Szőlösi Péter 25 frt ; ha görögöt tart 100 frt.
Figedi Szabó István 1 frt; ha görögöt tart 50 frt.
Győri Ferencz 50 frt; ha görögöt tart' 100 frt. ! '•
Falu János 75 clAnár ; ha görögöt tart 100 frt. " !
Hodosi Jánosné 60 dr; ha görögöt tart 100 frt.
Bárányi Mihály (később főbíró és biharvármegyei alispán) 250 frt ; ha görögöt tart 300 frt.
Íme milyen tekintélyes, tanácsbeli polgárokkal szemben kénytelen a tanács a helyi kereskedelem érdekeit azokkal a rendszabályok által védelmezni, amelyek a görögök feles szaporodását liivatvak korlátozni,.
— megakadályozni.
A görögökkel folytatott küzdelmet nem kísérhetjük tovább. Végre is úgy, mint némely, . más városokban.. történt, пещ. tudták. 'magokat.
Debreczenben megfészkelni. Pedig máiMnár. templom .építését; is tervez-ték, a Kős/egi-ház helyén.3) : ./ . · γ -·
<Vv'. Bécsben is hatalmas pártfogókra, találtak, .Mégis 1696-ban. Ötvös Miklós· házafélét a város tőlük 1-0QQ frtpn^visszavásárolván, ók magok
innen végkép elköl-özének.4) . У
1) Jkv. 1676; jun. 11 : 153,
2) Jkv. 1681 : 214. . /. '
-") Naplótöredék 1696—1 00. évekről. 1696. Jut. 16;.-Levéltár 7.4; sz. a.
4) Szűcs J. id. ш. 111. 581. és ugyanezen Naplótöredék, л : ·
U t e z a s-z.e г г öl. -. ¡ Az utczaszer, kisebb másodrendű közterhek gyűjtő neve. Szűkebb értelemben azokat a pénzbeli, — s tágabi^. értelemben termény beli, kézi és igás munkabeli közszolgáltatásokat nevezték igy, a,melyeknek keze-lését, felhasználását az ősi debreczeni szokás rendes körülmények között az utczai közigazgatásra, az utczagyülésre és kapitányságra bízta.. A manapság szedetni szokott adók közül rendeltetésénél fogva talán legközelebb áll az. utczaszer az. útadóhoz ; bár tulajdóhképen a' város részenként, .deczentrálizált .közmunkaügyön kívül közrendészet, közbiztonság^ ház¿ gazdálkodás és katonai fuvarozás ellátására" szédett helyi .pótadó v közköltő .volt., .
Mennyiségét a körülmények, a.szükség szabta, meg. Pénzbeli részét a szerződött adó, kérőbb az országos adó. után vetették fel s ennek több vagy kevesebb, százalékát tette., Ide. vonatkozólag a tárgyalt kor-szakból adatot nem találtunk. Későbbi évekből származott adószámítási táblázat a rendes országos adó után. 20%-os utczaszert tűntet ki. Pél-dául 25 dénárnál öt, — . 50 dén,á»hál jíz, 1 frtnál húsz dénárt; 32
frtnál 6 frt 40 drt. Ellenben a, csapó-utczai kapitányok 1770. evi szám-adásából azt látjuk, hogy akkor csak 5 % volt az utczaszer. Ugyanekkor 24 német (rajnai) forintnál ha kinék több porc.ziója volt, — utcáaszerét
#nnak feljebb nem vitték, .
Az utczaszert terménybeli közszolgáltatások kivetésénél kulcsul is is használták. Máskor a tized beosztás szerint kellett, az utczáknak több vagy kevesebb vonó jószágot, társzekeret, erődítési ányagot, szarahorá-kat kiállítani., Az .első esetet látjuk fennforogni. 1683-ban, midőn Bécs ostroma idején a hadak számára kivánt élés. megszerzése végett a tanács a legfelső utczaszer után 2 véka, azutánvalókra másfél véka, azután 1 véka, a legalsó utczaszer után fél véka búzát vagy rozst vétett fel, s ennek szolgáltatása, alul az egyházi személyeken kivül senki üres nem lehetett.1) Ugyanígy 1684-ben, midoñ a kapucsi basa pénzéért 4000 kila liáztet követelt Egrébé, utczaszer után minden embertől egy polturára égy véka búzát szedtek oly módon, hogy a tanács a buza vékájáért 45,
•a rozsért 30 dénárt igért s ha a czivisnek adajára nem ment, kész-pénzt adótt érette.2) Hasonlóképen ί'686-bàn a Váradra . követelt 4000 kila búzát minden égy poltura utczaszérre osztott egy vékánként szed-ték be.3)
A tized szerint való felvetés jelentkezik 1661-ben. Ékkor a váradi
!) Diarium 1683. szept. 13.
