Gazdasági, szociális és erkölcsi szempontok alapján is megállíthatjuk, hogy a magyar társadalom az utóbbi évtizedekben számos változáson ment keresztül. Még az öröknek tűnő értékekben is megfigyelhető bizonyos újradefiniálás, de talán a legáltalánosabb érdeklődés szakmai és a mindennapi életben is a gazdasági válságból való kilábalás mellett a családdal kapcsolatos kérdés- és problémafelvetést övezi. Hiszen a család intézménye által képviselt értékek az egyén jólétének, lelki egészségének és a társadalom fejlődésének alapját jelentik. Ezért tekinthetjük a családot a jövő zálogának, amely jelentős szereppel rendelkezik a társadalom funkcionális működésében.
Társadalmunkban megfigyelhetőek a társas és szociális támogatórendszer hiátusai, az egyén köré font háló gyengülése. Ugyanakkor a jelen helyzetben – posztmodernnek nevezett világban – mindannyiunkban felerősödik a szeretet, a boldogság és a biztonság utáni vágy, amelyet legtöbben a családban keresnek és találnak meg. A válások magas száma azt mutatja, hogy sikertelen házassági kapcsolatok, felbillent családi egyensúly esetén az egyén, a család nem képes hatékony segítség nélkül a család stabilitását és minőségét megőrző funkcionalitásra, a problémák megoldására.
Napjaink jelentős kihívása, hogy a család által a társadalmat megerősítse, a szociális ellátások rendszerével a gazdasági növekedést katalizálja.
Az értekezésemben egyrészt társadalmi és gazdasági keretbe ágyazom azt a jelentős közfeladatot, amely a családok támogatására, erősítésére hívatott; másrészt a társadalom és a család változásai által generált családsegítésnek, mint szociális szolgáltatásnak és a munkamódszernek, a családgondozásnak a szakmapolitikai problémáit, a kialakult szükségletekre való reagálását, új módszertani technikák alkalmazásának lehetőségét szeretném átfogóan és szintetizáló módon bemutatni.
A dolgozatom elméleti hátterét a közösségi gazdálkodás adja, amelyet három pillérre építettem: szociális igazgatás, közszolgáltatások és szociális munka. A téma komplexitásának feltárása során, két perspektívával kellett szembenéznem. Az egyik aspektus a doktori kutatás elvárásainak halmaza volt, a másik pedig a saját kompetenciahatárom.
A számvetés végén az értekezésemnek két fő célját azonosítottam:
1. feltárás
2. modellalkotás.
Első generációs közszolgálati szociálpedagógusként arra a kérdésre keresem a választ, hogy a XXI. század elején tapasztalható kihívások milyen helyzetbe hozták a szociális ellátórendszer azon elemét, amely a családoknak nyújt támogatást, illetve a szociális szakembereknek milyen módszertani változásokkal kell szembenézniük, hogy minél eredményesebb és hatékonyabb munkát végezhessenek.
Dolgozatom fókuszában a családok támogatásának értékjavítása áll: a családsegítést, mint személyre szabott szociális alapszolgáltatást, illetve a szolgáltatást megerősítő módszert, a családgondozást vizsgálom. A kialakult elméleti háttér és a mindennapi gyakorlat vizsgálatát dokumentumelemzéssel, illetve szekunder kutatással végeztem.
Primer empirikus kutatást munkám során kétszer is végeztem, amelyek eredményei hatással voltak tevékenységemre és megerősítettek célkitűzésemben. A törvényi szabályozás és a szakmai módszertan alkalmazása során kialakult segítő tevékenység, a családgondozás feltárásának érdekében egy olyan módszert választottam, amit eddig ezen a területen kevésbé alkalmaztak. Ez a módszer az értékelemzés.
A családsegítés olyan professzionális szociális szolgáltatás, amely meghatározóan gyakorlati tevékenység. Ezért a választott kutatási módszernek megfelelően a szolgáltatást felhasználók igényeit és a családsegítés funkcióit megfogalmazom, majd az elemzések és a mélyinterjúk eredményeire támaszkodva elvégzem a funkciók bírálatát, és javaslatot teszek egy új szolgáltatási modell bemutatásával a családgondozás módszerével megvalósuló komplex szolgáltatás kialakítására.
A téma feltárásának időszakaszában az egyes részeredményeket publikáltam. A dolgozatom összeállítása során alapvető gondolataimat, az eredményekből levont következtetéseimet mélyinterjúk keretében a reflektív gondolkodás kritériumainak megfelelően a szociális szakemberekkel megosztottam, konstruktív véleményeiket beemeltem a gondolati térképem elemei közé, mindezek a munkám szakmai és minőségi garanciáit adják. Ezt egy gondolattérkép elkészítésével (1. ábra) teszem szemléletessé.
1. ábra: Gondolattérkép (Rostáné Riez Andrea, 2013)
A téma tudományágak közötti vetületének áttekintése segített a kutatási tervem összeállításában és a célkitűzéseim definiálásában.
