Az első Wekerle-kormány belügyi államtitkára
Az első Wekerle-kormány megalakulásakor 1892. november 19-én Wekerle Sándor miniszterelnök belügyi államtitkárnak nevezte ki ifj. gr. Andrássy Gyulát Hieronymi Károly belügyminiszter mellé. A kormány az addigi dualizmus-kori gyakorlathoz hasonlóan szinte teljes egészében a Szabadelvű Párt politikusaiból került ki (a pártonkívüli honvédelmi miniszter, Fejérváry Géza /1894. június 10. és július 16. között ideiglenesen a földművelésügyi tárcát is ellátta/ és a Horvát Unionista Párthoz tartozó horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter, Josipovich Imre kivételével). Ifj. Andrássy politikai pályafutásának kezdetét a liberális kormánypárt határozta meg: 1885-től a csíkszentmártoni kerületet képviselte az országgyűlésben, az 1892-es választásokon pedig Terézváros színeiben nyert mandátumot.
Wekerle Sándor első kormányzati ciklusa alatt hozták meg az első három egyházpolitikai törvényt (a kötelező polgári házasságot elrendelő 1894:XXXI. t.c., a gyermekek vallásáról szóló 1894:XXXII. t.c. és az állami anyakönyvezést elrendelő 1894:XXXIII. t.c. – a másik két egyházpolitikai törvény, az izraelita vallást bevett vallásnak nyilvánító és a keresztény felekezetekkel egyenjogúsító 1895:XLII. t.c. és a szabad vallásgyakorlásról szóló 1895:XLIII.
t.c. már Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt született meg), amelyeknek előkészületében és elfogadásának szorgalmazásában ifj. Andrássy is részt vett. 124
Ifj. Andrássy az 1892-es választásokon a budapesti VI. kerületben, Terézvárosban nyert mandátumot. A politikus már akkor szorgalmazta – Bánffy Dezsőt és kormányát megelőlegezve – a zsidóság teljes egyenjogúsítását, a zsidó vallás recepcióját, amelyet a következőképpen fejtett ki 1892. január 17-én, a VI-VII. kerületi kaszinó dísztermében mondott programbeszédében:
„A magyarnak mindig fő jellemvonása volt a türelmesség. Előbb magyarnak érzi magát a magyar s csak azután katolikusnak, reformátusnak, zsidónak. Az ő nézete az, hogy tiszteletben kell tartani minden vallás jogkörét, de meg kell óvni az államot is a vallási
124 Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. Negyedik, bővített és javított kiadás. Bp., 1992, Akadémiai Kiadó. 75. o. (Az első Wekerle-kormány), 309. o. (Hieronimy Károly); Révai Új Lexikona. IX. kötet.
beavatkozások ellen. Ebben a kérdésben a teljes szabadelvűség a jelszava s kijelenti, hogy a zsidó felekezet egyenjogúsítása iránt teljes rokonszenvvel viseltetik s azt a házban is támogatni fogja. Ebben is hű marad atyja hagyományaihoz s ahhoz a szabadsági mozgalomhoz, mely Széchenyivel kezdődött s a kiegyezésben érte el tetőpontját. Ismétli, hogy híve marad a zsidók egyenjogúsításának, mert látja, hogy a közélet minden terén ott találhatók zsidó vallású polgártársai a küzdők első soraiban.”