2) Diarium 1684; aug. 25. · · 3) Jkv. 1686 : 180., " · ··
-palánkhoz 1000 szálfát parancsolván a basa, —- a város 23 tizedje között egyenlően osztották fel annak beszolgáltatását.. 1665-ben „hogy a város népe a nyári takaroclást jól módjával véghez vihesse, szükség á két. járásról 4—4 szekereket állassanak a kapitányok, s naponként kijárjanak, czirkáljanak s az szekerekre puskásokkal renddel limitál-janak." 7 1667:ben az elszaporodott marha hajtogatok, a tolvajok ker-getésére minden tized külön egy-egy . szekeret s együttvéve 100 lovast, tartozott állítani.2) Ugyanez év őszén (okt. 3.) a szegedi .vásárra ment keíeskedőrendeket a mindenfelől fenyegető tolvajok ellen akként védel-mezték, hogy minden tizedből egy-egy szekeret és lovast, melléjek puskásokat rendeltek, akiket utczaszerböl fizettek. Ettől is senki üres nem lehetett.3)
A korszak végén valamint az „ adórendszer megváltozott, ügy a közfuvarozás kivetésénél is új kulcsot alkalmaztak. Erre.vonatkozik az
1692. márcz. 2-án hozott következő tanácsi határozat : „Mivel a .nyo-morúság és szekér-marhabeli szolgálat naponként rajtunk nevekedik és sokasodik, a marhás emberek pedig-igen elfogytanak — hogy a tereh-viselés jobb módjával előmehessen, husz simplex portióra rendeltetett égy szekér 4 marhájával, ahoz való szolgával s egyéb készségével együtt, elrendelvén utczánként a lakosok egymás között." 4)
A d ó m e n t e s s é g e k .
A debreczeni jogélet már a XVI. század végén úgy fejlődött, hogy a közteherviselés nemes és nem nemes származású polgárra egyformán kötelező volt. Az erdélyi fejedelmek, nemkülönben a magyar királyok isr
— míg ideiglenesen uralmuk alatt állott Debreczen (Rudolf idejében)^
újra meg újra ráparancsoltak a Debreczenben letelepedett nemesekre»
hogy ha jól esik nekik a városban való lakhatás előnyeit élvezni — a város terheit is viselj.ék és tisztségeit elvállalják. Lassankint egészen bele is törődtek a nemesek a terhek hordozásába. A város sánczain belül minden polgár egyenlő, — jogilag semmi különbség közöttük.
Némelyek részesülnek ugyan adómentességben ; de azt sohasem .nemesi kiváltság biztosítja részökre. A közterhek viselése alúl csak a
tanács oldozhat fel. A tanács pedig vagy a szellemi kiváltságot, vagy.
*) Jkv. 1665 : 141.
5) Jkv. 1667:84.
0) Jkv. 1667 : 174. '
7) Jkv. 1692:792. Egy simplex portio értékét a tanács 5 m. írtban állapította
meg. (Jkv.-1692 : 802.) . . .
az igaz érdemet nézi. Tisztöknél fogva nem adóznak a papok, profes-sorok és jegyzők;.de rendkívüli esetekben önkéntes készségből ezek is hozzájárulnak a közterhek viseléséhez. Thornai Pásztor István püspök Szejdi sarczolásakor 1000 tallért fizet a maga erszényéből. Midőn Gap-rara szertélën kívánságokkal szorongatja Debreczent, Felvinczi Sándor prédikátor 6 köböl árpára, való pénzt,' 20 kenyeret és 1 erdélyi sajtot ajánl; miré Szenczi Pál, a másik.prédikátor így szól: „Én is alább nem maradok, hà feljebb nem mehetek."1)
Néha egyeseket a város körül szerzett érdemek elismeréséül részeg sít egész vagy részleges adómentességben a tanács. Vagy adót, vagy utczaszert nem kiván tőlük; vagy minden rendbeli közszolgáltatást elenged. Igy fejezte ki háláját a török követségben megölt Ignát András másodbíró máradékai iránt. Özvegyét és fiát Istvánt, amíg együtt
lak-nak, mind adózástól, mind ütczaszertől, szolgálattól, mind köztisztség hordozásátul. felszabadította, minthogy „az atyja életével fizetett a városért".2) 1664-ben; a szegény megkeseredett özvegyeket, kiknek urok városunk szolgálatj'a mellett (Érsek-Ujvár felé tett élésszállítás közben) életeket letették",, adóval, utçzaszerrel, árpa- és tyúkszedéssel nem engedte terheltetni. Csupán a rendkívül való fizetést, buza- vagy árpa-szedést hagyta meg ő rajtok is.3)
Egy 1672 évi határozat kimondja, hogy a meghalt tanácsbeli személy háza népét utczaszeren kívül a tizedesek és kapitányok a halá-lozás évében semmi exactióra ne erőltessék. Komáromi Györgynét, a hires pap feleségét is, miután a néhai Dobozi István főbíró özvegye-után reá vetett adaját, utczaszerét megadta, 1682-ben az aprólékos szol-gálat alul erre az esztendőre felmentették.
