HOGY ELMONDJA BESZÉDÉT
N- betűs történetek következnek Nagyszülők és unokák 11
N-betűs történetek következnek Nagyszülők és unokák11 1971. SZOMORÚ ESZTENDŐKÉNT jelenik
meg előttem ez év. Édesanyámnak hosszú évek óta egyre nehezebb lett járása, s a vérnyomásával is gondjai voltak, szedte a gyógyszereket, s azért különösebb gondjai nem voltak. Apuka szeretettel vette körül, s én is nagyon gyakran látogattam őket.
Olyankor fürösztöt-tem, a haját meg-mostam és a frizuráját
is elrendeztem, ami mindig nagyon jól esett neki.
A ruháikat bőröndben hazahordtam, és tisztán vittem mindig vissza, hogy azzal s legyen gondjuk. Nekik nem volt telefonjuk, csak levélben és személyesen tudtuk tartani a kapcsolatot.12
Ezért váratlanul ért a hír, amikor megtudtam, hogy Anyukám kórházba kertült.
Sajnos, a közlekedés sem volt olyan, s ha valahova gyorsan el akartunk jutni, az akadályokba ütközött.
Amikor megtudtam, hogy kórházba került, és súlyos az álla-pot, hiába indultam el, csak Budapestig tudtam utazni, bátyámnál szálltam meg, onnan hajnalban mentem tovább Veszprémbe, a kórházba. Sajnos, elkéstem.
Borzasztó rosszul érintett, anyám elvesztése, évekig nem hevertem ki a történteket.
Apukához utaztam, mert ő sem tudta, csak megérezte anyukám elvesztését, én vittem neki a tragikus hírt.13
Nem tudtam elaludni. Képek jelentek meg a boldog időkből, amikor a családom és külön a gyerekek is ott nyaraltunk náluk.
Családom számára felejthetetlenek a balatoni fürdések és kirándulások. Jól éreztük magukat, a nagymama finom ételeket főzött és sütött. A lépcsőzetesre kialakított kertben finom gyümölcs termett, amiből szörpök, befőtt, lekvár készült.
11 Lásd ezzel kapcsolatban a Vendéglátás 1974. c. novellát a V-betűnél
12 A képen: Három generáció: Anyuka, én és kislányom
13 A képen: Szüleim, két unokával
Eszembe jutott egy vendégség, hogyan készülődött anyukám a vendégek fogadására. Híres jó gazdasszony volt. Jó érzéke volt hozzá, nagyon finoman főzött, sütött, díszítette a hideg-tálakat, a tortákat. Az ismerősök szerettek hozzánk járni: Matyi néni, a körjegyző felesége és a körorvosunk a védővel gyakran ebédeltek nálunk. Az orvos körülnézett a konyhában, ott forgolódott a tűzhelynél, a készülő ételek közelében.
Látom magam előtt, ahogy kiemelt egy falat rántott-húst a tálból, anyukám ránézett, mosolyogva, a mutatóujjával megfenyegette, mint egy rakoncátlan gyereket. Milyen szomorú, hogy már csak így, képzeletben láthatom
Hajnal lehetett, mikor végre álom jött a szememre.
**-**
Napvilágról elmélkedem
AMIKOR TEHETEM, naponta belépek a Napvilág Íróklubhoz, még ha csak néhány percre is. 2006. április 12-én léptem be, körülnéztem, és tetszett nekem ott minden, amit csak úgy, röviden át nézve tapasztaltam. Belépésem után, kezdetben nehézségekkel küzdöttem, mert előtte nem is olyan régen kezdtem el komolyabban írással foglalkozni. Először csak prózát írtam, s legelső anyag, amit feltettem: „Én és a számítógép” c. prózám, abból kitűnik milyen gondjaim voltak, hiszen korábban kézzel írtunk, vagy hagyományos írógépen tudtam dolgozni (14 éves koromban szorgalomból tanultam írógépen írni).
Belépésem óta eltelt nyolc év, azóta megismerkedtem a Napvilág belső „szerkezetével” s igyekeztem minél több anyagot föltenni, ahogyan szaporodtak az írásaim. Attól kezdve, szorgalmasan látogattam a Napvilágot, szerettem ott időzni, már több klubtársamhoz – mondhatom – közeli barátság köt.
Nagyon jó ötlet volt, amikor a Szerkesztőség elhatározta, hogy elektronikus úton, úgyne-vezett DIGI-kötetek címen, könyveket jelentenek meg. Legalább is én, örömmel üdvözöltem, és 2006-ban jelent meg első kiadott kötetem (címe: Gyermekem Attila, életrajzi regény) a Napvilágnál, s ugyancsak 2006-ban az Ádám ébredése c. kötet, – az Ótestamentum fantázia.
