Multa disces, si libenter disces1
A 16. század közepétől a 17. század első harmadáig tartó időszak mind a magyarországi történelem, mind az egyház- és művelődés-történet egyik legmozgalmasabb időszaka. A Beythe család tagjai, István (1532–1612) az apa, és fiai, András (1564–1599) és Imre (†1624), ebben a korban éltek. Amikor Beythe István 1576-ban Németújvárra került, s ahol közel negyven évig szolgált a Batthyányaknál, akkor zajlottak a hazai protestánsok között a leg-nagyobb hitviták, ekkor kezdtek szétválni egyházszervezetileg is a lutheránus és a kálvinista gyülekezetek. Beythe István még nem sorolható az irénikus meggyőződésű lelkészek közé, ő a gyakorlat-ban tett sokat a hazai protestáns felekezetek békés egymás mellett éléséért. András és Imre szintén részt vettek ezekben a hitvitákban.
Mindhármójukról elmondható, hogy a magyarországi művelődés-történetben is maradandót alkottak: hazai és külföldi humanisták-kal álltak kapcsolatban, könyveket írtak és gyűjtöttek, aktív részesei voltak a hazai nyomdászattörténetnek. Azon kevés protestáns lel-készek közé tartoznak, akiknek fennmaradt egykori könyvtáruk.
A közel 400 kötetes gyűjtemény kiváló lehetőséget teremt arra, hogy bemutassuk olvasmányműveltségüket, szellemi környezetü-ket, valamint további adatokkal gazdagítsuk ismereteinket a
∗ A könyv a Társadalmi Megújulás Operatív Program IKT a tudás és tanulás világában - humán teljesítménytechnológiai (Human Performance Technolo-gy) kutatások és képzésfejlesztés címet viselő, TÁMOP-4.2.2.C-11/1/KONV-2012-0008 azonosítószámú projekt keretében készült. A projekt az Európai Unió támogatásával, és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. – Kutatásaimat az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatta.
1 Beythe András egyik könyvbejegyzése. Talán ebből a szentenciából származik:
Disce libens, quid dulcius est, quam discere multa. Vö.: Andreas SUTOR: Latinum Chaos de, ex et pro omni, seu compendiolum pro usu quotidiano = Ein Teutsches durcheinander von unterschidlichen Sachen. Augsburg, 1716.
808. l. 56. sz. jelmondat.
gat-Dunántúlon működő művelődési körök működéséről és részt-vevőiről.
A három Beythe, élete nagy részét a Batthyányaknál, Boldi-zsár (1537–1590) és Ferenc (1573–1625) szolgálatában töltötte.
Annál a családnál, amelynek németújvári udvara „nemzetközi hu-manista kapcsolataival, a magyarországi egyházi, tudományos és kulturális életben aktív tagjaival, iskolájával, nyomdájával és nem utolsó sorban könyvtárával a térség egyik legnagyobb hatású műve-lődési intézményévé vált a század fordulóján”.2 Ez a szellemi kör-nyezet kivételes lehetőségeket jelentett számukra, hiszen többek kö-zött találkozhattak a korszak jelentős hazai és európai személyeivel, s mindenekelőtt azt, hogy használhatták a kortársak előtt is elismert gazdag könyvtárat – amelynek részben ők is alakítói voltak.
Ma már jól ismert az a tény, hogy a két Batthyány idején szá-mos menekült érkezett Karintiából, Stájerországból, Felső-Bajor-országból, Felső-Pfalzból, Türingiából és Württenbergből a Habs-burgok örökös tartományaiba.3 Közülük sokan továbbmentek Nyu-gat-Magyarországra, így a Batthyány-birtokokra is. Itt többek
2 MONOK István: A művelt arisztokrata. A magyarországi főnemesség olvas-mányai a XVI–XVII. században. Budapest: Kossuth; Eger: Eszterházy Károly Főiskola, 2012. (Kulturális örökség) 92.; Lásd még: UŐ: Die kulturvermittelnde Rolle des Batthyány-Hofes an der Wende vom 16. zum 17.
Jahrhundert. In: Deutsche Sprache und Kultur, Literatur und Presse in Wes-tungarn/Burgenland. Hrsg. von Wynfrid KRIEGLEDER, Andrea SEIDLER. Bremen: Edition Lumière, 2004. 75–90.; UŐ: A Batthyány-család németújvári udvara és könyves műveltsége. In: Kék vér, fekete tinta. Arisz-tokrata könyvgyűjtemények, 1500–1700. Szerk.: MONOK István. Budapest:
OSZK, 2005. 87–104.