A kutatási céljaimat az alábbiak szerint határoztam meg:
– átfogó képet adni a mai magyar szociális szolgáltatások rendszeréről;
– rávilágítani a rendelkezésre álló szociális és gyermekjóléti alapellátások helyzetére, a növekvő szociális szükségletekre, kockázatokra;
– felderíteni és összegezni a szakemberek véleményét, értékítéletét a magyar szociális ellátórendszerről;
– feltárni, hogyan képzelhető el a szociális szolgáltatások fejlesztése;
– áttekinteni és értékelni a családgondozás módszerét;
– rávilágítani arra, hogyan lehet koherens és jól-strukturált keretbe foglalva összehangolni és hatékonnyá tenni a szociális ellátórendszer családsegítés elemét, amely a családok támogatását kielégítően szolgálja;
– felderíteni és modellt állítani arra, hogy miként lehetséges az életminőség javítása egy biztonságos szociális hálóban.
Kitűzött céljaimnak megfelelően munkám során a korábbi tapasztalatok felhasználásával egy innovatív, absztrakcióval végzett feladat-megoldási módszert kerestem.
Az egyértelmű algoritmusok helyett, a megszerzett tudás integrálásával és a szakmai érdeklődésemnek és elkötelezettségemnek megfelelően, a heurisztikus elvek mentén, a családok védelmére és támogatására kialakított szociális szolgáltatás jelen helyzetét és fejlesztési lehetőségeit társadalmi – gazdasági – szociális munka aspektusokból vizsgáltam.
Elméleti tudásom és gyakorlati tapasztalatom integrálásával hipotéziseimet az alábbi pontokban fogalmaztam meg:
H1. A családok támogatását, szociális problémáik kezelését jogi, gazdasági, a szociális szakmai szabályok alapján és előre meghatározott keretek között biztosíthatjuk, szem előtt tartva az egyre növekvő és polarizálódó igényeket.
H2. A családok szociális problémáinak hatékony kezelése csak integrált szolgáltatások nyújtásával lehetséges, ezért szükséges a szociális ellátások tartalmának pontosítása és a szolgáltatási tartalmak fejlesztése. Az innovációt pedig a rugalmasság – alkalmazkodás – minőség mentén kell megvalósítani.
H3. A szociális szolgáltatások fejlesztését a szociális szakma és a tudomány szakértőivel egyeztetett, a társadalom szereplőinek széles körével megvitatott közösségi cselekvési tervnek kell tartalmaznia, amely a közösségi döntések átgondolt sarokpontjain alapszik.
H4. A jogszabályok állandó változásai és az állami normatíva által biztosított szűkös költségvetési keretek megnehezítik a minőségi családsegítés kialakítását és működtetését. Az önálló szervezeti keretek között működő családsegítő szolgálatok száma folyamatosan csökken, kisebb településeken egyre kevésbé elérhető a szolgáltatás, miközben a családgondozók egyre több igénybe vevőt látnak el. A szakmai munka eredményessége, hatékonysága ezáltal folyamatosan veszélybe kerül.
H5. A családok számára nyújtott szociális szolgáltatás új módszertani eljárások alkalmazásával, átdolgozott szervezeti keretek között is hatékonyan biztosítható.
Ehhez szükség van a család működését támogató megoldások, különös tekintettel a családgondozás módszerének vizsgálatára.
Dolgozatom felépítése, az egyes fejezetek sorrendje a megismerési folyamat bemutatása is egyben, amellyel a megfogalmazott hipotéziseimet igyekeztem igazolni. A dolgozat tartalmát három nagy gondolati egységre tagoltam. Törekedtem az átláthatóságra és a könnyen követhető verbalitásra.
A kutatási cél megvalósításának érdekében a szakirodalmi források és egyéb dokumentumok tanulmányozása és feldolgozása a 2. fejezetben történt. A vizsgálat i módszerek tudományos igényű leírásához szükséges alapfogalmak tisztázását és az alkalmazott módszer transzformálását külön fejezetben írtam le, segítve ezzel az innovatív kutatási munkám elmélyítését és hangsúlyozását. Kutatási eredményeimet és a téziseket a negyedik fejezetben fogalmaztam meg, majd az ötödik fejezet tartalmazza azt a modellszolgáltatást, amely kutatómunkám következményeként és egyben javaslattételként is értelmezhető.
Dolgozatomban mindvégig az absztakciós feladatok elvégzését tartottam szem előtt, hiszen elméleti és gyakorlati munkám során, gondolkodásom és tevékenységem vezérfonala a gyakorlatorientáltság.
Legfőbb motivációm az volt, hogy a szociális szolgáltatásokra, kifejezetten a családsegítésre vonatkozó kutatásokat jogi – közgazdasági és szociális szakmai aspektusból bővítsem, és az értékelemzés módszerével olyan javaslatot dolgozzak ki, amely segíti a szociális szféra megújulását, így a kutatásom legfőbb eredménye egy alternatív megoldási formát kínáló, új szolgáltatási modell felállítása lett.