2007-ben sorban jelent meg 6 kötet, a következők:
Üvegerdő – Novellák
Túszdráma – Dokumentumregény Varázslatos este Elbeszélésekkel Olga ballépései – Kisregény Zsengéim – első verseskötetem és
2008-ban: Kisvárosunk – visszaemlékezés.
Minden kötet megjelent a Budapesten működő Széchenyi könyvtár mek.oszk.hu-nál, elkülönített, saját oldalon is.
Sajnos, nem mindenki élt a lehetőséggel, ezért beszüntették a további kötet-kiadásokat, legnagyobb sajnálatomra. Utána kerestem egyéb helyeken kiadási lehetőségeket, ami – közismert, hogy nem könnyű feladat, csak 2010-ben tudtam meg, hogy a Széchenyi Könyvtár is foglalkozik elektronikus kiadással, ezért a további köteteimet ott adtam ki, mivel próbálkoztam, de nem jártam szerencsével nyomdai kiadások tekintetében.
A Napvilághoz belépésem óta rendszeresen raktam föl az irodalmi műveimet, ma már 420 található ott. Szerettem olvasni a klubtársaim alkotásait és azokhoz igyekeztem véleményt fűzni, ezek száma: 8560, s 2785 mások alkotásánál adtam le szavazatomat.
Írásaimat korábban sokan olvasták, s műveimre 6202-en voltak kíváncsiak, akik lejegyez-ték véleményüket. Ma már leginkább a külső látogatók olvassák sokan a föltett anyagokat.
Örömmel jelentkeztem be, amikor időm engedte, s most is gyakran, lehetőleg naponta igyekszem betekinteni. Az viszont tény, hogy kezdetben intenzívebb élet zajlott az oldalon,
mint mostanában. Sajnos, azt tapasztalom, hogy egyre kevesebb látogató van, mint korábban, s azok is egyre fogynak, gyakran alig hárman vagy négyen árválkodunk, pedig a tagok létszáma: 1578 fő.
S ma is, ennyi ember közül velem együtt: négyen voltunk, szinte egész nap. Tudom, akik dolgoznak, nem mindig tudnak időt szakítani rá, mégis munkaidő után is lehetne betekinteni legalább egy rövid időre. De több ifjú klubtársunk is van, akik iskolába járnak, és nyugdíjasok bőven akadnak, akiknek jutna rá idő. Kellene valamit kitalálni, ami kissé megmozgatná a teljes tagságot, netán túl sokan vagyunk, s ez okozhatja az érdeklődés hiányát?
Ki kellene találni valamit, ami a társaságból több érdeklődést váltana ki.
** **
Négy éves korszakok letűnése 2007
ARRA NAGYON JÓ A DEMOKRÁCIA, hogy most már mindenki nyilvánosan, szabadon ordíthatja véleményét, akkor is, ha arra senki sem kíváncsi. Még ha bármennyire is bomlasztó, sértő, és az egész társadalomra káros is.
Minden ciklus-váltás után hallhatjuk a szólamokat, hogy az elmúlt négy év alatt mit
„tettünk” s hogy mi lesz majd, ha netán az ellenfél kerül kormányra. Érdekes.
Az a baj, hogy nálunk a mindenkori kormányoknak nem ellenfele, hanem mindig csak ellensége van (jelenleg ádáz ellensége!), amelynek soha nem jó semmi, még talán az sem, ha ők kezdeményeznék (már ilyen is történt), és Isten ne adja, mégis elfogadnák azt! Mert ha elfogadják, akkor sem jó.
Aztán jön az óvodás módszer: Ha az ellenfél kerül legközelebb kormányra, még meg sem melegednek a bársonyszékben, első dolguk, amit lehetséges, de inkább mindent, azt is, ami jó azt is feltétlenül visszacsinálják, megváltoztatják. Mi az nekünk, mindent megváltoztatni?
Kerül, amibe kerül! Gazdag ország vagyunk!
Ez a gyakorlat teszi tönkre az országot, mindig, mindennel ellenkezni, aláásni a hatalmon levő kormány tekintélyét, ahelyett, hogy keresztényi módon inkább imádkoznának az emberek a hatalmon lévőkért, hogy munkájukkal az itt élők jólétét szolgálják.
Borzasztó hallani a gyűlöletet, amit szítanak, az ország népét is kettéosztva. Ha így megy tovább, az emberek nem mernek egymással beszélni, barátkozni, mivel ha politika kerül szóba, azonnal parázs vita kerekedik.
Sértődés és gyűlölet egymás iránt, ha nézeteik bármilyen csekély mértékben is különböz-nek a másikétól.
Ahelyett, hogy emberi hangnemben tárgyalások útján jutnának egyezségre, ami az ország jólétét szolgálná. Sőt, ha a ciklus lejárta után a másik nagy párt kerülne kormányra, akkor nekik is kényelmesebb lenne a bársonyszék, mivel saját véleményük is bekerült az egyes intézkedésekbe, változtatásokba.