3 MONOK István: Württenbergi exulánsok Batthyány Ferenc udvarában. Ma-gyar Könyvszemle, 2003/2. 205–211.; UŐ: Die Bibliothek des Johann Jacob Knaus. Die Reste einer württenbergischen protestantischen Bibliothek in Güs-sing. Jahrbuch des Ungarischen Kulturinstitutes in Stuttgart. Hrsg. von Gyula KURUCZ. Stuttgart, 2003. 138–146.; UŐ: Exulanten aus Bayern, Oberpfalz und Pfalz am Batthyány-Hof an der Wende des 16. und 17. Jahrhunderts. Ungarn Jahrbuch, Bd. 27. 2004. 331–340.; ÖTVÖS, Péter: Balthasar III. Batthyány.
Ein Forschungsbericht und Porträt. In: István MONOK–Péter ÖTVÖS–Edina ZVARA: Balthasar Batthyány und seine Bibliothek. Eisenstadt: Burgenländi-sche Landesregierung, 2004. (BurgenländiBurgenländi-sche Forschungen. Sonderband XXVI. – Bibliotheken in Güssing im 16. und 17. Jahrhundert. Band II.) 10.;
REINGRABNER, Gustav: Protestanten in Österreich. Geschichte und Dokumen-tation. Wien–Köln–Graz: Böhlau, 1981. 81–158.
házi szolgálatot végezhettek, annak ellenére, Rudolf király megtil-totta a Ferdinánd főherceg által Stájerországból elűzött protestáns papoknak a magyar főurak birtokain történő alkalmazását.4 Talán a szükség kényszeríttette őket, hogy egyes könyveiket eladják, esetleg a hála ösztönözte őket, hogy Batthyány Boldizsárnak és Ferencnek, a helyi protestáns iskolának vagy a környezetükben élőknek, így a Beythéknek is, ajándékozzanak egy-egy kötetet.5
A Beythe család könyveinek nagy része a németújvári ferences kolostor könyvtárában6 maradt fenn. Batthyány Ádám (1610–1659) 1634. január 19-én írta meg azt a levelét, amelyben felszólította a protestáns prédikátorokat, hogy hagyják el birtokait. Ez év tavaszán és nyarán Lónyi Mihály (†1645) egykori udvari lelkész írta össze a hátra hagyott ingóságokat, köztük a könyveket is;7 ezeket Németújvárra szállították, s így a Batthyány-bibliotéka nagysága szinte megduplázódott. A bejegyzések arról is tanúskodnak, hogy mind Batthyány Boldizsár, mind Batthyány Ferenc ajándékoztak könyveket a könyvtárból a környezetükben működő prédikátorok-nak. Lónyi írja egyik levelében, hogy: „midön az Böyték könyveit
4 Rudolf király Batthyány Ferenchez, Pilsna, 1600. április 1. Kiad.: A körmendi Batthyány-levéltár reformációra vonatkozó oklevelei I. 1527–1625. IVÁNYI Béla anyaggyűjtése. Az előszót írta: MÁLYUSZ Elemér. Sajtó alá rend.: SZILASI László. Szeged: JATE, 1990. (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalma-ink történetéhez, 29/1.) 140. tétel, 118. l. – Egyik Batthyány sem cselekedett így, ezért a stájer rendek köszönetet mondtak: A stájer rendek Batthyány Bol-dizsárhoz, Grác, 1582. október 12. Kiad.: Adattár 29/1. 119. tétel, 96. l.; Az ágostai hitvallású stájer rendek Batthyány Ferencnek, Grác, 1604. március 6.
Kiad.: Adattár 29/1. 144. tétel, 120–121. l.
5 MONOK: Württembergi exulánsok…, 206.
6 A gyűjteményről lásd: MAGYAR, Arnold: 340 Jahre Franziskaner in Güssing (1638–1978). Graz: Franziskanerkloster, 1980. 236–269.; UŐ: Güssing. Ein Beitrag zur Kultur- und Religionsgeschichte des Südburgenlandes bis zur Ge-genreformation. Graz: Franziskanerkloster, 1976. 124–127.; PUMM, Liesbeth:
Die Klosterbibliothek Güssing. Ein Zeitzeuge der Reformation und Gegenre-formation im burgenländischen Raum. Diplomarbeit an der Universität Wien, 1992.; REINGRABNER, Gustav: A güssingi kolostor könyvtára és a reformáció.
