvérére, nem pedig gyermekére szálljon a korona, mint ezt első
Béla és szent László példája mutatja. >,
A magyarok visszautasiták a tör vény magyarázó követséget, Mánuel pedig közelebb jővén a Dunához, seregének egy részét Alexius Kontoste- phanus vezérlete alatt Istvánnal átküldte, ki Haramvár alá érkezvén, a magyar nemzet főbbjeit ígéretek és fenyegetések által iparkodott részére megnyerni.
De a magyarok nem fogadták el István herczeget királyokul, mert attól tartottak, hogy általa, ki a császár sógora, a görög udvar irányában függővé válandnak.
Nagy pártja lévén azonban a kiköltözött herczegeknek, mert Mánuel nem kímélte a görög aranyt, abban történt megállapodás, hogy László herczeg váljék királylyá, ki aztán mint II. László lépett a trónra, de csak
azért, Hogy hat nap múlva a sírba szálljon, hova őt valószínűleg fivére küldő, ki aztán mintIV. István ragadta magához a kormányt; de a nem
zet józanabb része mindig bitorlónak tekintette őt, Bánfy Lukács eszter
gami érsek pedig meg is tagadta tőle a koronázást.
Az uj fejedelem érezvén, hogy a nemzet legnagyobb része ellen
szenvvel viseltetik iránta, tekintélyét gőggel, erejét szigorral akarta pótolni, minek következtében elleneinek száma napról napra növekedők, úgy annyira, hogy kénytelen volt Mánueltól segédet kérni.
Ezen tett az ország függetlenségét koczkáztatta, miért is a magya
rok 1162. év junius 19-én szembe szállottak a bitorló czinkosaivaí, és véres ütközet után kiűzvén negyedik Istvánt, III. Istvánt a királyi székbe visszahelyezték.
Mánuel észrevevén, hogy sógorát a nemzet ellenszenve miatt többé nem tolhatja a magyarok nyakába, más gondolatra jött. Elküldte ugyanis Georgius Palaeologust követkép III. Istvánhoz, kérvén őt, küldené öcscsét Bélát Byzanczba, kit miután fiörököse nincsen, vejévé és császárságának utódává fogadand.
A magyarok cselt nem gyanítva, sőt e házassági összeköttetésben hasznot és fényt látva, Bélát Mánuel kívánsága folytán neveltetése végett Byzanczba vitték, hol Mánuel által az udvarnak Alexius névvel és despota czimmel mutattatott be.
Az előbbi kegyencz IV. István most már útjában állott Mánuelnek, meg is halt nemsokára; érvágás alkalmával mérgeztetett meg.
A béke nem tartott sokáig. Mánuel most Béla jogánál fogva tört a magyarokra. Dalmátiát és a Szerémséget csakhamar elfoglalta.
Szégyen és boszu nagyszámú sereget gyűjtött a magyar király zászlója alá és Dienes nádor 1165-ben csúfosan verte meg Michael Bra- nast a Szerémség görög kormányzóját.
Az ütközet után Dienes az ellenség holttesteit halomra tornyosit- ván és a görög foglyok által föld és homokkal beborittatván, diadalának borzasztó emlékéül, e figyelmeztető halmot hagyá hátra a csatamezőn.
E közben váratlanul fia született Mánuelnek, ennek kedvéért Bé
lának tett ígéretét megszegvén, nem leányát, hanem Ágnest, nejének húgát adá feleségül; azt is megengedő neki, hogy Magyarországba visz- szatérhessen.
Mire Béla, hazájának határához ért, görög sógorának gondja volt, hogy sógornéja királyné legyen. Harmadik István hirtelen, viruló iQusá- gában, örökös nélkül szállott sírba, s voltak, kik halálát méregnek tulaj
donították.
A nemzet egy része eleinte idegenséggel viselteték harmadik Béla ellen, mert a romlott erkölcsű byzanczi udvarnál nevelkedett, sőt anyja Eufrozina is ifjabb fia Géza mellett fogott pártot és a fondorkodások csak akkor szűntek meg, midőn Géza Fridrik császárral a szent földre ment.
Béla azonban a görög műveltséggel nem sajátította el a görög rom
lottságot, országát városokkal, trónját fénynyel ékité fel és rövidre a nem
zet bizalmát egészen megnyerő.
1180. september 24-én véget vetett a halál Mánuel fondorlatainak és alig érkezett meg halálának híre az Adriához, midőn egész Dalmátia önkényt meghódolt Bélának, ki is Farkas nádort küldé Zárába a közigaz
gatási és törvényes ügyek elintézésére.
Mánuel fiát és nejét rokona, Andronicus fogatá el, a fiúval Alexius- sal, aláíratta anyja halálitéletét, Alexiust pedig e gazságért megfojtatta;
magát Andronicust 1185-ben a nép lábánál fogva akasztotta fel.
Ágnes, Béla felesége 1183-ban halt meg és a magyar király egy évvel később második Fülöp franczia király testvérét Margitot, Henrik angol király özvegyét kérte hitvesül.
A fejedelmi menyasszony 1186-ban érkezett Magyarországba a franczia és angol leventék virágától kisérve, és e házassági ünnepélyt a nemzet szives részvéte annál inkább kisérte, mert növekedő jólétéért és az ország jogainak visszaszerzéséért nagy hálával tartozott Bélának.
II. Fridrik német római császár, uralkodása alatt vezetett az orszá
gon keresztül százötvenezer keresztest, Béla is sürgetve volt a keresztes hadakbani részvétre; ezt ő meg is ígérte, de kora halál által gátoltaték.
Két fia közül Imrének hagyta trónját, Endrének kincseit és azon kötelezettséget, hogy a szent földre hadsereget vezessen.
Az utókor Bélát Magyarország legdicsőbb fejedelmeinek sorában szemléli. Midőn elhunyt, ismét azok voltak a birodalom határai, melyeket Kálmán tűzött végpontokul a magyar erőnek; s rend és műveltség sokkal magasabb fokon állott mint azelőtt.