Bevezetés a pénzügyi viselkedéstanhoz

A fiatalok pénzügyi döntéseit vizsgálva én is a homo oeconomicusból, mint magatartásformából indultam ki. A hagyományos pénzügyi tanokhoz hasonlóan, feltételeztem, hogy a korcsoport tagjai mindig racionális érvek alapján döntenek, kialakított preferenciáikat nem változtatják meg, tökéletesen informáltak, és információk segítségével a leghatékonyabb döntéseket képesek meghozni.

A hagyományos pénzügyi modellek átvették a közgazdaságtan alapfeltevéseit a fogyasztók racionális magatartására, haszonmaximalizáló viselkedésére, stabil preferenciarendszerére vonatkozóan. Bár a közgazdaságtan korai képviselői – Adam Smithtől John Maynard Keynesig – elméleteikben elismerték a nem racionális viselkedés közrejátszását is, ezzel mintegy elfogadva a pszichológia tényezők szerepét a kockázatos döntésekben. A negyvenes évektől azonban a racionalitás megkérdőjelezhetetlen tétellé vált a közgazdaságtan keretein belül (Hámori, 2005).

A közgazdasági elméletekben megjelenő hideg fejjel, mindig racionálisan döntő emberkép mellett a társadalomtudományokban folyamatosan újak is bemutatásra kerültek, ezeknek azonban a hagyományos közgazdaságtan sokáig ellenállt. A pszichológiában már a XX.

század elején megjelenítésre került az érzelmek, szenvedélyek által vezérelt, időnként deviánsan is viselkedő homo psychologikus (pszichológiai ember), valamint a kollektív racionalitást figyelembe vevő, társadalmi normák szerint viselkedő homo sociologicus (szociológiai ember). Kicsit későbbre tehető a gazdasági és társadalmi értékeket egyaránt fontosnak tartó homosocio-oeconomicusnak (társas–közgazdasági ember) a színrelépése, valamint a hatalommal visszaélő homo politicus (politikai ember) és az érzelmektől, indulatoktól túlfűtött homo vulgus (tömegember) megjelenítése is (Fodor, 2013).

Az utóbbi évek történései, gyakorlati tapasztalatai alapján azonban azt mondhatjuk, hogy

„a befektetők normálisak és nem racionálisak” vagyis az emberek pénzügyi döntéseiben

64

a racionálison túl, további tényezőket is figyelembe vesznek. A tökéletes verseny, a tökéletes informáltság téziseinek feladása után napjainkban a racionális döntések normatív elméletének újragondolása vált szükségessé. (Szabó, 2009).

Herbert Simon Nobel-díjas közgazdász már 1955–ben megalkotta a korlátozott racionalitás elméletét, amely szerint az egyének szándékaik szerint igyekeznek racionálisan viselkedni, de bizonytalan és bonyolult helyzetekben kognitív képességeik és a rendelkezésre álló részleges információk jelentős korlátozó tényezőként működnek. Így viselkedésük a lehető legjobb szándék és a legnagyobb erőforrás befektetés mellett sem lesz mindig racionális.

Ha például utazás előtt könyvet szeretnénk vásárolni az állomáson, akkor nem valószínű, hogy átnézzük az ott lévő összeset, hanem néhányba belepillantva fogunk választani.

Ilyenkor nem a legjobb megoldás, hanem a megelégedettségre való törekvés elve alapján döntünk (Fodor, 2013).

A 4. táblázatban a neoklasszikus és a korlátozott racionális fogalmának jellemzőit hasonlítom össze.

4. táblázat: A neoklasszikus és a korlátozott racionalitás összehasonlítása Forrás: Fodor (2013)

Haszonmaximálás Kielégítő megoldás

 Az összes lehetséges alternatíva megvizsgálása és a legjobb kiválasztása

 Az alternatívák összehasonlítása addig történik, amíg egy elég jót

65

A korlátozott racionalitás tézisét átlépve Dan Ariely (2000) már a kiszámíthatóan irracionális viselkedésről ír könyvében, ahol az irracionális döntéseket nem tekinti véletlenszerűnek, hanem előre kiszámíthatónak és pszichológiai elméletekkel megmagyarázhatónak tartja.

