Az előző napi fárasztó kirándulás után pihenőnapot tar-tottak, hogy utána nekilásson a király a helyi törvénykezés vizs-gálatának. Kozma úr immár mindent alaposan előkészített, ezért nem félt attól, hogy a király elmarasztalná a fontos ügy hanyag kezelésében. (Maga ugyan a törvénykezést nem sorolta a leg-fontosabb feladatai közé, de mert látta, hogy Kálmán király mekkora jelentőséget tulajdonít neki, gondosan vigyázott arra, hogy a bíráskodás szigorúan megfeleljen a még Szent István és László király által hozott törvényeknek, valamint a mintegy het-ven év alatt kialakult szokásjog szerint folyjon le.
Természetesen a többi ispán, akik kissé irigyelték zala-vári társukat, különféle gúnyos megjegyzéssel bosszantották Kozma várispánt.
- Kíváncsi vagyok, hogyan fogod eldönteni a két har-cias nemes úr, Kund és Sámuel perét azért a szinte talpalatnyi nagyságú földért, amelyért ősi jogaikra hivatkozva küzdenek? - kérdezte gúnyosan Somogyvár várispánja.
Ezzel és más ilyen vitákkal telt a pihenőnap, jelezve, hogy a bíráskodás során gyakran két, szinte azonos ügyben el-járó két bíró eltérő döntést hoz.
- Nem tisztázott, hogy kik melyik bíróság hatáskörébe tartoznak. - magyarázta a király ebéd közben, amelyen a királyi páron kívül a nádorispán, több várispán és a Csanádi püspök is jelen volt. - Nyilvánvaló, hogy két várispán például a pécsváradi - mutatott Pócs ispánra, - és a veszprémi - mutatott az ugyan-csak jelenlévő Miksára, - peres ügyét nem az egyik közeli falu bírájának kell megítélni.
- Különösképpen akkor nem, ha a falu nem az egyik várispán, például Miksa hatáskörébe tartozik. - szólt közbe ne-vetve Gyula nádor.
- Te csak ne foglalkozz a mi kis birtokhatár perünkkel!
- mondta bosszúsan Miksa. - Úgy tudom, nádorispán uram, ne-ked is van valamilyen peres ügyed.
- Az én ügyemben csak Krisztus urunk és a király ítél-het. - utasította vissza gőgösen a nádor. - Én a törvények felett állok.
- Senki sem áll a törvények felett. - szólt közbe váratla-nul Kálmán király. - Még a király sem.
Hirtelen csend lett. Az urak nem tudták, merjenek-e ne-vetni a király tréfáján, vagy komolyan vegyék-e, amit mond.
Mindannyian Kálmán felé fordultak, nagy részük nevetésre ké-szen, hogy hangosan hahotázni kezdjenek, ha mosolyogni lát-ják. De a király arca komoly volt és határozott, így a hallgatás tovább tartott, míg a veszprémi várispán, Miksa meg nem törte.
- De uram, - mondta kissé ijedten, de merészen, ám ké-szen arra, hogy azonnal visszavonja véleményét, ha az a ki-rályéval nem egyezik - hogy mondhatsz ilyet? Hiszen a törvé-nyeket te hozod.
- Annál inkább! - válaszolt Kálmán király elmoso-lyodva. - A törvényt leginkább annak kell betartani, aki hozta.
Az uralkodó szavait ismét csend követte, de lassan megtört, és halk beszélgetés váltotta fel, majd hirtelen valaki felkiáltott:
- Ez az igazság. Éljen a király!
A bekiabálást mindenünnen hangos éljenzés követte:
- Éljen Kálmán király! Éljen! Éljen!
Amikor végre megszűnt a zajongás, Gyula nádor meg- szólalt:
- Igazad van uram, elismerem, bár megszégyenítettél.
Szavait halk morgás és csendes nevetgélés követte.
- Csend legyen! - szólt a király, majd Gyulához fordult:
- Nem akartalak megszégyeníteni nádorispán úr, de kénytelen voltam helyreigazítani a közkeletű tévedést, hogy akinek magasabb a rangja, annak van igaza.
Elhallgatott, majd a körülötte levőkhöz fordult.
- Ti pedig, urak ne nevessetek, a legtöbben közületek szintén úgy tartják, hogy nekik többet megenged a törvény, mint az alacsonyabb rangúaknak, pedig a törvény mindenkire egy-aránt érvényes.
Ismét a nádorhoz fordulva folytatta:
- Te pedig, nádorispán úr, mint a király helyettese, min-den döntésben fölötte állsz ezeknek, és a többi uraknak, amit a törvény megenged.
Kálmán király szavai után az ebéd a megszokott rend-ben folyt tovább. Mialatt a jelenlevő urak a szokásos beszélge-tést folytatták, Felicia halkan odaszólt férjének:
- Kedves férjem és királyom, Kálmán, csak most kez-dem megérteni, miért adsz néha igazat annak, akinek nyilván-valóan nincs igaza, és dicsérsz meg bírókat, akiket meg kellene büntetni.
- Drága Feliciám, - válaszolt mosolyogva Kálmán - örü-lök, hogy belátod, hogy a törvényeket végre kell hajtani, akár egyetértünk velük, akár nem. Ezek a törvények sok évvel ezelőtt keletkeztek, abból a célból, hogy a pogány magyarság nomád törvényeit összehangolják a kereszténységgel. Jórészt már el-avultak, de jelenleg nincs más.
Elhallgatott, amíg szokásától eltérően, öntött magának egy második pohár bort, majd mosolyogva folytatta:
- Tudom, nehezedre esett felfogni az uralkodó szokáso-kat, a várnépek, szabad magyarok, nemes urak, egyházi szemé-lyek, a rabszolgák és az idegenek zavaros helyzetét és viszo-nyát. Ha elhiszed, ha nem, nekem is csak lassan sikerült megér-teni az egyes társadalmi csoportok aláés fölérendelt helyzetét, egymással való zavaros kapcsolatát. Sok órámba került végig-gondolni, hogy mit kell tennem ezeknek a viszonyoknak rende-zésére, milyen változásokat kell a törvényeken elvégezni.
Ivott egy kortyot a borból, aztán letette a poharat és Fe-licia felé fordulva határozottan a szemébe nézett.
- Már pedig ezt a rendezést, ha törik, ha szakad, végre fogom hajtani, és az ehhez szükséges törvényeket meg fogom alkotni. De ehhez idő kell és nyugalom. Sajnos most minden időmet leköti az öcsémmel, Álmossal folytatott harc a trónért, na meg a Dalmáciáért folytatott háborúskodás. De azért még előbb meg akarom vizsgálni a bíráskodás, törvénykezés helyze-tét a várakhoz tartozó területeken, amit holnap itt Zalaváron meg is kezdek.