M Ű V É S Z E T
BESZÉLGETÉSEK ÉS JEGYZETEK VÁMOS LÁSZLÓ
Milyen lesz ezek szerint az új rendezés?
Nem kevésbé látványos az ú j rendezés, m i n t az előbbi, de a látvány mindig a centrumba v o n j a a figyelmet, ahol a 3 főszereplő végig kiemelten a figyelmet jobban, a d r á m a fővonalára összpontosítja.
1965-ben rendeztem először a szegedi Dóm téren. Megrészegített a t é r m i n d e n lehetősége, ami valóban bizonyos szertelenséghez vezetett. A „szertelenségek" m ö -gött azonban akkor is Madách szelleméből f a k a d ó drámai elképzelések voltak, és ezeket az elképzeléseket a k a r t a m megfegyelmezni és a Tragédia bonyolult szövetében az eligazodást, a különböző felkészültségű nézők számára élvezhetővé, é r t h e -tővé tenni.
Látjuk, hogy a leleménnyel, stílussal, mondanivalóval teli színpadképeket mes-teri világítási effektusok keltik mozgalmas életre. Mint egy hatalmas fényorgona klaviatúráján játszva, az ihletettség és a biztos technika méltóságával emeli ki a rendezés a főtéma szólamát. A kísérő melléktémáknak és ellentémáknak annyi fényt juttat mindig, ami a gazdag fantáziájú kompozíció plaszticitását és koloritját mélyíti és szolgálja. Gazdag, színes képzőművészeti ihletésű fantáziával rembrandti fény és árnyékban hullámzó színek és csoportok teszik élménnyé a színpadi látványt.
Köztudomású, hogy nagyszerű vizuális fantáziája már díszletben és színpad-képben képzeli el a színre hozandó művet, amely foglalkoztatja. A színlapon is azt látjuk: a díszleteket tervezte Vámos László és Székely László.
Valóban, bár mint rajzoló és festő dilettáns vagyok, d e rajzolás nélkül n e m t u -dom kifejezni magam. Díszlettervező munkatársaimnak rajzolok, akik r a j z a i m a t azután lefordítják szaknyelvre.
Elkérek közlésre egy" ilyen vázlatot. Nagyon érdekesnek találom. A Tragédia első rendezője, Paulay Ede saját kezű kézírásos rendezőpéldányában is láttam raj-zokat.
A legújabb Tragédia szintere a kozmoszt ábrázolja, úgy látom, geocentrikus fel-fogásban, nagyon lenyűgözően. A hatalmas színpadtér centrumában a földgolyó felső szelete domborodik, körülötte pedig a bolygók határolják a színteret, kisebb fémpajzsaikkal.
Többen az Apolló-11 ihletésének tartották. A való, hogy ötletem régebben született, sőt kivitelezése is előbb készült el, azonban biztos, hogy elképzelésembe v a l a -hol beleérződött a kozmosz meghódítása.
Engedelmével belelapozgatok a rendezőpéldányába. Engedélyt kaptam egy na-gyon érdekes oldalpár reprodukálására. A jobb oldalon van az egyiptomi szín szö-vege, a bal oldalon a rá vonatkozó utasítások. Ismét rajzon láthatjuk a színteret, berendezve, a szereplők állásaitj megjelölve a tömeg mozgásának irányát, Világítást.
Tovább a londoni szín temetőjelenetének érdekes utasítását olvasom. Ezt ki-másolom: „A temetőjelenet Arany János Hídavatásának egyre sűrűbb t e m p ó j á b a n történik: Ügy, hogy a Halál középen áll a dombon, hozzá mennek f e l a szereplők, statiszták, táncosok, akik áramkörébe kerülve egyre többen és többen holtan g u r u l -n a k le a dombról, ami Éváig emberheggyé válik. Ezt a szakadatla-n mozgást a szere-pesek szövegei állítják meg egy-egy másodpercre, de n e m ünnepélyes lassú tempóban, hanem az utolsó nagy felismerés izgalmával mintegy a halálsikolyukat » m o n d j á k el«. Megmerevedő karok, f e j e k amint megpróbálnak kiemelkedni a lávából, ami lehúzza őket. (Rodin: A pokol kapuja.)'' Itt egy képzőművészeti és egy irodalmi élmény víziója járul a haláltánc jelenet madáchi elképzelésének döbbenetes, elgon-dolkodtató megjelenítéséhez.