' N a g y a d ó f i z e t ő k n é - v s o r a.
Az adók ismertetéséhez függelékül csatoljuk a legtöbb adót, 100 frton felül fizető polgárok kimutatását az 1663—1683. közt eltelt idő-ről. Erre csak azt jegyezzük meg, hogy bárki hamarosan észreveheti belőle: milyen ingadozó és változó volt á nagyobbára „mozduló" javak-ból álló adóalap. „Hirtelen" keletkeztek és hirtelen szétfoszlottak tekin-télyes vagyonok.
1) 1681 évi Diarium.
2) Jkv. 1663: 186. 1666: 247. Ignathék háza Hatvanuicza elején, körülbelől a püspöki lakáshoz harmadik telken állott.
3) Jkv. 1664: 286.
Száz forintnál magasabb szerződött adóval megterhelt polgárok névsora 1663—1683. között.
Д 5
2 « S .4 Adófizető neve
évi adó-forintok
J e g y z e t
Ό
Bornemisza István Gyöngyösi Balázs
Szabó Ferencz ...
Balog Péterné Csizmadia György Kósa Gergely Kis Mihályné Somogyi István Balog Tamás ...
Vas János ...
Rákosi Mihály ...
Kis Pál ...
Székely János ...
Márta György Császár Benedek Sós Kun Istvánné vöstül
Barcza Pál ...
Kovács Ferenczné
Fekete Istvánné... ! Fényes János háza...·...
Horvát Márton ...
Bika Jánosné ...
Szegedi Sámuel Herczeg János Tót Miklós Nagy Miklós Juhász István Vitalis Szabó István Oláh György Szántó András Oláh István ...
Bárányi György (váradi) Kis Mihály
Mészáros Mihály
200 100 150 200 125 100 100 150 100 100 100 100 100 175 10C 125 200 200 100 200 100 100 50 75 75 50
100
25 175 1 30 d.
200 300 1 200
25 25 50 100 150 100 100
100 150 400 100 400 100 300
125
150
150 300 40 d.
125
50 150 100 75 100
150 375 50 '375 150 350 150
100
100
100 175
50
50 75 d.
125
300 200
200 50
50 100
25
25 100
100
175 100 25
1672-től Szabó Ferenczné.
Később Dobozi István főb ró neje.
1672-ben Kis Pálné.
Néhai Fekete István főbíró özvegye Idősb. Dobozi István napaasszonya.:
1679-től Herczeg András.
1675-től Tót Miklósné.
1683-ban Oláh György né.
Özv. Feke e Istvánné házá-ban, kinek u'nokahugát vetfe. nőül. .
1679-Titán Ki8 Dániel.
Melyik utczában?
Adófizető neve 1663
. 1672. 1675. 1679. 1683.
Melyik utczában?
Adófizető neve
évi adó-forintok
Nagy Péter — — 75 100 5
fl cá Takács András ... — — — 150 150 Λ -cd Dobozi Istvánné (idősb) — — — 200 150
N p Szilágyi Imre .... — — — 100 75
— Ötvös Sámuel — ... ___ — — — 200 —
fl Géczi István. — 25 75 100 50 Ά
-ω Férge Bálint... . . ... — — 50 175 200 ыэ Dobozi István (ifjabb) ... — — — 200 200 ω Ν . Kis Dániel — — — 200 100 Ο Komáromi Cs. Györgyné — ' — — — 150 Verebélyi Istváu ... ... — — — 150 150 Szabó Dániel ... 160 50 1 75 d. 50 d
tí Mezei Szabó István 100 50 25 25 60 d.
ев · Végh Miklós 100 — — — —
Λ -cá Pap Mihály 150 — " — —
Ν Oláh István — — 200 — — — —
Ο Olá α György 200 — — — —
fl Bánki István ... 200 200 — — —
ci Katona András ... — ... 100 175 175 250 275
ЫЭ f-i Pap Tamás ... ... — — 100 — — — —
ctì Végh Mihály 50 100 100 75 d. — '
> Borsos Péter... _ . . . — 100 100 100 50
Cserődi Lukács — 50 100 50 25 Boldog- f Széles János .... 200 600
faivá- < Széles János ....
ban ( Széles Istvái .— . - . . 200 — 500 — —
I 1 Kalmár Imre.. 100 25 — — —
•cá ι N 1 Dobozi Benedek 125 125 125 125 —
- 1 fl л Hegyesi N. Péterné 100 — — —
-τι cö Széles István — — ... — 300 200 50 —
-ей > Ország János vöstül ... — 75 100 75 25
Miklós- f
utczá- < Horog Menyhárt 100 80 d. — — —
ban , I Kovács Jánòs' „ . ... — — — 125 40 d. —
Mike Péter 150 5У 25 1 1
S ω s ; Diószegi Jánósiié 150 — ' — 50 150
л Д11 Szarka Péter ... 125 — — — —
J e g y z e t
1683ban Nagy Péterné. -1677 elõttugyanazon helyen
Takács Bertalanná 60 dé-nárral.