Most, amikor a program elkészült, igyekszik helyreállítani a megbillent gazdaságot. Nem kellene kormányváltásokban gondolkodni. Mindenki tudhatná, hogy meg kell reformálni a gazdaságot, különben végünk van.
Például az egészségügyi program sem tűr halasztást, sürgősen javítani kell rajta. A mienknél fejlettebb államoknál is javítanak rajta, mégsem győzik a kiadásokat.
Kihasználni valakinek azt az egyetlen mondatát, amit a leköszönt miniszterelnök kiejtett, és azt kiforgatva, rosszindulatúan állandóan szajkózni, utálatos dolog. Már akadtak, akik összegyűjtötték, hogy az ellenzék mennyit hazudott nekünk. Talán azt kellene folyton mére-getni hasznos munka helyett, hogy ki hazudott többet?
Mindezt a gyűlöletet személy szerint ki kezdeményezte?
Aki nem fér a bőrébe, aki nem bírja kivárni a négyéves ciklusok végét, hogy majd akkor demokratikus módon újra megmérettesse magát? Nem bírja kivárni, sürgős neki, mert minél előbb fejére szeretné illeszteni a koronát? Pedig már bizonyított.
Az talán sok, más mellett, nem hazugság, hogy a lehetetlent (!) tizennegyedik nyugdíjat ígért a nyugdíjasoknak? Ki hitte el neki?
Legutóbbi ciklusukban a mostani ellenzék olyan mélyre süllyesztette a szegényebb réteget, hogy ésszel senki sem sírhatja vissza azt a négy évet! Isten óvjon attól, hogy ismét ő irányítsa az országot!
Megjegyzés: 2007-ben írtam a cikket, de továbbra is időszerű.
** **
Négy éves „korszakok” letűnése Ezt tettem föl a Napvilágnak: 07.12.10.
EGY ALKALOMMAL Televízióban elhangzott hír után ismerőseimmel beszélgettem.
Nem egyedül csak ő (akiről a híradás szólt) járt így, hogy négy év múlva (de lehet, hogy csak töredék négy év után) visszaküldték a helyére, egy miniszteri székből, példaként mondjuk, hogy állatorvosnak, de csak egyikükről kívánok most néhány szót szólni, mert hasonlóan akart cselekedni, mint sokan mások.
Neki sem tetszett megválni kényelmes irodai berendezésétől (bársonyszékétől), a vezetés mellé kapott autóktól, hanem felpakoltatta, és elszállíttatta kis hazánk távoli tájára, hogy ott az állatorvosi tevékenységéhez nélkülözhetetlen szoláriumokkal és egyéb tárgyakkal fellendítse megyéjének állattenyésztését!
Hiába igyekezett csendben elhagyni kényelmes munkahelyét, és észrevétlenül távozni, sajnos, sokan látták, hallottak és fejcsóválva figyelték a költözködés részleteit, mert nem maradt titokban.
Arra nagyon jó a demokrácia, hogy most már mindenki nyilvánosan, szabadon ordíthatja véleményét, akkor is, ha arra senki sem kíváncsi, még ha bármennyire is bomlasztó, a társadalomra nézve káros is.
Minden ciklus-váltás után hallhatjuk a szólamokat, hogy az elmúlt négy év alatt mit
„tettünk” s hogy mi lesz majd (!), ha netán az ellenfél kerül kormányra. Érdekes.
Csak az a baj, hogy nálunk a mindenkori kormányoknak nem ellenfele, hanem mindig ellensége van, amelynek soha nem jó semmi, még talán az sem, ha ő kezdeményezné, és Isten ne adja, mégis elfogadnák azt!
Mert ha elfogadják, akkor mégsem jó. Aztán jön az óvodás módszer: Ha az ellenfél kerül legközelebb kormányra, még meg sem melegszenek a bársonyszékekben, első dolguk, amit lehetséges, de inkább mindent, azt is, ami jó azt is feltétlenül visszacsinálják, megváltoztatják.
Mi az nekünk, mindent megváltoztatni?
Kerül, amibe kerül! Gazdag ország vagyunk!
** **
Nevessünk! Gyűjteményemből, humor EGY TEMPLOM hirdetőtábláján a következő olvasható:
Tudjátok - e , hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz?
Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar...
Aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.
A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt.
Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele, legalább még egy évet.
Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.
Affek Tál néni túl sokat képzel magáról.
Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez.
De azért nem minden családtag rossz.
Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket.
A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani.
A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a közösség ügyeit diplomáciai körökben.
Az elkötelezett Agi Tál nővér élen jár a térítésben. Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk:
Két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben hunyt el.
Megjegyzés: Kedves rokonom küldte nekem, azért tettem ide a novellák közé, hogy aki olvassa, kicsit nevessen.
☻
A KÖVETKEZŐ RÉSZ MÁR NEM NEVETNIVALÓ