6. a betegségek
6.3. A „betegség, melynek megjelenése”
A betegségek és tünetek közti összefüggések vizsgálatának egyik legfontosabb forrása a diagnosztikai ómensorozat 33. tábláján szereplő, a „betegség, melynek megjelenése”
374 A kifejezést Heeβel székrekedésként értelmezi (Heeβel, 2010c, 31).
375 A szöveg kiadásához l. Hunger, 1976, 50–51 és Geller, 2014; a szöveg értelmezéséhez Geller, 2010a, 123–124.
376 A táblával részletesen foglalkozó Mark Geller a testrészek és betegségek e rendhagyó struktúráját azzal magyarázza, hogy a perzsa kori Babilónia magasan képzett tudósai a hagyományos me-zopotámiai hermenológia és asztrológiai ismerhették a melothesia tudományát is, amely egyes testrészeket és betegségeket meghatározott csillagokkal, illetve csillagképekkel kapcsol össze (Geller, 2014).
377 sAA 10, 193, 213, 239, 243, 242, 315, 320, 328.
378 A szöveg kezdősoraiban szereplő, a szövegben mindig szójellel írt terminust gig gar-šu általában a murṣu šikinšu, újabban pedig a simmu šikinšu akkád formulával feleltetik meg. A gar logogramma egyértelműen az akkád šiknu névszóval azonos, jelentése alak, forma, külső megjelenés (cAd Š/2:
436b, illetve AHw III: 1235a), melyet hasonló jelentésben használnak a korábban már említett šammu šikinšu, illetve abnu šikinšu című szövegek. A šiknu szó után álló E./3. személyű birtokos névmási szuffixum (-šu) pedig a betegségre utal. A gig logogrammát azonban a korábbi gig = murṣu lexéma helyett újabban inkább gig = simmu lexémaként értelmezik. A murṣu a betegség ál-talános elnevezése, míg a simmu a bőr kisebesedésére, kelésekre és kiütésekre vonatkozó terminus.
A terminus értelmezéséhez l. Böck, 2014, 55–57.
(murṣu šikinšu vagy simmu šikinšu) kezdősorú szöveg, mely a betegségek neveit és az egyes betegségek egyedi jellemzőit (šiknu) adja meg.379 A szöveg 1–102. sora elsősorban bőrpanaszok, illetve a test külső felületéhez köthető betegségek neveit (ašû, kullaru, ekketu, gergiššu, bubuʾtu, ummedu rišûtu, sāmānu stb.), valamint e betegségek szimptó-máinak leírását (például kiütések színe, keménysége és hőmérséklete, váladékozása) tartalmazza. A tábla fennmaradó sorai (103–123) pedig az egyes betegségeket egy-egy istenséghez, pontosabban valamely istenség kezéhez rendelik (x betegség, y isten keze).
némely betegséghez kapcsolódóan prognózis („a páciens meggyógyul” vagy „a pá-ciens nem éli túl”) is szerepel a szövegben.380 Bár a tábla második részében szereplő betegségek neveit a tábla töredékessége miatt nem tudjuk teljesen rekonstruálni, a két szövegrészben említett betegségek nagyrészt átfedést mutatnak. A szövegben tehát kétféle rendezőelv fedezhető fel: az 1–102. sorokban a betegségnevek, a 103–123. sorokban pedig az istennevek szerint strukturálódik a szöveg. A rendszer összetettségére utal, hogy egy-egy betegséghez több alternatív szimptómaleírás (például a šadānu nevű be-tegséghez négy különböző tünetleírás szerepel), ugyanazon istenségekhez pedig több különböző betegség tartozik (így például Gulát, a gyógyítás istennőjét öt különböző betegség okozójaként is megemlítik). Mindemellett a különböző istenségek kezéhez tartozó egyazon betegség kimenetele is eltérő. Az alábbi forrás a szöveg rišûtu, gergiššu, bubuʾtu, nipištu, ruṭibtu, ḫarāsu és sāmānu bőrpanaszokkal foglalkozó részlete.
379 E tábla szövegének nagy része a perzsa uralom alatt álló Urukban élő ráolvasópap, rímút-Anu által birtokolt, illetve írt táblán maradt fenn, melyen egy másik, vélhetően régebbi táblát másolt (a kolofonnak az eredeti táblára vonatkozó része kitört). A szöveg korábbi kéziratának töredéke a kassú Babilóniából ismert (cT 51, 148), ezt a szöveget Heeßel az ómensorozat kiadása során feldolgozta. A kéziratok áttekintéséhez és a tábla feldolgozásához l. Heeßel, 2000, 353–374.