Ennek a gazdag fantáziával kidolgozott rendezőpéldánynak a megvalósítására mennyi idő áll a szabadtéri játékoknál /rendelkezésre?
Egy darab rendezésénél, ami egy 'kőszínházban kiszámítható és 6—8 hét t e r v -szerű munkája, az itt például a Tragédia esetében 5 helyszíni próbára jön létre.
Ezalatt kell az egész előadást létrehozni. H a szerencsénk van, ezt az 5 p r ó b á t m e g is lehet tartani, ha nem, például közbejön egy eső, ez többé be n e m hozható. Ettől a szabadtéri előadás — és ez Szegedre jobban vonatkozik, m i n t a többi szabadtéri színpadra —, mindig kicsit improvizáció. A művészek és a technikai személyzet pil-lanatnyi diszpozíciója, az időjárás legalább 50%-os ingadozással határozzák m e g egy-egy este sikerét.
' Az új szereplők is érdekelnek.
Ű j rendezéshez ú j szereplők is illenek. Sinkovits Imre, ki évek óta nagy siker-rel játssza Ádámot, úgy érzem, hogy jó Lucifer alkat, és örülök, hogy neki is k e d v e volt a szegedi Lucifer alakításához.
Feltétlen érdekesség, hogy szinte egyidőben van szerepei között az Ádám és iMCifer alakítása.
Nagy hagyomány végig, hogy az Ádámot alakító színészek Lucifer szerepét is játsszák, hogy csak a mindegyikben kitűnő Ödry Árpádot és Kiss Ferencet említsem.
Nagy Attila volt mind a három rendezésében Ádám.
Igen. A szabadtéri szereposztásnál az alkati, orgánumbeli rátermettség döntően fontos, ezért választottam ismét Nagy Attilát. Ezenkívül kitűnő beszédkultúra és mozgáskultúra viszi jó alakítását.
Éva szerepét a 65-ös előadásban szerintem zseniálisan megoldó Ruttkay Éva filmelfoglaltsága miatt n e m tudta elvállalni. Ekkor folyamodtam ehhez a felfedező ötlethez, miután szabadtérre alkalmas Évát egyébként kiváló Éváink és Éva-jelölt-jeink között n e m találtam, hogy meghívjam Thirring Violát, a Komarnói Magyar Színház fiatal hősnőjét. Ö 2 évvel ezelőtt Júlia-alakításával hívta fel m a g á r a a szakma figyelmét. Azt hiszem, hogy egy nagyon régen betöltetlen szerepkörben je-lentős értékkel gazdagodtunk.
A három főszereplő nagyon jól illik egymáshoz, mind a három nagyon szépen beszél, erre figyelnünk Madách-műnél különösen nemzeti kötelességünk.
Megkérdeztem Sinkovits Imrét, hogy fogadta Lucifer szerepét.
Hálásan és boldogan, hogy Á d á m és Mózes mellett még Lucifer szerepével valósággal fürödhetem Madáchban — mondta. Mint főiskolai tanuló Abonyi Gézánál és Gellért Endrénél leginkább Lucifer voltam. Most éretten jutok ahhoz, hogy Lucifert formálhassam meg. Érdekes dolog, hogy évekig Ádámot játszva és most Lucifert próbálva mindinkább meggyőződtem arról, hogy ez a két szerep, a két alak együtt a d j a a teljes embert. Madách mindig korszerű, sőt mindig új. Ezért rajongok érte, azért szeretném kristálytisztán őt tolmácsolni. A mennyei színből a földre ke-rülve szakítani akarok Lucifer démoniságával és az emberhez közelállóan a k a r o m alakítani.