1663-ban Balog Péfevné. He-Jyjn 1683-ban Komáromi Cs. Györgyné.
Ugyanazon házban, ahol id.
Dobozi Istvánné s elébb Fekete Istvánná voltak felvéve.
Kis Mihály helyén.
Id. Dobozi Istvánné helyé», a m: i Komároiri
házban-1675-ben Szabó Dánielné.
1683-ban M. Szabó Isivánn .
} 167 1672 után Czeglédben.
Az odókönyv hihetőlecr té-vesen ir Istvánt, János helyett.
Helyén 1672-ben Széles István.
1675-től Széles Istvánné.
1683-ban Diószegi István.
167i-ben Horog János.
1679-ben Kovács Jánosné.
1679-től Diószegi Sámuel.
£ J m Adófizető neve
évi adó-forintok
J e g y z e t
н «s ω d
Futas Szőcs Mihály Dobozi István
Tolnai István _„
Borbély Pál Munkácsi István Balyik András ...
Szilágyi Szabó János Gellért János Faragó István Mező Mihály id Mike Pál
Bárányi Mihály ...
Debreczeni Benedek Dómján György
Bagoly János ...
Kovács János Czeglédi Péter Mező Dániel
Szegedi István ... ...
Szőlősi Péter
Devecseri Pap Miklós ...
Ötvös Miklós Faragó István Fogarasi János — Bárányi György Vigkedvü Mihály Rosnyai János, tipográfus Kis Szabó Mihály Borbély Jánosáé Varga Györgyné Csatári Bálint Komáromi István Ötvös Sámuel Bika Andrásné ...
Szappanos Dávid Erdődi János ... „ : Gazdaságtörténelme Szemle. 1904.
100 300 150 125 225 100 125 150 100 225 25
100
75
75
50
125 100 150
175 100 200
4 5 0 75
300 275 5 50 75
125 150 100 100 100 100 100 150 50 100 25 10 75
25 150 50
150
1 200
45i.
100 300 300
100
150 150 75
1
125
100 125 10 100
25 100 100
1
125 100
125 60 d.
300 50
25 275 275
50
15 200 50 150 150
30 d.
75 200 75 75 300 50 25 125
60
50
125 100
125
150 100
100
250
100 50 250 25 150
1
75 200 25 125 200
100 100 100
100 100 200 75
150
1679 után helyén Dobosi János.
1683-ban ifj. Mező Mihály.
1676-ban csak a háráért.
1683-ban görögért.
1663-ban Paczi Jánosnéval együtt.
1663-ban Θ helyen Szarka Péter. 1683-ban Dómján Györgyné.
1679:ben Bagoly Jánosné.
1679-től Czeglédi Péterné.
1683-ban Mező Dánielné.
1672-ben »Ötvös Miklósháza.
1676 előtt Ozeglédben.
1672-től Borbély András."
1675-ben. flaiyal .együtt ; 1680-tól Erdődi Jánosné.
17
Adófizető neve:
évi adó-forintok
J e g y z e t
Kis Mihály „I ... „ j ...
Varga, Pál
Szabó Máté János —i — Nyirő János, fiastul..1 ...
Bernát János ji } ...
Borbély Gergely : ...
Jóna István ... :Í 1 — Takács András j — Varga Pál ... ! Veres András- — ·._i — Kalmár András — Gyárfás István L-_. ... ...
Seres István... 4 — Isó. Péter— ... ... -4 ...
Csehi János: ] — -Erdélyi Balázs — —; ...
Komáromi Is tvánnapastul
Pataki Péter :„ \
Pataki Pál ... L.; __] ...
Kalmár Tamásné —4 Désán István... !. H ...
Vitalis Szabó István : .„
Bernát János
50 100 200 75 75
100 175 125 .100 100 150 150 100
!1
75 75 100 100 100 100 75 75 .7.5 25 125 75 150 150 200 100 100 150 75
: 100 75
100 300 125 100 125 75
: 75
125 75 100 75 200 125 150 125 100
75 50
150 100 100
100 25 50 75 300 150 125 250 100 275
7.5 .100 50
125
75 100 50
1 1
250
100
100
250 50 226
1680 után Csapóban.
1683-ban Hatvanbari.