A VI. kerület, jelentős részében zsidó származású és vallású polgári rétegnek szánt elismerő szavai a magyar zsidóságnak is szóltak, méltatva a jelentőségüket a gazdaság és a kultúra területén: „ki ne volna büszke arra, hogy az ipar és kereskedelemnek, valamint a szellemi munkának ilyen fényes gyülekezetét képviselheti az ország törvényhozásában. … itt nem a szervilizmus nyilatkozik e kerület polgáraiban, hanem a nagy férfiak emléke iránti kegyelet, amely mindig nemes érzések kifolyása s tanúságot tőn a kerület polgárságának politikai érettségéről és nemes gondolkodásmódjáról.” 125
A kerület egyhangú bizalmat adott ifj. Andrássynak, aminek a jelentőségét növelte, hogy bár a Szabadelvű Párt győzelmével végződött a választás, de az előző ciklus 63%-ával szemben több mint 4%-os szavazatvesztéssel 58,84%-ot értek el és több prominens kormánypárti politikus nem került be a képviselőházba. 126
A modern polgári állam megteremtéséhez az első Wekerle-kormány alatt a Belügyminisztérium is jelentős mértékben hozzájárult: Hieronimi Károly ugyanis számos közigazgatási és közegészségügyi újítást vezetett be (t.k. a fővárosi kerületi elöljáróságok megszervezése, a vízmű létrehozásával Budapest vízellátási viszonyainak jelentős javítása).
127 Ifj. Andrássy főként a közegészségügy területén fejtett ki aktív tevékenységet. Emellett Kossuth Lajos 1894. április 2-i temetésekor az ő személyes rábeszélésnek köszöngetően nem lépett fel túl keményen Hieronimi Károly az országszerte és a főváros több pontján lezajlott megemlékező tüntetésekkel szemben – Ferenc József ugyanis nem engedélyezte az állami gyászt. 128
A kormányzat megelégedését ifj. Andrássy munkájával jelzi, hogy 1894. június 10-én előléptették a gr. Tisza Lajos leváltásával megüresedett király személye körüli miniszteri
Gym-Hol. Babits Kiadó. Szekszárd, 2002, Babits Kiadó. 786. o. (Hieronymi Károly); Magyar Katolikus Lexikon. II. kötet. Bor-Éhe. Bp., 1993, Szent István Társulat. 941-942. o.
125 Képviselő-választási mozgalmak. Programmbeszédek. Gr. Andrássy Gyula. In: Pesti Hírlap. XIV. évf. 18.
(4692.) szám. 1892. január 18. (hétfő) 2-3. o. (1-6. o.)
126 Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. 19-20. o.; Révai Új Lexikona. XVII. kötet. Sz-Toa.
Szekszárd, 2006, Babits Kiadó. 9. o. (Szabadelvű Párt)
127 Révai Új Lexikona. IX. kötet. Gym-Hol. Babits Kiadó. 786. o. (Hieronymi Károly)
128 Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. 21. o.
tisztségre (a posztot a Wekerle-kormány lemondásáig, 1895. január 15-ig látta el). 129 Ferenc József vonakodott szentesíteni a már megszavazott három egyházpolitikai törvényt és ifj.
Andrássy érdeme, hogy meggyőzte az uralkodót a jogszabályok mielőbbi becikkelyezését illetően. 130
Ifj. gr. Andrássy Gyula belügyminiszteri kinevezése
Az 1905-1906-os belpolitikai válság megoldásaként Ferenc József ismét Wekerle Sándort nevezte ki miniszterelnöknek. Az 1906. április 8.-tól hivatalban lévő új kormányfő (aki a pénzügyi, majd 1909. szeptember 23.-ától az igazságügyi tárcát is elvállalta) belépett ifj. gr.
Andrássy Gyula 1905. november 19-én létrehozott Országos Alkotmánypártjába 131, ifj.
Andrássy pedig a Belügyminisztérium élére került. A szövetkezett ellenzék pártjaiból megalakított koalíciós kormányban az Országos Alkotmánypártot képviselték Jekelfalussy Lajos honvédelmi- és Darányi Ignác földmívelésügyi miniszterek is. Az 1910. január 17-ig hivatalban lévő kormány gerincét az 1905-ös és 1906-os választásokon győztes Függetlenségi Párt adta (igazságügyminiszterek: Polónyi Géza 1907. február 2-ig, majd Günther Antal 1909.