380 A tábla e két tartalmi egységét egy vízszintes vonal választja el. A tábla elő- és hátoldalán azonban további vonalazás is megfigyelhető, melynek alapján a tábla az alábbi részekre osztható: 1–64, 65–70, 71–74, 75–86, 87–102. A 71–74 és 75–86 soroknál a tábla meglehetősen töredékes, illetve úgy tűnik, hogy a szöveg struktúrája is megváltozik (a betegségnevek helyett többször az „x isten keze” formula szerepel). Geller felhívja a figyelmet arra, hogy tartalmi különbség van a tábla 1–86 és 87–102 sorai között, mivel az előbbi bőrpanaszokkal kapcsolatos betegségeket, míg az utóbbi egyéb betegségeket (így például bu’šānu-betegség, amurriqānu-betegség, aḫḫāzu-betegség, ízületi panaszok) tartalmaznak (Geller, 2004b, 33–34). Ezzel kapcsolatosan megjegyzendő, hogy a sumer logogramma alapján „rossz szag” (kir4.Ḫab) jelentésű bu’šānu-betegség tünetleírásai a páciens bő-rének kisebesedését említik, az amurriqānu és az aḫḫāzu-betegségek tünetleírásai pedig a páciens besárgulásáról tudósítanak. Az ízületi betegségek és a bőrpanaszok kapcsolatához l. Böck, 2014, 29–30. scurlock és Andresen a következőképpen strukturálják a szöveget: bőrpanaszok a testen (1–11), elszíneződéssel járó bőrpanaszok (12–44), súlyos bőrpanaszok (45–74), az istenség által okozott szindrómák részeként megjelenő bőrpanaszok (75–86), bőrpanaszok, a bőr színének vál-tozása mint a különböző betegségek szindrómáinak része (87–93), lábpanaszok és görcs (94–102) és istenségek által okozott bőrpanaszok (103–123) (scurlock–Andersen, 2005, 663–668).
Ha a kiütés megjelenése olyan forró, mint a gyulladás, és […]-betegség gyötri, annak (a beteg-ségnek) rišûtu a neve.
Ha a kiütés megjelenése olyan forró, mint a gyulladás, […] (a kiütés) nem tartalmaz vizet, a kiütés […], annak (a betegségnek) gergiššu a neve.
Ha a kiütés megjelenése olyan forró, mint a gyulladás, és (a kiütés) vizet tartalmaz, annak (a betegségnek) bubu´tu a neve.
Ha a kiütés megjelenése olyan forró, mint a gyulladás, és (a kiütés) vizet tartalmaz, (a páciens bőre) tele van kis bubuʾtu-kiütésekkel, annak (a betegségnek) išītu a neve.
Ha a kiütés megjelenése olyan forró, mint a gyulladás, és (testét) az ummedu-betegség tölti el, (és) rišûtu-betegsége van, annak (a betegségnek) nipištu a neve.
Ha a kiütés megjelenése olyan, mint az ummedu-betegség, a kifakadását azonban egy anyajegy gátolja (lit. megragadja), annak (a betegségnek) nipištu a neve.
Ha a kiütés megjelenése olyan, mint az ummedu-betegség, viszket, és víz folyik a […]ból, annak (a betegségnek) ruṭibtu a neve.
Ha a kiütés megjelenése vörös (vagy) fehér, (a kiütés) fájdalmat okoz számára, (a kiütés) vizet tartalmaz, annak (a betegségnek) ruṭibtu a neve.
Ha a kiütés megjelenése sötét, annak (a betegségnek) ḫarāsu a neve.
(Ha) valakinek a bőre himlővel teli, a húsában állandó szúrást érez, és folyamatosan szenved a rišûtu-betegsétől, annak (a betegségnek) ḫarāsu a neve
Ha a kiütés megjelenése vörös, forró, és duzzadt, valamint (váladék) folyik (belőle), annak (a betegségnek) sāmānu a neve.
Ha a kiütés megjelenése vörös és a beteg állandóan lázas, valamint folyamatosan öklendezik, annak (a betegségnek) sāmānu a neve.