Néztem a próbákat. Kedden először néztem a Dóm téren a vasárnapi premierre készülő jelmezes próbát. A rendező munkájára először Ádám falanszterben szövegét idéztem önkéntelenül: „Csak az építész látja az egészet, — S bár megfaragni n e m tud egy követ, — A művet ő teremti mint egy Isten!" — Másnap azonban a Szegedi Nemzeti Színházban tartott javítópróbán módosítottam az idézetemet. Egymás után elját-szotta a rendező a szerepeket, hogy elképzeléseit minél érzékelhetőbben továbbadja.
A jelmezeken árnyalatnyi észrevételeket tett és kiigazítást kért. Utána a műhelyeket végigjárta, ellenőrizte a munkát. Bár minden részfeladatra kitűnően választott mun-katársaival jó kontaktusban dolgozik, mégis végig mindent fáradhatatlanul a ke-zében tart. Tehát a „követ" is megfaragja.
A Dóm téri esti próba után külön világítási próbát tartott a világítási műsza-kiakkal a késő éjszakai órákig. Bejelölték, írásban rögzítették, hova milyen erős-ségű és színű fényeket kell adni. Erre hatalmas apparátusa és értő műszaki sze-mélyzete van a szabadtéri színháznak. A dóm bekapcsolásával új világítástechnikai megoldásokat is illesztettek be az új rendezésbe.
Tanár ú r ! . . . szólítja meg a Dóm téri próbán mikrofonon keresztül egy, a sok szerepeltetett főiskolai növendéke közül. Tanár ú r ! . . . én így gondolom, lehet így? . . . Nagyon jól van. Csak a r r a v i g y á z z . . . Nem állja útját az egyéni kezdeményezésnek és elképzelésnek, de hozzáfűzi saját akaratát, úgy hogy az ő általa épített mederbenv
megy azért tovább. A legjobb pedagógiai módszerrel rendez. Több próbát végignézve megfigyelhettem, hogy a szerepeket lelkesen játszó főiskolásai más jelenetekben a tömegbe beosztva milyen odaadással „alakítják" feladataikat.
A prágai szín egyik szabadtéri próbáján a rendezőasztaltól a színpad elé ment a jelenet után és Éva-Borbálának egy vállmozdulattal adott instrukciót. Ebből min-denki megértette, hogy a figurában jobban kell érzékeltetni, hogy „én nemes háznak leánya". — Éva hajlékonyan reagált az instrukcióra, és a megismételt jelenetben így hozta Borbála alakját.
Szuggesztív instrukcióira a próbák során szemlátomást alakultak át és alakultak ki a figurák. A tömegmozgások elképzelt beállítása és a színpadot távolból bete-kintve észlelt hatása közti különbségeket munkatársaival szervezetten korrigáltatja, alakítja.
Cluviának adott instrukció: „az artikuláció és a mozdulatok énekszerűen széle-sek legyenek, akkor is, ha nem énekel". A főiskolás Cluvia előttünk fejlődött pró-báról próbára nagyszerű, a római színt tarkító pillangóvá.
Gombos Katalin több nagyszerűen megformált alakban próbára tette férjét és partnerét Sinkovits Imrét, mint Helene és Hippia, majd más partnerrel a londoni színben mint kéjnő szerepelt és alakításaival nagy skálát rémekelt végig.
A. másik „Tanár úr" Gáti József, Péter apostol megformálásával és szózatával felemelő hatást. ér el. Majd remekbe ötvözött karaktereket formál az agg eretnek, Lovel és Rudolf császár alakításával, és itt is példát mutat főiskolásainak és a
közön-ségnek, hogyan lehet egy mozdulat vagy hang ritmusváltoztatásával és még talán ennél is kisebb eszközökkel más-más karaktert formálni, és hogyan lehet árnyalni, hogyan lehet mindent kifejezni gyönyörű nyelvünkkel.