In: Megújulás és megmaradás. Fabiny Tibor-emlékkönyv. Szerk.: KORÁNYI András. Budapest: Luther Kiadó, 2009. 63–74.; ÖTVÖS Péter: A németújvári ferences kolostor könyvtára. Vigilia, 1990. 745–748.
7 MOL P 1313, Pátensek (tisztázat); MOL P 1322, Vall., f. 13. (egykorú fogalmaz-vány Batthyány Ádám saját kezű aláírásával); KOLTAI András: Batthyány Ádám és könyvtára. Budapest: OSZK, 2002. (A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai, IV.) 94.
megh hántam, nam nagysagodnak is magának is mutattam olliakat ott, a melyben Bottiani Boldisar neve azon kézzel volt irván, melliel a többiben”.8
Batthyány Ádám hívására telepedtek le Németújváron a fe-rencesek.9 Valamikor 1649 után határozhatta el, hogy ellenőrizteti könyvgyűjteményét, s annak egy részét átadja a barátoknak. A fe-rences rend történetírója, Karácsonyi János szavaival: Batthyány
„tetézte jóságát azzal, hogy nagyatyjának híres, részben eretnek könyvekből álló könyvtárát is a kolostornak ajándékozta”.10 Az át-adott könyvekről jegyzék sajnos nem ismert, az azonban a meglévő könyvanyag alapján tudható, hogy milyen szempontok szerint tör-tént a válogatás.11 A kolostorba került könyvek között voltak az egy-kori protestáns iskola és az elűzött prédikátorok könyvei, köztük a Beythéké is.
Johannes Manlius, a Beythék nyomdásza
Beythe Istvánnak szinte az összes, ma is ismert műve Johannes Manlius (Mandelz, Mannel) nyomdájából került ki, ezért is fontos külön szólni németújvári működéséről.
A 16. században a Dunántúlon az első nyomda Nádasdy Ta-más szellemi és anyagi támogatásával jött létre Sárvár-Újszigeten,
8 Lónyi Mihály levele Batthyány Ádámnak. Győr, 1635. november 30. In: A ma-gyar könyvkultúra múltjából. Iványi Béla cikkei és anyaggyűjtése. Sajtó alá rend. és a függeléket összeáll.: HERNER János, MONOK István. Szeged: JATE Központi Könyvtár, 1983. (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 11.) 206. Nr. 332.; KOLTAI: Batthyány Ádám és könyvtára, 95.
9 MAGYAR:340 Jahre Franziskaner…; KARÁCSONYI János: Szent Ferencz rend-jének története Magyarországon 1711-ig. 1. köt. Budapest: MTA, 1923. 212–
213.; PUSKELY Mária: Mozaikok a németújvári ferences kolostor történetéből.
In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrá-jára. 1. köt. Szerk.: ŐZE Sándor, MEDGYESY-SCHMIKLI Norbert. Piliscsaba–
Budapest: METEM, 2005. (Művelődéstörténeti műhely. Rendtörténeti konfe-renciák) 227–235.; RÁCZ Piusz: Ferencesek az ország nyugati részén. Zalae-gerszeg: Szűz Máriáról Nevezett Ferences Rendtartomány, 2004. 134–136.