szeptember 23-ig; vallás- és közoktatásügyi miniszter: gr. Apponyi Albert; kereskedelemügyi miniszter: Kossuth Ferenc). Tárcát kapott még a Katolikus Néppárt (a király személye körüli miniszter: Zichy Aladár) és a Horvát Unionista Párt (horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter: Josipovich Géza) is. 132
A magyar jogállamiság továbbfejlesztése
Ifj. gr. Andrássy Gyula 1906. július 19-én, a képviselőházban elhangzott belügyminiszteri programbeszédében foglalta össze koncepcióját a magyar jogállamiság továbbfejlesztésével kapcsolatban 133, amelyet elsősorban olyan visszás helyzetek megelőzésére tartott halaszthatatlan lépésnek, mint a koalíció 1905-ös választási győzelme ellenére kinevezett, rendeleti úton kormányzó Fejérváry-kormány regnálása. Hasonló abszolutista hatalom megelőzésére ifj. Andrássy – a koalíciós kormánnyal egyetértésben – a helyi önkormányzatok
129 Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. 75. o. (Az első Wekerle-kormány)
130 Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. 22. o.
131 Ua. 56. o.
132 Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. 78. o. (A második Wekerle-kormány)
133 32. országos ülés 1906. július 19-én Justh Gyula, utóbb Rakovszky István elnöklete alatt. In: Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója. Második kötet. Budapest, 1906, Athenaeum.
140-176. o. – ifj. gr. Andrássy Gyula beszéde: 166-170. o.
megerősítésében látta a megoldást 134 a jogaikat megnyirbáló törvények revideálásával: az 1870: XLII. t.c. 52. §-ából adódó rendkívüli főispáni hatalom korlátozásával és a közigazgatás centralizációját előirányzó, 1891: XXXIII. t.c.-t, a Lex Szapáryt kívánta hatálytalanításával. A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai c. jogtörténeti főművének (harmadik kötete éppen a belügyminiszteri időszaka íródott) is központi kérdése Magyarország alkotmányos szabadsága és ennek egyik legfontosabb zálogát az önkormányzati rendszer kiépítésében határozta meg. 135
Ifj. Andrássy az 1906. július 19-i parlamenti beszédében foglalta össze a koncepciója lényegét: az átfogó reform elméleti kiindulópontjaként az önkormányzati rendszer átalakítását képzelte el. A politikus szólt az egy évvel később elfogadott, a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztését előirányzó 1907:LX. t.c. előkészületeiről is:
„Alkotmánybiztosítékokról szólunk mindig. Én a magam részéről azon leszek, hogy azon idő alatt, míg ezt a helyet elfoglalom, annyi biztosítékot hozhassak ide a ház elé, amennyit csak lehet. De a leglényegesebb alkotmánybiztosíték az önkormányzatban rejlik. A bírói biztosíték, a bírói védelme az önkormányzati jogoknak igenis fontos. Azon már ma is munkálkodom, hogy a közigazgatási bíróság hatáskörét kibővítsem. Ezen javaslat már munkában van a minisztériumban.”
A halaszthatatlan önkormányzati reform szükségére ifj. gr. Andrássy Gyula így világított rá:
„A cél, amely engem vezetni fog egész működésemben, az önkormányzat erőteljes kifejlesztése. Önkormányzatunk ma tulajdonképpen nincs. Ami van, az annak nevezhető, annak neveztetett, de tényleg nem az, legalább nem a szó szoros értelmében. Azt hiszem, Európának nincs egyetlen egy olyan centralizált rendszerű állama sem, mint Magyarország.”
Az alkotmánybiztosítékok azonban nem öncélúak, csak az általános önkormányzati reform részeként képzelhetőek el. Átfogó reform nélkül a keresztülvitt törvények hatékonysága is csorbát szenved: „De addig, míg maga a közigazgatási jog, maga a közigazgatási szervezet reformálva nem lesz, addig ez a védelem valami nagyon hathatós nem lesz. A bíróság csak a törvény által adott jogot képes védeni; jelenlegi törvényeink pedig a megyének és a községnek igen kevés jogot adnak. … Ma tehát időveszteség nélkül, teljes erővel azon kell lennünk, hogy a megyei szervezetet, a községi szervezetet, a városokról szóló rendelkezéseket reformáljuk.