.1680 után Seres Istvánné.
f 1675 után Isó Pét θ iné. 1680-I ban 1680-Isó Péterné vöstül.
I 1683-ban mellette Károlyi l István 50 frttal.
1680 után Ui-utczában.
1683-ban Pataki Pálné, mel-lette ifj. P. Péter 50 frttal
Elébb Péterflában.
2. Jövedelmek a bormérésből.
A bormérés joga már a XVI. század második felében a közpénz-tár jövedelmét gyarapította. Szűcs J. ennek igazolására idézi az 1572.
és 1591. évi tanácsi határozatokat és Báthori István fejedelem 1583 okt.
25. Váradon kelt szabadalom levelét.1) E jövedelem jelentékeny és külö-nösen a bujdosók korában, amikor sok jövő-menő, megszálló idegen növelte a város forgalmát, emelkedett magasra. Kiméréssel a hely fogyasztást egyedül aj'város csapszékei láthatták el. Magánosoknak
szi-1 *) Szűcs I. id. m. II. 634. Jkv. 1572: 2J7. és 1691: 264. Szűcs I; 213.
goman tilos a бог-m érés. Akinek eladó bora-van, csak a város csap-lárai közvetítésével kóstoltathatja eh Adajában is beveszik a borát illendő áron s ilyenkör erről, elismervényt —τ czédulát — kap,1) miként
1672-b'en a mészárosoknak is adajokban 2—2 frtós czédulát adott a tanács „jámbor szolgálat jókért".2) ··
-' A körmérés tilalmazásával; annyira mentek, hogy 200 frt büntetés terhe mellett senki a maga borából társpphárt és mesterasztalt sem adha-tott; hanem a város csapszékéből kellett bort vitetnie a mulató céh számára.3) A görögök magok italára hordós bort vévén, a tanács ezt is lefoglalta, mint a város szabadságaival meg nem egyezőt.4) Sőt az is meg-esett, hogy városi alkalmazottak a deákoktól vettek el erővel egy átalag bort, ámít ezek huszti rektorságra menő barátjuk exitusára vásároltak.
Nő már erre a tanuló ifjúság is felzendült s a rajta esett nagy gyalá-zatnak orvoslása végett követségbe küldé a tanácshoz Nádudvari Péter és Váczí Mátyás diákokat. A tanács a. következő ülésre halasztotta, a tárgyalást. De a határozatot már nem vezették be a jegyzőkönyvbe.
Hihetöleg legrövidebb úton elégtételt adtak az ingerült ifjúságnak, amely azzal is fenyegetőzött a bormérés tilalmának ilyen túlhajtása miatt, hogy
„Isten, Angyalok és a Világ előtt protestál s a schola privilégiumát ha hol igazságos törvényét kitalálják, felkeresi".5)
Az idejgenek borait hasonlóképen kizárták a helyi fogyasztásból.
Csak az idevaló lakosoknak kerti és hegyi borait vehették be a bor-birák. Számos határozatot idézhetünk erre nézve. 1657-ben 12 frt bün-tetést szabnak arra, aki külső ember borát befogadja. 1668-ban Balku Pál „a város ususa és törvénye ellen" borait ide beszállítván, meginti a tanács a gondviselőjét, hogy innen kivitesse, különben a borok fenekét kivágatja. 1669-ben határozzák: hogy a Baranya borát város kárára sem itt valóknak, sem külsőknek behozni nem szabad. 1674-ben Miklós kovácsot, aki göröggel társulva, idegen bort hozott be a városba s maga borát is a görög bora közé elegyítette, 200 frtra büntetik. 1681-ben a kapusokat vigyázásra szólítják, hogy a komplárságra behozandó bort be ne bocsássák. Hasonló határozatot hirdetnek meg 1682-bén.e)
Ellenben fordulnak elő olyan feljegyzések is, amelyekből kitűnik, hogy föltételek mellett szabad volt behozni a bort ; a kivitelre szánt átmeneti borok behozatalát pedig egyáltalában nem tiltották ; különben
1) Jkv. 1664 :415. 1666:248. 1668:225.
2) Jkv. 1672 :286. ? 8) Jkv. 1682 : 249.
*) Jkv. 1667:21.
-δ) Jkv. 1667. Máj. 9. 95. 1.
β) Jkvek: 1657:159. 1666:413. 1669:652. 1674:707. 1681:13. 1682:284.
17*
szó sem lehetne borkereskedelemről, amelylyel pedig régtől fogva nyere-séggel foglalkoztak a debreczeniek.