10 KARÁCSONYI:Szent Ferencz rendjének története, 1. köt., 1923. 213.
11 KOLTAI: Batthyány Ádám és könyvtára, 100–101.
de sajnos csak igen rövid ideig működött.12 Ezen az országrészen majd csak a század végén dolgozott új tipográfia, ezek közül az egyik Manlius vándornyomdája. Műhelyét Németújváron a Batthyány, Monyorókeréken az Erdődy família, Sopronkeresztúron pedig Ná-dasdy Ferenc patronálta, tehát olyan főurak, akik biztosították könyvkiadásának költségeit.13
A protestantizmusnak elkötelezett Johannes Manliusról 1575-től rendelkezünk adatokkal, ekkor Laibachban (Ljubljana) nyomta-tott. Ebben az évben adta ki az első szlovén nyelvű, szlovén földön megjelent bibliarészletet.14 Innen menekült hazánkba, s Batthyány Boldizsár németújvári birtokán működött, először 1582 és 1585, majd 1594 és 1597 között. Boldizsárral és Beythe Istvánnal Jeremias Homberger (1529–1595) grazi evangélikus lelkészen ke-resztül került kapcsolatba. Ezzel is magyarázható, hogy Manlius legelső itteni kiadványai közé tartozik Homberger oktatása a gyó-násról15 s bibliai kommentára16 – ez utóbbi mű elején egyébként
12 A korszak nyomdászattörténetére lásd: V. ECSEDY Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában, 1473–1800. Budapest: Balassi, 1998.
35–84.
13 V.ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei, 1473–1600.
Budapest: Balassi–OSZK, 2004. (Hungaria Typographica, 1.) 23.; BORSA Ge-deon: Johannes Manlius könyvkötői tevékenysége. In: UŐ: Könyvtörténeti írások III. Az OSZK Évkönyveiben megjelent tanulmányok. Budapest: OSZK, 2000. 99–113.
14 V. ECSEDY: A könyvnyomtatás Magyarországon…, 1998. 70.; Johannes Manliusról és műhelyeiről: Uo.: 70–73.; SEMMELWEIS, Karl: Der Buchdruck auf dem Gebiete des Burgenlandes bis zu Beginn des 19. Jahrhunderts (1582–1823). Burgenländische Forschungen, Sonderheft IV. Eisenstadt, 1972.
7–52.; Nyomdafelszereléseiről, könyvdíszeiről, illusztrációiról: V. ECSEDY: A régi magyarországi nyomdák…, 2004. 117–122.; Lásd még: BORSA Gedeon:
Johannes Manlius, a nyomdász és könyvkereskedő a délszlávok szolgálatá-ban. In: UŐ: Könyvtörténeti írások I. A hazai nyomdászat, 15–17. század.
Budapest: OSZK, 1996. 346–349.; KOHNLE, Armin: Der Drucker und Buchhändler Johannes Manlius als Förderer der Reformation in Krain und Ungarn. In: Primus Truber 1508–1586. Der slowenische Reformator und Württemberg. Hrsg. von Sönke LORENZ, Anton SCHINDLING, Wilfried SETZLER. Suttgart: W. Kohlhammer Verlag, 2011. 217–228.
15 HOMBERGER, Jeremias: Viola Martia … Habet hic libellus piam praeparationem ad percipiendam coenam dominicam forma colloquij inter pastorem et confitentem instituti expositam. Güssing, 1582, Johannes Manlius. (RMNy 518) – A könyv ma is megvan a németújvári gyűjteményben, egy Homberger-kolligátum tagja. A beírás szerint Beythe András tulajdona
Beythe dicsérő verse szerepel Stephanus Beythe minister ecclesiae Gizzingen … címmel.
Johannes Manlius legtöbb nyomtatványát Boldizsár életében jelentette meg, s ezek nagy része Beythe István művei. Jelentőségü-ket tekintve a kiadványok közül kiemelkedik a Carolus Clusiussal együtt összeállított Stirpium nomenclator Pannonicus … (Németújvár, 1583) magyar-latin növénynévjegyzék17 és Beythe postilláskötetei.18
1. Johann Manlius egyik németújvári nyomtatványa
volt – de nagyon valószínű, hogy az első possessor Beythe István volt, s fia tőle örökölte meg.
16 HOMBERGER, Jeremias: Granum frumenti. Explicatio LIII. capitis Iesaiae prophetae … Güssing, 1583, Johannes Manlius. (RMNy 534)
17 Lásd a 353. l. 23. tételt – RMNy 536
18 Lásd a 349. l. 8., 9.; 352. l. 19. tételeket. – RMNy 552, 553, 554
Manlius első németújvári korszakában jelent meg Frankovics Gergely: Hasznos és fölötte szükséges könyv-e (Németújvár, 1582–
1585). Az RMNy műfaji besorolása szerint „evangélikus valláser-kölcsi elmélkedés orvosi tanácsokkal”, amelyben Beythe István egy latin nyelvű verse is olvasható (Stephani Beythe testatum…).19 A kiadvány több szempontból is művelődéstörténeti jelentőségű, hiszen ez a hazai orvostörténet első magyar nyelvű nyomtatványa, másrészt pedig ez az első, rézmetszetekkel díszített magyarországi könyvünk.20
Szintén Manlius műhelyében jelent meg Beythe András egyet-len nyomtatott műve, a Fives könyv (Németújvár, 1595)21is, amely már második németújvári korszakának terméke, s pártfogója im-már Batthyány Ferenc.