A rendező szépen beszélő művészeket választott, és a próbákon az adódó hibák nem kerülték el figyelmét, kitartóan korrigálta azokat. Egyik pozitív jellemzőjévé vált az előadásnak a szép színpadi beszéd.
A premiert megelőző napon dr. Tari János, ez Szegedi Szabadtéri Játékok igaz-gatója sajtótájékoztatóra hívta meg Az ember tragédiája rendezőjét, munkatársait és a főszereplöket. Itt először dr. Tari igazgató ismertette, hogy nemcsak az igazgató-ság elhatározásából, hanem a közönségnek az igazgatóigazgató-sághoz intézett óhajából ki-indulva kérték fel harmadszor is Vámos Lászlót a Tragédia rendezésére.
Vámos László ismertette a Tragédia új rendezésének koncepcióját. A cikk ele-jén elmondottakhoz azt fűzte még, hogy az 1969-es rendezés ökonomikusabb, kon-centráltabb lesz, mint az 1965—66-os. Azt az elvet itt is szem előtt tartja, hogy nép-színházat kell csinálni, amely szellemi és társadalmi értelemben nagyon széles kör-nek szól.
Nagy Attila, aki rokonszenvet keltő Ádám-alakításával a Dóm téri Tragédia leg-régibb szereplője, elmondja, hogy kétféle variációban élte át az itteni Tragédiát.
Míg akkor a végtelen térben érezte magát, most ennek a gigantikus térnek a fóku-szába helyezte el a színteret a rendező képzelete. Érdekes észrevétele, hogy szerinte nagyrészt annak a következménye volt az 1965-ös rendezés körül támadt vihar, hogy akkor fejlődött egyre erősebben a színházi erőfeszítés az eszköztelenség irá-nyában, a brechti puritanizmusra törekvés volt a színpad iránya, mikor az 1965-ös látványos Tragédia ellenirányt éreztethetett vele.
Sinkovits elmondja, hogy örül, hogy az új rendezésben Lucifert játszhatja, Hevesi Sándort idézi, ki szerint a hagyományokat nem úgy kell őrizni, mint a mú-zeumi tárgyakat, hanem mint a Vesta-szüzek a tüzet, folyton éleszteni kell.
Az új Éva — Thirring Viola — pályája nagy eredményének és nagy állomásá-nak érzi, hogy Vámos László főrendező figyelme és választása ráirányult. Nagy meg-illetődöttséggel játszik híres partnereivel, kiket áhítattal hallgatott eddig a rádió-ban, vagy nézett a budapesti előadásokon, ha feljutott a fővárosba. Jólesően hat rá a főrendező gondos; türelmes vezetése és partnerei kollegiális jóindulata. Igyekszik jó alakítással meghálálni. — így fejezi be bájos szerénységgel nyilatkozatát.
Székely László díszlettervező, Barkóczy Sándor koreográfus, Vágó Nelli jelmez-tervező úgy nyilatkoznak a maguk és munkatársaik nevében, hogy jóleső munkatársi együttesben szolgálták Madách szellemében a Tragédia színrehozatalát.
Másnap indult Bessenyei Ferenc az Űr, a világ teremtő atyja zengő szózatával a világ teremtésének magasztos kinyilatkoztatása, felhangzott Dávid Gyula ihletett zenéjével az angyalok oratorikus magasztosságú kara. A felemelő festői látvány és a műből fakadó hangulat hatására játszott, lebegett, mért Vámos László ars poeti-cájának mérlege. Nagy sikere volt a képzelet, intellektust egyaránt foglalkoztató és kielégítő előadásnak, melyet a biztos, avatott, Madách szelleméhez hű gazdag kép-zeletű rendezés és a nagyszerű együttes hozott létre.
BAJKÓNÉ RÉVÉSZ ZSUZSA