1661-ben megengedi a tanács, hogy „a vidéki emberek borait ily haza romlásában be kell fogadni condicionaliter és ha mindjárt itt a városban el nem adhalja is, úgy, hogy arra rendelt cziikáló uraiméknak hírt tegyenek és főbírónak, hány hordó borok lészen". 1665-ben a Ka rám országból borokat szállítók a tanács orvosló közbenjárását kérik a szolnoki bég háborgatásai ellen, aki rajtok minden hordó bortól 20 tallért csikar. A kornak végén is találkozunk nyomaival annak, hogy a tanács a vidékiek bora előtt felnyittatja a város kapuit, ámikor ezek a tatárok elől menekülnek.1)
A bujdosók korában. 1672—1686 között jelentkezik legridegebb formájában a bormérés monopoliuma. Minél szigorúbban gyakorolták, ánnál több hasznát vette a közpénztár. 1676 előtt lezajlott éveknek bor-mérési jövedelmét nem ismerjük. Csupán az eladott borok után elért néhány évi nyers bevételt látjuk. A fogyasztás emelkedése ezekből is kitetszik. Már a kiadások tárgyalásánál közöltük, hogy a város csapiárai 1668-ban 41997, 1670-ben 55120, 1671-ben 67709, 1675-ben 97811 frt értékű bort mértek el. A következő évekről a borbírák számadásaiból pedig már azt is megállapíthatjuk, hogy a boros emberek kifizetése, a kezelési költségek, töltelék- és bitangborok, egyházi belhivatalnokoknak járó borok értékének és a csapiárok hátralékainak levonása után a fő-bíró ládájába a következő tekintélyes összegeket szolgáltatták be, mint a bormérés ticzta jövedelmét:
Év
Városházán és Kardos-háznál kimérésre bevett
bornak értéke
A borbírák által a főbírónak beszolgáltatott
haszon J e g y z e t
forint dr. 1 forint dr.
1C76 1677 1678 1679
Í 6 8 Ô
1681 1682 1683
68819 80294 99458 118041 89627 94905 90535 59662
• 76 62 39 19 76 1 04 [ G9 07 j
5735 7692 19570 24451 16317 21212 20293 15424
92 56 54
"01 85 55
27 18 í csupán a kardosbázl l borbiráktói;
Összesen 1684 1685
. 701323 72734 106944
95 j 130697 88
í Beszolgáltatott
< összeget nem ( ismerjük.
Főösszeg 881001 9 5 1 —
Jkvek : 1661: Okt; — 1665:11.
Két év alatt, 1676-tól 1682-ig tehát 115273 f 70 dénár jutott a bormérés jövedelméből a főbíró kezéhez ; illetőleg az 1683. évi Kardos-házi borbíráktól átvett pénzzel együtt nyolez év alatt 130697 fr 88 dr, Ennek évi átlaga 16337 frt. Ez összeghez hozzá kell még számítanunk a csapiárok restanciái czímén évről-évre kimutatott tételeket. Mert elkép-zelhetetlen, hogy e több ezer frtra rúgó követeléseket a város egészen elveszni engedte volna. Igaz, hogy a meglévő számadásuk bevételi rova-taiban sehol nem látjuk a csapiárok hátralékaiból befolyt jövedelmeket.
Ám ha fennmaradnak a főbirák naplói, akár részletes számadásai vagy a számadási mellékletek, kétségtelenül nyomára jövünk a hátralékokból bevett összegeknek is. Hiszen a közönséges hátralékok felől 1662-ben azt határozza a tanács, hogy : „nem kell halogatni a város restantiáit.
Hívják elő borbirák uraimék a csaplárokat, tegyék adóssá őket s ha mijék lészen, contentáltassa Biró uram a várost. A több tisztek is min-den restantiajukról egy hét alatt igazítsák dolgukat."1) Ez is azt bizo-nyítja, hogy a hátralékokat mindig a következő évi főbíró kezéhez kel-lett fizetni. Azt hihetjük, hogy a birók által egyes adósok vagyonára a a város nevében tett letiltások is, amelyekkel e korszakban elég sürüen találkozunk, — ilyen be nem fizetett hátralékok miatt történtek.
A borbirák csapiárok hátralékai czímén kiadásba tettek : 1676-ban 4031.54. 1677-ben 2757.45.
1678-ban 2538.55. 1679-ben 4758.68.
1680-ban 1960.17. 1631-ben 2194.24.
lQ82 ben 2198.28. 1683-ban 1771.53 frtot, vagyis nyolez évről 92 dénárt összesen 22210 frt. Ha ennek csak kéthar-mada folyt is be, felülemelkedik 140,000 frton az az összeg, amelyet a bormérés tiszta készpénz-jövedelmének tekinthetünk. Ez az eredmény megmagyarázza a vas-szigort is, amelylyel a tanács a vakbor-mérést tiltotta.
3. Jövedelmek az égett borból.
Valamint a bormérést, úgy az elárúsított bor után maradt seprő-ből főzött pálinka hasznosítását is magának tartotta fenn a város. Efelöl már az idézett 1572. és 1591. évi határozatok is így rendelkeznek.