A közgazdaságtan és a pszichológia közti szoros kapcsolatot bizonyítja a gazdaságpszichológia kialakulása is, amely interdiszciplináris tudományként a közgazdaságtan és a lélektan határán fejlődik. Az emberi viselkedés és tapasztalatok tanulmányozását abban az összefüggésben tárgyalja, hogy a szükségletek kielégítése érdekében hogyan birkózunk meg a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokkal. Választ keres arra is, hogy az emberi szereplők honnan és hogyan jutnak hozzá a különböző információkhoz, mi alapján választják ki a döntéseikhez szükséges releváns tényezőket, hogyan történik a döntéshozatal, valamint, hogy milyen motiváló erők határozzák meg és tartják fenn az egyén viselkedését.

Mérő László (Fodor, 2013) joggal hangsúlyozza, hogy mind a közgazdaságtan, mind a pszichológia egyaránt profitált a két tudományterület egymásra hatásából, hiszen például a döntéselmélet, a játékelmélet, a határhaszon pszichológiában való megjelenése, valamint a humán specifikus motivációk, a kreativitás, a csoportjelenségekkel kapcsolatos szociálpszichológiai törvények szerepe a gazdasági életben megkérdőjelezhetetlen.

A magyar származású George Katona még ennél is többet állít, hiszen szerinte:

„Pszichológia nélküli közgazdaságtan nincs, de van mechanikus lélektant alkalmazó közgazdasági szemlélet.” (Fodor, 2013, 64.p.). A pszichológia hozzájárulása a gazdasági szereplők viselkedésének megértéséhez mindenképpen hasznos, hiszen „a különböző ösvények ugyanahhoz a hegycsúcshoz vezethetnek.” (Fodor, 2013, 48.p.).

A pénzügyi viselkedéstan („behavioural finance”, BF) olyan tudományterület, amely a pszichológiának a pénzügyi életben résztvevők viselkedésére való hatását vizsgálja, azzal a céllal, hogy „segítsen magyarázatot találni a piacokon tapasztalható nem hatékony magatartás jelenségére” (Kollár, 2013, 5.p.). A pénzügyi viselkedéstan a gazdaságpszichológia legfiatalabb részterületeként máris arra a következtetésre jutott, hogy a piaci szereplők döntéseikben szisztematikusan eltérnek a tiszta racionalitástól, ezért döntéseik következményeit nem lehet nulla várható értékű „fehér zajként” beépíteni a matematikai modellekbe (Nagy, 2013).

66

A klasszikus pénzügytan és a pénzügyi viselkedéstan elemeit az 5. táblázatban hasonlítom össze:

5. táblázat: A hagyományos pénzügytan és a pénzügyi viselkedéstan jellemzőinek bemutatása

Forrás: Saját szerkesztés (2014) Kahneman (2013) alapján

Tradicionális pénzügytan Pénzügyi viselkedéstan

 racionális döntéshozatal  érzelmek, mint döntést befolyásoló tényezők

 hatékony döntések  heurisztikus eljárások

 kockázatkerülő gazdasági szereplők  veszteségkerülés, nyereségkeresés

 automatikus döntéshozatal  ítélőképesség szerepe

 stabil preferenciák  bizonytalan preferenciák

 tökéletes informáltság  referenciapont meghatározása

 hasznosságfüggvény  értékfüggvény

Az előző fejezetben bemutatott fiatalok magatartási jellemzői a pénzügyi viselkedéstan nézeteivel magyarázhatók, ezért a továbbiakban ezt az új pénzügyi elméletet szeretném elsősorban a fiatalokhoz kapcsolódóan bemutatni.