Ha a kiütés megjelenése kemény, gyulladt […] és a vizsgálat során teljesen elgyengül, (annak a betegségnek) midru-betegség (a neve), ditto, [annak] (a betegségnek) sāmānu a neve.
Bőrpanaszok felsorolása (diagnosztikai ómensorozat XXXIII. táblája: 12–25 sorok)381 A fenti szövegrészletből látható, hogy az egyes betegségekhez tartozó tünetleírások alkotnak egy-egy szövegegységet. Egy-egy beteséghez több, különböző tünetegyüttest magába foglaló sor is tartozik, így például a ḫarāsu nevű bőrpanaszhoz az egyik esetben csak a kiütés sötét színe, míg a másik esetben fájdalmas bőrkiütések és egy másik, a bőr kipirosodásával és viszketésével járó bőrpanasz jelenti a tüneteket.382 Az egyes szekciók keletkezésésének folyamatát nem ismerjük, az itt szereplő tünetleírások és betegség-elnevezések egy része azonban a terapeuta szövegekben is azonosítható.
381 spTU 4, 152: obv. 12–16 és 23–25. A szöveg feldolgozásához l. Heeßel, 2000, 354–355 és 359–360.
382 A betegség értelmezéséhez l. scurlock–Andersen, 2005, 222; stol, 2007b, 235.
(Ha) valakinek a bőre himlővel teli, a húsában állandó szúrást érez és folyamatosan szenved a rišûtu-betegségtől, annak (a betegségnek) ḫarāsu a neve. vegyél 1-1 sékel jó minőségű borsót, lencsét, kiššanu növényt, szezám(őrleményt) a gyümölcsöskertből. Törd porrá, keverd össze ciprus olajjal, (és) kend be vele (a beteget).
recept a ḫarāsu-betegség kezelésére. részlet egy bőrpanaszok kezelésével foglalkozó tábláról (BAM Iv, 409: obv. 18‘–23‘ sorok)383
A betegségek egymást követő sorrendjét részben a mezopotámiai diagnosztika „fejtől a lábujjig” elve alakíthatta, így a szöveg először a páciens fejéhez kapcsolódó ašû-betegség tünetleírásait foglalja össze (5 tünetleírás), míg a szöveg végén a végtagi panaszokkal rendelkező betegségek találhatók. Ugyancsak befolyásolhatta a szöveg struktúráját a le-xikális szöveghagyomány, így például az Antagal-listában egymást követően szerepel a tárgyalt forrásban is szereplő három bőrpanasz:384
sA.GU7 : ḫarāsu sA.GU7.E : ekketu
sA.UMBIn.Ak.Ak : rišûtu
Bőrpanaszok listája, az Antagal című szólista részlete385
E forrásunk alapján azt mondhatjuk, hogy a betegségek, legalábbis a bőrpanaszok pontos azonosítását a jellemzőnek tekintett szimptómák, illetve panaszok (köztük más betegségnevek) teszik lehetővé. A „betegség megjelenése”, a tünetek értelmezése, valamint a kezelés közti összefüggésre az asszír király szolgálatában álló egyik udvari orvos alábbi levele is rávílágít.
A királyhoz, én uramhoz (így szól) Urad-nanája, a te szolgád. Legyen nagyon jó az egészsége a királynak, az én uramnak! ninurta és Gula adjanak a királynak az én uramnak testi és lelki jólétet! A király (korábban) azt mondta nekem: „Miért nem vizsgáltad meg (amāru) a betegségem megjelenését (šikin murṣiya) és miért nem hajtottad végre annak kúráját (bulṭu)?” A király előtt korábban már elmondtam, hogy (akkor) nem voltak (számomra) felismerhetők (ḫakāmu) annak (a betegségnek) a tünetei (sakikkū). Most (azonban) küldök egy lepecsételt levelet, (amelyet) ol-vassanak fel a király előtt, ismerje meg (a betegségét) a király. Ha a királynak megfelel, végezzen
383 A tábla feldolgozásához l. köcher, 1995, 206 és 209.
384 Megjegyzendő azonban, hogy az Antagal egy kései lista, így az is elképzelhető, hogy fordított irányú volt a hatás.
385 Antagal E: iv 6’–7’. A szöveg feldolgozásához l. MsL 17, 212.
a béljóslási rituálét ebben (az ügyben). Amint használja a király ezt a borogatást (amit a levéllel küldök/amit a levélben leírtam), (és) a láz elhagyja a királyt, az én uramat. Amint a király tudja, ezt az olajból (készített) borogatást (korábban) kétszer (vagy) háromszor már használtam. Ha a király szeretné, használja ezt (a borogatást már) holnap, (és) a betegség meg fog szűnni.
