Beéneklés az ének-zene órákon és a gyermekkari próbákon

124

125

foglalkozni a gyerekek énekhangképzésével, mint a nem ének-zene tagozatos osztályokban, mely egyrészt magyarázható az óraszámbeli különbségekkel. Véleményem szerint ugyanakkor a beéneklésre a nem ének-zene tagozatos osztályokban még nagyobb szükség lenne a tiszta és pontos éneklést akadályozó énekhangképzési hibák mihamarabbi javítása és az énekhangképzés fejlesztése céljából. Így az éneklés is több gyermek számára nyújtana maradandó pozitív élményeket.

12. ábra: Az zene órai beéneklés alkalmazhatóságának mértékéről alkotott tanítói és ének-zene tanári nézetek (%-os megoszlás)

Az alsó tagozatos gyermekkari próbákon a tanító végzettségű kórusvezetők 76,9%-a (átlagérték: 4,54), az ének-zene szakos kórusvezetők 77,9%-a (átlagérték: 4,60); a felső tagozatos énekkari próbákon az ének-zene szakos kórusvezetők 71,4%-a (átlagérték:

4,51), a nem ének-zenei alsó és felső tagozatos tanulókból álló énekkart vezető ének-zene szakos tanárok 66,7%-a (átlagérték: 4,44) mindig alkalmaz beéneklést a kóruspróbákon (13. ábra).

37,2 40,8

65,7 17,6

78,6 34,2 27,2

20 27

17,9 26,2 20,3

14,3 37,4

3,5 2,4 11,7

18

0% 20% 40% 60% 80% 100%

tanító nem ének-zenei alsó tagozaton ének-zene tanár nem ének-zenei alsó…

ének-zene tanár ének-zenei alsó tagozaton ének-zene tanár nem ének-zenei felső…

ének-zene tanár ének-zenei felső tagozaton

teljes mértékben nagyrészt kis mértékben egyáltalán nem

126

13. ábra: A kórusbeéneklés alkalmazásának gyakorisága (%-os megoszlás)

A 12. és a 13. ábrát összehasonlítva jól látható, hogy a gyermekkari próbákon gyakrabban alkalmaznak beéneklést a kórust vezető tanítók és ének-zene tanárok, mint az ének-zene órákon, mely magyarázható a két foglalkozás különböző céljaival.

A 14. ábrán feltüntettem a kórus-beéneklés módjainak százalékos értékeit, melyek alapján megállapítható, hogy az ének-zenei alsó, illetve felső tagozatos kóruspróbák kivételével a többi gyermekkari próba bemelegítő szakaszában a legnagyobb részt a beéneklő gyakorlatokat és már tanult dalokat egyaránt tartalmazó beéneklést alkalmazzák a kórusvezetők. Az ének-zenei alsós kóruspróbák esetén megoszlik a pedagógusok véleménye, hiszen átlagosan a kóruspróbák 42%-ában csak rövid beéneklő gyakorlatokat, 40%-ában pedig rövid beéneklő gyakorlatokat és már tanult dalokat egyaránt tartalmazó beéneklést használnak az énekkari próba elején. Az ének-zenei felső tagozatos próbákon viszont zömében – a próbák 52%-ában – kizárólag csak rövid beéneklő gyakorlatokat tartalmazó beéneklést alkalmaznak a karnagyok. Összességében megállapítható, hogy a gyermekkari próbák kis részében – 13-22%-ában – használnak kizárólag csak már tanult dalok éneklését beéneklésként. (14. ábra)

76,9 77,9 71,4 66,7

11,7 10,3 16,1 17,9

3,8 7,4 5,4 9

3,8 2,9 6,3 5,1

3,8 1,5 0,8 1,3

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

tanító alsó tagozatos kóruspróbán

ének-zene tanár alsó tagozatos kóruspróbán

ének-zene tanár felső tagozatos kóruspróbán

ének-zene tanár nem ének-zene tagozatos

alsós és felsős tanulókból álló

kóruspróbán mindig gyakran néha ritkán soha

127

14. ábra: A kórusvezetők által alkalmazott kórusbeéneklés módjainak gyakoriságai (%-os megoszlás)

Az elvégzett egyszempontos varianciaanalízis alapján elmondható, hogy a tanítók és az ének-zene szakos tanárok alsó tagozatos ének-zene órai beéneklés és a kórus beéneklés gyakoriságára és a beéneklés módjára vonatkozó nézetei között nincs szignifikáns különbség.

A következő lépésben a beéneklésről megfogalmazott 19 állításról kellett eldönteniük a pedagógusoknak, hogy mennyire értenek azokkal egyet, melyhez 4 fokú Likert skálát használtam. A változók számának csökkentése és a csoportokba rendezés érdekében faktoranalízist alkalmaztam. A faktorelemzés megbízhatóságát a Kaiser-féle kritérium (Kaiser-Meyer-Olkin Measure of Sampling Adequacy) szerint ellenőriztem (0,5 alatti érték elfogadhatatlan, 0,9 felett kiváló). A főkomponens elemzés során megállapítható, hogy a változók nagyon alkalmasak a faktorelemzésre, mivel az értékük 0,8 felett van (KMO=0,818). „A főkomponens-készítés során saz új változó az eredeti, mért változókhoz különböző súlyokat rendel, és ezekkel szorozva adja össze azokat. A súlyok pedig éppen akkorák, hogy biztosítva legyen, hogy a főkomponens a lehető legtöbb információt (varianciát) megőrzi az eredeti változók teljes heterogenitásából.”