Valószínű, hogy hosszú ideig maga az elöljáróság égette a seprőt s úgy árúsíttatta csapszékeiben. Azonban 1665-ben úgynevezett égettboros asszonyokra bízta ezt, akiknek számát elsőbbed tizenkettőben, majd csakhamar tizennégyben állapította meg. A kővetkező évben húszra, 1670-ben huszonegyre, 1677-ben huszonötre, 1683-ban pedig huszon-hatra emelte. Igy akarván tisztességes keresethez juttatni elmaradott
i) Jkv. 1662 : 93. 1.
szegény özvegy asszonyokat. Ez intézkédésnek tehát szocziális és ember-baráti ezéíja is lehetett. Mindazonáltal az árulási engedélyt nem ingyen kapták. 1665-ben fejenként és évenként 50, 1670-ben 18, 1677-ben 20 frt az égettbbr mérés díja. 1681-ben összesen 450 frtot róttak ki reájok. 1683-ban ismét 18 frt taxát fizetnek, felét Szt.-György napjára másik felét Szt.-Demeter napjára.1) ! . . ; · . , . . ·
A fizetés ellenében kötelezve voltak a társaságból való kirekesztés terhe mellett, a város seprejét elhordani. Ez a kimért bornak körülbelöl 11%-a, évente 2200—2400 cseber volt és átlagos ára csebrenként 2 frt.
Ha elégséges égett boruk nem volt, ;— máshonnan is szerezhet-tek s ettől nem kellett fizetniök. Nyers bort is égethették^ azönban azonban kötelesek ezt áz égettbor-bíráknak bejelenteni. Viszont minden jogtalan verseny ellen megvédelmezte őket a tanács. Záros számon kívül másoknak, többnek nem engedte meg az égettbor-mérést ; tilos volt továbbá görelykát, aquavitát árulni, behozni a városba. Egy bártfai embernek 1669-ben megengedik ugyan az aquavita főzését^ — csakhogy ez is tartozott azt itczével beadni á város számára.2)
Az égettbor-bírák tehát az égettbornak előre megállapított hasz-nát szedték be, u. m. 1676-ban 386, 1677—1680-ban 500, 1681—83-ban 450, 1684-ben 400 frtot. A kiadások levonása után pedig főbíró kezébe szolgáltattak: 1676-ban 386,^ 1677—1679-ben 494, 1680-ban 459'21,
1681-ben 396-23, 1682-ben 443-27, 1683-ban 323'31 és 1684-ben 387 frtot. Amazok összegé ugyanezen évek alatt 4136, emezeké 3877 frt 2 dénár.
4. Jövedelmek a sermérésböl.
A sermérés is régi joga Debreczen városának. Báthori Kristóf 1580 márcz. 5. Gyulafejér váró tt kelt oklevelével rendeli: a serfőzők utczánként a város javára egy dénárt fizessenek.3) Nem sokkal ezután, 1587-ben dézsma gyanánt minden csebertől 20 pénzt kiván a tanács.5) A kiadások ismertetésénél mondottuk, hogy az árpasert, melyet szálad-sernek is neveztek, bérbeadás által értékesítette a város; vagyis a seresgazdáknak évi bérért átengedte a serfőzés és mérés jogát; de úgy, hogy házoknál jobb sert annál, amelyet kimérés végett a város
1676-ban tetszésükre bízza a tanács, hogy akár taxa mellé álljanak,"akár minden itczétől 3—3 pölturát adjanak. És ők az elébbi feltételt választották. Jkv.
1676 : 19. - ·
2) Jkvek: 1665: 12. 14. — 1666: 249—256. -Hr .1669: 430. — 1670:67,6.—
1676 : 19. — 1677 :. 304.— 1681 : 21—22. — 1683 : 710.
3) Szűcs István id. I. 211. ' 4) U. u. II. 634.
•csápszékébe beadtak, nem árulhattak-; a sernek 'jónak kellett léniái, különben az alkalmatlan sernek fenekét a tánács kivágatta.1) Volt .aztán ismét olyan idő is; amikor maga próbálkozott meg à város a serfőzéssel. De a tapasztalás azt mutatta, hogy házi kezelés mellett nincs belőle haszon; tehát ismét bérbe adták.
A méhser felől 1671-bén azt végezik, hogy Czeglédben a város boltjában kell árulni. Csakugyan külön ser-csáplárt és mellette szolgálót tartottaki Ezt mutatják az 1676—84. évi számvizsgálások ; sőt 1680-ban serházat is építtetett a város. Mindazonáltal vagy a fogyasztó közön-ségnek kedve ment el a serivástól, vagy a sonkoly, melyből a méhsert csinálták, lett évről-évre kevesebb, úgy hogy a sernek haszna a korszak végefelé nagyon alászállott. És ez áll az árpaserre nézve is.