… hogy így módunkban legyen egy állandó, nagy alkotmányos Magyarország
134 Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. 70. o.
135 Ifj. gr. Andrássy Gyula: A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. I. kötet. Bp., 1901, Franklin Társulat; A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. II. kötet. A mohácsi vésztől a harminc éves háborúig. Bp., 1905, Franklin Társulat; Ifj. gr. Andrássy Gyula: A magyar állam fönmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. III. kötet. Bp., 1911, Franklin Társulat
önkormányzatát, Magyarország alkotmányos szabadságát megerősíteni. Az alkotmányos szabadságnak, t. ház, legnagyobb garanciája az önkormányzat.” A demokratikus államrend megvalósítását és az önkormányzati rendszer kiépítését – A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai c. főműben is felvázolt módon – a következőképpen kapcsolta össze: „csak a valódi és igaz önkormányzat, a felelősséggel járó munkával összekapcsolt önkormányzat képes egy nemzetet megnevelni, a nemzetben a politikai érettséget, bizonyos önálló jellemszilárdságot nevelni.”
A megyei közvélemény megkerülésével, a belügyminiszter előterjesztésére, az uralkodó által, a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870: XLII. t.c. 52. § -a alapján kinevezett főispánok túlzott befolyását 136 ifj. Andrássy korlátozni kívánta megyei szinten: „a főispán kivételes hatalma úgy, ahogy az tényleg van, fölösleges. Én a főispán kivételes hatalmát egy túlságos aggályoskodásból eredőnek tartom. A főispán rendes hatalma teljesen elegendő ahhoz, hogy az állam nagy érdekeit megóvja. Ezen rendkívüli hatalom, úgy leginkább, mint ez ma a törvényeinkben le van fektetve, eltörölhető.”
A megye és a község szintje között lévő járás hatáskörét növelte volna jelentős mértékben ifj. Andrássy. Átlátható, kellő szakapparátussal rendelkező egységben gondolkodott, ahol a területi elv is lehetővé teszi a demokratikus struktúrák kialakítását, a lakosság lehető legnagyobb hányada bevonását a közügyek intézésében: „a járások reformálásának eszméje.
Én a magam részéről egészen meg vagyok győződve arról, hogy igazi, életerős önkormányzatot csakis a járásban fogunk teremthetni. A községek nagy része nálunk nem bír elég intelligenciával. Más országokban a község a hordozója az önkormányzatnak; nálunk az ország nagy részében nincs elég értelmesség a községben. A megye meg nagyrészt túlnagy egység, ott az érdekeltség nem érvényesül eléggé.” A jövőben „a közegészségügy s az útügyek ellátása tekintetében” a járásnak is tervezett ifj. Andrássy önkormányzatot adni. A reform szükségességét Zemplén vármegye államigazgatási hiányosságain keresztül láthatta be, ahol nagy birtoktestekkel rendelkezett az Andrássy-család, a tőketerebesi kastély pedig kifejezetten ifj. gr. Andrássy Gyula tulajdonában állt: „Például felhozom Zemplénmegyét, amelynek déli része olyan messze van az északitól, hogy az, aki délen lakik, nem is tudja, hogy mik az igényei az északi területeknek, nem is érzi azoknak szükségleteit, pedig a valódi
136 1870. évi XLII. törvénycikk a köztörvényhatóságok rendezéséről. In: Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1000-1895. Millenniumi emlékkiadás. Szerkeszti: Dr. Márkus Dezső. 1869-1871. évi törvényczikkek. Bp., 1896, Franklin Társulat. 211-221. o. „52. § A vármegyék és törvényhatósági joggal felruházott városok élén a megyei, illetőleg városi főispán, a székelyszékek élén a főkirálybíró, a kerületek és vidékek élén a főkapitány, a szepesi kerület élén a kerületi gróf áll, kiket a belügyminister előterjesztésére, tekintet nélkül az örökös főispánokra, a király nevez ki és mozdít el.”