Johannes Manliusnak összesen huszonkét olyan kiadványa is-mert, amely Németújváron jelent meg, ebből tíz köthető a Beythékhez, s ez alapján házi kiadójuknak is nevezhetnénk – min-dennek hátterében természetesen ott állnak a mecénások, Batthyány Boldizsár és Ferenc. Gazdag és változatos nyomdafelszerelésének köszönhetően kiadványai gazdagon illusztráltak,22 s ez a könyvek népszerűségéhez is hozzájárulhatott.
Később azonban megromlott a viszony Manlius és Beythe Ist-ván között, s utóbbi Igaz mentség-ében így panaszkodik rá: „Mind könyvnyomtatótokkal öszvejegyzettek vagytok, az amint él, az áru-ló, tudja az maga nyughatatlan lelkiismereti. Beythe István mentötte azt meg az haláltúl mind feleségével öszve és az jótéte-ményért ez az haladás…”.23 Manlius ugyanis 1598-ban kinyomtatta
19 RMNy 532 – BORSA Gedeon: Frankovith Gergely. In: UŐ: Könyvtörténeti írások I. A hazai nyomdászat, 15–17. század. Budapest: OSZK, 1996. 342–
345.
20 V.ECSEDY:A régi magyarországi nyomdák…, 2004. 118.
21 RMNy 766 – A németújvári könyvtárban nem maradt fenn belőle példány. Több hasonmás kiadásban is hozzáférhető: NAGY Dénes utószavával, az Alföldi Nyomda gondozásában, Debrecenben, 2003-ban a Tiszántúli Református Egy-házkerület Nagykönyvtárának példánya; 2006-ban GÉCZI János ajánlásával a Kossuth Kiadó gondozásában az OSZK példánya (Amor librorum sorozat).
22 V.ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei, XVII. század 1. köt. Nyugat- és észak-magyarországi nyomdák. Budapest: Balassi–OSZK, 2010. (Hungaria Typographica, 2.) 45.
23 BEYTHE István: Az igaz keresztyénekből meghasonlott professionariusoknak rágalmazó articulusok ellen irattatott IGAZ MENTSÉG, kiket ők Beythe
Ist-az Egyesség Könyvét,24 ráadásul az előszóban főként a Beythével való vitáról is írnak a kötet összeállítói, s ezt a németújvári lelkész természetesen igen zokon vette.
Munkámat sokan segítették, különösen Turócszentmártonból Klára Komorová és Helena Saktorová, Budapestről Hubert Gabriella és Orlovszky Géza, Debrecenből Fekete Csaba, Győrből Kiss Tamás, Pápáról Mezei Zsolt, Székesfehérvárról Smohay Péter, Szegedről Simon Melinda, Nagyillés János és Farkas Katalin. A legtöbb kö-szönettel egykori tanáraimnak, Monok Istvánnak és Ötvös Péter-nek tartozom. Diákként többször is elvittek a németújvári ferences páterek kolostorába, ahol együtt dolgozhattam velük a könyvtárban Batthyány Boldizsár és a Beythe család könyvei között. Az elkészült összefoglalás az ő munkájuk is – szívesen és sokat tanultam tőlük.
ván bosszúságára nagy kalandosságban, értetlenül, rágalmazóul, nagy ha-zugul eltitkoltatott mester dolgábul foldozgattak öszve az másunnét koldul-tatott confessiok szerint. Németújvár, 1599. Kiad.: THURY Etele, MPEA 1908.
72–73.
24 Summaia azoknak az articvlosoknak, kikrevl vetekeodesek tamadtanak Augustana Confessioban valo tanettok között, es akkik ez keovetkeozendeo irásban, mely az Egyessegnek Könuebül magyar nieluen irattatott Isten igeienek tanettasa zerent es az hütnek egienlö folyasa zerent isteni felelemmel meg magyaraztattanak. (Kerezturat), 1598, Johannes Manlius.
(RMNy 834)