Ά serbírák számadásaiból, a sermérés haszna, levonván a kezelési és egyéb felmerült kiadásokat, — imígy állítható össze :
Az eladott méhser Az elkelt árpaser
haszna
A kétféle ser haszna
A serhasz-nábólabíró Év
mennyi-sége haszna
Az elkelt árpaser
haszna
A kétféle ser
haszna kézéhez
folyt Jegyzet Cseber forint dr. forint dr. forint dr. forint dr.
1676 525 33 133 40 658 73 544 33 1677 — . 378 20 57 46 435 66 270 63
1678 348 1044 — 200 — 1244 — 727 83 Egy iteze méhser 6 dr.
1679 291 580 55 275 — 855 55 691 12
Egy iteze méhser 6 dr.
1680 189 398 50 200 — 598 50 197 05 .1681 289 566 82 150 — 716 82 580 37
1682 . 1683
225 110
554 249
74 79
75 105
— 629
354 74 79
300 265
60 79
Árpasernek csak félévi árendája 1684 80 194 73 105 — 299 73 216 79
Összesen — 4492 66 1300 86 5783 52 3794 51
5. Vásár- és helypénzele; vámolc.
A kir. kisebb haszonvételek közül a borniérés után a vásárlási jógból szedett legtöbb jövedelmet Debreczen városa. Csakhogy maga a vásárpénz és vámszedés joga későbbi eredetű magánál a vásártartás jogánál, amely már az Árpádok korában is megvolt. A XV. század elejétől fogva hosszú sora a királyi szabadalomleveleknek biztosítja
i) Jkv. 1669:439. és 1683:716.
Debreczen számára a vásártartást, miként az idegen vásárokat járó debreczeni polgároknak a vám és harminczad mentességet. Szűcs István által a magán levéltárból idézett régibb királyi okiratok közül egy sem ád kifejezetten jogot Debreczennek vásárpénzek, vámok szedé-sére. Legelőször I. Lipót 1693. évi diplomája szól e vámszedési jogról, amely — úgymond — az erdélyi fejedelmek által engedélyeztetett a debreczeni polgároknak. Ennek élvezésében tehát a szabad királyi városi rangra emelés alkalmával Lipót ís meghagyja őket. Apafi fejedelem volt az, aki 1668. aug. 17-én Radnóton költ kiváltságlevele által meg-engedi, hogy a város minden üzértől és kereskedőtől, ezeknek bármi-némü portékáik után vásári vám gyanánt három pénzt-, az eladásra behajtott barmok árúsaitól és vevőitől ugyancsak három pénzt ve-hessen.1)
Ugyancsak Apafinak a sok adózás és teher segítésére 1683-ban kiadott oklevelénél fogva a magyarországiaktól, akik bort visznek innen ki, csebrenként egy polturát, és minden lábas marha után ismét egy polturát szedhet a város.2)
A fejedelem első adománylevelét megelőzi a tanácsnak egy olyan határozata, mely már 1667. máj. 9-én vásárpénz szedését rendeli el.
Hangzik pedig így : „Vasárnapokon, hétfőn, kedden, ki adni s venni jő, minden szekeren egy-egy pénzt vegyenek hitek és kötelességek szerint vásárbíró uraimék. A sós szekerek jövedelméről újabb discursus lészen, 2—2 polturát szedvén".3) Valamely kiváltságnál vagy szokásjognál fogva tehát már ez előtt is szedhettek mérsékelt vásárpénzt a városba jövő szekerektől. Apafi e jogot kiszélesítette és magasabb vámot engedett.
A tanács a radnóti kegylevél alkalmazása felől 1668. szept. elején intézkedik, kihirdetvén, hogy vásárra bejövő minden szekértől és mar-hától 1 polturát fizessenek. Ugyanennyit tartoznak fizetni a helybeli lakosok a kivitt árukért.4)
Ez időben az erdélyi országgyűlés súlyos terheket rakott Debre-czen városára. 1667-ben „a harminczad végett" vagy a „barminczadért"
4000 frtot követelt a debreczeniektől, s azt minden uton-módon fenyegetéssel és árestálással is megvette rajtok.5) 1669-ben ismét Erdély-országához fizetendő harmadfélezer frlról van emlékezés egy helyen, — talán ama 4000 frtnak hátralékos részéről. Bővebb forrás segítségével talán szoros összefüggést találhatnék e tartozás és Apafi kiváltságlevele
!) Szűcs J. id. m. 438.
2) Jkv. 1683 :350. és Diàri um aug. 24.
3) Jkv. 1667 : 96.
4) Jkv. 1668 : 369.
δ) Jkv. 1667: 169. 184. Erd. Orszgyül. Emiékek. XIV, 258.