önkormányzat fáradtsággal, munkával jár, munkát és fáradságot pedig rendesen csak olyan ügyekben fejtenek ki az emberek, amelyekben közvetlen érdekük van.” 137
Az átfogó szabályozás elmaradt; a magyar jogállamiság továbbfejlesztéséhez a gyakorlatban alkotmánybiztosítékok bevezetésével, négy törvény, a Lex Szapáryt hatálytalanító 1907:LVIII. t.c., az állami és a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjviszonosságának szabályozásáról szóló 1907:LIX. t.c., a közigazgatási bíróság hatáskörét kiterjesztő 1907:LX.
t.c. és a hatásköri bíróság felállítását elrendelő 1907:LXI. t.c. megalkotásával járult hozzá ifj.
gr. Andrássy Gyula a belügyminiszteri időszaka alatt. 138
A törvénycsomag első része, az 1907: LVIII. t.c. hatályon kívül helyezte a Lex Szapáryként ismert, vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló 1891:XXXIII. t.c.-t: „A vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló 1891:XXXIII. törvényczikk hatályon kívül helyeztetik.” 139 A Lex Szapáry 1. §-a ugyanis azt deklarálta: „A közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez, melyet kinevezett állami közegek intéznek, részint önállóan, részint a törvény korlátai közt, önkormányzati elemek közreműködésével.” Az obstrukció miatt Szapáry Gyula miniszterelnök 1891-ben az 1. §-on túl nem tudta a tervezetét teljes egészében keresztülvinni, ezért a záró 2. § utasította a belügyminisztert (a belügyi tárca élén is Szapáry állt) a részletes törvényjavaslatok előterjesztésére, amelyre már nem került sor. 140
A második alkotmánybiztosíték, az 1907:LIX. t.c. az állami és a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjviszonosságát mondta ki:
„1. § Azoknál,
a) a kik állami szolgálatból törvényhatósági szolgálatba, vagy törvényhatósági szolgálatból állami szolgálatba, vagy egyik törvényhatóság szolgálatából másik törvényhatóság szolgálatába közvetlenül lépnek át.
b) a kik mint nyugdíjas állami alkalmazottak törvényhatóságnál, vagy mint nyugdíjas törvényhatósági alkalmazottak az államnál, illetőleg valamely törvényhatóságnál újabb alkalmazást nyernek,
137 32. országos ülés 1906. július 19-én Justh Gyula, utóbb Rakovszky István elnöklete alatt. In: Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója. Második kötet. Budapest, 1906, Athenaeum.
140-176. o. – ifj. gr. Andrássy Gyula beszéde: 166-170. o.
138 Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. 72. o.
139 1907. évi LVIII. törvénycikk a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló 1891:XXXIII. törvénycikk hatályon kívül helyezéséről. In: Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1907. évi törvényczikkek.
Jegyzetekkel ellátta: Dr. Márkus Dezső. Bp., 1908, Franklin Társulat. 617. o.
140 1891. évi XXXIII. törvénycikk a vármegyei közigazgatás rendezéséről. In: Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1000-1895. Millenniumi emlékkiadás. Szerkeszti: Dr. Márkus Dezső. 1889-91. évi törvényczikkek. Bp., 1897, Franklin Társulat. 483. o.