(Székelyi és Barna, 2005). A Bartlett próba szignifikanciaérték: 0,000. Ezen vizsgálatok alapján az elemzés érvényes és megbízható. A faktorok minél pontosabb meghatározásának és megnevezésének érdekében Varimax mátrixrotációs eljárást alkalmaztam. A faktoranalízis során 6 faktor jött létre, mely hat faktor együtt a teljes variancia 63,79%-át magyarázza, ami eléri a minimumként megfogalmazott 60%-ot. Egy

30 42 34

52 34 34

22 18 22

13 21 15

48 40 44

35 45 51

0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%

nem ének-zeneis alsós kórus ének-zeneis alsós kórus nem ének-zenei felsős kórus ének-zenei felsős kórus nem zeneis alsós és felsős gyerekekből álló kórus zeneis alsós és felsős gyerekekből álló kórus

csak rövid beéneklő gyakorlatokból álló beéneklés csak már tanult dalokból álló beéneklés

beéneklő gyakorlatokat és dalokat egyaránt tartalmazó beéneklés

128

faktoron belül a 0,5 értéknél magasabb faktorsúlyú változók állnak szoros kapcsolatban egymással, ugyanakkor kevésbé áll szoros kapcsolatban a többi változóval az a változó, melynek faktorsúly értéke 0,5 alatti.

A faktorok elnevezése a következő: 1. faktor: Előzetes tapasztalatok hatása a beéneklés szerkezetére és módjára; 2. faktor: A gyermekek életkorának hatása a beéneklés megtervezésére; 3. faktor: A gyermekénekhang fejlesztése a beéneklés fő célja;

4. faktor: A tanóra anyagának és időpontjának hatása a beéneklő gyakorlatok összeállítására; 5. faktor: A beéneklés tudatos, szakszerű felépítése; 6.faktor: Kizárólag énekes feladatok alkalmazása beénekléskor (18. táblázat)

18. táblázat: A beéneklésről alkotott nézetek csoportosítása a faktoranalízist követően FAKTOROK

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Beéneklésről alkotott nézetek FAKTORSÚLYOK

A tanár kórustagként szerzett tapasztalatai hatással vannak az alkalmazott beéneklő gyakorlatok szerkezetére és típusaira.

,692 A beéneklés mélyen gyökerezik egy sajátos módszerben. ,678 A tanár felsőfokú tanulmányai nagy hatással vannak az általa használt beéneklő gyakorlatok szerkezetére.

,657 Az előzetes tapasztalatok megváltoztathatják azt, hogy

hogyan énekelteti be a tanár ének-zene órán és / vagy gyermekkari próbán

,654

Az osztály / kórus összetétele és a gyermekek életkora befolyásolja a beéneklő gyakorlatok összeállítását.

,840 A gyerekek életkora befolyásolja a beéneklés hosszát. ,753 A gyerekek életkora befolyásolja az alkalmazott beéneklő

gyakorlatok típusait.

,665 A gyerekek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodó beéneklő

gyakorlatok szükségesek a gyerekek énekhangjának és éneklési képes

,527

Az egészséges énekhangképzésre való törekvés meghatározó tényező a beéneklő gyakorlatok összeállításánál.

,760 A megtervezett beéneklések fejlesszék a gyermekek

énekhangját.

,718 A beéneklés anyaga szorosan kapcsolódik az új dal

tanításához.

,785 Az óra tananyaga befolyásolja az alkalmazandó beéneklő

gyakorlatok típusait.

,733 A beéneklő gyakorlatok speciális sorrendben követik

egymást.

,564 A beéneklő gyakorlatok összeállítása függ attól, hogy melyik

napszakban van az ének-zene óra / kóruspróba.

,497 A mentális előkészítés központi feladat a beéneklések

megtervezésénél.

,789 A beéneklésre használt anyagok sajátos hagyományokon és

módszereken alapszanak.

,652 A beéneklés során helyet kell kapniuk a mozgásos

gyakorlatoknak is.

,617 A beéneklés felépítésénél a helyes testtartás-légzés-hangadás

sorrendre irányul a tanár figyelme.

,441

Beénekléskor csak az énekes feladatokra kell koncentrálni. ,699

129

A tanítók és az ének-zene szakos tanárok beéneklésről alkotott nézetei közötti különbségek kimutatására egyszempontos varianciaanalízist és Pearson-féle korrelációs együttható számítását alkalmaztam. E vizsgálatok eredményeképpen elmondható, hogy a tanítók és az ének-zene tanárok nézetei közötti szignifikáns különbség abban áll, hogy milyen mértékben tartják a beéneklés fő céljának a gyermekénekhang fejlesztését (3.

faktor) (F=7,227; p=0,008). E faktor az alábbi két állítást tartalmazza: „az egészséges énekhangképzésre való törekvés meghatározó tényező a beéneklő gyakorlatok összeállításánál” (tanítói átlagérték: 3,59; ének-zene tanári átlagérték: 3,81) és „a megtervezett beéneklések fejlesszék a gyermekek énekhangját” (tanító átlagérték: 3,49;

ének-zene tanári átlagérték: 3,75). Az ének-zene tanárok szerint beénekléskor a gyermekek énekhangjának fejlesztése, mint fő cél erőteljesebben jelen van, mint a tanítóknál (r=0,154; p=0,008). A 2.1 hipotézis igazolt.

2.2 A beéneklésről alkotott pedagógus-nézetek összefüggései a tanító / tanár

In document Asztalos Andrea (Pldal 125-130)