Urad-nanája, udvari orvos levele a királyhoz a betegség megjelenéséről386
A levél szövege szerint a király betegségének kezelését a szimptómák vizsgálatára és értelmezésre épülő diagnosztika előzi meg. Az orvos számára a betegség azonosítá-sát a szimptómák „felismerése”, azaz értelmezése teszi lehetővé és a kezelésre csak ezt követően kerül sor. A szimptómák jelentésének értelmezéséhez, illetve betegséggel való megfeleltetéséhez az orvosnak vélhetően a diagnosztikai ómensorozat és talán egyéb tudományos szövegek gondos tanulmányozására volt szüksége, így a diagnózis eredményét utólag, levélben küldte el a királynak a kezeléshez szükséges borogatással vagy a borogatás elkészítésének leírásával együtt. Az orvos „garanciát” vállalt az általa végzett diagnózis, pontosabban fogalmazva az előjelek értelmezésének helyességére, azt ugyanis a király a béljóslás révén ellenőrizhette. A levélben említett „betegség megjele-nésének vizsgálata” a páciens tüneteinek diagnosztizálását jelentheti, a sakikkū pedig a diagnosztikai ómensorozatban szereplő ómenekre utal, melyek felismerése (ḫakāmu) lehetővé teszi a betegség azonosítását és kezelését.387
Elmondható: a kutatók többségükben egyetértenek abban, hogy a babilóniai orvo-sok nem a mai értelemben vett betegségfogalommal rendelkeztek, illetve a különböző betegségekhez kapcsolódó panaszokból, tünetekből (például fejfájás, láz, köhögés stb.) az ókori betegségek zöme pontosan nem azonosítható. vélhetően az ókori babilóniaiak betegségtaxonómiai rendszere éppolyan mértékben kevert volt, mint amilyen mérték-ben az emberi anatómiáról alkotott elképzelésük. A betegség fogalma olyan összetett konstrukció lehetett, amelyet a vallás és a tudomány együttesen alakított ki. A test szimptómáiról alkotott elképzeléseik részben a gyakorlati tapasztalatokon (megfigye-lés, illetve tapintás), döntően azonban az előjelek csoportosításának és értelmezésének általános szabályain alapultak, így a beteg testén érzékelhető szimptómákat az isten-ségektől származó előjelnek tekintették.388 Fontos leszögezni, hogy nemcsak fizikai és pszichikai szimptómákat tartották relevánsnak a betegség alakulása, illetve a páciens
386 sAA 10, 315: obv. 1 – rev. 7 sorok (= ABL 391; Parpola, 1970, 246).
387 stol a „betegség megjelenése” terminust a tünetek (sakikkū) fogalmával azonosította. A tünetek megjelenéséből az orvos meg tudta határozni a pácienst kínzó betegsége(ke)t, illetve fel tudta állítani a betegség prognózisát (stol, 1993, 48).
388 vö. Maul, 1994, 40, valamint a 21. lj.
prognózisa kapcsán, hanem a beteg környezetében érzékelt egyéb, ominózusnak tartott jelenségeket is, mint például a különböző állatok megjelenését a páciens házán, illetve közvetlen környezetében (a szobájában vagy az ágyán). A betegségek mezopotámiai ta-xonómiai rendszerében bizonyos testrészekhez kapcsolódó panaszok jól elkülöníthetőek (például fejpanaszok vagy végtagi panaszok), a lexikális jellegű források rendszerezés-ben azonban inkább a mezopotámiai „lista-tudományok” sajátos szempontjai érhetők tetten. A betegségről alkotott mezopotámiai tudományos rendszer egyik kulcsfogalma a külső megjelenésként, külső jellemzőként értelmezhető akkád šiknu, amely egy-egy betegség elsősorban a páciens testfelületén megfigyeléssel vagy tapintással érzékelhe-tő tüneteire utal. A tünetek azonosításán és értelmezésén keresztül vált lehetségessé az orvos számára a betegség azonosítása, a betegség okozójának, valamint a betegség kimenetelének meghatározása.