a nyugdíj, a végkielégítési összeg, az özvegyi ellátás és a nevelési járulék megállapítása czéljából számításba kell venni azt az időt is, melyet megelőzőleg állami, illetőleg törvényhatósági alkalmazásban beszámítható szolgálati időként 1867. évi július hó 1-je óta eltöltöttek.” 141
Ez az intézkedés főként az újonnan kinevezett, jelentős részben ifj. Andrássy közvetlen táborához tartozó főispánok (gr. Bánffy Miklós, gr. Széchényi Viktor, Ugron Ákos stb.) érdekében történt 142, akiknek jelentős hányada a megyei tisztviselői karból került ki. A jogszabály alapot nyújtott arra is, hogy a Fejérváry-kormány ellen tiltakozó „nemzeti ellenállás”, – Ady Endre szavaival élve – „úri ribillió” résztvevői, a megyei „alkotmányvédő bizottságok” tagjai a megcsappant személyi állományú minisztériumokba és középfokú állami közigazgatásba kerüljenek. 143
Az ún. „garanciális panaszról” szóló alkotmánybiztosíték, az 1907:LX. t.c. a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság hatáskörét terjesztette ki. A 24 §-ból álló törvény a kormány és a törvényhatóságok között fennálló konfliktusokat kezelte: „a miniszternek (kormánynak), vagy a miniszter (kormány) bármely közegének a törvényhatóságra sérelmes rendelete, határozata és intézkedése ellen azon az alapon, hogy azzal a miniszter (kormány), vagy a miniszternek (kormánynak) közege a törvényhatóságnak, a törvényhatóság szerveinek vagy közegeinek törvényes hatáskörét sérti, a törvényhatósággal szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, törvényt vagy más törvényes szabályt sért.” (1. §) A fontosabb vitás kérdéseket is felsorolja a törvény, amely esetekben kérdéses a kormánynak vagy valamely közegének a joga, ahhoz hogy:
- „megsemmisítse a törvényhatóság határozatát, vagy a törvényhatóság helyett maga határozzon (1886:XXI. tc. 10. §-a)” (2. § a.);
- „a szabályrendeletre nézve módosítást, vagy átalakítást kívánjon, vagy rendeleti úton maga állapítsa meg a szabályrendeletet (1886:XXI. tc. 12. §-ának utolsó bekezdése)” (2. § b.);
- „a törvényt, vagy a kormánynak a törvényhatósághoz intézett rendeletét a törvényhatóság helyett maga hajtsa, vagy hajtassa végre (1886:XXI. tc. 18. §-a, 1872:XXXVI. tc. 11. §-a)” (2. § c.);
141 1907. évi LVIX. törvénycikk az állami és a törvényhatósági alkalmazottak nyugdíjviszonosságának szabályozásáról. In: Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1907. évi törvényczikkek. Jegyzetekkel ellátta:
Dr. Márkus Dezső. Bp., 1908, Franklin Társulat. 618-623. o.
142 Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. 64. o.
143 Ua. 72. o.
- „a vármegyei törvényhatóságok közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásaira járó illetményeket ki ne szolgáltassa (1883:XV. tc. 1. a, 1893:IV. tc. 22. a, 1902:III. tc. 18. §-a és 1904:X. tc. 14. §-§-a)” (3. § §-a.);
- „a községi (kör-) jegyzők és segédjegyzők javadalmazásának kiegészítésére járó államsegélyt, személyi és korpótlékokat a vármegyének rendelkezésére ne bocsássa (1904:XI. tc. 10. §-a)” (3. § b.). 144
A törvény a garanciális panasz intézményével alapot teremtett ahhoz, hogy egy Fejérváry-kormányhoz hasonló, jövőbeli kormány intézkedéseivel szemben a törvényhatóságok fellebbezzenek a Közigazgatási Bírósághoz. Abban az esetben, ha a Közigazgatási Bíróság a törvényhatóság panaszát elfogadja, a vármegyei közgyűlésnek lehetősége nyílik a parlamenthez feliratot intézni és ezzel elvileg a kormány lemondását is kikényszeríthetik. 145
