Laura Brown, Faculty of Medicine, 5th year
University of Szeged, Faculty of Medicine, Department of Medical Microbiology and Immunobiology, Institute of Clinical Microbiology
Incidence of active cytomegalovirus infection among patients in the clinics of the University of Szeged in 2012
Introduction: Human cytomegalovirus (CMV) is a significant human pathogen which, after primary infection, establishes lifelong latency and frequently reactivates. The incidence and association of CMV reactivation with adverse outcomes in immunocompetent persons have not been well-defined. The aim of our study was to determine the incidence of active CMV infection among patients in the clinics of the University of Szeged in 2012.
Methods: In total, 456 samples (EDTA/blood and urine) of patients were investigated for CMV. The CMV DNA load was monitored by real-time quantitative PCR (Roche).
Results: Cytomegalovirus was detectable in 46 (10,1%) samples from 17 patients: two infants (<1 year old), 4 children (1-3 years old), 6 adults (36-60 years old) and 5 adults (>(36-60 years old). They had congenital infection, malignant disease, or chronic kidney disease. Cytomegalovirus was detected in 1, 2-5, and 8 samples of 7, 9 and 1 patients, respectively. The highest DNA copy number was 2 147 500 copies/ml, the lowest was 60 copies/ml. Antiviral (ganciclovir, valcyte or acyclovir) treatment was effective in all but two cases.
Conclusions: The incidence of active CMV infection is considerable among patients with malignant disesase and chronic kidney disease and it may affect the outcome of disease. The question remains as to whether these patients should be treated specifically with antiviral drugs. Large studies of the statistical impact of CMV activation in these patients should be done. The impact of antiviral agents on clinically meaningful outcomes in these patients should be determined.
Demcsák Alexandra, ÁOK IV. évf., Csorba Csenge, ÁOK IV. évf.
SZTE ÁOK Biokémiai Intézet
A szöveti glikogéneloszlás változása hipermuszkuláris egér-modellben
Bevezetés: A különböző szövetek, szervek növekedésének kontrollált szabályozásában részt vevő jelátviteli utak kevéssé ismertek. A miosztatin a harántcsíkolt izomtömeg fő negatív regulátora, emellett szisztémás metabolikus hatásokkal (pl.: zsírszöveti hatás, glukóz anyagcsere) is rendelkezik. Célunk volt a hipermuszkuláris fenotípusú, miosztatin mutáns Compact egértörzs harántcsíkolt izom- és májmintáinak morfológiai, valamint morfometriai analízise, különös tekintettel a glikogéntartalom vizsgálatára.
Módszerek: Hím Compact és vad típusú egerek (n= 3-8, 10 hetes) tibialis anterior (TA) izmainak és májának glikogéntartalmát spektrofotometriás úton határoztuk meg, fagyasztott metszeteken a glikogént PAS-festéssel, míg a különböző izomrost-típusokat immunhisztokémiai módszerrel analizáltuk. A mikroszkópos felvételekből rekonstruáltuk a teljes izomkeresztmetszeteket, majd Digimizer programmal meghatároztuk a rostok méretét, és a szürkeárnyalatossá konvertált felvételeken denzitometráltuk a PAS-festés intenzitását.
Eredmények: A megnövekedett TA izomtömeggel rendelkező Compact állatok májának abszolút tömege szignifikánsan nagyobb, míg a testtömegre normalizált tömege szignifikánsan kisebb a vad típusú állatokénál. A TA izom (43,6±2,4 vs. 28,7±0,7681*10-2 mg, átlag±SEM, p<0,01) és a máj (103±9,6 vs. 19,1±4,9 mg, p<0,0001) teljes glikogéntartalma magasabb a Compact állatokban. Mindkét egérvonalban a TA izom IIB rostjainak glikogéntartalma szignifikánsan magasabb, mint a IIX rostoké, a különböző rosttípusok (IIB, IIX, IIA) glikogéntartalma pedig nem mutat szignifikáns különbséget a vad típusúakhoz képest. Az átlagos glikogénkoncentráció a TA izmokban viszont kisebb (3,72±0,23 vs.
5,52±0,24 mg/g, p<0,01), míg a májban nagyobb (52,06±3,8 vs. 14,45±3,1 mg/g, p<0,0001) a Compact állatok esetén.
Megbeszélés: A Compact mutáció ellenkező irányban befolyásolja a harántcsíkolt izom, valamint a máj relatív tömegét és glikogénkoncentrációját. A Compact izom csökkent glikogénkoncentrációja pedig magyarázhatja a korábban leírt relatív izomerő-csökkenést.
Támogatók: TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0012.
Erdei Lilla, TTIK MSc II. évf.
SZTE ÁOK Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika
A Propionibacterium acnes által kiváltott TLR aktivációs folyamatok negatív szabályozóinak vizsgálata
Az acne vulgaris leggyakoribb és legismertebb gyulladásos bőrbetegség, melynek kialakulásában a Propionibacterium acnes (P. acnes) baktérium fontos szerepet játszik.
Az epidermális keratinocitákban a P. acnes baktérium hatására a patogénfelismerő Toll-like receptorok (TLR2-4) aktiválódnak. Ennek hatására olyan jelátviteli folyamatok indulnak, melynek központi lépése az NF-kB transzkripciós faktor aktivációja, mely többek között különféle gyulladáskeltő molekulák szintézisét szabályozza. Ismertek olyan endogén, negatív szabályozó mechanizmusok, melyek képesek ezen folyamatokat kontrollálni.
Munkánk során célunk ezek egyes elemeinek megismerése és jellemzése in vitro tenyésztett immortalizált keratinocitákban (HPV-KER).
Kísérleteinkben ezért a TLR szignálfolyamatokat negatívan szabályozó gének (SIGIRR, TOLLIP, TNFAIP3) mRNS szintű kifejeződésének változását vizsgáltuk P. acnes 889 baktérium kezelés hatására valós idejű RT-PCR módszerrel.
Eredményeink azt mutatják, hogy a vizsgált negatív szabályozó gének jelen vannak mRNS szinten HPV-KER sejtekben. A TNFAIP3 expressziója a kezelés hatására tranziens változást mutatott, mely a kezelést követően 6-12 órával érte el maximumát. A folyamatok dózisfüggőnek bizonyultak, melynek hátterében Western vizsgálataink alapján az NF-kB transzkripciós faktor dózisfüggő aktivációja állhat.
Eredményeink arra utalnak, hogy az általunk használt in vitro modell rendszerben a jelen levő P. acnes baktérium mennyiségétől függően dózisfüggő TLR-aktiváció következik be. Ezen folyamatok kordában tartásában és az epidermális homeosztázis visszaállításában szerepet játszó gének mRNS szintű kifejeződése nemcsak igazolható a HPV-KER sejtekben, de a TNFAIP3 dózisfüggő aktivációja is megfigyelhető a baktériumkezelés hatására. A kiváltott pozitív és negatív szabályozó folyamatok aránya fontos lehet a veleszületett immun, és gyulladásos folyamatok erősségének, így az acnés tünetek súlyosságának