A főispánok rendkívüli hatalmát is korlátozta a jogszabály 23. §-a: megtiltotta a számukra, hogy fegyelmi eljárás nélkül elbocsáthassák a vármegyei tisztviselőket. Itt is utal a törvény a Fejérváry-kormánnyal szembehelyezkedő „nemzeti ellenállásra”, azzal a rendelkezésével, hogy a jövőben még az ellenállás sem lehet a felmondás indítéka:
„23. § Az 1886:XXI. tc. 65. §-a és az 1872:XXXVI. tc. 71. §-a első bekezdésének az a rendelkezése, hogy a főispán (főpolgármester) a nem engedelmeskedő tisztviselőket és közegeket elmozdíthatja és véglegesen engedelmeskedő tisztviselőket és véglegesen helyettesítheti, valamint az 1886:XXI. tc. 65. §-ának második és harmadik bekezdése és az 1872:XXXVI. tc. 71. §-ának második bekezdése hatályukat vesztik. …” 146
A hatásköri bíróságok felállítását elrendelő alkotmánybiztosíték, az 1907:LXI. t.c. egy négy évtizedes ideiglenes helyzetet szüntetett meg: a kiegyezést követően ugyanis számos olyan törvényt hoztak, amely nem tette világossá, hogy a rendes bíróság vagy a közigazgatási bíróság illetékes-e egy adott kérdésben. Igen gyakran mindkét szerv el kívánt járni egyazon ügyben (pozitív hatásköri összeütközés) vagy pedig egyik sem foglalkozott az üggyel (negatív hatásköri összeütközés). A visszás állapotot csak az 1869:IV. t.c. szabályozta némileg, mely a vitás kérdések eldöntésével ideiglenesen a minisztertanácsot bízta meg. 147 Így viszont a
144 1907. évi LX. törvénycikk a magyar királyi közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről. In: Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1907. évi törvényczikkek. Jegyzetekkel ellátta: Dr. Márkus Dezső. Bp., 1908, Franklin Társulat. 624-640. o.
145 Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. 72. o.
146 1907. évi LX. törvénycikk a magyar királyi közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről. In: Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1907. évi törvényczikkek. Jegyzetekkel ellátta: Dr. Márkus Dezső. Bp., 1908, Franklin Társulat. 624-640. o.
147 Dr. Horváth Attila: Andrássy Gyula életműve az alkotmány és jogtörténet tükrében. In: Az európai utas.
Ifjabb gróf Andrássy Gyula emlékezete. Bp., 2010, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Ifjabb Gróf Andrássy
kormány kapott felhatalmazást arra, hogy beavatkozzon a közigazgatás és a bíróság közt felmerülő nézeteltérések kérdésében. 148
Az 1907. évi LXI. törvénycikk a hatásköri bíróságok felállításáról világosan átlátható, egyértelmű helyzetet teremtett. A törvény három részből áll: I. fejezet: Szervezet (1-6 §), II.
fejezet: Eljárás (7-26 §) és a III. fejezet: Átmeneti és életbeléptető rendelkezések (27-30 §).
A bevezető rész 1. §-a az új szerv rendeltetését fogalmazza meg: „A rendes bíróság és a közigazgatási bíróság vagy a közigazgatási hatóság között úgyszintén a közigazgatási bíróság és a közigazgatási hatóság között felmerült hatásköri összeütközések elintézésére Budapesten hatásköri bíróság állíttatik fel.” Az elnök személyét a 2. § jelöli ki: „A hatásköri bíróság elnöke háromévenkint váltakozva a m. kir. Curiának és a m. kir. közigazgatási bíróságnak az elnöke. Az elnöki tisztet az első három évben a m. kir. Curia elnöke viseli.”
Helyettese – az elnök személyétől függően – a kúria vagy a közigazgatási bíróság másodelnöke.
A kúria és a közigazgatási bíróság teljes ülésén, három évre titkosan választott hatásköri
A kúria és a közigazgatási bíróság teljes ülésén, három évre titkosan választott hatásköri